Istentisztelet 2016. december 11-én
Kattints a képre a hangért!
(Dr. Kereskényi Sándor)
Advent III.
Lekció: Lk 1,39-45
Textus: Lk 1,45
Szeretett Testvérek!
Így már könnyű! Nektek már könnyű, hiszen most olvastuk fel! De a hittanosok! Amikor a héten megkérdeztem tőlük, mikor találkozott először Keresztelő János és Jézus, azonnal rávágták: Amikor megkeresztelte Jézust! A teoretikusabbak vártak a válasszal, majd kibökték: Az anyáikon keresztül rokonok voltak, tehát: az első szülinapi bulin találkoztak! Esetleg akkor, amikor már tudtak egymással játszani! Lukács evangélista viszont azt írja, hogy Keresztelő János és Jézus néhány nappal az után találkozott először, hogy Jézus Mária méhében megfogant a Szentlélektől, János pedig hat hónapos magzat volt az idős rokon, Erzsébet méhében. Jézus és Keresztelő János tehát az előtt találkoztak, mielőtt még megszülettek erre a földre. Elég romantikusan hangzik, nem? Pedig nem az! Annál sokkal több! Jézus és János érzékelték egymást! Az anyjuk méhében. Mária elutazott Názáretből, és felkereste a több napi járásra fekvő, júdai hegyvidéken élő rokonát, Erzsébetet. Miért is ment oda? Mert Gábriel angyal, aki látogatása során kijelentette neki, hogy ő, Mária a Szentlélektől fogant, és a Magasságos Fiát hordozza magában, azt is „megsúgta", hogy „rokonod, Erzsébet is fiút fogant öregségére" (Lk 1,36).
Ez már sok! Ez már olyan elviselhetetlenül sok örömhír, amit lehetetlen magában tartani - gondolhatta Mária. Meg kell osztania valakivel. De kivel? Azt, hogy ő a Szentlélektől fogant, talán egyedül a jegyese, József érti meg. Vagy, ha nem is érti, elhiszi. Nem azért, mert neki az érthetetlent is be lehet magyarázni. Nem. Inkább azért, mert vele, Józseffel majd külön beszél az Úr angyala. Tudjuk, József, a hosszmértékekben és súlyokban, szállítási és kivitelezői teendőkben gondolkodó, a realitás talaján élő ácsmester ahhoz tartotta magát, amit Isten üzent neki. Józsefben megbízhat Mária.
Na de, hogy Erzsébet, aki meddő volt, idős létére gyermeket vár az öreg férjétől, a híres paptól, Zakariástól?! Itt lehet valami mindenki elől elpalástolt; valami kettejük között, isteni titokkal széppé varázsolt összefüggés! Mária tehát fogja magát és indul! Irány a júdai hegység! Ezt az egészet meg kell beszélnie Erzsébettel! Mindketten áldott állapotban vannak, de nincs a földön az a rabbi, aki ezt az egyidejűséget meg tudná nekik magyarázni!
Mária szerencsésen megteszi a hosszú utat. Feltűnnek a júdai hegyek. Érdeklődik a város fekvése, majd odaérve, a rokonok háza iránt. Megérkezik. Belép Erzsébet és Zakariás házába. Valószínűleg csak az asszony volt otthon. Őt köszönti - illendőképpen. Ekkor találkozik Jézus és Keresztelő János! „Amikor Erzsébet meghallotta Mária köszöntését, megmozdult a magzat a méhében." És Erzsébet, a sokkal idősebb rokon nem a szappanoperák jelenetét adja elő az éppen nővé cseperedett kis rokon lánynak, Máriának: „Szia! Hát te? Hogy kerülsz ide? Iszol valamit?" Nem! „Betelt Erzsébet Szentlélekkel, és hangos szóval kiáltotta: Áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhed gyümölcse!"
Honnan tudta? Honnan tudta Erzsébet, hogy a távoli, galileai rokon lány, Mária, aki állítólag valami vidéki asztalossal van eljegyezve, áldott állapotban van? Onnan, hogy „Betelt Szentlélekkel"! Isten Szentlelke, a Szentlélek Isten azonnal feltárta előtte a tényeket. Maga Erzsébet is elárulja Máriának, úgy, mint ahogy két, Istentől megáldott nő tudja elmondani egymásnak: „amint meghallottam köszöntésed, ujjongva mozdult meg méhemben a magzat."
