Nyomtat Elküld Olvasási nézet

Május 22. - 1Kor 14, 1a + 13, 6

A SZERETET NEM ÖRÜL A HAMISSÁGNAK, DE EGYÜTT ÖRÜL AZ IGAZSÁGGAL
(Sarkad-Újtelek, 2011. május 22.)


Lectio: 2Sám 12, 1-14. v. + Róm 13, 8-10. v.
Textus: 1Kor 14, 1a + 1Kor 13, 6. v.
Énekek: 24/1; 81/9-18; 270/1; 151; 493/5; 373/1-8;

„Törekedjetek a szeretetre…
… a szeretet… Nem örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal.”

Szeretett Testvéreim!
Ebben az esztendőben úgy adatott, hogy a magyar református egység napja, május 22-e, éppen vasárnapra esett. Kárpát-medence szerte megemlékezünk Isten kegyelmes munkájáról, aki megtartotta hitbeli, lelki egységünket az erőszakos szétszakítottság idején is. A Magyar Református Egyház, melynek tagjai több állam területére vannak szétszóratva itt a Kárpát-medencében, de a tengeren túl is, mégis egy hitvallással, ugyanazt a Krisztust vallva, a magyar református hagyományokkal imádja és szolgálja Krisztusát. Ezért lehetséges, hogy az egész Magyar Református Egyházban kérés lehetett a mai napra, hogy minden gyülekezetben énekeljük a 24. zsoltárt, a 270. dicséretet. Amikor a jövőnket keressük, egyházunk megmaradását keressük, mert látjuk a szomorú valóságot, az üres, vagy félig üres templomokat, a fiatalok hiányát, akkor nem szabad elfelejtenünk: Krisztus a jövőnk, együtt keressük Őt! Csak és kizárólag az Úr Jézus Krisztusban van megmaradásunk!
Ezekben a napokban tartják a jamaicai Kingstonban a Nemzetközi Ökumenikus Béke Nagygyűlést. A néhány perce elhangzott imádság, melyet sok magyar református templomban imádkoztak ezen a délelőttön, ezzel a nagygyűléssel is összekapcsol, hiszen a karibi békeima alapján állították össze. Igen, igazságosság, béke és békesség szeretet is kell a Krisztusban való megmaradáshoz.
De a Krisztusban való megmaradáshoz feltétlenül hozzátartozik, hogy keressük és éljük a szeretetet. Az már az elmúlt hetekben is kiderült, hogy a szeretet nem valami lágy, puha, vagy inkább erőtlen dolog. A szeretet erős életet, bátor, becsületes, tiszta életet ad és kíván Isten Igéje és Szentlelke által. Jézus Krisztus szerette az övéit, mindvégig szerette őket. A kereszthalálig, az Isten haragjának elviseléséig, a halálba való alászállásig szeretett bennünket. Jézus Krisztus kereszthalála megmutatta, hogy Isten mennyire szeret bennünket, de azt is, hogy mennyire gyűlöli a bűnt. A bűnt megítélte mindenképpen. Nem tehetett mást. De minket, bűnben élő embereket megmentett, mert ennyire szeret! Isten szeretete nem viseli el a bűnt, a rosszat, a hamisságot, de szereti a bűnös embert. Nem a halálunkat, hanem a hozzá való megtérésünket kívánja!
A szeretetben élő az életét is fel tudja áldozni, az idejét is oda tudja adni, hosszan tud tűrni és mindemellett jóságosan él. De ha Isten szeretetével élünk, akkor nem érthetünk egyet mindennel!
