Nyomtat Elküld Olvasási nézet

Bemutatkozás

A SIMÉNFALVI REFORMÁTUS MISSZIÓI EGYHÁZKÖZSÉG BEMUTATÁSA
(SZÉKELYUDVARHELYI EGYHÁZMEGYE)

Rövid faluleírás, falutörténet
Siménfalva az Alsó-Nyikó mente legnagyobb települése és egyben 14 falut magába foglaló község közigazgatási központja. Székelyudvarhelytől 21, Székelykeresztúrtól 7 km távolságra fekszik. Első írásos említése az 1333-as pápai jegyzékben olvasható, ekkor már önálló plébániája van. A legelfogadhatóbb elmélet szerint a település onnan kapta nevét, hogy templomát Szent Simon tiszteletére szánták.

Siménfalván fejedelmi birtokrész is volt. 1566-ban 26 egész jobbágytelket jegyeztek, melyekből Báthori Zsigmond 1583-ban 6 jobbágytelket Székely Mózesnek adományozott. Az adomány egy nemesi udvarházzal járt együtt, mely a leírások szerint egy kétszintes, zsindellyel fedett, tornácos kőkastély lehetett. Ez a birtok és udvarház tehát a Székely Mózesé volt, rövid fejedelemsége idején is (1603-ban), halála után pedig fia, ifjabb Székely Mózes örökölte. Tőle azonban I.Rákóczi György hűtlenség vádjával elkobozta, és 1636-ban tanácsosának, Szalánczy Istvánnak adományozta. Az épület a Szalánczyaktól leányágon a gyulafehérvári Kis-családra szállt, melynek tulajdonában volt fennállásáig. 1805-ben bontották le, s anyagából építették fel a Kis-kúriát, annak kőkerítését és a református templomot, melynek alapját még 1768-ban megvetették: gróf Borosjenői Székely László és neje Toroczkai Zsuzsanna. Ez már a református egyházközség megalakulásának története.

Az első iskola Siménfalván 1670-ből Apafi Mihály erdélyi fejedelem idejéből való, erről azonban írásos emlék nem maradt fenn. Az iskola fennállásának hivatalos időpontja: 1733, mely évtől ismertek az iskolamesterek és tanítók nevei. Az iskola névadója Marosi Gergely (1832-1874), aki Siménfalván született, később neves szónok, néprajzkutató, fordító, népnevelő volt. Kriza Jánossal folytatott gyűjtést, különösen meséi ismertek.

A falu lakossága (jelenleg kb.1000 fő) mind nemzetiségi, mind vallási szempontból igen megosztott. A lakosságnak kb. a fele roma nemzetiségű, akik viszont szintén magyarul beszélnek. Nagyobb részük kosárkötéssel foglalkozik: vannak családok, kiknek vesszőből font termékeik külföldön is ismertek. A többi, Siménfalván élő család leginkább földműveléssel és állattenyésztéssel foglalkozik. Vannak még néhányak, akik megőrizték és ma is gyakorolnak valamilyen hagyományosan kézműves szakmát, mint a szövést, fafaragást, sőt még működik egy szíjgyártó- és egy kovácsműhely.
Közművelődési szempontból elég lendületes a falu élete. Nagy hagyománya van a báloknak, színdarabos estéknek, az egyházi ünnepekhez kapcsolódó szokásoknak, és nem ritkán igényes vendégelőadásokat is láthat az érdeklődő közönség.

Egyházi élet
Siménfalva felekezeti szempontból nagyon megosztott. A falu nagyobb része, kb.80%-a unitárius vallású, 81 személy református, 29 római katolikus, 15 Jehova tanúja, s vannak néhányan, akiket egyik felekezet sem tart számon.
Az unitárius templom 1808-1811 között épült a régi templom helyére, melyből csak néhány gótikus elem látható. A templom két, XVI.századból származó harangjáról vannak adatok. Egy 1788-as egyházi jegyzőkönyv szerint a kisebbik harangon Székely Mózes neve volt olvasható, ki valószínűleg a tornyot is építtette 1586-ban. E harangot azonban 1848-ban beöntötték ágyúnak. A nagyobbik harang elkerülte a beolvasztást, ma a Magyar Nemzeti Múzeum haranggyűjteményében őrzik. A jelenlegi nagyharangot közadakozásból vásárolták, a kisebbik egyéni adomány. A templom orgonáját 1863-ban Szőcs Dániel készítette.

