Istentisztelet 2017. január 29-én

Hang: kattints a képre!

(Kereskényi Sándor)

Lekció: 1Tim 4,12-16

Textus: 1Tim 4,15

Szeretett Testvérek!

Néha nem ártana elmondani, kiről beszélünk! Mi, igehirdetők gyakran elkövetjük azt a súlyos hibát, hogy egyszerűen bemondjuk, mint például most is: „Pál apostol, Timóteushoz írt első leveléből olvasom...". Aztán nekikezdünk az Ige hasogatásának. Az istentiszteletre eljött, a Bibliában azonban kevésbé jártas hallgató viszont azon gondolkodik, hogy ki lehet az a Timóteus? Néha, tényleg nem árt elmondani, feleleveníteni, kiről beszélünk.

Nos, ha „nem árt", akkor engedjük, hogy Timóteus „bemutatkozzon". A mai Törökország déli részén elhelyezkedő Lüsztra városában élt. Édesanyja, a zsidó Euniké, és nagyanyja Loisz keresztyének voltak, apja pogány. A húsz év körüli fiatalember Pál apostol leghűségesebb személyi titkára, majd munkatársa lett. Igen sok helyre elkísérte, és ifjú kora ellenére bátran teljesítette azokat a megbízásokat, amiket az apostoltól kapott; a futárszolgálattól kezdve, a gyülekezetek fegyelmezésén keresztül az igehirdetés szent feladatáig. A Biblia nem ír róla, de a keresztyén szájhagyomány szerint (melyek alapján az evangéliumok is megszülettek) az efézusi gyülekezet elöljárójaként mártírhalált szenvedett.

Isten gondoskodott róla, hogy az évszázadok során mindig legyenek olyan odaadó másolók, majd nyomdászok, kiknek munkája gyümölcseként mi is beleolvashatunk a Timóteusnak írt apostoli levelekbe. A Szentlélek Isten ugyanis jóváhagyta azoknak a döntését, akik úgy gondolták, hogy ezeknek az írásoknak ott a helyük, abban a gyűjteményben, melyben megtaláljuk Mózes könyveit (a zsidó Tórát), a próféták írásait és az evangéliumokat.

Ugyanő, a Szentlélek ma azért emelt ki egy részletet ebből a levélből, mert az Ige magyarázatán keresztül mindannyiunknak mondani akar valamit. Hallgassuk hát úgy az igehirdetést, mint azok, akik magától Istentől kaptak levelet!

„... légy példája a hívőknek" Kicsoda? Én? - kérdezed magadtól. Itt valami félreértés lehet! Jó, hogy eljöttem a templomba, vagy már évek óta ide járok, de, hogy én legyek a hívők példája? Én, aki... és sorra veszed magadban, miért vagy alkalmatlan arra, hogy bárki is rád figyeljen. Tudjátok, mi ebben a furcsa? Hát az, hogy mindenki így gondolja! Timóteus is így lehetett vele. Ő még fiatal. Pál apostol már akkor számolt ezzel a kifogással, amikor lediktálta a levelet. Ezért kezdi így a felszólítást: „Senki meg ne vessen ifjú korod miatt".

Neked mi a kifogásod? ... Igen? ... Légy erős: akkor is lehetsz a hívők példája! Timóteus nem lehetett idősebb, de te változtathatsz azon, ami miatt - megalapozottan vagy sem - úgy véled, hogy rossz példája, típusa (τύπος; így van a levélben!) lennél a hívőknek.

Timóteusnak példává, Krisztust követő típussá kellett válnia a hívők számára „beszédben, magaviseletben, szeretetben, hitben, tiszta életben." Nem tudom, neki mi lehetett a legnehezebb. Számodra melyik tűnik annak?

Példa a beszédben? Mi a mondanivalód? Jézus bízott meg vele? Milyen szavakat használsz? Jézus adta a szádra? Ha igen, akkor példa vagy a híveknek a beszédben. Ha tudod, hogy nem, a Szentlélektől kérd a mondanivalódat, és engedd, hogy a legegyszerűbben is, de Ő válogassa meg a szavaidat!

