Nyomtat Elküld Olvasási nézet

Mi számítson nekünk? Fil 4, 8-9

MI SZÁMÍTSON NEKÜNK?
(Sarkad-újtelek, 2010. augusztus 29.)

Lectio: Ez 36, 22-27. v. + Lk 23, 32-34. v.
Textus: Fil 4, 8-9. v.

Énekek: 111/1; 111/2-6; 501/5-6; 151; 463/3; 329/2; 430;

„Egyébként pedig, testvéreim, ami igaz, ami tisztességes, ami igazságos, ami tiszta, ami szeretetreméltó, ami jóhírű, ha valami nemes és dicséretes, azt vegyétek figyelembe! Amit tanultatok és átvettetek, hallottatok és láttatok is tőlem, azt tegyétek, és veletek lesz a békesség Istene!”

Szeretett Testvéreim!
Pál a szeretett gyülekezetet, a filippieket erősíti a Krisztus-követésben, a keresztyén hitben. Az elmúlt napokban folyamatosan olvastuk ezt a levelet, és minden napra lélekemelő, üdítő Igék jutottak, melyek erősítették hitünket, bátorították elkötelezettségünket, vigasztalták a bűn rontása miatt megszomorodott szívünket. Tették ezt azzal, hogy ráirányították a figyelmünket az Úr Jézus Krisztus igazságára, tisztaságára, szentségére. Jó volt mindezt magunkba szívni.
Az imént felolvasott két vers mintha kilógna ebből a sorból. Általában ahhoz vagyunk szokva, hogy Isten Igéje kiemel ebből a világból és a mennyei világ felé közelít minket. Pál is ilyeneket írt a levél elején: „és imádkozom azért, hogy a szeretet egyre inkább gazdagodjék bennetek ismerettel és igazi megértéssel; hogy megítélhessétek, mi a helyes, hogy tiszták és kifogástalanok legyetek a Krisztus napjára…” — Vagy pár napja olvastuk: „Ellenben azt, ami nekem nyereség volt, kárnak ítéltem a Krisztusért. Sőt most is kárnak ítélek mindent Krisztus Jézus, az én Uram ismeretének páratlan nagyságáért. Őérte kárba veszni hagytam, és szemétnek ítélek mindent, hogy Krisztust megnyerjem.”
A mostani igehirdetés alapigéje a figyelmünket a mennyei világ helyett a földi világra, a minket körülvevő földi környezetre irányítja. Azt mondja vele Pál, hogy ebben a világban is sok értékes, tiszteletre, megbecsülésre méltó dolog van. Ami számít a keresztyéneknek is, fontos az Isten kegyelméből élőknek is. Isten Szentlelke ugyanis munkálkodik ebben a világban. Munkálkodik azok életében is, akik még nem ismerik az élő Isten üdvözítő, megváltó szeretetét. Isten Szentlelke sok értéket hozott létre az egyébként Istenről tudni nem akarók életében is. A keresztyén embernek nem kell ezt figyelmen kívül hagynia! Éppen Isten mindenkire kiáradó és kiható szeretetéért meg lehet és meg kell becsülnünk azokat a kincseket, amit Isten általános kegyelme kiárasztott a világban. Nem gondoljuk azt, hogy csak a keresztyének között vannak értékes emberek. Nem gondoljuk azt, hogy a keresztyének mindent tudnak erről a világról. Nem gondoljuk azt, hogy nálunk lenne letéve a bölcsek köve.
De azt valljuk – és ezt bátran, meggyőződéssel valljuk az Isten Igéje, Kijelentése alapján – hogy Jézus Krisztus az út az Atyához. Isten benne készítette el, általa végezte el a világ kárhozattól való megváltását! Az egyházon kívül nincs üdvösség, mert Isten nem adott más utat. Jézus Krisztus kereszthalála nélkül nincs bűnbocsánat, nincs más út az Isten kegyelmébe. Ha lett volna más lehetőség a világ kárhozattól, örök ítélettől való megváltására, Isten bizonyosan azt választotta volna, és nem áldozta volna fel értünk egyszülött Fiát! Jézus Krisztus kijelentését nem lehet megkerülni: „Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, csakis énáltalam” (Jn 14, 6).
De ez a kizárólagosság, amely éppen értünk, emberekért jelentetett ki ennyire világosan, egyértelműen, nem teszi feleslegessé és mellőzhetővé az ebben a világban Isten kegyelme által teremtett értékeket! Sőt, éppen azért, mert ismerjük Isten szeretetét, kell különösen is odafigyelnünk Isten pazarlóan kiárasztott ajándékaira. Ebben a világban a Sátán mindent meg akar rontani, ami szép és jó. Tönkre akarja tenni mindazt, ami igaz, bölcs és értékes. El akarja pusztítani az életet. Nekünk, akik már megismerhettük Isten jóságát és gazdagságát, különösen is fontos, hogy azt tartsuk értékesnek, azt becsüljük meg, az álljon a szívünkhöz közel, ami Istentől származik, vagy a szent és tökéletes Istenre mutat. Folyamatosan készen kell lennünk a jó választására, és a rossz elhagyására. Készen kell lennünk, hogy elválasszuk az igazat a hamistól, az értékest az értéktelentől!
Éppen ehhez nyújt segítséget, tanácsot Pál apostol: Egyébként pedig, azaz az egyéb, hétköznapi dolgokban ami igaz, ami tisztességes, ami igazságos, ami tiszta, ami szeretetreméltó, ami jóhírű, ha valami nemes és dicséretes, azt vegyétek figyelembe. Isten gyermekeinek különösen is oda kell figyelnie a valóságra. Ami igaz, valóságos, az számítson! Nem a pletykák. Nem az egyoldalú értékítélet. Hanem a valóság.
