A lelkipásztor és családja

Kiss Péter

1975. augusztus 31-én születtem Budapesten. Két testvérem van: Zsuzsanna nővérem, és öcsém Tamás. Általános iskolai tanulmányaimat Kispesten a Kós Károly tervezte Wekerle telep IV. számú iskolájában végeztem. 1995-ben érettségiztem A XX. kerületi Passuth László gimnáziumban. Az ezt követő évben szereztem képesített könyvelő, vállalati tervező és statisztikus végzettséget. Nős vagyok, feleségem Katalin szintén lelkipásztor. Isten házasságunkat két fiú és egy leány gyermekkel áldotta meg: az ifjabbik Péterrel, Mártonnal és Eszter Juliannával.

Nem vezetett sima út a döntésig: a lelkipásztori pályán a helyem. Annál inkább, mert csak fiatal serdülő koromban kerültem először a református gyülekezet közelébe: 1989 novemberében kereszteltek meg testvéreimmel együtt. A következő év májusában konfirmáltam és templomba járó is maradtam, ennek oka azonban nem a hitbeli elkötelezettség volt, hanem a fiatalabb fiúk barátsága, illetve a késő estig tartó vasárnapi focimeccsek a parókián. 1994 nyaráig éltem a látszatkeresztyénségemet, amikor egy ifjúsági konferencián átadtam életemet Jézus Krisztusnak Balatonszárszón. Már ekkor mondogatták nekem az ifjúsági körben: miért nem mész teológiára? Én ezeket a kérdéseket így hárítottam el: „Nézzétek, a lelkészi szolgálathoz elhívás kell." Már a középiskolai évek alatt is szükség volt arra, hogy alkalmi munkákat vállaljak, hisz a privatizációnak nevezett „átalakulásban" édesanyám is elvesztette munkáját, s a korai nyugdíjból nem voltunk képesek megélni. A gimnázium után egyenes út vezetett a munka világába, hiszen a hadsereg elfelejtkezett rólam, így állás után kellett néznem. Egy illatszer vegyi áru nagykereskedésben dolgoztam fél évet eladóként. Valamikor egy őszi estén, fáradtan hazatérve Isten megállított, csendes és szelíd szavával elhívott (A napi igeszakasz Pál 1. levele Timótheushoz 4. rész, 10-11. versei voltak). A Sárospataki Református Teológiára nyertem felvételt 1997-ben, 2003 júliusáig voltam hallgatója szeretett Alma Materemnek. 2002. augusztus 1-től 2003. július 31-ig végeztem segédlelkészi szolgálatot a Tiszán-inneni Egyházkerület Borsod-Gömöri egyházmegyéjében: Nyékládházán két gyülekezetben, valamint Mályiban. A hitoktatás mellett, amit Mályiban végeztem, próbáltam időt szakítani a rendszeres családlátogatásra is, amit a lelkipásztori szolgálat egyik legfontosabb területének látok.

Négy éves kapcsolat és kétévi jegyesség után kértük Isten áldását házasságkötésünkre, közös életünkre Katalinnal 2003. július 26-án Komáromban.
2003. szeptember 7-én a kaposvári bemutatkozó szolgálatunk után döntött a Presbitérium arról, hogy mindkettőnket megválasztanak a Gyülekezet beosztott lelkészeinek. A nagyvárosi szolgálatok mellett a szórványokat is nagy szeretettel jártam, főleg a Magyaratádi Gyülekezetet, ahol helyettes lelkészként szolgálhattam. Roppant sűrű volt a kaposvári két esztendő, hiszen a heti 14 hittanóra, családlátogatások, a sok temetés, idős otthonban végzett munka, áhítatok változatos szolgálatot jelentettek számomra. Az egyik legörömtelibb, és legemlékezetesebb esemény a kaposvári életünkben fiunk megszületése volt. A kisebbik Péter 2005. január 17-én érkezett.

2005. augusztus 16-án költöztünk új szolgálati helyünkre Pilismarótra, hiszen július 24-én választottak meg a Pilismarót-Dömösi Református Társegyházközség lelkipásztorának. 2007. december 17-én született meg második fiúgyermekünk Márton. Személyes hitvallásom nem lehet más, mint amit konfirmációmkor életem vezérigéjéül kaptam: „Elég néked az én kegyelmem"(II. Korinthus 12. rész, 9. vers).