Manapság, amikor annyira meghidegült a szeretet bennünk ebben a korban, és miközben a szeretet jegyében egyre esztelenebb és kegyetlenebb vitákat folytatunk, meg kell értenünk, hogy a szeretet nem örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal. A szeretet kész önmagát feláldozni, és nem a másikat áldozza fel.
Mindig is jelen volt, de talán soha ennyire a bűntől megrontott ember életében a szeretetnek az a félreértése és félremagyarázása, amely azt érti a szeretet alatt, hogy mindent ráhagy a másikra. Nem egyszer kétségbeejtő, hogy szeretet alatt csupán azt értjük, hogy nem állítunk korlátokat a másik elé. Még akkor sem, amikor Isten és emberek előtt felelősséget hordozunk értük! Ezért a szeretet jegyében a gyermekek mindent kinyafoghatnak, a szeretet jegyében odaültetik az 1-2 éves gyermekeket is a tévé, számítógép elé: nézzed annyit, amennyit akarod, nézd azt, amit csak akarsz. S közben nem törődünk vele, hogy mennyire kiszolgáltatott a kisgyermek, de még a nagyobbak is a tévé, számítógép, Internet előtt. Nem törődünk vele, hogy mennyire tönkreteszi a gyermekek idegrendszerét ez a természetellenes villódzás. Egyre több az ún. hiperaktív gyermek az iskolákban. Egyre kevesebbet tudnak figyelni, egyre nehezebb tanítani. De vajon nem éppen azért, mert a gyerekek feszültek, idegesek pl. a sok tévézéstől? Hiszen még a felnőtt ember is türelmetlenebb, nyugtalanabb, ha naponta egy óránál többet néz tévét, akkor mennyivel inkább a gyermekek? A szeretet nem hagy rá mindent a másikra, tud korlátot állítani a másik elé, az ő érdekében.
Máskor azt értik a szeretet alatt, hogy minden küzdelemtől megkíméljük azt, akit szeretünk. De az igazi szeretet nem teszi lustává a másikat. Az igazi szeretet nem szolgálja ki a másik minden kívánságát. A szeretet tud munkát adni. A szeretet tud célkitűzést adni. A kisebbek, a gyengébbek, a betegebbek elé is. Gondoljunk csak bele: Ha egy gyermeknek soha, semmi feladata nincs, unatkozni fog az életben! Amikor pedig valakit megműtenek, vagy pl. jó darabig feküdnie kellett fekvőgipszben, nem az a jótett vele szemben, hogy ráhagyjuk: ne keljen ki az ágyból, hanem ellenkezőleg: nem türelmetlenül, de arra ösztönözzük, hogy kezdjen el újra járni, tornázni, mert így fog megerősödni!
Vannak, akik azt gondolják, az a szeretet, ha a másiknak mindent elnézünk. Ha nem leplezzük le az észrevett hazugságait. Ha ráhagyjuk, hadd pazarolja a családi vagyont. Ha nem mondjuk meg, hogy rossz útra tévedt. Ha hagyjuk, hogy önző, magának való életet éljen, akár mindenkit, minket is kihasználva. Vagy éppen engedjük, hogy szenvedélyeinek éljen, Isten ellenes, és természetellenes szokásokat vegyen fel, gyakoroljon. Így ültetjük el a szeretet nevében a szeretetlenség magvait, és hagyjuk kibontakozni, hatalmassá nőni az önzés, az önfejűség csiráit. Vagy így nevelünk ki bűnöző hajlamú embereket, akik azt hiszik: nekik mindent szabad.