Hajlamosak vagyunk véleményünkben szélsőségesen ítélni. Feketén – fehéren. Mi keresztyének – hiszen Isten oldalára álltunk, és a bűnt el akarjuk vetni – hajlamosak vagyunk mindent vagy szentnek, vagy átkozottnak ítélni. Vagy tökéletesnek, vagy teljesen elromlottnak. Vagy világosságnak, vagy sötétségnek. Van, amikor helye van az ilyen véleménynek, erőteljes különbségtételnek. Mert bűn és igazság nem keverhető össze.
Azonban e bűntől megrontott világban, ahol a Mindenható Isten kegyelmének munkája mindenek ellenére mégis látható és tapasztalható, a valóság nem csupán fehér és fekete.
Amikor Pál azt mondja, hogy az számítson nektek, ami igaz, azaz valóságos, akkor ebben benne van az árnyalt értékítélet. Annak a képessége, amire csak Isten Szentlelke taníthat meg, hogy a sárban is észrevesszük a gyöngyszemet és nem mondjuk tökéletesen tisztának azt a frissen mosott terítőt, amelyen a szabadban egy kajsza pók nyomot hagyott. — Az számítson nektek, ami igaz, ami a valóság, aminek alapján, még ha szeretetben elfogultak is vagyunk valaki iránt, akkor is tudomásul vesszük, hogy bűnös ember, akit inteni is kell, másrészről pedig a számunkra ellenszenves embernek is elismerjük az erényeit, jó képességeit.
Amikor véleményt kell mondani valakiről vagy valamiről, akkor el kell fogadnunk azt a józan emberi tanácsot: Hallgattassék meg a másik fél is! Mivel istenfélők vagyunk, ezért egyáltalán nem tartjuk feleslegesnek azt a jogászi gondolatot, hogy az ártatlanság vélelme megillet minden embert. Mert a valóság árnyaltabb lehet, mint ahogy azt mi első pillanatban gondoljuk.
Isten népének ebben a világban is a valóság és az igazság kell számítson. De éppen azért, mert a valóság számít, fontos nekünk az is, hogy mi lesz ezzel a teremtett világgal. Mivel számít a valóság, ezért a környezetszennyezést, a vízpazarlást, a felesleges energia pazarlást tudatosan kerüljük, és mindent megteszünk azért, hogy az Isten teremtette világot a lehető legkevésbé terheljük. Mert számít az a valóság, hogy a mai felelőtlen életünk következményeit gyermekeink, unokáink fogják megszenvedni. A keresztyén ember nem hunyhatja be a szemét, nem dughatja be a fülét a figyelmeztető jelek láttán: mert a valóság számít, s nem az, amit mi szeretnénk elképzelni a valóságról.
Az számítson nektek, azt vegyétek figyelembe, ami tiszteletre méltó! Mi is korunk gyermekei vagyunk. Minket is képes elsodorni a világ az ál-teljesítményekkel, a modern sztárokkal, akiket inkább csak a média tesz sztárrá, és nem állócsillagok, hanem sokkal inkább csak az augusztusi égbolton feltűnő hullócsillagokhoz hasonlók… Minket is képes elsodorni a világ azzal a gondolattal, hogy csak a friss, a fiatal, a másoknál gyorsabb az értékes. Felszínes, manipulált értékítélettel terhelnek bennünket, és mivel könnyebb abba az irányba menni, amerre a tömeg megy, ezért lesiklik tekintetünk az igazi teljesítményekről, a csendes, szelíd, alázatos életekről.
Mai világunkban igencsak erőteljesen kell szívünkbe vésni: Az számítson nektek, ami tiszteletre méltó! Számítson nektek az, ami tiszteletet érdemlő! Legyen megbecsült a hűség, és a hűséges házasság! Legyen méltóságteljes a becsületes munka és a becsületes munkás! Legyen tisztelete azoknak, akik készek másokért áldozatot hozni, másokért fáradozni, akár a hivatásukban is! Legyen tisztelete azoknak, akik jobb vagy rosszabb körülmények között, de felnevelik gyermekeiket tisztességgel, becsülettel, és inkább gyermekeikért élnek, mint a saját élvezetüket keresik! Legyen tisztelete azoknak, akik tisztességes élettel, munkával őszültek meg! Ez lenne az általánosan elvárható, de ezt várja el tőlünk a Mindenható Isten is: „Az ősz ember előtt kelj fel, és becsüld meg az öreg embert. És félj a te Istenedtől! Én vagyok az ÚR!” (3Móz 19, 32)
El kell mondanunk, és élnünk kell, hogy nekünk számít az élet, és tiszteljük az életet, ami Istentől származik. Ezért az élet célját nem a sikerekben, nem a karrierben, nem a tűnő emberi nagyságban találjuk meg. Mert tiszteletre méltó maga az élet, és az élet továbbadása. Életünknek célt ad Isten éppen azzal is, hogy számít nekünk itt a földön maga az Istentől adott, teremtett élet is. Albert Schweitzer mondta egyszer: „A lélek azt parancsolja, hogy mások legyünk mint a világ. Az élet tisztelete által alapvetően, mélyebben és élőbben leszünk kegyesek.” Az élet tisztelete alapjában véve nem bibliai kategória. Mégis átvonul a Szentíráson, mint az Isten teremtett világának megbecsülése. Ezért pártoljuk alapjában véve mindig az életet a halállal szemben. Ezért nem érthetünk soha sem egyet azokkal, akiket a gyűlölet mozgat, akik semmibe veszik az életet.