2010 szeptemberétől a gyülekezeti szolgálat mellett egy újabb területen próbálom Isten kegyelméből megállni a helyemet. Ugyanis felvételt nyertem a Károli Gáspár Református Egyetem Bölcsészettudományi Karán a Mentálhigiénés Továbbképzési Szakra, ahol február 10-én kaptam egy végső tájékoztatást a félév lezárásáról. Istennek legyen hála, hogy két tárgyból jól megfelelt, míg három tárgyból jeles minősítést kaptam, mely eredmények tíz házi dolgozat értékelése alapján születtek meg. Június 16-án éppen a soroksári konfirmandusok nyári táborozásának kezdete előtt zárhattam le sikeresen a II. félévet is.
Legyen e tekintetben is egyedül Istené a dicsőség!

Isten iránti hálával jelentjük, hogy az Ő kegyelméből Esztergomban, 2011. január 21-én, este 20:45-kor megszületett első lány gyermekünk-a két fiú után-Eszter Julianna. A baba gyönyörű, és már most nőies, édesanyja is jó egészségnek örvend. Istennek legyen hála, és dicsőség az új élet ajándékáért! Köszönjük minden kedves testvérünknek, akik szeretetben, gondolataikban, imádságaikban hordozták és hordozzák Kis(s) családunk mindennapjait!
Isten iránti nagy hálaadással vettük a hírét, hogy a Budapest-Soroksári Református Egyházközség Választói Közgyűlése, éppen Virágvasárnapon, egyhangú döntésével a Gyülekezet lelkipásztorának választott. Első és legfontosabb szolgálatom a fiatalok konfirmációja volt, Pünkösd hétfőjén, június 13-án. Még annak a hétnek végén Dömsödre utaztunk fiataljainkkal egy csendes-hétvégére. Június 20-án, hétfőn lebonyolódott immár a teljes család költöztetése Soroksárra, ekkor megtörtént a szolgálatok teljes átvétele is.

Az Örökkévaló áldja meg testvéreinket, akik Dömösön és Pilismaróton maradnak. Kérjük, őrizzenek meg minket jó emlékezetükben, imádságaikban!

Kiss Katalin

Kiss Katalin, 1976. november 21-én születtem a felvidéki Komáromban (Komárno), Jókai szülővárosában. 14 évesen konfirmáltam, s lettem nemcsak a gyülekezet tagja, de Jézus Krisztus tanítványa is. A helyi gimnáziumban érettségiztem. Gimnáziumi éveim alatt aktívan részt vettem a gyülekezet életében (gyermek-istentiszteletek, nyári táborok).

1994-ben kezdtem el tanulmányaimat a Sárospataki Református Teológián. A Patakon eltöltött évek nemcsak hitemben erősítettek meg, de a szolgálatban is. Betekintést nyertem különböző missziói munkákba is. A szívemhez közel áll azóta is a misszió és a diakónia.

1999-ben az 5. év bejezése után lehetőségem nyílt arra, hogy egy tanulmányi évet töltsek az Amerikai Egyesült Államokban, Orange Cityben (Iowa). Ebben a kálvini tanításokra épülő iskolában elsősorban szociális munkát és szociológiát tanultam.

Hazatérve 2000-ben elkezdtem a segédlelkészi évet, Szerencsen szolgáltam 2001 nyaráig. Szolgálatom egy része a hitoktatás volt (óvoda, általános iskola), valamint egyéb gyülekezeti alkalmak és adminisztráció. 2001 szeptemberétől két évet a Schweitzer Albert Református Szeretetotthonban dolgoztam, Budapesten, ápolói munkakörben testi- lelki betegségekben szenvedő idősek között.

A két év alatt bepillantást nyertem egy szeretetotthon életébe, valamint az egészségügyi munkákba is. Nemcsak dolgoztam, de szolgáltam is az ott lakó idősek között. Hálás vagyok Istennek ezért a két évért.

2001 novemberében szenteltek fel, a Duna-melléki Egyházkerület lelkésze lettem, fél állásban a Budapest-Pozsonyi úti gyülekezet beosztott lelkésze. Férjemmel, Kiss Péterrel 2003. július 26-án kötöttünk házasságot, együtt kérve Istent és keresve szolgálati helyünket. Így kaptuk a hívást Kaposvárra.

Kaposvári szolgálatom sokrétű volt, hiszen közel 120 hittanosom volt a református iskolában, emellett az idősek otthonában is töltöttem valamennyi időt, látogatások, áhítat. A hétvége pedig istentiszteletek Kaposváron, valamint a szórvány falvakban.

Jelenleg Gyes-en vagyok, a kisebbik Péter, Márton és Esztike útjait, fejlődését egyengetem. Igyekszem eleget tenni ennek a megbízatásnak, ajándéknak. Férjemmel együtt hisszük, hogy az Úr, akinek az elhívásának engedve dunántúli gyülekezetekben szolgáltunk, aki eddig is megsegített bennünket, ezután is megerősít és készít a szolgálatra és a ránk váró feladatokra itt Soroksáron is.