Istentisztelet 2016. június 12-én

 

(Kereskényi Sándor)

 

Lekció: Lk 6,12-16

Textus: Lk 6,13

 

Szeretett Testvérek!

 

Jól hallottátok! Mielőtt Jézus magához hívta a tanítványait, és kiválasztott közülük tizenkettőt, imádkozva virrasztott át egy egész éjszakát!

Sokszor olvastam már ezt a bibliai részt, de van, amikor még most is beleborzongok. Ti nem? Gondoljatok csak bele! Jézus energiát, ima-időt fektetett abba, hogy megbeszélje az Atyával, kikre bízza azt, amit az egész világgal kellett megosztani. Jézus az elmúlt éjszaka azt is megbeszélte az Atyával, hogy kiket hívjon ide. Tudta, kinek van szüksége arra, hogy éppen azt hallja a Bibliából, ami itt hangzik el, ebben a templomban.

Hát nem lélek-borzongató? Azért vagy itt, mert az Atya és Jézus éjszaka rólad beszélgetett, majd harmadik személyük, a Szentlélek, ma reggel téged hívott ide. Ma nekünk adott lehetőséget, erőt, akaratot. Nekünk, a tanítványainak. Közülünk, a tanítványok közül pedig majd kiválasztja azokat, akiknek nem volt elég csak hallani az Igét, hanem tovább is kell adni.

Ők az apostolok. Itt vannak közöttünk. A tanítványok között. Lehet, hogy már végrehajtottak ilyen megbízást. Százszor is. Vannak, akik megkapták a megbízást, de még soha nem teljesítették. Egyik-másik apostol, tartalmukat átvizsgálva válogatott a megbízólevelek között. És akadhat olyan is, aki most érti meg először, hogy vége a tanítványi, szorgalmi időszaknak. Ki kell lépni a gyakorlati területre. Folyamatosan részt kell venni a konzultációkon, a továbbképzéseken, Jézus akadémiáján, de azzal párhuzamosan, nem halasztható tovább a gyakorlati teendők megkezdése.

Jézus a tanítványai közül választotta az apostolokat. Mi a különbség a kettő között? Abban az időben a tanítványok kiválasztottak maguknak egy tanítót (rabbit), és oktatásra jelentkeztek nála. Egyfajta „bentlakásos" iskola volt ez. Gyakorlatilag életközösséget vállaltak tanítójukkal. Amikor „végeztek"; elég ismeretet halmoztak fel, és a rabbijuk úgy találta, hogy azt megfelelő, önálló gondolatokkal kiegészített bölcsességgel képesek tovább adni, akkor ők is rabbik lettek. Jézus tanítványai esetében meghatározó különbséget jelentett az, hogy nem a tanítványai választották a Mestert, hanem Jézus hívta el - őket!

Te, kedves testvérem nem azért vagy itt, mert úgy döntöttél, hanem azért, mert Jézus elhívott. A tanítványságod során pedig elkövetkezhet, vagy már meg is történt (?), hogy apostoli megbízást kapsz.

Ki az apostol? Miben különbözik a tanítványtól? A szó jelentése megadja a magyarázatot. Az „apostol" (aposztolosz) annyit tesz, mint: képviselő, küldött, nagykövet. Értjük; a képviselő ott ül az önkormányzatban, a Parlamentben. A nagykövet a külföldi kirendeltség épületében, és az adott ország külügyminisztériumában képviseli hazáját. A képviselő azt mondja el (elvileg) amire a választói felhatalmazták. A nagykövet azt és annyit tehet, amivel az országa vezetősége megbízta.

Amint a falu, a város, az ország állampolgára közül némelyek a közösséget, a kormányt képviselik, mint küldöttek, követek, úgy Jézus apostolai, kiválasztva a tanítványok közül, Jézus véleményének, álláspontjának, figyelmeztetésének, segítő akaratának adnak hangot. Magyarország nagykövete nem értékesebb nálad, vagy nálam, de sajátos küldetést kell elvégeznie. A tanítványi seregből kiválasztott apostol nem nagyobb nálad, vagy nálam, de adott esetben és helyszínen ő képviseli Jézust.

Van különbség azonban a nagykövet és az apostol között. A nagykövetnek csupán élő szavakkal, vagy írott jegyzékben kell tudatnia megbízói akaratát. Jézus apostolának azonban nem elég szólni, vagy írni. Neki úgy kell élnie, cselekednie és gondolkodnia, mint annak, aki elhívta, majd elküldte. Jézusivá kell válnia! Magyarország nagykövetének, szabadsága idején történt dolgaiból senki sem von le következtetéseket a miniszterelnök, az államfő, vagy a külügyminiszter jellemére. Jézus apostolának viselkedése, szóhasználata viszont magát Jézust testesíti meg a világ előtt. Innen, ennek elmulasztásából ered a jól ismert, és javarészt igaz mondás: Az Egyháznak többet ártottak a tagjai, mint az ellenségei.

Jézus tehát maga köré gyűjti a tanítványait, és kiválasztja közülük apostolait. Kiket? Márk evangéliumában azt olvassuk: „magához hívta, akiket akart" (Mk 3,13) Máté evangéliumából megtudjuk, hogy „hatalmat adott nekik". (Mt 10,1) Illesszük csak össze a kettőt! „magához hívta, akiket akart", és „hatalmat adott nekik". Nem azok kaptak apostoli képesítést, akik „kitanulták a szakmát", hanem azok, akik Jézus akaratából lettek azok. Másodszor: nem azoknak van hatalma, akik úgy gondolják magukról, vagy a választóik bizalmát élvezik, hanem azoknak, akik Jézustól kapják. Az apostoli tisztséget akkor, annak és arra adja Isten, amikor, akinek és amire Ő akarja. Következésképpen egyedül Ő adhatja át, és Ő vonhatja vissza az apostol akkreditálását. Megbízását.

