Nyomtat Elküld Olvasási nézet

Ninive megtérése Jón 3, 1-10 Ökumenikus imahét 2008

NINIVE MEGTÉRÉSE
(Sarkad, 2008. január 22.)
Lectio:
Textus: Jón 3, 1-10. v.

Énekek: Baptista gyülekezeti énekek

"Az ÚR igéje másodszor is szólt Jónáshoz: Indulj, menj Ninivébe, a nagy városba, és hirdesd ott azt az üzenetet, amelyet én mondok neked! Jónás elindult, és elment Ninivébe az ÚR szava szerint.
Ninive pedig nagy városa volt Istennek: három nap kellett a bejárásához. Elindult tehát Jónás befelé a városba egynapi járásra, és ezt hirdette: Még negyven nap és elpusztul Ninive!
Ninive lakosai azonban hittek Istennek, böjtöt hirdettek, és zsákruhát öltött a város apraja-nagyja. Amikor ez a hír eljutott Ninive királyához, fölkelt trónjáról, levetette magáról díszruháját, zsákruhát öltött magára, és hamuba ült. Azután kihirdették Ninivében a király és a főurak rendeletére a következőket: Az emberek és állatok, a szarvasmarhák és juhok semmit meg ne kóstoljanak, ne legeljenek, vizet se igyanak! Öltsön zsákruhát ember és állat, kiáltsanak teljes erővel Istenhez, és térjen meg mindenki a rossz útról, és hagyjon fel erőszakos tetteivel! Ki tudja, talán felénk fordul, és megszán az Isten, lelohad lángoló haragja, és nem veszünk el!
Amikor Isten látta, amit tettek, és hogy megtértek a rossz útról, megbánta Isten, hogy veszedelembe akarta dönteni őket, és nem tette meg.-

Szeretett Testvéreim!

Az ökumenikus imahét vezérfonala szerint a mai nap központi gondolata a bűnbánó imádság, s egyáltalán az őszinte, teljes bűnbánat.
Korunkban a bűn lassan ismeretlen fogalom. Ismeretlen úgy, ahogy ismeretlen az az igazság is, amihez mindent viszonyítani lehet. Persze van bűn, és el is ismerjük ezt a tényt, csak nem tudjuk mindig, hogy mi az. Bár minden korban viszonylagossá tették elődeink is a bűnt, ma még inkább így van. A bűn ma csupán az, amit egy-egy közösség pillanatnyilag annak tart. Ami tegnap még bűn volt, ma nem az, s lehet, hogy holnap újra bűn lesz, azután néhány nap múlva már megint nem az.
Vagy: ha te teszed, akkor bűn. Ha én teszem, akkor érdem. Ha az egyik hatalmi erő teszi azt, akkor égbekiáltó gazság, ha a másik hatalmi erő teszi azt, akkor csak szükséges rossz.
Ha ez csak a világra, a Krisztus nélkül élőkre lenne igaz, akkor sem lehetnénk nyugodtak. Azonban sokszor éppen a kegyesekre, az istentiszteletre járókra lett igaz az, hogy látszat szerint élünk. Csak a külsőre ügyelünk.
Szeretnénk a bűnt, a hibát, a vétket viszonylagossá tenni. S az ember mindig is erre törekedett, hogy saját lelkiismeretét elaltassa, megnyugtassa. Hányszor lehet tudni, hogy baj van a lelkiismeretünkkel, mert már nem arra figyelünk, hogy mit teszünk, hanem csak arra ügyelünk, hogy ki ne derüljön. A külső, a máz, az nagyon fontos, a látszatnak meg kell lennie, a jó hírnek, vagy hírnévnek meg kell maradnia, de hogy mögötte mennyi sötét gondolat, titkos bűn, tisztátalan, vagy kimondottan gonosz szándék van, az nem számít. Számunkra ebben a világban nem a bűn az igazi baj, hanem az, hogy egyesek tudnak a bűneinkről, s képesek leleplezni azt. Amiatt aggódunk, hogy nem mindenki előtt tudjuk eltitkolni bűneinket, s nem az aggaszt, hogy vannak!
S ezzel együtt még azt is elhisszük, hogy mennyire rendben vagyunk Istennel és emberekkel.

