KEZDJETEK ÚJAT
(2014. október 5.)

Textus: Jer 4, 1-3. v.
Énekek: 215;

Ha meg akarsz térni Izráel - így szól az ÚR -, hozzám térj meg! Ha eltávolítod színem elől förtelmes bálványaidat, ne ingadozz! Ha őszintén esküszöl az élő ÚRra, a törvénynek és az igazságnak megfelelően, akkor áldást kapnak tőle a népek, és vele dicsekszenek. Ezt mondja az ÚR a júdaiaknak és a jeruzsálemieknek: Szántsatok fel új szántóföldet, ne vessetek a tövisek közé!

Szeretett Testvéreim!

Jeremiás prófétára Isten nagyon nehéz feladatot bízott. Egy olyan népnek kellett beszélnie Isten igazságáról, amelyik hallani sem akart róla. Egy olyan népnek kellett beszélnie új és jó utakról, amelyik meg volt győződve arról, hogy ő maga most a jó úton jár. Amelyik megsértődött a próféta szaván, hiszen meg volt elégedve a maga életével.
Mert nehéz szembesülni azzal, hogy valamit elrontottunk, hiszen talán az egész eddigi életünket kárnak és szemétnek kellene ítélni. Milyen nehéz elrontott dolgainkat beismerni akár Isten előtt, akár magunk előtt, akár egymás előtt!
Egy olyan néphez küldte Isten Jeremiást, amelyik tele volt sebekkel, elrontott élete küzdelmeivel, az áldások elmaradásának minden nyomorúságával, de amelyik nép mégis a maga útját akarta továbbra is járni, és nem akart jó tanácsra hallgatni.
Sok orvos küzd azzal, hogy adja a jó tanácsot, vezetne az egészséges életmódra, de a betegei nem hallgatnak rá.
Sok tanár küzd azzal, hogy szívvel lélekkel tanítani, nevelni szeretne, de a gyermekek, a szülők, a tanártársak és még annyi más hatás dolgozik ellene, és alig van diák, aki hallgat rá.
Sok szülő szenved attól, hogy gyermekének valóban jót akar adni, de gyermeke inkább megy a kortársaival, és hallgat azokra, mint édesapja vagy édesanyja szerető, bölcs szavaira.

Így kellett szenvednie Istennek, látva népe makacsságát. És így kellett szenvednie a prófétának is, látva szolgálata hiábavalóságát. Pedig Isten nemcsak azért küldte, hogy gyomláljon, irtson, hanem azért is, hogy ültessen és plántáljon.

Isten választott népe olyan korszakban élt, amikor már világosan lehetett látni, hova vezet a bálványimádás. Hova vezet az, ha az egyetlen élő Isten imádatát felcserélik mindenféle, emberek által istenségnek, megváltónak, boldoggá tevőnek tartott dolognak az imádatára. Pedig az egy élő Istenen kívül nincsen más isten. A többi, nem valódi istenség kudarcot vall, még ha egy-egy időben látszólag segít is. Mert először segítségnek látszik, amit a hamis istenek nyújtanak, de aztán romba döntik a közösséget, ronccsá nyomorítják az emberi életet.

Ezt Isten népének már látnia kellett. Jeremiás korában Júda országában már látniuk kellett, mit veszít népük, ha elhagyják az élő Istent. A kettészakadt Izraelből az északi országrész önálló államisága lassan egy évszázada megszűnt. A 10 törzset elhurcolták, szétszórták, idegenek költöztek be a helyükre. Olyan nemzeti tragédia volt ez nekik, mint nekünk Trianon.
Isten ennek ellenére még időt adott, nagy türelmet tanúsítva Júda országa iránt. De a Júdabeliek nemhogy észhez tértek volna, hanem még mélyebbre süllyedtek a gonoszságban, istentelenségben, erőszakban, mint az északi országrészben élő izraeliták.

