Istentisztelet 2016. szeptember 18-án

(Kereskényi Sándor)

Lekció: 3Jn 3-11

Textus: 3Jn 1-2

Szeretett Testvérek!

Életlen késsel nehezebb szeletelni. Fáradt fejjel lassúbb a gondolkodás. A beteg test legyengíti a lelket is. A megköszörült szerszámmal viszont öröm dolgozni; egy jó alvás után tisztább döntéseket hozunk; a gyógyult test felvidítja a lelket.

Isten egybeszerkesztette az ember testét és lelkét. A földi életünk alatt kikerülhetetlen hatást gyakorolnak egymásra; test és lélek. A betegséggel küszködő ember gondolatai nem egészségesek. Komoly szakirodalmi háttere van már azoknak a kutatásoknak, melyek azt vizsgálják, milyen kórral küszködtek a szó szerint beteges döntéseket hozó politikusok, hadvezérek, igazgatók, írók. Milyen hatást gyakorolt lelkükre a testük rendetlensége. És legalább ennyi munka született az ellenkező folyamat felméréséről: a lélek zavarára hányfajta tünettel válaszol a test.

János harmadik leveléből nem derül ki, hogy beteg volt-e Gájusz, akinek ezen a rövid papiruszon üzent. A jókívánságot olvassuk: „mindenben olyan jó dolgod legyen, és olyan egészséges légy, amilyen jó dolga van a lelkednek."

Csak találgathatunk a felől, ki lehetett ez a Gájusz, hiszen, abban a korban az egyik legelterjedtebb név volt. A Bibliában szereplő „Gájuszok" egyike sem hozható közvetlen összefüggésbe János apostollal. De nem zárhatjuk ki Pál apostol egyik kísérőjét (ApCsel 20,4), aki talán ugyanaz, akit Efézusban elragadtak mellőle (ApCsel 19,29); sem azt a kedves testvért, akinek a házában Pál megírta a levelet a rómaiaknak (Rm 16,23); és azt a Gájuszt sem, akit maga az apostol keresztelt meg Korinthusban (1Kor 1,14).

Ami minket igazán érdekel, az nem köthető a névhez. Egyetlen névhez sem. Ez a köszöntés, ennek a rövid magánlevélnek az elején található jókívánság azért került a Bibliába, mert Istennek úgy tetszett. Mert Istennek: tetszett!

Tetszett neki az összehasonlítás. Valaki lelki jólétéhez hasonlítható áldást kívánni mindarra, ami azon túl van neki. Minden „dolgára", teste egészségére. Olyan jól menjen minden dolga az illetőnek (ennek a bizonyos Gájusznak), amilyen jó dolga van a lelkének. Olyan egészséges legyen ez a derék Gájusz, amilyen egészséges harmóniában működik a lelke.

Gyakran megjegyezzük: „Na, ennek aztán jól megy a dolga!" Ki az? Látunk valakit, aki az átlagon felüli javakkal rendelkezik. A másik olyan környezetben éldegél, ami felől azt hisszük, tökéletes. „De jó dolga van!" - húzzuk el a szánkat, mert igen csak sokan sürgölődnek az illető körül. „Nem is tudja, milyen jó dolga van"- sóhajtunk, mert az illető egészségesebb, mint mi vagyunk. Népdalaink és népmeséink sorra éneklik, regélik kinek mitől, miért van jó dolga.

Mennyivel kevesebb példánk van arra, hogy milyen jó dolga van a léleknek! Milyen ritkán kívánunk gyógyulást, erősödést, kitartást szeretteink, ismerőseink lelkének, azzal szemben, hogy múljon el a köhögésük, a hasmenésük, vagy a fejfájásuk.

Pedig nem a beteges, hanem az egészséges lélek ad megfelelő utasítást az értelmünknek, majd a testünknek.

Vigyázzunk! Nem a Szentlélekről van szó! János nem a Gájuszban lakó Szentlélek „jó dolgáról" értekezik. Gájusz emberi lelkét, személyiségét dicséri. Azt a lelket, amivel a tudomány is foglalkozik. Gájusz pszüché (ψυχή)-jéről van szó. (Az azt vizsgáló tudomány neve: pszichológia.) János véletlenül sem venné a szájára és a tolla hegyére azt, hogy kedves Gájuszom, „milyen jó dolga van a Szentlelkednek". A szent Lélek, Isten harmadik személye nem „pszüché", hanem pneüma (πνεῦμα). Annak is van tudománya. A teológia „pneümatológia" címmel tanítja, foglalkozik vele. Jézusnak, természetesen „ilyen", isteni, szent Lelke volt a földön is. A kereszten elhangzó imájában róla beszél: „Atyám, a te kezedbe teszem le az én lelkemet!" „pneümámat" (- és nem: pszüchémet)! (Lk 23,46)

János harmadik levele tehát Gájusznak, a születésekor, az élettel együtt, Istentől kapott egyéniségét, személyiségét tartja mértékadónak. Minősíti. Olyan kiválóságot kíván minden dolgára és egészségére, amilyen igényes színvonalat elért a lelke. A vele született lelke.