Jézus Krisztus nagyon sokat harcolt az ilyen képmutató magatartás ellen, hiszen az Isten népének közösségét elsősorban nem a külső ellenség tudja szétzilálni, hanem a belső, képmutató magatartás, az isteneskedő istentelenség.
"Jaj nektek, képmutató írástudók és farizeusok, mert tizedet adtok a mentából, a kaporból és a köményből, de elhagytátok mindazt, ami a törvényben ezeknél fontosabb: az igazságos ítéletet, az irgalmasságot és a hűséget; pedig ezeket kellene cselekedni, és azokat sem elhagyni. Vak vezetők: kiszűritek a szúnyogot, a tevét pedig lenyelitek.- "Jaj nektek, képmutató írástudók és farizeusok, mert megtisztítjátok a pohár és a tál külsejét, belül pedig tele van rablásvággyal és féktelenséggel. Vak farizeus, tisztítsd meg először a pohár és a tál belsejét, hogy azután a külseje is tiszta legyen!- "Jaj nektek, képmutató írástudók és farizeusok, mert hasonlók vagytok a meszelt sírokhoz, amelyek kívülről szépnek látszanak, de belül tele vannak halottak csontjaival és mindenféle tisztátalansággal. Így kívülről ti is igaznak látszotok az emberek szemében, de belül tele vagytok képmutatással és törvényszegéssel.-
Azért tudunk képmutatókká válni, mert a bűnt viszonylagossá tesszük. Mélységesen felháborodunk mások vétkén, de végtelenül természetesnek találjuk, ha ugyanazt mi tesszük meg. A mérce mi vagyunk magunknak, s nem a Mindenható Isten.
Egy egész világ szenved attól, hogy nem találja a bűnbánatot és a bűnbocsánatot, mert azok, akiknek eléjük kellene élni, mi keresztyének sem tudunk igazi bűnbánattal élni. Nem tudunk bűnbánattal élni, mert el sem hisszük, hogy annyira rossz lenne a helyzet, hogy nekünk bármit is meg kellene bánni. Annyi kifogást találunk rá, hogy felmentsük magunkat. Pedig eljön az az idő, amikor nem lehet mentséget keresnünk és nem fogunk mentséget találni, ha csak meg nem térünk az élő Istenhez.
S hogy félreértés ne essék: megtérés alatt nem azt értem, hogy elmondjuk: Hiszek Istenben, hiszek Jézus Krisztusban, hiszek a bűnbocsánatban. — Jézus Krisztus a megtéréssel kapcsolatban ezt is mondta: "Nem mindenki megy be a mennyek országába, aki ezt mondja nekem: Uram, Uram, hanem csak az, aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát.-

Ninive nagy városa volt az Istennek. Olyan város, amely mindent megengedhetett magának. Az akkori világ ura. Ő szabta a törvényt. Övé volt a gazdagság, a hatalom. Nem ismert sem Istent, sem embert. Tudjuk a történelemből és tudjuk a jelenből is, hogy el tudnak bizakodni népek, hatalmak és hatalmasságok: Nekik mindent lehet. Mindegy, hogy mit tesznek. Nem kell elszámolniuk senkinek, s nem akad senki, aki el tudná számoltatni őket. Ezért azután nincs is bűnük, hiszen csak az számít bűnnek, amit le tudnak leplezni, amit rájuk tudnak bizonyítani. Erre a látszatra épül fel minden zsarnoki hatalom és minden maffia jellegű gazdaság és gazdagság. Így gyilkoltak meg nem régen egy szicíliai templomban egy 36 éves római katolikus papot, mert szembeszállt a Camorrával, a helyi maffiával. S hirdette, hogy Isten szabaddá tud tenni a Camorrától is. Megölték, s azután a médiában rossz hírét keltették, hiszen a média is a Camorra kezében van. Nincs bűnük, mert nem derül ki róluk. Csakhogy nem számolnak az élő Istennel. Azt a meggyilkolt papot nem tudták kivenni az Isten kezéből, de Isten le fog számolni a Camorrával és minden maffiával, és el fogja azokat törölni. Mert bár látszólag mindent megengedhetnek maguknak, Isten mégis fölöttük van.
Ilyen, magának mindent megengedő város volt Ninive is. Lehetetlennek látszott, hogy Ninive valaha is Istenhez tér. Hiszen ahhoz be kell ismernie bűneit, szakítani kell az önzéssel, a hamisságból szerzett jóléttel, s az igazságot és emberséget kellene választani, amit már oly régen elfelejtett.