A szeretet nem örül a hamisságnak! A hamisság először is a törvénnyel ellentétes dolgokat, szó szerint a nem törvényes cselekedeteket és történéseket jelenti. A szeretet nem örül annak, amikor megszegjük az Isten törvényét és megszegjük az emberek jó törvényeit. A szeretet nem örül a törvénytelenségnek! A szeretet meg tud szomorodni afölött, amikor az Isten törvényét nem tisztelik, hiszen akkor az Istent sem szeretik. A szeretet tud bánkódni amiatt, amikor az emberi törvényeket semmibe veszik, a rendet, a jogosságot, az igazságosságot eldobják, hiszen ekkor az emberek iránti szeretetet váltja fel az önzés és a könyörtelenség. A szeretet pedig nem viseli el a jogtalanságot, de a másik ember kisemmizését, kizsákmányolását, pusztítását, semmibevételét sem. A szeretet erős az embertársunk érdekének védelmében is. De nem mindenféle ember mindenféle érdekének védelmében!
A keresztyén szeretet nem csupán az emberi jogot és törvényt ismeri, hanem mindenekelőtt az élő Isten törvényét. Ezért a szeretet örül az igazságnak. Az Isten szerinti valóságnak. Az Isten törvényének. S amikor választani kell Isten törvénye és az emberek törvényei között, akkor mi tudjuk: Istennek kell inkább engedelmeskedni, mint az embereknek. A szeretet együtt örül az igazsággal. Ugyanaz a szó áll itt, mint amivel az Úr Jézus Krisztus vallott magáról: „Én vagyok… az igazság.” (Jn 14, 6)
Mivel a szeretet nem örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal, ezért létezik egyházfegyelem is. Van, amikor a szeretetlenségnek éppen az a jele, hogy nem gyakoroljuk az egyházfegyelmet. Amikor a szeretet jegyében mindent elnézünk és mindent eltűrünk, akkor annak az lesz a következménye, hogy az egyház már nem tudja felmutatni az Úr Jézus Krisztus igazságát, nem tudja felmutatni az Isten gyermekeinek megváltott életét. Hiszen ha mindent lehet az egyházban, akkor miben különbözünk a világtól? S ha mindent lehet az egyházban, ha minden megtörténhet az egyházban, akkor mivel tudjuk felmutatni azt, hogy Jézus Krisztus kegyelme újjászült bennünket?
Amikor egyházfegyelemről van szó, vannak, akik felkapják a fejüket, vagy indulatba jönnek: Már az egyház is ilyen? Már az egyház is akadályokat állít? Már az egyházban sincs szeretet? Csakhogy a szeretetnek olyan formájáról beszélnek ilyenkor, ami alatt azt értik: mindent lehet, mindent szabad. A szeretet azonban az Isten igazságával örül együtt, és nem örül semmilyen törvénytelenségnek! A szeretet határozottan utat mutat, ahelyett, hogy szélnek eresztene. A szeretetnek célja van, hiszen az örökéletre akar elvezetni, ezért nem hagy ránk mindent. Isten szeretete nem értelmetlen szeretet, hanem úgy adta értünk Fiát, hogy ezáltal elvezessen az örök életre, a bűntől való megváltásra, az örök boldogságra.
A szeretet azért állja útját a hamisságnak, törvénytelenségnek, hogy segítse az igazságot és a törvényességet. Az Isten rendje szerinti igazságot és törvényességet! Már pedig Isten igazsága, törvénye mindig is védte az életünket, védte a teremtési rendet és védte a szépet, a jót.
Egyházfegyelemről beszéltem. Ha Isten segít bennünket, akkor Pünkösd ünnepén újra úrvacsorai közösségben leszünk együtt. Hadd szóljak ezért arról, mit tartottak fontosnak a reformátorok az úrvacsorai közösségben való részvételhez. Mindenekelőtt a Krisztus áldozatának elfogadását. Hittel vegyük az úrvacsorát, azzal a hittel, hogy az Úr Jézus Krisztus értünk is meghalt. Másodszor: ismerjük és valljuk a reformált keresztyén hitet. Ezért születtek hitvallások, amelyek segítettek eligazodni az evangélium szerint reformált keresztyén hitben. Harmadszor pedig bűnbánatot kívántak, a bűn megvallását és elhagyását. Ha valaki nem akarta életét Krisztus segítségül hívásával, a Szentlélek erejével megváltoztatni, azt eltiltották az úrvacsorától.