Követendő a magaviseleted? Az életmódod, a szokásaid keresztyén mértékek szerint olyanok, hogy mások is irigylik tőled? A hátad mögött azt mondják: Szeretném, ha rajtam is úgy meglátszana, hogy Jézust követem, mint ahogy' rajta látom (rajtad látja)? Ha már csak részleteiben fel tudod mutatni ezt a magatartást, akkor abban a hívők példájává lettél! A hiányosságokat igyekezz pótolni, a rossz szokásaidat pedig nem elég ha bevallod, akard elvetni magadtól, akarj változtatni rajtuk!

Példa vagy a szeretetben? Tudsz úgy szeretni, ahogy Jézus kéri tőled? Megpróbálod úgy szeretni azt a másik embert, ahogy van; annak ellenére, hogy nagyon nehéz megszólítani, de még ránézni is? Timóteusnak sem lehetett könnyű. A zsidó keresztyének például csak akkor voltak hajlandóak szóba állni vele, ha körülmetélkedik. A cél érdekében még ennek is alávetette magát. Tőlünk nem kéri Isten, de arra kíváncsi, hogy milyen áldozatot hozol annak érdekében, hogy megnyerj valakit Jézusnak? Mennyire vonzó módon tudod szeretni azt, akit azért bízott rád Isten, hogy te beszélj neki - Róla?

Példa vagy-e a hitben? Másként kérdezem, a nélkül, hogy eltérnék a lényegtől. Példát vehetnek-e rólad a hívek, itt a gyülekezetben, otthon az ebédlőasztalnál, holnap ott, ahol jársz arról a bizalomról, amivel Isten felé fordulsz? Kiderül-e rólad, hogy Istenben bízol? Még azzal kapcsolatban is, amiben egyébként biztos vagy. Bízol-e Istenben a tehetetlenségedben? Bízol-e Istenben annyira, hogy értetlenséged ellenére is hiszed, hogy valami célja van azzal, amire nincs magyarázat? Ha kiderül ez a hited, ez az Istenbe vetett bizalmad, akkor példája lettél a híveknek! Ha még nem, kérd! Kérd a hitet! Imádkozz úgy, mint Jézus előtt az az édesapa: „Hiszek! Segíts a hitetlenségemen!" (Mk 9,24) Ő már ezzel a kéréssel a Biblia lapjaira került. Te pedig az elkért hittel, és annak nyilvánvalóvá tételével a hívek példája leszel!

Mi volt az utolsó kérés? A tiszta élet. „... légy példája a hívőknek... a tiszta életben." Honnan tudom meg, hogy tiszta-e az életem? A tükörből. Melyik tükörből? Nagyon szeretem azt a verset, amiben a költő (Zeller Károly) ezt írja: „Uram / én / minden / nap / megmosom/ a / lelkem / és / a tükörbe / nézve / döbbenek / meg / hogy / nem / tiszta / pedig / a Víz / átlátszó / volt / a / törölköző / fehér / lehet / hogy a tükörben / van / a / hiba". Az életben sok jóindulatú tükör van, ami (aki...) elhiteti velünk, hogy rendesen megmosakodtunk. Valójában egyetlen olyan tükör létezik, ami/AKI retusálatlanul hagyja a lelkünket. Igen: a Biblia. Abba nézve van tiszta élet? Igen! Aki a Bibliából megértett Jézus vérében tisztul meg. Aki el meri mondani Jézusnak, mit látott meg magán az igaz Tükörben. Bánja, hogy megint talált egy foltot, látja, hogy piszkos, de nem tud vele mit kezdeni. Arra kéri az Urat, hadd adja oda neki azt az életfelületét - megtisztításra. Ő pedig megteszi. Valójában már megtette a kereszten, de a bűnvallás után a te „foltodra" is érvényesíti a vére tisztító hatását. A legmakacsabb foltot is képes kitisztítani rólad, belőled. Így válik életednek az a része is példává a híveknek!