Az Istennek hátat fordító életet egyetlen nép sem élheti büntetlenül. Előbb-utóbb látszanak a következmények. Ahogy a mi népünk életében is látszik az istentelenség következménye.
Meglátszik a házasságok megkötésének hiányában. Meglátszik a gyermekvállalás készségének hiányában. Meglátszik a társadalom alapsejtjeinek széthullásában, a válásokban. A családi erőszak durvulásában. Meglátszik abban, hogy akár politikusok, akár a nép egyszerű tagjai, azért nem leplezünk le bűnöket, mert magunk is sárosak vagyunk.
Az istentelenség következménye az is, hogy már fel sem ismerjük, mennyire mélyen belemerültünk a bűnbe. De attól, hogy vakok vagyunk az állapotunkra, még a bűn következménye következetesen hat és határozottan észrevehető a lelkek békétlenségében, az idősek elmagányosodásában, az iskolai élet eldurvulásában, az erőszakos és gazdasági bűncselekmények szaporodásában. Vagy éppen a depressziós, a lelki és pszichés beteg életek számának gyarapodásában. Hátat fordított népünk Istennek, és ezzel hátat fordítottunk a természetes szeretetnek is. És nincs áldás népünk életén.
És egyre inkább látszik, hogy tarthatatlan lesz a helyzet. Még akkor is, ha külsőleg fejlődik az országunk. Tarthatatlan lesz a helyzet, mert nem a közösségépítés felé, nem az önzetlen szeretet felé fejlődik maga a társadalom. Nem fejlődik, az egymással törődés, a szíves segítés, az önzetlen összefogás. Élhetünk akár pazar jólétben is, és eljuthatunk a kultúra és civilizáció igen magas fokára is, mit ér az, ha a szeretet és a békesség kihal a szívekből? Végül önmagunkat fogjuk felmorzsolni.

De mit tegyünk? Mit lehet tenni? Mert mégiscsak nyugtalanít, hogy valamit tenni kell! Jeremiás korában is voltak olyanok, akik felismerték, hogy azok az utak, amelyeket járnak, szakadékba vezetnek. Önmaguk és az ország elpusztulásához vezetnek. Valamit tenni kell! Valamit vagy megfordítani kell, vagy új utakat kell járni. Meg kell találnunk azt a bölcs irányt, amely népünk gyógyulásához vezet.
Azt szokták mondani, hogy vissza kell térni ahhoz a korszakhoz, amikor még boldogabb volt a népünk és szebbek voltak a kilátások. S ha ez általánosságban igaz is, még ebben sincs egység! Mert sokféleképpen gondolják el, hogy mi az a kezdet, amihez vissza kell térni.
Van, aki vissza akar térni a szocializmushoz. A „háromhatvanas” kenyérhez. Van, aki vissza akar térni a két világháború közötti élethez. Van, aki a reformáció századát idealizálja. S vannak, akik úgy gondolják, hogy a keresztyénség előtti korszakban találjuk meg azt a tiszta forrást, amiből táplálkozva újra erős, erkölcsös, bátor nép leszünk.
Hova kell visszatérni? Hol van az a kezdet, az a forrás, ahonnan indulva újra az életet építhetjük?
Amikor a bűnös ember keresi erre a kérdésre a választ, csak önmagából tud kiindulni, a saját bölcsességéből, amely már eddig is megtévesztette. Ezért újra csak rossz, vagy legalább is töredékes és ezért elhibázott válaszok születnek.
Isten azonban azt mondja, ha vissza akarsz térni a kezdethez, a tiszta forráshoz, az élet megújulásának alapjaihoz, akkor hozzám az élő Istenhez térj vissza. Mert egyedül a mindeneket teremtő és fenntartó Istennél találhatjuk meg azt, ami az élet forrása és a beteggé lett élet gyógyítója.

