Nyomtat Elküld Olvasási nézet

A hónap verse

Reményik Sándor: Az óriás

A wormsi birodalmi gyűlés 400 éves fordulójára


Lefojtott álmok, lenyűgözött vágyak,

Zöldből szürkébe halványult remény,

Kiábrándulás, te keserű füst:

Oltárok romján imbolyogva szálló,

Gyász, mely hamuban tépi önmagát,

Gyengeség, melyre egy világ zuhant,

Törpék mi mind, akiknek óriások álmát

Álmodni adta Isten:

Jertek ma velem.

Jertek, kapaszkodjunk az óriásba!

 

Ki hát az óriás?

Az, kinek homlokán

Ijesztőn tündököl a büszke bélyeg:

Ha kell: egy világ ellen, egyedűl.

Egyedül. Hallottátok ezt a szót?

Úgy hangzik ez a szó, mint egy sirám.

De úgy is, mint egy diadalkiáltás!

Nézzétek őt.

Ott áll a szörnyű körben,

Egy vas- és aranygyűrű közepén.

Sisakok, dárdák, kardok, koronák,

Zászlók veszik körül.

Egy embererdő, egy világvadon -

És azzal szemben ő.

Egy lélek.

Milyen kicsi. - És milyen végtelen.

 

Ó, mert a lelkében az Isten él.

Valami, ami nála több,

Amit meglátott önmaga felett.

Amit nem lehet onnan kitörülni,

És amit letagadni nem lehet,

Ami tüzes korbáccsal kergeti

Irgalom nélkül végig a világon

És ösztökéli: tégy vallomást rólam.

 

S ő vallomást tesz: Nem tehetek máskép.

 

A vasmaroknak, mely kinyilt előtte,

Szívét odaveti:

Szorítsd hát, világ!

Állítsd el lassan minden dobbanását.

Vajjon amit dobog: azt is megfojtod-e?

 

Istent dobogja - és az Isten él!

Igazságot dobog - s az eszme él.

Hitet dobog - s az nem hal meg soha.

Szabadságot - s a szabadság örök.

 

Látjátok nőni ezt az árva árnyat,

A barát árnyát egy világ fölé?

Hallotok döngő léptei nyomán

Recsegni korhadt birodalmakat?

Mert ami korhadt, az a korhadásé!

 

És ami lélektől lett: megmarad.

 

Lefojtott álmok, lenyűgözött vágyak,

Zöldből szürkébe halványult remény,

Kiábrándulás, te keserű füst:

Oltárok romján imbolyogva szálló,

Gyász, mely hamuban tépi önmagát,

Gyengeség, melyre egy világ zuhant,

Törpék mi mind, akiknek óriások álmát

Álmodni adta Isten:

Jertek ma velem.

Jertek, kapaszkodjunk az óriásba!

 

1921. április

Copyright © 2008 Parókia Portál, Minden jog fentartva.

Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat / Hírlevél

Látogatók ma: 9, összesen: 22177

  • 2017. november 24., péntek

    Semmihez sem fogható élmény volt, amikor újszülött gyermekeimet a kezemben tarthattam. Attól féltem, nehogy leejtsem őket és közben különféle érzések ...
  • 2017. november 22., szerda

    Megnyílik egy napló.
  • 2017. november 21., kedd

    „A cirkuszban mindig szorongtam, hogy mikor zuhannak le az artisták, és ezen a perec se sokat segített” – ismerte el a református lelkész, aki nemrégi...
  • 2017. november 20., hétfő

    Vajon hiteles-e a keresztyénség ma, amikor az élet értelmét kutatva egyre többen fordulnak a távol-keleti vallásokhoz? És vajon mi győzött meg egy zen...
  • 2017. november 19., vasárnap

    „A mai lelkipásztoroknak nem az a feladata, hogy felvegyék a versenyt a világgal és olyan élményeket kínáljanak, amelyek elvonják a fiatalokat az inte...
  • 2017. november 16., csütörtök

    Nem, nem tévedés a cím, ilyenkor, novemberben. A szokatlan időzítés és a köszöntés hangvétele engem is igencsak gondolkodóba ejtett, így osztozom az O...
  • 2017. november 15., szerda

    Baksay Sándor azon szerzők közé tartozik, akiket bizony nehéz megismerni a fősodratú médiából. Mielőtt a neves lelkipásztor-író személyiségéről és mun...
  • 2017. november 14., kedd

    A reformáció öt évszázadának novelláiból válogat a Kálvin Kiadó gondozásában nemrégiben megjelent Ideje van az olvasásnak című kötet. A novellagyűjtem...
  • 2017. november 14., kedd

    Kortárs irodalmi pályázat az 500 éves reformáció alkalmából
  • 2017. november 13., hétfő

    „Óhatatlanul előfordul, ha az emberek körben állnak, hogy valakivel szemben állok. De ha Krisztus áll középen, Krisztuson keresztül látom a másik embe...