Nyomtat Elküld Olvasási nézet

Október 16. - Kol 3, 5-17

KRISZTUSI SZEMÉLYISÉG
(Sarkad-Újtelek, 2011. október 16.)

Lectio: Zsolt 101, 1-8. v. + Lk 6, 27-36. v.
Textus: Kol 3, 5-17. v.

Énekek: 153; 165/1-6; 231/1; 151; 425/2; 329/2; 469/1-5;

„Öljétek meg tehát tagjaitokban azt, ami csak erre a földre irányul: a paráznaságot, a tisztátalanságot, a szenvedélyt, a gonosz kívánságot és a kapzsiságot, ami bálványimádás, mert ezek miatt haragszik Isten. Ti is ezeket tettétek egykor, amikor ezekben éltetek; most azonban vessétek el magatoktól mindezt: a haragot, az indulatot, a gonoszságot, az istenkáromlást, és szátokból a gyalázatos beszédet. Ne hazudjatok egymásnak, mert levetkőztétek a régi embert cselekedeteivel együtt, és felöltöztétek az új embert, aki Teremtőjének képmására állandóan megújul, hogy egyre jobban megismerje őt. Itt már nincs többé görög és zsidó, körülmetéltség és körülmetéletlenség, barbár és szkíta, szolga és szabad, hanem minden és mindenekben Krisztus. Öltsetek tehát magatokra - mint Isten választottai, szentek és szeretettek - könyörületes szívet, jóságot, alázatot, szelídséget, türelmet. Viseljétek el egymást, és bocsássatok meg egymásnak, ha valakinek panasza volna valaki ellen: ahogyan az Úr is megbocsátott nektek, úgy tegyetek ti is. Mindezek fölé pedig öltsétek fel a szeretetet, mert az tökéletesen összefog mindent. És a Krisztus békessége uralkodjék a szívetekben, hiszen erre vagytok elhívva az egy testben. És legyetek háládatosak. A Krisztus beszéde lakjék bennetek gazdagon úgy, hogy tanítsátok egymást teljes bölcsességgel, és intsétek egymást zsoltárokkal, dicséretekkel, lelki énekekkel; hálaadással énekeljetek szívetekben az Istennek. Amit pedig szóltok vagy cselekesztek, mind az Úr Jézus nevében tegyétek, hálát adva az Atya Istennek őáltala.”