Mindezek után az apostol azt kérte Timóteustól: „legyen gondod a Szentírás felolvasására"! Az a helyzet, hogy az apostol nem írta le azt, hogy „a Szentírás". Azt mi fordítjuk bele a magyar szövegbe. Tesszük ezt valószínűleg azért, mert a Biblia másik két helyén viszont az Ószövetség (2Kor 3,14) és a Törvény, illetve a Próféták írásaira (ApCsel 13,15) utal ez a szó, hogy „felolvasás". Timóteus még nem nyúlhatott az Újszövetség Írása után, mert az még nem létezett! Az első evangélium sem. Timóteus az értékes ószövetségi tekercsekből olvasott a híveknek, és azokból tett bizonyságot Krisztusról. Az Ószövetségből prédikált az Új Szövetségről!

Mennyivel könnyebb dolgunk van nekünk! Felolvashatjuk a Szentírást! Az evangéliumokat is! Olyan Bibliánk van, amiből közvetlenül olvashatunk - fel(!) -  Jézusról! Megteszitek-e? Timóteus, drága gyermekem, „legyen gondod a Szentírás felolvasására" - kérte az apostol. Te, Honvéd téren Igét hallgató drága gyermekem - mondja Isten szent Lelke -: „legyen gondod a Szentírás felolvasására"! Mi több mint egykor Timóteusnak: „legyen gondod... az igehirdetésre, a tanításra."! Hangzik-e otthon az Ige? Felolvassátok-e úgy, hogy mindenki hallja, aki otthon van? Hangzik-e az Ige abban a társaságban, ahol, amikor keresztyén testvéreiddel vagy együtt? Gondod van-e arra, hogy az Ige hirdetésével, és ne mással buzdíts, fedj, szeress? Tanítod-e azt, amit itt tanultál? Ha ma megértetted, elfogadod, örülsz annak, hogy ez a feladatod, ezért jöttél, hogy ehhez bátorságot nyerj, akkor: gyerünk! Olvasd az Igét! Hirdesd úgy, annyit, amennyire erőt kaptál! Egy fél mondat? Igen! Meglehet, már csak annyira van szüksége annak, akinek el kell mondanod.

Pál apostol, mint egy gondos, felelős édesapa írja hitben fogadott fiának: „Ezekkel törődj, ezekkel foglalkozz, hogy előrehaladásod nyilvánvaló legyen mindenki előtt." Isten Szentlelke, mint a mennyei Atya itt, ezen a helyszínen megjelent valósága mondja nekünk, Jézusban magáénak fogadott gyerekeinek: „Ezekkel törődj, ezekkel foglalkozz, hogy előrehaladásod nyilvánvaló legyen mindenki előtt."

Milyen programjaitok vannak a hétre? Nekem tele van a naptáram. Tárgyalás, vásárlás, hittanoktatás, könyvespolc-takarítás, látogatás, villanyszerelő hívása, készülés bibliaórára, istentiszteletre, munkaebéd és családi vacsora, jelentések leadása az egyházmegyének, temetőbejárás, szobabiciklizés. A többit most nem sorolom, de azokat is szem előtt tartva, egyéb feladataimnak, kikapcsolódásomnak is eleget téve igyekszem azzal törődni, azzal foglalkozni, amit azért kaptam Istentől, hogy „előrehaladásom" „... nyilvánvaló legyen mindenki előtt."

Mindezt miért? Mert - olvasta Timóteus, és kaptuk ma mi is -: „ha így cselekszel, megmented magadat is, hallgatóidat is."

Egészen biztos vagyok benne, hogy ma, amióta itt vagy, előre haladtál. Akármilyen kicsit, vagy egészen nagyot, Isten Lelke előrébb lökött az Úton. Már rájöttél, vagy később lesz egyértelmű, hogy kaptál valamit annak érdekében, hogy megmentsd azt, aki rád hallgat. Aki téged hallgat. Aki rajtad keresztül érti meg Jézus örömét, békességét. Törődj hát azzal; legyen gondod a Biblia felolvasására, az evangélium hirdetésére, a tanításra! És ha az előrehaladásod nyilvánvaló lesz mindenki előtt, tudd meg, hogy példaképe vagy a híveknek! Magadat és hallgatóidat megmented attól, amibe belekeveredtetek; arra, amit Jézus készített neked és nekik! Ámen