Van itt egy nagyon fontos kifejezés! „ujjongva mozdult meg méhemben a magzat." Még egyszer: „ujjongva mozdult meg". Lukács evangélista ezt egy szóval írta meg az ő választékos szép görög nyelvén: ἐσκίρτησεν. Azt jelenti: ugrált, táncolt! Keresztelő János, magzati létében nem csak egyszerűen „megmozdult", hanem táncra perdült! Azt mondanám, ez kissé túlzás, de később Jézus szájából halljuk, amikor a Boldogmondások bejelentésénél ott tart, hogy az Őt követők számára boldogságot jelent a kiközösítés, a megalázás: „Örüljetek azon a napon, és ujjongjatok!" (Lk 6,23) - mondja. „Örüljetek, azon a napon" és(!) nem: „mozduljatok meg anyátok méhében", hanem: „ujjongjatok!" Táncra perdülve örvendezzetek, mert méltónak bizonyultatok arra, hogy az én tanítványaimnak nevezzenek titeket! Ennek örült János! Már, akkor, Erzsébet méhében!
Mária három hónapig ott maradt Erzsébettel. Ezt szépen összeadjuk az előbb' jelzett hat hónappal, és milyen következtetésre jutunk? Igen, arra, hogy három meg hat az kilenc, tehát: Mária megvárta Keresztelő János születését! Ennek kár lenne boncolgatni az érzelmi, teológiai, és bármilyen hátterét. Mária egész egyszerűen: látni akarta azt a gyermeket, aki előkészíti a Magasságos Fiának, az Ő méhében hordozott Úrnak az érkezését. Nem akarom megversenyeztetni őket, de az egyik - legszebb adventi történetet hallottuk. A magzat János, és a magzat Jézus találkozásának hiteles leírását.
Vajon, mindenki át tudja adni magát ennek az örömnek? Ha nem is adventkor, de karácsony napján? Mindenkinek boldog a karácsonya? Szerintem: nem. Súlyos, sötét fények vetülhetnek erre a napra. Miért? Azért, mert advent négy hetében, és december 25-én, és azt megelőzően bármi megtörténhet! Gyászolunk. Szülőt, barátot, házastársat. A Fiú születésének hallatán meg nem született gyermek juthat az eszünkbe. Az áldásként kapott gyermeknek nem jut ajándékra való. Nem jön haza a gyerek. Nem hívott meg magához. Megmondta az orvos, mire számíthatunk. Mire nem számíthatunk. Álmok mentek veszendőbe. Beteljesedtek az álmok, de kiábrándítóak. Váratlan események - karácsony tájékán.
Na, erre, ezekre mit mond a Biblia? Nem várt próbatételeink közben két, nem várt terhességről beszél. Erzsébet idős volt. Mária házasságon kívül fogant. Ha beleéljük magunkat ezekbe a helyzetekbe, a régi történet hirtelen nagyon valóságossá válik. Nem várt baj, szégyen, bonyodalom, kilátástalanság, erkölcsi zűrzavar, aggodalom a test tűrőképessége miatt.
Az élet nehéz. Mindig nehéz volt. A fiatal Mária életének válságosan örömteli helyzete csak egyetlen példa erre. Abban a korban, amikor még érték volt az erkölcsi életvitel, Mária a hajadon, terhes nő helyzetét élte át. Józsefnek sem volt könnyebb. Ha nem veszi el Máriát, megkövezik a lányt. Ha elveszi, mindenki előtt magára kell vennie a szégyent, aminek isteni rendeltetését úgysem hiszik el! Az öreg pap, Zakariás, és felesége, Erzsébet szintén kritikus helyzetben volt. A társadalom, főleg a papok tekintetében megkövetelte a nagy számú gyermekáldást. Most legalább lesz egy fiú, de ki fogja felnevelni? Ők már öregek. És vajon - kérdezik a kegyes emberek -: Miért némult meg az édesapa, a pap Zakariás? Valami itt nincs rendben- suttoghatták a hátuk mögött.