Ma délelőtt ülnek/állnak itt apostolok. Jézus jelöli ki őket. Ebből a tanítványi közösségből. Azokat, akiket akar. Kettőt, tizenkettőt, százkettőt. Annyit, ahányat akar. Közülünk? Igen!

Az akkori tizenkettő is elgondolkodhatott, amikor végignéztek magukon, és egymáson. Miért pont' ők a hetven, vagy még több közül?

Kikből állt ez az egész éjszakán keresztül, imádsággal válogatott társaság? Felolvastuk a névsort. Simon, akit Jézus Péternek nevezett el. Ő vallotta meg először, hogy ki Jézus. És ezt a Pétert ébresztgette az Úr a Gecsemáné kertben: „Simon, alszol? Nem bírtál egy óráig vigyázni?" (Mk 14,37).

András, a testvére, figyelmes ember volt. Ő vette észre azt a gyereket, akinek öt kenyerét és két halát ezreknek osztotta szét Jézus.

A másik testvérpár. János és Jakab. A hirtelen haragú, mennydörgés fiai. Jézus Jánosra bízta az anyját, Máriát, a hű Jakabot pedig Heródes ölette meg.

Fülöp. Ő kérte Jézustól azt, amit nem tudom hányan mertünk volna megtenni: „Uram, mutasd meg nékünk az Atyát, és elég nékünk!" De a válasz a miénk is: „a ki engem látott, látta az Atyát". (Jn 14,8-9)

Bertalan. Ott van mind a három apostoli felsorolásban, de nem szólal meg a Bibliában. Az Örmény Egyház őt tartja alapítójának. Úgy tartják, olyan hangja volt, mint a trombita, és mindig vidámnak látták. Bertalan, mártír-kínhalált halt Uráért.

Máté, a megvetett, gyűlölt kapernaumi adószedő honfitárs. Aki Jézus hívására azonnal otthagyta pénzét, munkahelyét.

Tamás. A többieknek nem hitt, de nem kellett megérintenie a feltámadt Jézust, hogy kimondja: „Én Uram és én Istenem!" (Jn 20,28)

Van a névsorban még egy Jakabunk, Alfeus fia. Ő lehet, hogy Máté testvére volt, mert Márk evangéliuma őt is Alfeus fiaként jegyezte fel. (Mk 2,14) A keresztyén hagyomány szerint Perzsiában keresztre feszítették.

Újabb Simon: a zélóta. A szabadságharcos, aki - más társaságban - azonnal megölte volna a két Alfeus fiú vámszedőt: Mátét és Jakabot.

És végül, két Júdás tűnik fel az apostoli listán. Az egyik Taddeus néven is ismert. Egyetlen, Jézusnak feltett kérdését olvassuk az Újszövetségben, János evangéliumában. (Jn 14,22)

A másik Júdásról többet tudunk. Ő „árulóvá lett".

Hát: ilyen sokszínű csapat volt az a tizenkét apostol. Mi sem vagyunk különbek. Ez a tanítványi közösség sem homogén, de, ahogyan ők, egykor, úgy mi is Úr akaratából lehetünk itt. Egészen eltérő habitusú tanítványok. Akiket az Úr - akarata szerint, ritkábban vagy gyakrabban -: apostollá nevez ki.

Minket, Pétereket, akiknek kijelenti a Lélek, kicsoda Jézus, aztán belealszunk a legszentebb időkbe. Megbíz minket, Andrásokat, akik észrevesszük, mit, mire akar használni az Úr. Apostollá válhatunk, mi, tisztségre áhítozó Jánosok és Jakabok (akik Jézus jobbján és balján szerették volna bebiztosítani a helyüket), bátran kérdező Fülöpök, és jó ideig csendes, hitvalló, majd hitükért életüket áldozó Bertalanok. Máték, és Jakabok, akiknek a pénz jelent mindent addig, amíg Jézus szavára fel nem hagynak azzal, hogy másokat kihasználva éljenek meg. Hitetlen Tamások, akiknek mindig bizonyítékra van szükségük. Apostollá szelídülhetünk mi, szabadságharcos Simonok és háttérben tanuló Taddeusok. És megkapja a kiválasztást az is, aki nem tud élni vele, mert azt hiszi, többet tehet, mint az Úr, és csókkal árulja el Jézust.

Ilyenek vagyunk, ezek vagyunk. Mégis: bármelyik tanítvány, bármikor megkaphatja megbízólevelét. Tanultságától, korától, bármitől függetlenül.

Ott mocorog bennünk a kérdés: Honnan tudom meg, meddig vagyok tanítvány, és mikor válok apostollá? Én erre nem válaszolhatok mást, csak azt, amit velem értetett meg Jézus szent Lelke. Tanítvány vagyok addig, amíg Jézust követem. Apostollá válok akkor, amikor bátorságot kapok ahhoz, hogy ezt nyilvánvalóvá tegyem.

A tanítvány: üdvösséget, Jézussal megélhető közösséget nyert, örök életet ajándékba kapott ember. Az apostol mindehhez megbízólevelet kap. Itt, a gyülekezet közösségében, otthon az írott Ige olvasása közben ismeri meg küldetése hosszát, nehézségét, helyét, idejét. Vissza is adhatja, le is tagadhatja küldetését. Maga előtt. A Megbízó Isten előtt: soha.

A döntés meghozatala előtt - vállalom-e, vagy sem az apostoli tisztséget - afelől egészen biztosak lehetünk: a küldetés teljesíthető! Mert attól kaptuk, akinek adatott minden hatalom mennyen és földön. Ámen