1. szám

2007-09-30


Kirándulás Pécs környékén

Augusztus 11-én reggel negyed hétkor borús időben, kicsit álmosan, de annál izgatottabban gyülekeztünk a művelődési ház előtti parkolóban. Az izgalom oka az aznapi kirándulás volt, amelyet Kovács Csongor tiszteletes úr szervezett a református hitközösség számára .

Rövid ima után máris indultunk, hiszen hosszú út állt még előttünk!
Összesen 33-an voltunk, nagyon különböző életkorúak: a legfiatalabb utazó ( Nemes Ágika) 11 éves volt, a legidősebb már a 70. életévén is túl volt. Dunavecsén csatlakozott hozzánk Lábar Ferenc atya is.
Az első állomásunk Mohács volt. Ennek a városnak a neve minden magyar ember előtt ismerősen cseng; ez a baranyai kisváros a nemzeti történelem tragikus szimbólumaként vonult be a magyarság köztudatába. A mohácsi síkon lezajlott ütközetben a magyar királyi haderő katasztrofális vereséget szenvedett II. Szulejmán szultán többszörös túlerejétől. Az 1526. aug. 29-én lezajlott csata helyén emlékpark őrzi annak a 28 ezer áldozatnak az emlékét, akik itt haltak hősi halált ( a bejárati bronzkaput ennyi szögből készítette Pölöskei József ötvösművész), de a 120 kopjafa arra is emlékeztet, hogy a széthúzás mindig tragédiába sodorja az országot!
Következő állomásunk a Dél-Dunántúl fővárosa: Pécs volt. A mediterrán hangulatú 2000 éves város (Sopianae) verőfényes napsütéssel várt bennünket, így aztán lekerültek az utolsó kardigánok és pulóverek is.
A sétát a belváros szívében, a Széchenyi téren kezdtük. A monumentális méretű Hunyadi János- , és a Szentháromság szobor mellett elsétálva értünk a Gázi Kaszim pasa dzsámijához, amelyet az ott dolgozó kedves idős hölgy olyan részletesen és szemléletesen mutatott be, hogy példa értékű lehetne sok idegenvezető részére!
Miután a harangtorony kalandos történetét is feltárta előttünk, lassú sétával ki is kísért bennünket, hogy a helyszínen is megmutathassa a híres "se szobor se harangtorony- építményt. Köszönet és hála az alapos és színes tájékoztatásért!
Sétánk a Székesegyház felé folytatódott, de még útközben megcsodáltuk a lakatokkal teli kerítést is, ami szintén jellegzetessége a városnak.
A székesegyház méretei beszédesek: hossza 70, szélessége 22 méter, a tornyok 60 méter magasak. A séta végén még az altemplomba is lement mindenki, aki ezt bírhatta lábbal! Kifelé igyekezni kellett, mert esküvőre készülődtek, és az ifjú pár már közeledett. Miután őket is kellőképpen megcsodáltuk, gyalogosan sétáltunk át a Csontváry Múzeumhoz. A sok és monumentális kép ámulattal töltött el bennünket.
Lazításként séta és fagyizás következett, majd a beszállás után egyenesen Szekszárd felé vettük az irányt. Ekkor már megint gyülekezőbe kezdtek a felhők az égen, de mi teljes nyugalommal ültünk - és beszélgettünk- a kényelmes buszban.
Tolna megye "fővárosába- kissé megkésve érkeztünk, ezért Babits Mihály szülőházát sajnos csak futólag lehetett megtekinteni, de mi nem hagytuk magunkat, és azért is megnéztük még az emeletet is!
A neves Nyugat-os költő híres volt arról, hogy imádja használni az alliterációt a verseiben ( Szekszárdon születtem, színésznőt szerettem...), - erre ugye szülővárosa is lehetőséget adott!
A főtéren itt is egyik menyasszony érte a másikat, nem győztük csodálni a szebbnél szebb ruhakölteményeket!
Rövid sétával elértük a régi megyeháza udvarát, ahol az I. Béla által emeltetett bencés apátsági templom maradványait is megnéztük. Ebből az épületből indult II. Lajos a végzetes mohácsi csatába. Végül megcsodáltuk a főtéren álló Szent László szobrot is. Mivel esteledett, ideje volt indulni hazafelé...

Sok szép dolgot láttunk, sok új élménnyel gazdagodtunk, és az volt az egészben a legjobb, hogy mindezt együtt élhettük át!
A múlt kötelez, de a jelent és a jövőt is tudatosan kell építenünk: jövőnk falában így válhat egy-egy " téglává- mindaz, ami a közös élményekből összeadódik az idők során!

" Csak törpe nép felejthet ős nagyságot,
Csak elfajult kor hős elődöket;
A lelkes eljár ősei sírjához,
S gyújt régi fénynél új szövetneket.
S ha a jelennek halványúl sugára:
A régi fény ragyogjon fel honára!-

/Garay János /

Köszönet és hála a szervezőknek a lehetőségért!
Az összes kiránduló nevében: Csikosné Bozóki Edit részt vevő


Hitoktatás, konfirmáció

Szeretettel várjuk a gyermekeket a hittanórákra és a konfirmációi előkészítőre. Mai világunkban nélkülözhetetlen, hogy a gyermekeink, fiataljaink élete is a keresztyén értékrendszeren és világnézeten alapuljon. Nagyon fontosak az iskolai vagy egyéb különórák is, de azt hiszem az Istenről való tanulás, az Ő megismerése a legfontosabb életünkben. Hiszen ha jönnek a problémák, tragédiák gyermekeink életében, akkor vajon mi fogja őket megtartani, mi lesz a kapaszkodójuk?! Akkor válik majd igazán fontossá, hogy tudja-e hogyan lehet Istenhez fordulni, ki tudja-e nyitni Bibliáját, vagy el tud-e mondani egy imádságot! És akkor talán nem kell az alkoholhoz, vagy a kábítószerekhez nyúlnia. Sajnos sok szülő mondja azt, hogy majd a gyerek eldönti, akar-e vallásos lenni. Igen ám, csak ha a gyermek nem jár vallásos emberek közösségébe, nem lát maga előtt hiteles példát, akkor nem tud választani sem! Ha csak azt látja, hogy a környezete nem foglalkozik Istennel és az egyházzal, akkor az nem igazi választási lehetőség! Szeretettel várjuk tehát a gyermekeket a hittanórákra, konfirmációs órákra. Az órák pontos idejéről érdeklődni lehet az iskolában, vagy a lelkészi hivatalban.

Copyright © 2008 Parókia Portál, Minden jog fentartva.

Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat / Hírlevél