Ez a kis adventi epizód nem feledteti el velünk az egyik leggyakrabban emlegetett közhelyet: az élet nehéz! A múltkor, baráti társaságban, éjfélhez közel, amikor már „igen mély" gondolatok kerültek megbeszélésre, egyik barátunk azt a kérdést tette fel: „Találkoztatok már valakivel, aki azt mondta: Az élet könnyebb mint képzeltem?" Nem. Az élet nehéz. Máriának nem volt könnyű élete. A kis zsidó városkában élő gyermekként addig sem lehetett nagyon sok, önfeledt hétköznapja, de attól kezdve, hogy a Szentlélektől fogant, újabb nehézségekkel kellett szembenéznie.
Máriának szüksége volt Erzsébetre. Néha kell valaki, akivel megoszthatjuk a nehézségeket. De kivel? Nemrég tudtam meg, hogy Názáretben, akkoriban 3-400 ember élhetett. Tudniillik egy kútja volt. Ennek a hozama nem képes több embert eltartani. Názáretben mindenki ismert mindenkit. Ez amennyire jó, adott esetben annyira rossz. Akkoriban Mária áldott állapotba kerülése, pocakjának a növekedése lehetett a fő téma Názáretben. Talán, éppen a kútnál. Mária elmenekült a vádló, gúnyos, „Tudom én mi a helyzet!" tekintetek elől. Mária elfogadó szeretetre éhesen látogatta meg Erzsébetet. „Ő biztosan megért engem." Szükségünk van ezekre az emberekre. És Isten ad nekünk ilyeneket.
Valójában azonban, magára Istenre van szükségünk. Amikor Mária meghallotta, mi történik vele, ennyit mondott az angyalnak: „Íme, az Úr szolgálóleánya: történjék velem a te beszéded szerint!" (Lk 1,38) De azért elszalad Erzsébethez, és amikor a rokon szájából is hallja, miért történt vele az, ami történt, így ad hálát Istennek: „mostantól fogva boldognak mond engem minden nemzedék". (Lk 1,48)
Ugyan, miért? Mi történt azóta, hogy emberileg megmagyarázhatatlan módon megfogant, és elszaladt Názáretből? Ma mitől válhat örömtelivé a Krisztus születéséről bejelentett örömhír? Hiszen, - hallottuk, tudjuk, végiggondoltuk -, nagyon sokan vannak, akiknek a karácsonyába beleszól a gyász, a fájdalom, a kilátástalanság, az aggodalom, a... bármi. Mária örömébe beleszóltak a tények. A szomszédok, a félelem, az Istentől kapott, megfoghatatlan üzenet újdonsága miatti ijedelem. Mit csinált? Keresett valakit, és megtalálta - Istent! Az örömet. A bizonytalanságot, a félelmet kioltó örömet.
Mint az a kislány, aki a barátaival bújócskázva a házuk gardróbszekrényébe rejtőzött. Aztán, amikor ő győzött és már ki lehetett volna jönnie, nem tudta kinyitni a zárat. Sírni kezdett, majd az édesanyjáért kiabált, aki azonnal odaszaladt, de ő sem bírt a beragadt zárral. Telefonált a tűzoltóknak. És: addig is, amíg megérkeztek, az alsó résen bedugta egy ujját a szekrénybe, és azt kérte a kislánytól, hogy érintse hozzá az ő ujját. Negyed óra múlva megjöttek meg a tűzoltók és kiszabadították a kislányt. De akkor már nem félt. Mert végig fogta az édesanyja ujját.
Erről szól advent. Megérinteni Istent addig is, amíg Jézus újra el nem érkezik. Ő, a tökéletes segítség, a saját magunk sötét zárkáiból kiszabadító segítség. Biztosan megérkezik. Ő mondta. És a Szentlélek Isten addig is ebben a reménységben tart meg minket. Mert: „Boldog, aki elhitte, hogy beteljesedik mindaz, amit az Úr mondott neki." Ámen
- Istentisztelet - 2016.12.11. ( 38.9 MB )
Copyright © 2008 Parókia Portál, Minden jog fentartva.
Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat / Hírlevél
Látogatók ma: 94, összesen: 2226763