De hasonlóképpen nem csupán azért kell értékesnek tartsuk az igazságot, a tisztaságot, a tisztakezűséget, a becsületességet, az áldozatkészséget, mert ezek általános emberi értékek, hanem azért, mert mindezek az igaz Isten által a szívekben kimunkált értékek! Jézus Krisztus követőinek természetesnek kell lenni, hogy megbecsüljük mindazt, amit Isten Szentlelke munkált ebben a világban. Ha keresztyénként a hazugsággal, becstelenséggel, tisztességtelenséggel tartunk együtt, akkor Urunkat, Mesterünket tagadjuk meg! Sokszor elhangzott már, hogy Isten nem romlott, nem korrupt! S ha ez így van, akkor ebben a világban is mennyire küzdenünk kell a korrupció, a romlottság ellen! Isten gyermekeinek ezért is fontos kell legyen a nyíltság, az egyenesség!

S ott van a nemes, a jóhírű, azaz erényes, a dicséretre méltó is! Ha valakire ki lehet mondani, hogy nemes ember volt, akkor az az Úr Jézus Krisztus! Hiszen tartózkodott minden hitványságtól, minden hazugságtól, minden alávaló dologtól. De felemelte az elesettet, kiszabadította a foglyokat az Isten fiainak szabadságára, alázatos volt és áldozatkész egészen a kereszthalálig! Krisztus követőinek is nemes lelkűeknek kell lenniük! Lehet-e nemesebb lélekről beszélni, mint amikor valaki odaadja életét az ellenségei megmentéséért? Lehet-e nemesebb halálról beszélni, mint amikor az Úr Jézus Krisztus a golgotai kereszten az őt halálra juttatókért imádkozott? Jézus Krisztus nemes! Tehát Jézus Krisztus követőinek is meg kell becsülniük a nemes lelkűséget a földi világban!
Időnként érheti vád azokat, akik Jézus Krisztust követik, hogy nem következetesek. Addig nem kell félnünk ezektől a vádaktól, amíg valóban Jézus Krisztust követjük.
Amíg a világban azt tartjuk szem előtt, ahhoz vonzódunk, az számít nekünk, ami igaz, tisztességes, igazságos, tiszta, szeretetreméltó, erényes, nemes és dicséretes, addig Megváltónkról is tudunk tanúskodni. Azzal együtt, hogy a mérce mindig Jézus Krisztus szava, Kijelentése. Ha a világ elhajlik attól, ami nemes és nemes lelkű, ha a világ elhajlik a szeretetreméltótól és a tisztától, azaz a szenthez illőtől, és mi nem hajlunk vele, akkor nem velünk van baj. Akkor azért nem vagyunk következetesek a világhoz, mert a világ nem ragaszkodik következetesen az Isten értékrendjéhez. Ellenben, ha Isten népe a világ sodrása szerint hajlong ide, vagy oda, akkor következetesen el fogja hagyni mindazt, amit a Szentírás alapján igaznak, tisztességesnek, igazságosnak, tisztának, szeretetreméltónak, erényesnek, nemesnek és dicséretesnek mondhatunk.
Nekünk nem egyszerűen erkölcsösnek kell lennünk, hiszen a világ erkölcse korszakról korszakra változik. Nekünk azt kell figyelni minden változás között, hogy mi felel meg Isten elvárásának, törvényének ebben a világban. Mégis: meg kell becsülnünk az Isten Igéje mércéje szerinti értékeket, bárkinél is látjuk ebben a világban. Mert ebben a világban ritkán találunk tisztán fekete, és még ritkábban tisztán fehér embert.