Mitől lehetett Gájusz lelke ilyen jó állapotban? Gájusz lelkének azért lehetett ilyen „jó dolga", mert vezetés alatt állt. Tanítható lélek volt. Bizonyára ismerte, talán éppen Jánostól hallotta Jézus egykori, időtálló felhívását: „tanuljátok meg tőlem, hogy szelíd vagyok és alázatos szívű, és megnyugvást találtok lelketeknek" - „pszüchéteknek". (Mt 11,29)

Mikor nyugszik meg az ember lelke? Akkor, ha tudja ugyan, hogy támadható, de fel tudja venni a harcot, és biztos lehet a győzelemben. A lelkünket ért támadások összefoglalhatók azzal a szóval, hogy: kísértés. Az egészséges lélek, amelyiknek „jó dolga van", nem tagadja a kísértéseket, hanem szebeszáll velük. A legszentebb életű keresztyének azért voltak hitelesek, mert elmondták, milyen kísértéseken kellett felülkerekedniük. Az a lélek, amelynek jó dolga van, egészséges, és olyan hathatósan képes legyőzni a kísértést, hogy amikor az újra jelentkezik, akkor azonnal úgy viselkedik vele szemben, mintha védőoltást kapott volna. Lepereg róla a támadás. Felismeri a vétekre csábító alkalmat, de nincs kedve élni vele. Nem emlékszem, hol olvastam, de egyetértek az íróval: „Az erény nem abban áll, hogy tartózkodunk a bűntől, hanem hogy nem kívánjuk." Jó dolga van annak, aki uralkodni tud az egészséget romboló élvezeti szerek, szokások fölött. Jó dolga van annak a léleknek, amely nem kívánja azt, ami árt neki.

Ilyen lelkű volt ez a remek Gájusz, akinek János levelet írt. A Jézus ismeretében és követésében kitartóan helytálló Gájusz engedte, hogy a vele született lelkét (pszüchéjét) Isten Lelke (pneümája) irányítsa. A megértett tanácsokat, vezetést megfogadta, és a Szentlélek döntését a saját, bölcsességet nyert lelkével továbbította a lábának, kezének, nyelvének.

A te lelked hogy van? Jól megy a sora? Jó dolga van? Szeretnéd, ha minden, amivel foglalkozol olyan olajozottan működne, mint ahogyan a lelked dolgozik? Kívánod, hogy olyan egészséges légy, amennyire a lelked egészséges? Mernél ezért imádkozni ma este: „Uram, azt kérem tőled, hogy annyira legyen egészséges a testem, amennyire jó dolga van a lelkemnek; amennyire elégedett vagy a lelkem állapotával"?

Azért kérdezem: „Mernél ezért imádkozni...?", mert János ezt teszi Gájusszal kapcsolatban. Így olvastam: „Szeretett testvérem, kívánom, hogy mindenben olyan jó dolgod legyen...", és ez a „kívánom" azt is jelenti: könyörögni, óhajtani. „Könyörgök azért, hogy mindenben olyan jó dolgod legyen...".

Szóval? Állunk olyan jól a lelki dolgainkban, hogy azt szeretnénk, azt óhajtjuk, azért imádkozunk, hogy bárcsak minden egyéb dolgunk is annyira irigylésre méltó lenne; egészségünk annyira lenne tökéletes, mint a lelkünk állapota?

Foglalkozzunk hát többet azzal a lélekkel, amivel születtünk! Nem kell sokat, csak annyit, hogy odaengedjük ahhoz a másik Lélekhez, aki megeleveníti. Isten Szentlelkéhez. Csak kapcsolódjunk rá! Csatlakoztassuk a mi kis lelkünket a Szent-Lélek töltő-állomására. Úgy, mint a járműveket, a benzinkúton. Az autó odagördül a kúthoz. A tárolókban óriási mennyiségű üzemanyag várja. Több ezer hektoliter. Az autó tartályába csak 50 liter benzin fér. Többel nem is tudna mit kezdeni. Nem fér bele. Annyira viszont szüksége van, mert egyébként leáll. Működésképtelen. A fogantyú meghúzásával ömleni kezd az üzemanyag az autó üzemanyagtartályába. Amikor tele van, újra el lehet indulni. A járműhöz persze vezető kell. A gépkocsiban ott a motor, a futómű, a fékrendszer, a műszerfal, a pedálok, a kormány. A vezetőre van bízva, mit kezd a tankban lévő hajtóanyaggal. Merre fordul, és merre nem. Kit vesz fel maga mellé, és kit, mit kerül el. Önálló akarattal, lélekkel rendelkezik, de azzal figyel az üzemanyagra. Mert a nélkül nem tudja elvégezni azt, amit az autója segítségével könnyedén és örömmel megtehet.

Nos, így van ez a keresztyének kis lelkével. Időről-időre kiürül. Felhasználja a Szentlélek üzemanyagot. Elvégzi a feladatát, és megüresíti magát. Annyira, hogy elég legyen elmenni a töltőállomásig. A Bibliáig. A templomba. A „jó lelkű" testvéréig. A megüresedett kis emberi lélek odakívánkozik a Szentlélek töltőállomásához. És amikor odaér, és rácsatlakozik, az óriási mennyiségű energiaforrásból annyit kap, amekkorát képes befogadni. Annyit, amennyi a soron következő feladatok ellátásához szükségeltetik. A Szentlélekkel (pneümával) működő emberi lélek (pszüché), újratöltve aztán arra kanyarodik, amerre akar. Önálló döntéseket hozhat. Rajta múlik, hogy vigyáz-e arra, mire kapta, és mibe került ez a lélekéltető, isteni energia.

Jézus életébe került, és hálaadó életre való.

Törődjünk hát lelkünk jólétével, mert így érhetjük el, hogy mindenki mással, és minden mással is úgy foglalkozhassunk, hogy jó dolgunk legyen. Egészségben.

Foglalkozzunk a lelkünkkel annak érdekében, hogy ilyen üzeneteket tudhassunk a magunkénak, és ilyen sorokat írhassunk mi is: „Szeretett testvérem, kívánom, hogy mindenben olyan jó dolgod legyen, és olyan egészséges légy, amilyen jó dolga van a lelkednek." Ámen