Szeretett Testvéreim!
A kolosséi levél, amit a Bibliaolvasó Kalauz útmutatása szerint olvasunk ezekben a napokban kisebb részekre bontva, az egyik legszebb levél. Egyszerre könnyű olvasmány és ugyanakkor nehéz olvasmány. Vannak részei, amelyeket olvasva könnyen emészthető eledelhez jutunk, más részei talán megfekszik a gyomrunkat. De úgy vélem, attól is függ, hogy könnyű, vagy nehéz eledel, hogy mennyire vagyunk készek elfogadni az Ige igazságát, tanítását.
Ma két irányba mutat a napi ige: Taszítsátok el magatoktól azt, ami talán kedvesnek tűnik, talán eddig vonzott is, de mégis idegen az Isten világától, és ugyanakkor legyetek napról napra láthatóbban Krisztust-követők. Öljétek meg tagjaitokban azt, ami csak erre a földre irányul, és öltsétek magatokra a jót, öltözzetek fel az Isten rendje szerinti életbe.
Tíz nappal ezelőtt emlékeztünk az aradi vértanúkra, akik életüket kellett adniuk, mert szerették hazájukat, vagy szerették a szabadságot, szerették azt a népet, amely nem az ő népük volt, de amely nép szabad akart lenni az idegen elnyomóktól.
Sokan közülük korábban felesküdtek a császárra. De amikor döntöttek, hogy népünk szabadságharca mellé állnak, eljött az a pillanat, amikor el kellett dönteniük, hova tartoznak. Nem volt ez egyszerű döntés. Sokuknak vívódást okozott. Van, aki ezzel a döntéssel a saját népével is szembe került. Más a saját családjával is. De választottak, s attól kezdve odaadással szolgálták, mindhalálig szolgálták a magyar szabadságharc ügyét.
Ma nehezen értjük ezt, hiszen a mai világban inkább az a hangsúlyos, hogy keresd mindig a magad érdekét, s bármi, amit teszel, arra szolgáljon, hogy a saját előrejutásodat építse. Azért is vagyunk ott, ahol vagyunk. Elmondta egy felkészült gazdasági szakember, hogy annyira rossz helyzetben van a világ gazdasága, annyira rossz helyzetben van a magyar gazdaság is az önző, csak magunkra gondoló fogyasztói szemlélet miatt, hogy ha nem tanulunk meg egymást segítve, a magunk érdekeit háttérbe helyezve élni, akkor akárhány próbálkozást kezdünk, amivel ki akarunk törni a gazdasági válságból, mind kudarcot vall. Addig, amíg nem helyezzük a közösség érdekét legalább olyan szintre, mint az egyéni érdekünket, addig a gazdasági válság egyre jobban mélyülni fog. De ugyanígy mélyülni fog a társadalmi válság is.
Szeretném használni a házasság példáját, de előre ki kell hangsúlyoznom, hogy házasság alatt azt az életközösséget értem, ahol egy férfi és egy nő eleve eldöntötte, hogy egy életen át egymás mellett ki akar tartani, és mindenük közös, közösek az örömeik és közösek a terheik. Nincs helye a házasságukban harmadik félnek, mert ketten egyek.
De ma, amikor mindent csak fogyasztani akarunk, sokan ezt is nehezen értik, mert manapság úgy tűnik, hogy a feleség, a férj is, de még a gyermek is csak olyan eldobható használati tárgy, mint a gyorséttermi vagy fagyasztott ételek csomagolása. Vagy legalább is olyan lecserélhető tárgy, mint a ruházatunk, amit, ha meguntunk, vagy már nyűttesnek látszik, akkor újra vagy újabbra cserélünk.
Meg sem gondoljuk, hogy miközben a másik embert eldobhatónak tartunk, aközben magunkat is azzá tesszük, s amikor a másikat kevésre értékeljük, akkor magunkról is értékítéletet mondunk.
Nem egyszer kérdezik, hogy miért hisznek olyan kevesen ma Istenben?
El kell mondani, hogy ma is sokan hisznek valamiben. Az úgynevezett „maguk módján vallásos” emberek egyre többen vannak, mert érzi azt a lélek, hogy ez a világ nemcsak anyag, nemcsak látható és tapintható elemekből épült fel. De még a vallásosságunkban is olyanok lettünk, mint ahogy a mindennapi életet éljük. Azt keressük, ami nekünk éppen tetszik. Ha nem tetszik, eldobjuk, lecseréljük. Ha elkötelezettséget kíván, tovább megyünk. Tovább megyünk oda, ahol csak fogyaszthatunk, elkötelezettség nélkül. Cserélgetjük a hitet, ahogy cserélgetjük a partnereket is. Eldobjuk azt, amit feleslegesnek tartunk, ahogy eldobjuk a csomagolást is.
Az aradi 13 azért pártolt el a császártól, és állt a magyar szabadság ügye mellé, mert jobbról győződött meg. Ezért azután készek voltak érte mindent adni. Az életüket is.
Ma sokszor csak addig látunk valamit jobbnak, amíg nem kell érte áldozatot hozni.
A házasságban – a házasság isteni rendje szerint – életre szóló elkötelezettségről beszélünk, és amikor Jézus Krisztus mellett döntünk, akkor is életre szóló elkötelezettségről beszélünk. A mai istentiszteleten keresztelés is lesz, és a keresztség is arról szól: Jézus Krisztus elkötelezte magát mellettünk, hiszen az életét adta értünk, nekünk is el kell köteleznünk magunkat mellette, övé kell legyünk, egész életünkben.
Tegnap szomorúan hívott fel egy lelkipásztor. A gyülekezetében sokakat jelöltek presbiternek. Nagy gyülekezet, nagylétszámú presbitérium, a jelölt is sok volt a presbiteri tisztre. De amikor megkérdezték a jelölteket, hogy vállalják-e a tisztséget, sorra léptek vissza. Most nincs annyi jelölt, mint ahány tisztség. Miért léptek vissza? Azért, mert gazdasági válság van. Azt mondták, szívesen leszünk presbiterek, ha majd újra sok pénze lesz az egyháznak. Amikor újra 30 milliókról lehet dönteni. De most nincs súlya a döntéseinknek, hát nem leszünk presbiterek. Elmondta a lelkésztársam, hogy nem egy embernek a véleményét mondta, hanem sorozatban így vélekedtek, és ezzel az indokkal utasították el a jelöltséget.
Nem csodálkozhatunk rajta, s még nagyon meg sem vethetjük azokat az embereket, akik így döntöttek. Nem ilyen világban élünk? Ki szeret ma lemondásról, áldozathozatalról, kötelezettségről hallani és beszélni?
És mégis: a kicsiny badacsonytomaji gyülekezet 4 millió forintot adott össze, hogy templomot építsen.
És mégis: Isten Igéje világosan beszél. Isten a keresztyén életet nem fogyasztói szemléletre adta. Jézus Krisztus nem egy kényelmes trónuson, pálmafák alatt, virágfüzérrel a nyakában üldögélt, nem terített asztal előtt, szép lányok gyűrűjében élte az aranyifjúk életét, hanem kereszthalált halt azért, hogy minket kiszabadítson a kárhozatból. Az életét adta, hogy mi élhessünk. Elhagyta isteni dicsőségét, hogy minket visszavezethessen az örökkévaló mennyei hazába. Ezért a Krisztust-követő életnek nagyon szép kilátásai vannak, csodálatos jövőt adott nekünk Istenünk, de azt várja, hogy mi akarjunk már itt a földön is az övé lenni.
Öljétek meg mindazt tagjaitokban, ami csak erre a földre irányul! Ellenben öltsétek fel a Krisztus természetét, és legyetek Isten gyermekei ebben a világban. Jézus Krisztus sorsközösséget vállalt velünk a bűnben, noha ő soha bűnt nem cselekedett. Meg is kellett halnia helyettünk! Cserébe azt várja, hogy mi is vállaljunk sorsközösséget vele a tiszta, szent életben.
Ha arra gondolunk, hogy ebben a mai világban ez nem megy, akkor két dologra kell felhívnom a figyelmet. A Kolosséi levelet Pál apostol olyan korban írta, amikor mind a hűségnek, mind az elkötelezettségnek megfogyatkozott a súlya a társadalomban. Az isteneket csak látszat szerint tisztelték, a vallásosság kiüresedett. De egyre nagyobb teret kapott az a szemlélet, hogy ne törődj mással, élj a mának, csak te számítasz. Nem volt messze az a társadalom attól, amilyenben ma élünk. Ez az egyik.
A másik pedig: Most, a XXI. században sok keresztyén él olyan társadalomban, olyan környezetben, ahol azt követelik, hogy a Krisztus-követésével hagyjanak fel. Akár az életükbe is kerülhet, ha keresztyénekké lesznek. Mégis vállalják a hitet, mert Jézus Krisztus szeretete, bűnbocsánata mindennél többet ér számukra. A mai világban is lehet Krisztusnak elkötelezett életet élni, ha nem arra figyelünk, hogy mik a szokások, hanem arra figyelünk, hogy mivel ajándékozott meg Jézus Krisztus szeretete.
Öljétek meg mindazt tagjaitokban, ami csak erre a földre irányul! Ellenben öltsétek fel a Krisztus természetét, és legyetek Isten gyermekei ebben a világban.
Egy azonban igaz. Ezt nem tesszük meg a saját erőnkből. Ehhez Isten munkája és ereje kell. Aki hallgat rá, azt Ő megerősíti. Aki követi Krisztust, azt Krisztus támogatja és segíti. Aki akar szent életet élni, abban Jézus Krisztus kiformálja ezt az életet. Nekünk kell eldönteni, hogy melyik utat választjuk, de Jézus Krisztus segít végigjárni az utat, és ő vezet el a célig, az Isten országáig, hogy bevigyen mennyei világába, az örök boldogságban.
Öljétek meg mindazt tagjaitokban, ami csak erre a földre irányul! Ellenben öltsétek fel a Krisztus természetét, és legyetek Isten gyermekei ebben a világban. Ereszd be Krisztust az életedbe, és átjárja, megvilágítja, átmossa és felöltözteti az ő fényébe és világosságába.
Tegyük ezt naponta: Ahogy minden reggel elhúzzuk a sötétítő függönyt, vagy felhúzzuk a redőnyt, hogy bejöjjön szobánkba a napfény, ugyanúgy minden reggel nyissuk meg szívünket Krisztus világossága előtt, és kérjük segítségét, hogy ragyogja be életünket: Távozzon a sötétség, távozzon a bűn, de jöjjön be világossága, hogy felöltözhessük magunkra mindazt, ami valóban szép, tiszta és jó az életben!
Ámen.