Nem magyarázkodnunk kell és egymásra mutogatni, vagy azt keresni, hogy ki rontotta el jobban a dolgokat. A gyógyulás ott kezdődik, amikor lemondunk a hamis gyógyszerekről, eldobjuk a hamis istenségeket, bálványokat.
Elfordulunk minden más eszköztől és igazságtól és egyedül Jézus Krisztust, a Megváltót, az Élet Fejedelmét, az Üdvözítőt választjuk. És elfogadjuk az Ő igazságát és szeretetét.
Amikor elfogadjuk, hogy csak az a hit és igazság, eszköz és lehetőség a miénk, ami megáll az élő Isten Igéjének mércéjén. Minden más csak utálatosság, akkor is, ha sokan tartják igaznak és hasznosnak.
A reformáció évszázadában sokszor idézték Jeremiást és a jeremiási próféciákat. Sok úgynevezett jeremiád született, amelyben megvallotta népünk: a nemzet romlásának hátterében az istentelenség áll. „Hitetlen nép közt keressük mi kenyerünket: Mert földünkben nem segéljük a szegényeket. Nyomorultakról elfordítjuk szemeinket: Ezért Isten vete reánk haragvó szemet…” „Közöttünk kik szolgák voltak, most uralkodnak, Gazdák lévén mert Istennek mi nem szolgálánk; Minden Isten-tiszteletet már megútálánk: Azért nincsen, aki által megszabadulnánk.”
Igen, az istentelenségnek, az Istentől való elfordulásnak következménye van életünkben. Ezért mondta az ÚR Jeremiás által: Ne ingadozz, ne habozz, amikor a bűnt bűnnek kell vallani, és a tisztátalan dolgoktól meg kell szabadulni.

Ha az URat választod és az Ő igazsága szerint cselekszel, akkor jön csak az áldás Istentől. Lehet valami akár tökéletes is, mégsem segít, ha nincs rajta az Isten áldása. Meg kell hát látnunk, és meg kell vallanunk Isten színe előtt, hogy áldásai nélkül, kegyelme nélkül nem boldogulunk.
Természetesen kell azon töprengenünk, hogy hogyan folytassuk életünket, gyülekezetünk életét, népünk életét tovább. Kell küzdenünk a jövőért, a megmaradásért. De Isten hathatós áldása nélkül semmit nem ér a bölcsesség, a tudás, a tapasztalat, a befektetés. Míg megfordítva: a kevés is hatalmassá lesz Isten áldásával, ahogy az öt kenyér és a két hal is elég lett az ötezer férfi és hozzátartozói számára, amikor az Úr Jézus kezdte osztani.
A legtökéletesebb prédikáció szavai is üresen konganak és koppannak a földön, ha nincs rajta áldás.
De az egyszerű gyermeki szó is életeket gyógyít, ha ott van Krisztus Lelkének áldása.

Isten azonban következetesen azoknak ígéri áldását, akik követik akaratát és igaznak tartják Igéjét, törvényét. Azoknak ígéri áldását, akik nemcsak hivatkozási alapnak tartják az élő Istent, hanem valóban megalázkodnak előtte és hűségesek hozzá. Sokat kell még ezen a téren fejlődnünk és tisztulnunk!