A református egyházközség rövid története
A református egyházközség megalakulásának kezdete az 1768-as esztendő, amikor is - mint fentebb említettük - gróf Székely László és neje Toroczkai Zsuzsanna adományából lerakják a templom alapját. A felépítés még 1805-ig várat magára, amely esztendőben Gyulafehérvári Kis Zsigmond és testvérének, Kis Józsefnek özvegye, Szalánczy Krisztina lebontatják a valószínűleg már romos "oszlopcsarnokos kastélyt-, és anyagából felépíttetik a templomot, valamint a Kis-kúriát a kőkerítéssel együtt. Ők Örményszékesről költöztek ide, ahol már akartak templomot építeni, de a Szalánczy család azzal vádolta őket, hogy csak hírnevük fennmaradásáért akarják, nem Isten dicsőítésére. A feljegyzés szerint idejövetelük után közvetlen a templom felépítésébe kezdtek, saját költségükön, holott nem volt még tisztes lakóházuk, holmijaik sokáig hányódtak, vetődtek. A harangokat még az örményszékesi eklézsia számára készíttették 1790-ben. (Ezt a két harangot azonban az I.világháború idején, 1916-ban beöntötték, s így egészen 1925-ig nem volt harangja a gyülekezetnek, amely esztendőben közadományból megvásárolták a nagyobbik a harangot, a kisebbiket pedig Mircse Mihály adományozta fia emlékére.)
A templom építőmestere Bancs Redula volt, melyet 1807. július 24.-én szenteltek fel, Krisztina napján. Idős Kis Zsigmond még hét évet élt a felszentelés után, s mind őt, mind később Szalánczy Krisztinát és fiát is, ifjabb Kis Zsigmondot a templom alatt lévő kőkriptába temették. A gyülekezet első lelkipásztorai mind udvari papok voltak, a Kis-udvarban kaptak ellátást és fizetséget (csekély fizetésük pótlására), de ez a kegy 1852-ben, ifjabb Kis Zsigmond halálával megszűnt.
A kevés fizetéssel járó szolgálatot, sőt a hirtelen üresen maradt papi állást 1892 októberében a méltóságos Igazgatótanács körlelkészséggé szervezte át "Fehérnyikó-völgyi Körlelkészség- címen úgy, hogy a környékbeli szórványgyülekezeteket is idecsatolta.
Az egyházközség megalakulása után épített első papilakot és gazdasági épületeket, mivel nagyon megrongálódtak, lebontották, és 1884-ben új csűrt, 1891-ben pedig - részben központi segélyből és kölcsönből, részben pedig közadakozásból - új papilakot építettek. Jelenleg is ez a lelkész lakása, melyet folyamatosan kell tatarozni megrongálódott és hosszú ideig elhanyagolt állapota miatt.

Az egyházközség lélekszáma mindig változott, de sosem haladta meg a 420-at. A legtöbbet 1975-1998 között apadt a gyülekezet, mely időszakban nem volt önálló lelkipásztora. Lelkész hiányában a vegyescsaládokban a legtöbb gyermeket unitáriusnak keresztelték.

1998-ban az egyházközség missziói státuszt nyert, s így a Nyikó-mente szórványgyülekezeteivel együtt a SIMÉNFALVI MISSZIÓI EGYHÁZKÖZSÉGet alkotja. Ezek a gyülekezetek lélekszám szerint a következők: Siménfalva - 81 lélek, Székelyszentmiklós - 11, Medesér - 7, Nagykede - 5, Kiskede -1, Kobátfalva - 3, Székelyszentlélek - 6, Bogárfalva - 2, Farkaslaka -15, összesen 131 lélek.
(A szórványterülethez tartoznak még: Kiskadács, Nagykadács, Tordátfalva, Tarcsafalva, Szentmihály, Bencéd és Malomfalva, jelenleg azonban egyik faluban sincs református vallású.)

