Nyomtat Elküld Olvasási nézet

A zenés áhítatokról

 

Az SZTE zeneművész hallgatóinak koncertjei a Református Templomban

 

„Legyen a zene mindenkié!" Ez volt Kodály Zoltán művészi és zenepedagógiai programja. Ennek a jelmondatnak a szellemében építette föl birodalmát, mely messze földön híres volt, igazi csoda. Ennek a csodának a megtapasztalására gyermekkoromban külföldi zenepedagógus-csoportok érkeztek nemcsak Budapestre és Kecskemétre, a Kodály-módszer fellegváraiba, hanem a mi vidéki Juhász Gyula Tanárképző Főiskolánk nevezetes „Egyes Gyakorlójába" is. Nekünk, Erdős János tanár úr kórista tanítványainak semmi csodálatos nem volt abban, hogy a vendégek szeme láttára percek alatt összeénekeltük a legnehezebb kórusműveket is, és hogy táboraink vetélkedőin operák és balettek általunk készített átdolgozásait adtuk elő. Ez volt az életünk.

Ma nem divat a Kodály-módszer. Miért legyen a zene mindenkié, amikor a zenecsinálásra ott vannak a profik? Különben is milyen zenéről beszélünk? Arról a divatjamúltról, amit unalmas koncerteken frakkos és hosszú szoknyás emberek játszanak? Vannak, akik úgy gondolják: annak a pár embernek, akiket ez érdekel, elég feltenniük egy CD-lemezt, a többieket meg hagyják a komolyzenével békén.

Az SZTE Vántus István Gyakorló Zeneművészeti Szakközépiskolájának és Zeneművészeti Karának diákjai ezt a véleményt cáfolják meg. Fiatal korukban döntötték el, hogy ők is élni akarják a mindennapi csodát, zeneművészek és zenetanárok lesznek, hogy továbbadhassák a kodályi szellemiséget, mely mélyen gyökerezik az európai zenében, az európai kultúrában. Ők már érzik, tudják, hogy a zene mindenkié lehet, az előadóé és a befogadóé egyaránt, és hogy csak kicsi kell ahhoz, hogy valaki mindkettő lehessen.

Nagy örömünkre szolgál, hogy a Református Templom helyet biztosít az előadók és a befogadók találkozásához. A diákok terveink szerint májusig havonta egyszer fognak itt hangversenyeket adni, és az eddigi két alkalom sikere máris fantasztikus élményben részesítette őket. A szeretetteljes fogadtatás, a meleg tapsok és a koncertek utáni vendéglátás megerősítette őket, hogy számít az, amire az életüket feltették. Nagyon fontos ez manapság: időről időre megbizonyosodni arról, hogy szükségünk van egymásra.

A mi diákjaink még nem kész művészek, akad néha híja a produkcióiknak. De az itteni közönség figyelme valahogy más: nem a szigorú vizsgáztatóé, hanem a bátorító szülőé. Jól esik ez egy versenycentrikus világban, és ígérjük, hogy igyekvő gyermekei leszünk ennek a gondoskodó közösségnek.

Bozóki Andrea gitárművész, az SZTE tanára

 

 

Copyright © 2008 Parókia Portál, Minden jog fentartva.

Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat / Hírlevél

Látogatók ma: 555, összesen: 1281689

  • 2018. augusztus 19., vasárnap

    Két szülő, négy nagyszülő, nyolc dédszülő, tizenhat ükszülő, harminckét szépszülő – megdöbbentő, de mindannyiunknak ennyi felmenője volt csak a ...
  • 2018. augusztus 19., vasárnap

    Memoria Sanctorum című sorozatunk következő részében Szent Isvánról, államalapító királyunkról emlékezünk meg.
  • 2018. augusztus 17., péntek

    „Én az Úr vagyok, a te Istened…” 2Móz 20, 2
  • 2018. augusztus 16., csütörtök

    Mi sülhet ki egy olyan filmből, ahol a festőből rendező lesz, egy koreográfus úgy dönt, hogy létrehoz egy furcsa társulatot, és a főszereplő meghal, m...
  • 2018. augusztus 16., csütörtök

    Idén tizenkettedik alkalommal rendezik meg a felekezet- és nemzetközi Balaton-NET találkozót. Sokszínű, mindenkihez szóló programok mutatják meg az eg...
  • 2018. augusztus 15., szerda

    Egyháztól idegen, ateista kamaszok térnek meg és válnak gyülekezeteink aktív tagjaivá. Erre a csodára ember nem képes. A REFISZ nyári táborában több s...
  • 2018. augusztus 14., kedd

    Mikroszkóp alá helyezni egy ízeltlábút, gyönyörködni a kevésbé népszerű teremtményekben, és amint észrevettük, milyen szépség rejtezik világunkban, az...
  • 2018. augusztus 13., hétfő

    Gyanútlanul, rekkenő hőségben indultam a találkozóra. Mintha éreztem volna a vihar szelét, mégis, volt bennem halvány remény, talán nem ázom el. Téved...
  • 2018. augusztus 12., vasárnap

    Hedyt 2013-ban ismertem meg, Los Angelesben él, Szegedről ment ki még a hetvenes években az Egyesült Államokba. Néhány héttel ezelőtt, amikor újra itt...
  • 2018. augusztus 10., péntek

    Jézus mondja: „Én vagyok a világ világossága: aki engem követ, nem jár sötétségben, hanem övé lesz az élet világossága…" János 8, 12