Copyright © 2008 Parókia Portál, Minden jog fentartva.

Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat / Hírlevél

  • 2017. október 16., hétfő

    A hivatali lelkipásztorkodás ideje egészen biztosan lejárt, különben azokat is elveszítjük, akik jelenleg gyülekezetbe járnak - adott hangot véleményé...
  • 2017. október 15., vasárnap

    Két egyházvezető párbeszéde, ahogyan még sohasem hallhatta őket. Erdő Péter bíboros, prímás, esztergom-budapesti érsek és Bogárdi Szabó István reformá...
  • 2017. október 13., péntek

    Közös nyilatkozatot fogadott el a Magyarországi Református Egyház és a Magyarországi Evangélikus Egyház a reformáció kezdetének ötszázadik évfordulójá...
  • 2017. október 13., péntek

    Válaszúthoz érkeztünk. Vagy hátat fordítunk Istennek, jogosnak gondolva csalódásunkat. Vagy meg kell tanulnunk hinni egy új Istenben.
  • 2017. október 12., csütörtök

    Az a helyzet, hogy a missziónak mi csupán munkatársai vagyunk, nem a gazdája. A gazdája maga Jézus Krisztus. Ő a Szabadító.
  • 2017. október 10., kedd

    Fa, papír, vászon, textil és agyag.
  • 2017. október 09., hétfő

    Drogterápián részt vevő fiatalokkal együtt tekerték körbe a sukorói református gyülekezet tagjai a Velencei-tavat az elmúlt hétvégén. A közös sport ne...
  • 2017. október 08., vasárnap

    „Annyi titkom maradt” – ízlelgetem a kerek 100 esztendeje született Szabó Magda írógépe előtt állva az írónő szavait. Forgatom magamban a titkosság té...
  • 2017. október 05., csütörtök

    – Hogy bízzak meg benne ezután? – kérdezte tőlem valaki nemrég. – Sehogy, megértelek – hangzott a válaszom.
  • 2017. október 04., szerda

    A gyógyuláshoz nemcsak gyógyszerre van szükség, hanem arra az erőre is, amit csak a szeretet képes közvetíteni. Idegen környezetben műtétre váró gyere...