Ezért mondja Isten Igéje az egyik magyar fordítás szerint: szántsatok fel új ugart, új szántóföldet.
S ezt úgy is lehet érteni az eredeti szöveg szerint, hogy kitisztul, világossá válik a föld, bejárja a fény.
Az a szó, amit mi szántással fordítunk, a művelést is jelenti.
Amikor Isten Igéje azt mondja, hogy szántsatok új szántóföldet, akkor küzdelemre hív. Munkára hív. Elkötelezett életre hív. Nemcsak a régivel való szakítást jelenti az új szántóföld, hanem azt is, hogy meg kell küzdeni annak a földnek a művelhetőségéért.
Feltörni a töretlen földet, használhatóvá, éltetővé tenni az addig parlagon hagyott, elvadult földet, csak akkor érdemes, ha meg lehetünk győződve arról, hogy annak a munkának a terhe bőségesen megtérül. De Isten éppen ezt ígéri. Azt ígéri, hogy áldását adja azokra, akik eldöntötték, hogy őt választják.
Akik eldöntötték, hogy Isten segítségével megküzdenek a töretlen föld gyomoktól való megtisztításával, megmunkálásával. S így éltető föld lesz, áldott föld lesz, mert bejárja az éltető fény.
Arra hív Isten Igéje, hogy számoljunk Isten áldásainak következményeivel is, ha már meg kellett eddig látnunk az istentelenség következményeit. Számoljunk Isten áldásával, bízzunk Isten ígéreteiben és ezért kezdjük új korszakot az életünkben, amelyben megtisztítjuk életünket a gyomtól, tövistől, bűntől bálványimádástól, hűtlenségtől, igazságtalanságtól.
És Istenben, az Úr Jézus Krisztus bűnbocsátó kegyelmében bízva, hozzá odafordulva, új szakaszt kezdünk életünkben.
Új életszakaszt, amelyben bátor, Krisztus éltető Lelkével megvilágított, és új elhatározásokra jutott életet élünk.
Ilyen elhatározásokkal, hogy többé nem akarok egyetlen durva, trágár vagy indulatos szót kimondani, hogy hiteles legyen a számban a Krisztusról szóló vallástétel. Szelíd beszéddel.
Szeretetben akarok élni, és nem akarok többé félni attól, hogy szeretetet adjak, mert a tökéletes szeretet kiűzi a félelmet.
Vallást akarok tenni ezentúl nyíltan és bátran Jézusról. Senki előtt nem akarom szégyellni őt. Hiszen ő is vallást tesz rólam, és nem szégyell engem a Mennyei Atya előtt.
Párkapcsolatomat, házasságomat Isten törvényéhez igazítom, és Isten törvénye szerint élem. Hűséggel, szeretettel és igazi, tartalmas közösséggel. Azaz nem élek többé vadházasságban, élettársi kapcsolatban, hanem törvényes házasságban. Hiszen a Jézus Krisztussal való közösséget sem vadházassággal, hanem törvényes, teljes értékű házassággal ábrázolja a Szentírás.
Felhagyok egyszer s mindenkorra a házastársam megcsalásával, mert Jézus Krisztus sem paráznaságra hívott el.
És vállalom a gyermekeket, akiket Isten adott nekem. Megbecsülöm a gyermekem, magzatom életét, ahogyan az élő Isten is megbecsüli az életemet, és nem tart engem sem feleslegesnek.
Ügyeimet többé nem csak a törvényesség látszatával, hanem a törvényesség tiszta lelkületével intézem, hiszen Isten törvénye sem felszínes, hanem életet áthatóan tiszta és világos.
Nemcsak szavakkal, hanem szívből megbocsátok ellenségemnek, mert Jézus Krisztus is tökéletesen megbocsátott, mielőtt bocsánatáért esedezhettem volna.
Irgalmasan bánok mindenkivel, odafigyelek a rászorulókra és segítek nekik, mert nem lehetek hálátlan Isten felé, aki gondomat viseli és irgalmas hozzám minden nap. Új szántóföldet szántsunk fel, tudatosan szembeszállva azokkal a dolgainkkal, amelyek elfordítanak Istentől.
Ez fáradtságos munka. Mint ahogy fáradtságos megtisztítani egy elvadult kertet. Nem megy könnyen, nem is vehetjük félvállról. A gyomnak, tövisnek nem a tetejét kell lecsapni, hanem gyökerestől kell kiirtani. Még ha szúrós is. Vagy mélyre hatol.
Munka megválni régi, rossz szokásainktól, kedvenc bűneinktől, szenvedéllyé vált játékoktól, munkától, szórakozástól. Azonban meghozza gyümölcsét és áldását mindannyiónk és a gyülekezet életében az Istenhez visszatérés, a Krisztusban új kezdete életünknek.
Ehhez kérjük Isten Szentlelkének erejét, kitartást adó kegyelmét. És amikor valaki megkérdez, hogy mit tegyen élete megváltozásáért, akkor ne olcsó kis ajánlatokat tegyünk, hanem mondjuk el, amit Isten mond nekünk is: Ha meg akarsz térni Izráel - így szól az ÚR -, hozzám térj meg! Ha eltávolítod színem elől förtelmes bálványaidat, ne ingadozz! Ha őszintén esküszöl az élő ÚRra, a törvénynek és az igazságnak megfelelően, akkor áldást kapnak tőle a népek, és vele dicsekszenek. Ezt mondja az ÚR a júdaiaknak és a jeruzsálemieknek: Szántsatok fel új szántóföldet, ne vessetek a tövisek közé!