Valami ilyen állapot van ma a fehér világban, s közöttünk keresztyének között is. Tegnap olvastam, hogy a londoni kormány megbízásából készült jelentés alapján Nagy Britanniában évente annyi - még jó, mások számára fogyasztható - élelmet dobnak ki a szemétbe, hogy azzal nyolcszor meg lehetne tölteni a Wembley-stadiont. 2600 milliárd forint értékben. Csak a karácsonyi szezonban 230 ezer tonna élelmiszer került a szemétbe. Miközben milliók halnak éhen. S vajon mennyi élelmet dobnak ki összesen Európában, vagy azon belül Magyarországon? De van-e fülünk ennek meghallására? S van-e fülünk annak meghallására, hogy a környezetszennyezéssel, az erdőirtással, rövid időn belül lakhatatlanná tehetjük az egész bolygónkat? Úgy vagyunk vele, hogy az a kicsi szemét, amit én szórok el, igazán nem számít... Az a kicsi szemét, amit én égetek el, alig jelent valamit... Az a kicsi olaj, amit én engedek a földre, igazán csekélység... Az a méreg, amit feleslegesen használok a földeken, elenyésző a többihez képest.
Hányszor szólt az Isten: Vigyázz! "A bűn az ajtó előtt leselkedik, és rád vágyódik, de te uralkodjál rajta.-
Mi pedig elengedjük fülünk mellett Isten intéseit, megkeményítjük szívünket, vagy csak egyszerűen nem törődünk vele. Bűnvalló imádságaink ezért lesznek üresek vagy kenetteljesek, de nem jár velük a bűn elhagyása, a szív megtisztulása.

Nem így történt Ninivében! Ninive lakói megrendültek! Így olvassuk: Ninive lakosai azonban hittek Istennek, böjtöt hirdettek, és zsákruhát öltött a város apraja-nagyja. Ez az "azonban- igen megrendítő. Mert azt fejezi ki, hogy tulajdonképpen egészen más történt, mint amit várni lehetett. Mert Isten cselekedett! Nem természetes az őszinte bűnbánat, hanem Isten ajándéka, amit kérnünk lehet és kérnünk kell Megváltó Urunktól, Jézus Krisztustól! Ninive lakói azonban hittek, és elkezdtek cselekedni.
Böjtöt hirdettek. Zsákruhába öltöztek. Azaz gyászoltak bűneik miatt. Hamuba ültek. A király is. A fejedelmek, az előkelők is. Nem takargatták azt, hogy nekik is vannak vétkeik. Nem azzal foglalkoztak: jaj, mi lesz, ha rólam kiderül ez, vagy az. Mi lesz, ha megtudja a főnököm, vagy a beosztottam? Mi lesz, ha megtudja a gyermekem, vagy a szülőm? Mi lesz, ha megtudja a hitvestársam? Mi lesz, ha kiderül azok előtt, akik felnéznek rám? Mi gyakran ilyen kérdésekkel hárítjuk el magunktól a bűnvallást, s nem figyelünk arra, milyen nevetségesek vagyunk: Hiszen félünk attól, hogy nyilvánosságra kerülnek olyan dolgok az emberek előtt, amelyek teljesen nyilvánvalóak a Mindenható Isten előtt!
Ninive királyát és vezetőit nem tartották vissza már az ilyen jellegű kérdések attól, hogy nyilvánosan megvallják bűneiket. Ugyanis egyszerre elkezdtek számolni az Istennel. S egészen másként kezdték értékelni a bűnt: Öltsön zsákruhát ember és állat, kiáltsanak teljes erővel Istenhez, és térjen meg mindenki a rossz útról, és hagyjon fel erőszakos tetteivel!
Eddig nem tudtak a rossz utakról, az erőszakos cselekedetekről? Ó, dehogynem! Csak, nem számított olyan bűnnek. Hiszen nem szabadot ölt meg, csak rabszolgát. Nem felnőttet vert halálra, csak gyermeket. Csak olyan magzatot, újszülöttet ölt meg, aki úgysem tudott semmit az életről... Vagy: nem rabolta el a vagyonát, csak hamis mérleget használt. Nem tette tönkre a másik földjét, csak nem engedte, hogy a csatornából odafolyjon az éltető víz... Nem hazudott, csak nem mondta meg az igazat... Nem akart rosszat, csak felületes, nemtörődöm volt... Igaz, ököllel ütötte a feleségét, de nem kergette késsel, mint a negyedik szomszéd... Csak kétszer csalta meg a házastársát, pedig a statisztika 5-6 szeretővel számol. Ugye, mennyire jók vagyunk?

