10. előadás - Ószövetség - Hóseás könyve

1 fejezet 1-7. vers:

Jahve szava szól Hóseáshoz. Ez héber nyelven: Dabar Jahve. A szó a tett valóra vált. A beszéd az cselekmény, egy folyamat kezdete. A teremtéstörténet kezdetén Isten mondott valamit és meglett. A kegyelem szava láthatatlan, de működése megtapasztalható.

Akkor formálódott emberi szóvá, amikor a prófétához érkezett. A teremtéstörténet is használja ezt az igét lett („hájjá"=legyen) értelemben:"Isten mondta, legyen világosság és lett világosság, reggel, majd este." Isten szava a prófétán, mint emberi közvetítőn keresztül érkezik. Először hozzá lesz Isten szava. Neki kell először megértenie és magáévá tenni, elfogadnia az igét, majd azt követően tudja tovább plántálni. Istennel belsőleg azonosul, mégsem veszíti el egyéniségét, ebben más, mint Illés, vagy Elizeus. Egyéni életútját járja, miközben teljes életét igénybe veszi a szolgálat.

Tanulhatnánk a profétától. Leginkább azt kellene észrevenni, hogy Isten nem akarja elvenni az idődet a szolgálatra, hanem visszaadni és megtölteni értelmes üzenettel teli tartalommal. Isten szolgálatával.

 Jahve szava parancs. Amikor szól akkor valamire irányul. A prófétát arra kéri, hogy vegyen el feleségül egy parázna nőt! Ezen a helyen nem mai értelemben értendő élettársi kapcsolatról van szó, hanem törvényes házasságkötésről.

 A paráznaság általános fogalma összekapcsolódik az általános termékenységkultusszal, vagyis mindenki átesett egy beavatási szertartáson. Ennek lényege, hogy minden nő házasságkötés előtt egy szent helyen felajánlotta szüzességét egy idegen férfinak, miközben a szolgáltatásért járó bért a szentély kapta. Ezek az állapotok az akkori Efraim helyzetét jellemezték. Ez a szokás- Hérodotosz a nagy történetíró szerint- Babilóniában szintén mindennapos szokássá vált. Ez a házasság jelképezte a nép Isten iránti hűtlenségét, de felhívja a figyelmet az Úr elfogadó kegyelmére is. 

A próféták gyakran kaptak környezetük felrázására nehéz feladatot, ami őket meg gyötörte, környezetük megütközött rajta. Ézsaiás alsóruhában, mezítláb járt három esztendeig (Ézs, 20K), Jeremiás nem nősülhetett, és nem teljesíthette társadalmi kötelezettségeit (Jer16, 1-13); Ezékiel emberi ganéjon süti kevés és rossz kenyerét (Ez 4, 9kk.). Hóseásé volt a legnehezebb. Életének meg kell jelenítenie, hogy Izrael az idegen isteneket kezdte el követni, az Úrral kötött korábbi szövetséget megszegte, és az eddigi útról letérve más útón jár.

Hóseás engedelmesen végrehajtja az Isten akaratát. Feleségül veszi a parázna nőt, s tőle gyerekei születnek. Gyerekeit az Úr akarata szerint nevezi el. Az első neve: JEZRÉEL, mely utal a Jehú király korában jezréeli területen történt vérengzésre. Jezréel síksága Izrael fontos gabonatermő területe. Ezt fejezi ki a neve: Isten vet, Isten vetése.

Nevezetes csatatér volt. Itt haladtak keresztül Egyiptom és más csapatok seregei. Jezréel városában található Áháb palotája. Ide húzódik a sebesült Jórám, itt öli meg a pártütő Jéhú őt és anyját Jézábelt. (Vége az első résznek.)

A próféta első gyermeke Isten parancsára Jezréel nevet kapja.  Itt Jéhú vérengzésére utal. Előzőleg elismerően szól róla a 2királyok könyve, mert megállította a Baál kultusz elterjedését. Azonban ebből kifolyólag megölte a királyt és annak anyját. Ez korábban is megtörtént Izráel történelme során. Tehát ez nem kellene, hogy probléma legyen.

Hóseás mégis két ok miatt említi a nevét: Első, hogy Jéhú túllépte a felhatalmazásának határait. Helyes célt helytelen eszközökkel valósította meg. Az Úr útján járva öncélú eszközöket vett igénybe. A második pedig: a leszármazottak nem voltak ilyen buzgok az Isten követésében, a lendület alábbhagyott.

A vérontást kéri számon Isten Jéhú házán. Az ítélet arról szól, hogy Jéhú háza népe kihal, és nem természetes halállal, Izrael királysága is megszűnik. Isten ítélete láthatóan megvalósul.

Jezréel csatamezőt is jelent, de itt csak átvitt értelemben. Ebben az értelemben Izrael teljes vereségére utal a próféta.

Ezt követően megszületik a második gyermek is. Isten parancsára „nem szereik"-nek nevezi el. A névvel az Úr arra figyelmeztet, hogy szeretetét megvonja népétől. A szövetséget kötő Isten megvonja Irgalmát népétől, holott korábbi évek történelme során irgalmazó, és szerető Istennek tapasztalták meg. De Izrael és Júda népe hűtlen lett az Úrhoz, bálványisteneket kezdtek el imádni, ezért Isten megharagudott rájuk, és visszavonja a szeretetét tőlük, valamint súlyos büntetést helyez kilátásba, ha kegyes életűkön nem változtatnak.

Időről-időre valamilyen tisztogatás történt, pl.: Ezékiás reformja. A szabadítás nem fegyveres erővel történik, hanem az Úr által, emberi részről hit kell (Ézs 7, 1k.).

A harmadik gyermekét Isten akarata szerint „Nem-népemnek" nevezi el. Ez a név már Jahve a nép irányába való teljes elzárkózását, hallgatását fejezi ki. Olyan vihar előtti csend. Isten ítélete a nép életformája miatt a küszöbön van, készen áll.

Izrael öntudatának alapja, a biztonságának forrása, hogy ők Isten népe, s ez által emelkednek ki a többi nép közül. Ebből fakadta az áldások s ebből a kötelezettségek. Ezt most Isten visszavonja és visszasüllyednek a jelentéktelen kis népek sorába. A „vagyok, aki vagyok" Mózes általi vezetése és azoknak az éltre vonatkozó következményei, mint szabadulás, szövetség most az Úr által visszavonásra kerül. Tehát azt mondja nektek Isten Hóseás szavain és életén keresztül, hogy nem leszek nektek többé"vagyok"!

A fejezeten egy fokozás halad végig. Az első gyermek a föld elveszítésének lehetőségét veti fel, a második a szövetségből fakadó könyörület, a harmadik a szövetségi viszony visszavonásai. Ez a végső elvettetés megjelenítése és kifejezése.(Czanik P.)   

(Vége a második résznek)

(091220-Dragán György)