Mégse a világ legyen a tisztességünk mércéje: „ne igazodjatok e világhoz, hanem változzatok meg értelmetek megújulásával, hogy megítélhessétek: mi az Isten akarata, mi az, ami jó, ami neki tetsző és tökéletes” (Róm 12, 2). „… mindent vizsgáljatok meg: a jót tartsátok meg, a gonosz minden fajtájától tartózkodjatok” (1Thessz 5, 21-22).
Pál azzal fejezi be ezt a gondolatsort, miközben jó példájának követésére buzdít: Veletek lesz a békesség Istene! Zaklatott világunkban az igazi békesség ritka és drága kincs. De nem lehetetlen eljutni rá, mert Isten munkálkodik ebben a világban. A békesség egyszerre ajándék, és egyszerre kimunkált, megteremtett kegyelem. Isten ajándéka. Nemcsak istenfélőknek adatik. Mert az Isten általános kegyelme alapján mindazok elnyerhetik, akik megbecsülik az Istentől származó értékeket.
Azonban ha Isten kész másoknak adni, mennyivel inkább várhatjuk mi, Isten gyermekei! Ne rontsuk meg hát a békességet, hanem ami igaz, ami tisztességes, ami igazságos, ami tiszta, ami szeretetreméltó, ami jóhírű, ha valami nemes és dicséretes, az számítson nektek! ÉS VELETEK LESZ A BÉKESSÉG ISTENE!
Ámen!

Copyright © 2008 Parókia Portál, Minden jog fentartva.

Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat / Hírlevél

  • 2017. december 11., hétfő

    Jézus azért született a Földre, hogy az elveszett identitásunkat helyreállítsa. A félelem helyett megmutassa a teljes szeretetben gyökerező életet.
  • 2017. december 09., szombat

    A Magyarországi Református Egyház pályázatot hirdet 1 fő részére referensi munkakör betöltésére a Zsinati Hivatal Missziói Irodáján.
  • 2017. december 09., szombat

    Gary Thomas: Megszentelt utak könyvajánló
  • 2017. december 08., péntek

    A Biblia tekintélyének elfogadása feltétlenül együtt jár az igényes gondolkodás feladásával? Az igényes gondolkodás pedig egyet jelentene a Biblia tek...
  • 2017. december 07., csütörtök

    A Bocskai István Református Oktatási Központ a Reformáció 500. évfordulója alkalmából csendesnapot tartott 2017. október 27-én.
  • 2017. december 07., csütörtök

    Bizony, ha megvizsgáljuk hétköznapjainkat vagy akár ünnepeinket, látnunk kell, tele van helyettesítőkkel, voltaképpen pótlékokkal életünk.
  • 2017. december 05., kedd

    Rófusz Ferenc Oscar-díjas rendező és egykori pályatársa, Békési Sándor teológus voltak a budapesti református teológia vendégei nemrégiben. A rajzfilm...
  • 2017. december 05., kedd

    A reformátorok előtt tisztelegve, s azok nyomába lépve, ünnepeltek az egyházi év kezdetén a Lónyay Utcai Református Gimnázium diákjai és tanárai.
  • 2017. december 04., hétfő

    „Ateistaként éltem az életem, amikor olyan mélységbe zuhantam az alkoholizmus következtében, amelyből nem találtam kiutat. Kilenc öngyilkossági kísérl...
  • 2017. december 04., hétfő

    Isten vágyik hozzánk kapcsolódni, mégpedig a legvalódibb módon. Ő nem maradt meg a távolságtartó érdeklődés vagy bájcsevej szintjén.