Ebben különösen is Kálvin János volt következetes. Egy úrvacsorai prédikációjából idézek: „Az apostol szavaiból megértjük, hogyan ülte meg Jézus tanítványaival a vacsorát, de megértjük azt is, hogy nekünk tiszta szívvel kell azt megülnünk. Ezen tisztaság nem tűri meg, hogy olyanok járuljanak az asztalhoz, kiknek élete bűnök miatt botrányos. A mi Urunk Jézus Krisztus nevével és hatalmával, azon szabály szerint, melyet Igéjében maga meghagyott, elutasítunk az asztaltól minden bálványozót, istenkáromlót, gonosztevőt, szakadást-szerzőt, hamis-esküvőt, szüleinek nem engedelmeskedőt, lázítót, gyilkost, paráznát, házasságtörőt, részegest és mindenkit, kinek élete nyilvánosan botrányos. Ezek előtt világosan kijelentem, hogy innen távozzanak, hogy a szent asztalt, melyet az Úr csak övéi számára terített meg, be ne mocskolják, be ne fertőztessék.” Ugyanakkor szeretettel hívott mindenkit a szent asztalhoz, aki bűneit megbánta és kész, hajlandó új életet kezdeni. Mert a szeretet szereti a bűnöst, de nem szereti a bűnét. Ezt a különbségtételt kell határozottan megtanulnunk. A szeretet szereti a bűnöst, de nem szereti a bűnét! Jézus Krisztus életét adta értünk, hogy megváltson. De éppen azért kellett meghalnia, mert Isten gyűlöli a bűnünket, de végtelenül szeret bennünket!
Amikor vágyunk arra, hogy Isten szeretete megújítson bennünket és megújítsa az egyházunkat, akkor ezt is meg kell szívlelnünk, be kell fogadnunk, el kell sajátítanunk. A szeretet igazságos! A szeretet törvényes! A szeretet az Isten valóságával örül együtt.
Az pedig, hogy együtt örül az Isten valóságával, igazságával, még egyre felhívja a figyelmet: A szeretet nem zord. Örül az igazságnak, s nem csupán arra figyel, hogy nem örül a hamisságnak.
Csak akkor tudunk jól egyházfegyelmet gyakorolni, ha örülni tudunk annak, hogy Isten igazsága, Isten törvénye jelen van közöttünk és bennünk!
Jézus korában a farizeusok csak arra figyeltek: Jaj, nehogy megfertőzze Isten népét bármi is. Csak arra figyeltek, hogy ki kell űzni a nép köréből minden bűnöst, és el kell távolítani minden gonoszságot. A jó szándék ellenére is a farizeusok egy szeretetlen, ítélkező merev közösséget alkottak, mert nem tudták, vagy elfelejtették, hogy a szeretet együtt örül az igazsággal.
Az Úr Jézus Krisztus ebben is utat mutatott: „Mondom nektek, hogy (…) nagyobb öröm lesz a mennyben egyetlen megtérő bűnösön, mint kilencvenkilenc igaz miatt, akinek nincs szüksége megtérésre.” (Lk 15, 7)
A szeretet tud örülni! A szeretetben vágy van arra, hogy együtt örüljön az igazsággal. A szeretet derűs, vidám, hiszen megtalálja azt Istenben, amivel együtt tud örülni. Mivel pedig Isten valóságához hozzátartozik, hogy nem akarja a bűnös halálát, hanem hogy megtérjen és éljen, a szeretet boldog, amikor valaki a rossz útról Krisztushoz tér.
Ha igaz az, hogy a szeretet nem lehet közönyös akkor, amikor valakit jogtalanság ér, úgy igaz az is, hogy a szeretet nem lehet közönyös, amikor Isten törvénye helyreáll, vagy amikor valaki a törvénytelenséget felszámolva a törvényességet kívánja gyakorolni.
A szeretet gátolja a bűn terjedését, de segíti a törvényesség kiteljesedését. Hiszen annak az Istennek a gyermekei vagyunk, akiről ezt írja a Szentírás: „Mert ő megsebez, de be is kötöz, összezúz, de keze meg is gyógyít” (Jób 5, 18). Megsebez, ha erre van szükség, de törekszik a sebek begyógyulására.
A szeretet jó orvos: kivágja, amit ki kell vágnia, de azt követően mindent megtesz a seb begyógyulásáért. Ha egy orvos nem akar vágni, amikor szükséges, akkor halálát is okozhatja a betegnek. De ha a vágás után nem akarja a sebet begyógyítani, akkor is halálát okozhatja a betegnek.
Ezért a szeretet vág, ha szükséges, mert nem örül a törvénytelenségnek, a hamisságnak. De utána együtt örül a gyógyulóval, együtt örül a meggyógyulttal, és nem arra emlékezik, hogy milyen csúnya volt a seb.
Ez e keresztyén gyülekezetek jó légkörének az egyik alapja: Megmondjuk, mert meg kell mondanunk: nem élhetsz többé bűneidben! De szeretettel és örömmel fogadjuk azt, aki megtért bűneiből, s többé nem emlegetjük fel, honnan szabadította ki az élő Isten! A szeretetnek nem mániája a bűnüldözés, hanem életformája, hogy Isten rendjét szereti és azt munkálja.
Ezek után már csak az a kérdés, hogy mi szeretünk-e így? Elég erős-e már a szeretetünk Krisztusban ahhoz, hogy az Isten törvényével ellentétes dolgokra nemet mondjunk? Elég tiszta-e már a szeretetünk Krisztusban ahhoz, hogy örülni tudjunk mindannak, ami Isten rendje szerint való?
Vigyük haza ezeket a kérdéseket, és imádkozzunk szeretetért, amit adjon meg nekünk a mi Urunk, Jézus Krisztus Igéje és Szentlelke által!
Ámen!