Most egyszeriben minden cselekedet mértéke az Isten igazsága lett. S felismerték, hogy immár semmi jót nem várhatnak. De elkezdtek kiáltani az Istenhez. Ki tudja, talán felénk fordul, és megszán az Isten, lelohad lángoló haragja, és nem veszünk el!
Így lehet bűnbánattal imádkozni: Tudom, hogy egyedül Krisztus a mentségem. S nem csak megvallom bűneimet, hanem azonnal el is hagyom. Mint Zákeus: "Uram, íme, vagyonom felét a szegényeknek adom, és ha valakitől valamit kizsaroltam, a négyszeresét adom vissza neki.-

A keresztyének közötti szakadékok nem elsősorban a hitbeli különbségekből, a társadalmi és vagyoni különbségekből adódnak, hanem abból, hogy nem tudunk őszinte bűnbánattal imádkozni. Talán elmondjuk Istennek imádságban a mások bűnét, de a magunkéról mélyen hallgatunk. S ha még is beszélünk róla, úgy, mint ami eltörpül a másik bűne mellett, s mindenképpen úgy, hogy elhagyni nem akarjuk azt.
Amikor Isten látta, amit tettek, és hogy megtértek a rossz útról, megbánta Isten, hogy veszedelembe akarta dönteni őket, és nem tette meg.
Nem az imádságaik, hanem bűnbánó és bűnt elhagyó cselekedeteikről szól az Írás. Ne gondoljuk, hogy azért mert Jézus Krisztus értünk meghalt a kereszten, s megbocsátotta a bűneinket, ezért a bűn elhagyása felesleges volna. Pál írja: Az Isten által vetett szilárd alap azonban megáll, amelynek a pecsétje ez: "Ismeri az Úr az övéit, és hagyja el a gonoszt mindenki, aki az Úr nevét vallja!-
Ámen!
























































































Copyright © 2008 Parókia Portál, Minden jog fentartva.

Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat / Hírlevél

  • 2017. december 12., kedd

    Gimnáziumunk idén is részt vesz a Református Szeretetszolgálat karácsonyi ajándék – akciójában, a Nyilas Misi programban. Ennek keretében diákj...
  • 2017. december 11., hétfő

    Emberélet. Ki méri meg az árát? Fölfogjuk-e, hogy szavainkkal is ölünk? S hogyan lehet elviselni azt, ha valóságosan is egy másik ember halálát okozzu...
  • 2017. december 11., hétfő

    Jézus azért született a Földre, hogy az elveszett identitásunkat helyreállítsa. A félelem helyett megmutassa a teljes szeretetben gyökerező életet.
  • 2017. december 09., szombat

    A Magyarországi Református Egyház pályázatot hirdet 1 fő részére referensi munkakör betöltésére a Zsinati Hivatal Missziói Irodáján.
  • 2017. december 09., szombat

    Gary Thomas: Megszentelt utak könyvajánló
  • 2017. december 08., péntek

    A Biblia tekintélyének elfogadása feltétlenül együtt jár az igényes gondolkodás feladásával? Az igényes gondolkodás pedig egyet jelentene a Biblia tek...
  • 2017. december 07., csütörtök

    A Bocskai István Református Oktatási Központ a Reformáció 500. évfordulója alkalmából csendesnapot tartott 2017. október 27-én.
  • 2017. december 07., csütörtök

    Bizony, ha megvizsgáljuk hétköznapjainkat vagy akár ünnepeinket, látnunk kell, tele van helyettesítőkkel, voltaképpen pótlékokkal életünk.
  • 2017. december 05., kedd

    Rófusz Ferenc Oscar-díjas rendező és egykori pályatársa, Békési Sándor teológus voltak a budapesti református teológia vendégei nemrégiben. A rajzfilm...
  • 2017. december 05., kedd

    A reformátorok előtt tisztelegve, s azok nyomába lépve, ünnepeltek az egyházi év kezdetén a Lónyay Utcai Református Gimnázium diákjai és tanárai.