Boldogok a lelki szegények

Boldogok a lelki szegények

Az elmúlt kedden önmagunkhoz hűen vidám, oldott és őszinte légkörben voltunk együtt az Anna-kör összejövetelén.

Többen voltunk a megszokottnál, hiszen két vendégünk is megtisztelt bennünket, egy férfitestvér, valamint egy újságíró.

Volt, aki munka után késve érkezett, volt, aki csak imádságban volt jelen, hiszen munkában volt, vagy éppen gyermekét látta el.

Ahogy azt meghirdettük, a Hegyi Beszédről kezdtünk együtt gondolkodni, elcsendesedni.

A Hegyi Beszéd Jézus egyik legismertebb, mégis a legkevésbé gyakorolt tanítása.  Az elcsendesedést Ferenczy Károly: Hegyi beszéd c. festményénél indítottuk.  Ez a festmény hűen kifejezi azt a sokszínűséget, ami Isten országát jellemzi.  Jézus tanítását sokféle emberek hallgatták, tekintet nélkül korra, nemre, foglalkozásra, származásra. Szegények, gazdagok, gyermekek és felnőttek egyaránt Jézusra vagyunk utalva.

Arra a Jézusra, aki a Hegyi Beszédben ránk hagyta tanítását, imádságát, a boldogmondásokat, valamint a törvény értelmezését.

A bevezetés után az első boldogmondásról gondolkodtunk együtt, próbáltuk saját életünket is mérlegre tenni.  Hogyan juthatunk el arra a lelki szegénységre, amiről Jézus tanít, arra az állapotra, amiben az ember boldog, és az ígéret szerint övé a mennyek országa? Az a fajta állapot, amelyben az ember csak Istenre van utalva, magát teljesen megüresítette, senki és semmi más nem marad számára, csak a Gondviselő Isten.

A beszélgetésben, az imádságban egymás terheit hordozzuk, valamint az énekek és a közösség Istent dicsőítik ebben a női körben ezeken a keddi estéken.

-kj-