Copyright © 2008 Parókia Portál, Minden jog fentartva.

Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat / Hírlevél

  • 2017. október 16., hétfő

    A hivatali lelkipásztorkodás ideje egészen biztosan lejárt, különben azokat is elveszítjük, akik jelenleg gyülekezetbe járnak - adott hangot véleményé...
  • 2017. október 15., vasárnap

    Két egyházvezető párbeszéde, ahogyan még sohasem hallhatta őket. Erdő Péter bíboros, prímás, esztergom-budapesti érsek és Bogárdi Szabó István reformá...
  • 2017. október 13., péntek

    Közös nyilatkozatot fogadott el a Magyarországi Református Egyház és a Magyarországi Evangélikus Egyház a reformáció kezdetének ötszázadik évfordulójá...
  • 2017. október 13., péntek

    Válaszúthoz érkeztünk. Vagy hátat fordítunk Istennek, jogosnak gondolva csalódásunkat. Vagy meg kell tanulnunk hinni egy új Istenben.
  • 2017. október 12., csütörtök

    Az a helyzet, hogy a missziónak mi csupán munkatársai vagyunk, nem a gazdája. A gazdája maga Jézus Krisztus. Ő a Szabadító.
  • 2017. október 10., kedd

    Fa, papír, vászon, textil és agyag.
  • 2017. október 09., hétfő

    Drogterápián részt vevő fiatalokkal együtt tekerték körbe a sukorói református gyülekezet tagjai a Velencei-tavat az elmúlt hétvégén. A közös sport ne...
  • 2017. október 08., vasárnap

    „Annyi titkom maradt” – ízlelgetem a kerek 100 esztendeje született Szabó Magda írógépe előtt állva az írónő szavait. Forgatom magamban a titkosság té...
  • 2017. október 05., csütörtök

    – Hogy bízzak meg benne ezután? – kérdezte tőlem valaki nemrég. – Sehogy, megértelek – hangzott a válaszom.
  • 2017. október 04., szerda

    A gyógyuláshoz nemcsak gyógyszerre van szükség, hanem arra az erőre is, amit csak a szeretet képes közvetíteni. Idegen környezetben műtétre váró gyere...