Templom csak Siménfalván és Nagykedében van, más helyeken házaknál, vagy a többségi felekezet (Medeséren az unitárius, Farkaslakán a római katolikus) templomában tartjuk az istentiszteletet. Hivatalos egyházi ünnepeken minden szórványban van istentisztelet, ezenkívül minden vasárnap délelőtt Siménfalván és havonta egyszer abban a szórványban, ahol vannak legalább 10-en. (Nagykede szórvány valamikor önálló egyházközség volt, ahol még felekezeti iskola is működött, melynek épülete ma is áll, de már igen tönkrement. Jelenleg senki nem használja, folyamatban van visszaszerzése, mivel állami tulajdonba került.)

Nőszövetségünk közös az unitáriusokkal, télen rendszeresen, nyáron alkalmanként vannak összejöveteleink, bibliaóráink. Önálló ifjúsági csoport nem működik, de 7 iskoláskorú gyermek rendszeresen jár vallásórára.

Presbitériumunk 12 tagú, melyből 3 nő. A szórványokból is vannak képviselőink.
Az egyházközség lelkipásztora újjászerveződése óta Jakab Imola, gondnoka Mircse György. A kántori szolgálatot is a lelkész végzi.

Gondjaink főként anyagi természetűek: egyházközségünk igen kicsi és külföldi testvérkapcsolata sincs. Javításokat folyamatosan végzünk a templomon és a parókián, melyhez anyagi támogatást alkalmi segélyekből, adományokból, pályázat vagy személyes kapcsolatok útján szerzünk. A gyülekezeti tagok munkával segítik a külső építkezéseket.
Látványos gyarapodásban, külső megerősödésben nem reménykedünk, de annál jobban bízunk megmaradásunkban és lelki egységünkben Isten segedelme által.


"Legyen meg a Te akaratod.- Máté 6:10 (Templomunkban a szószékborító felirata)



Siménfalva, 2003. június 16. Jakab Imola református lelkész










































Copyright © 2008 Parókia Portál, Minden jog fentartva.

Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat / Hírlevél

  • 2018. május 23., szerda

    A hétvégi fesztiválon mutatjuk be egyházi hagyományainkat, zenei kincseinket, református iskoláinkat, irodalmunkat, nép- és képzőművészetünket, misszi...
  • 2018. május 22., kedd

    Teljesen más életkor, személyiség, képzettség és Isten kegyelméből mégis együtt és ugyanarra készül a 16 éves kamasz és az ősz hajú 70 éves, élete alk...
  • 2018. május 21., hétfő

    A nyelv nem veszélytelen: amit néven nevez, az lángra kap. Az Igazság nem csak szabaddá tesz, de az Igazság Lelke ki is égeti belőlünk mindazt, ami ha...
  • 2018. május 20., vasárnap

    Ha közeledünk Istenhez, egyre jobban tapasztaljuk a hit megújuló erejében, a józan reménykedésben és a készséges szeretetben, hogy Isten nem valamit (...
  • 2018. május 18., péntek

    Amikor az emberek anyanyelvükön hallják a bibliai tanítást, mindig feszült figyelemmel követik a magyarázatot és képeket.
  • 2018. május 18., péntek

    Berki Viola Az embernek fia című képével hitvallást tett. A kép különössége, hogy Viola hitvallása a hívő keresztény hitvallása mellett az alkotóművés...
  • 2018. május 17., csütörtök

    Három református gimnáziumban érdeklődtünk a diákok terveiről és arról, mit jelent egy református intézményben készülni az első nagy megméretésre.
  • 2018. május 15., kedd

    Közeleg a pünkösd, sok gyülekezetben ilyenkor kerül sor a konfirmációra. Egyre többen felnőtt fejjel tesznek vallást hitükről és elköteleződésükről a ...
  • 2018. május 15., kedd

    Olyan világot élünk, amikor a normális számít lázadásnak, amikor a hangerő, és nem a mondanivaló a lényeg. Az élet, különösen az elmúlt néhány év gyak...
  • 2018. május 14., hétfő

    Negyven évvel ezelőtt tartottak először gyermek- és ifjúsági táborokat a tahi református lelkészüdülőben. A hivatalos szervek nem nézték jó szemmel a ...