Istentisztelet 2017. október 29-én

Hang: kattints a képre!

 

(Dr. Kereskényi Sándor)

 

Lekció: Jn 19,4-16

Textus: Jn 19,12

 

Szeretett Testvérek!

 

A bibliaolvasásból és a legutóbb énekelt dicséretből nem nehéz kitalálni, hová csöppentünk ma délelőtt. A Jeruzsálemben ideiglenesen tartózkodó Poncius Pilátus rezidenciájára, a római helytartóság épületébe. Pilátus éppen fél. Sőt; egyre jobban fél. Érzi, hogy kihasználták. A zsidó vezetők, a tőlük megszokott, körmönfont módon igyekeznek rávenni arra, hogy áthágja a törvényt. Megszegje a távoli brit szigetektől a Közel-Keletig érvényben lévő, csorbíthatatlan római jogot.

 

Pilátus fél, és ideges. Elé rángattak valami - ahogy ők mondják: gonosztevőt -, szektaprédikátort, a galileai Jézust, akire halálos ítéletet kérnek. Tőle. Próbálta kihallgatni, de olyan homályos válaszokat kapott, mint például: az ő, Jézus országa nem e világból való. Azt mondja, azért született mégis e világba, hogy bizonyságot tegyen az igazságról.

Pilátust nem érdekli ez a zsidó civakodás. Felajánlotta nekik, hogy szabadon engedi azt a tényleges gazfickót Barabbást, de nem volt elég nekik. Aztán megkorbácsoltatta a názáretit. Túlélte. Engedte, hogy a katonái töviskoronát húzzanak a fejébe, játszanak vele egy kicsit, aztán felpofozzák. Úgy ahogy volt, kivezettette a vádlók elé. Hátha végre elegük lesz a zsidóknak ebből a komédiából. Ecce Homo! Íme az ember! - mondja Pilátus, és kijelenti, hogy semmi bűnt nem talál benne. A zsidók tovább erősködnek: Isten fiává tette magát, meg kell halnia.

 

A mindenit neki! Ki ez az ember? Visszavezetteti a félholtra korbácsolt Jézust és megfenyegeti, hogy szólaljon már meg; nem érti, hogy azt tesz vele, amit akar? Az izzadt, véres arcú Jézus erre higgadtan kijelenti: semmi hatalma nem lenne neki, Pilátusnak, ha nem felülről adatott volna. Mit akar ezzel? Kire hivatkozik? Miféle felső hatalomra? Nem érti. Ja, biztos a római szenátusra.! Hűha! Ennek igaza van. Rómában számon kérhetik a jogtalan ítéletet. Jobb lenne szabadon engedni ezt a Jézust. De azok az elvetemült zsidók meg azt üvöltözik odakint: „Ha ezt szabadon bocsátod, nem vagy a császár barátja"!

 

Ennek véget kell vetni! Pilátus kimegy a Kövezett udvarra, beül a bírói székbe. A főpapok bedobják az adu ászt: „Nem királyunk van, hanem császárunk!"

Na - gondolja Pilátus -, ha osztoznak a felelősségben, akkor tegyék a názáreti vállára azt a fát, aztán kísérjék a kivégzőhelyre! Ő, Pilátus ezzel befejezte. Kit érdekel, mit beszél ez a Jézus? A szabály az szabály. Csak neki baja ne essék. Ő, Poncius Pilátus helytartó nem fogja Jézus miatt veszélyeztetni a pozícióját. Jobb Rómával jóban lenni, mint azzal, akinek a királysága nem e világból való. Ő igenis a császár barátja. Ezt a barátságot pedig Jézus sem fogja keresztülhúzni!

 

Jobb Rómával jóban lenni, mint azzal, akinek a királysága nem e világból való? Rövid távon megéri. Itt, Szegeden, Magyarországon, Európában, a helyi, hatalmi játékszabályok között érdemesebb úgy helyezkedni, hogy a követelőzők igénye is jóllakjon, és a hatalom is megmaradjon. Ez a pilátusi játék alapszabálya. Rövid távon elismerést vált ki, ha a kecske jól lakik, és a káposzta is megmarad.

Így még azt is el lehet érni, hogy amikor a bűnösöket rangsorolják, nem az első helyre jut a rövid távú játékos, hanem a másodikra. Jézus is így osztotta a dobogós helyeket; Pilátusnak azt mondja: „aki engem átadott neked, nagyobb a bűne." A tiéd is nagy Pilátus, de Júdás győzött. Nálad már csak Júdás bűnösebb.

 

Kedves Versenyzők! Hol jártok? Rövid távon indultok, vagy hosszú távon? Ki a barátotok? A - nem tudom én milyen pozíciót betöltő - Pilátus, vagy Jézus?

 

Csak azért kérdezem, mert ő, Jézus felajánlotta a barátságát. Nem nekünk, de amennyire őt ismerem, hitem szerint ránk is érvényes, amit a Júdás nélkül maradt tizenegy tanítványnak mondott: „Ti barátaim vagytok..." (Jn 15,14) No, nem „csak úgy"! Van ennek feltétele: „ha azt teszitek, amit én parancsolok nektek."

A császár, a kiskirály, a hatalma pozíciójában gyerekesen vigyorgó ember barátja az, aki azt teszi, amit ő mond. Amit az emberi hatalom törvénybe, szabályrendeletbe iktatott. Jézus barátja az, aki azt teszi, amit Ő parancsolt neki. A kettő nem mindig fedi egymást. Vannak törvények, amit a demokrácia (bárhol, bármilyen szinten működik; nem szükséges nevesíteni) pöffeszkedő hatalma ráerőltet az alattvalókra. És vannak parancsok, amiket Jézus szeretete ír elő azoknak - hangsúlyozom-: azoknak, akik számára az Úr akkor is kedvesebb, ha rövid távon nem éri meg neki szolgálni.

Szóval? Rövidtávon indultok vagy hosszútávon? A császár jóindulata - rövid távon vagy Jézus barátsága - örökké?

Jézus nagyon komolyan vette a barátságot. Azt mondta, az ember éjjel felkeltheti a barátját és kérhet tőle kenyeret. Aztán hozzáfűzi, hogy Istenhez is így fordulhatunk: „kérjetek, és adatik nektek". (Lk 11) Még mielőtt felhatalmazná a tizenegy, leendő apostolt, baráti címre léptetett elő egy megszámlálhatatlanul nagy sokaságot: „Nektek, barátaimnak mondom: Ne féljetek azoktól, akik megölik a testet, de azután többé nem árthatnak." (Lk 12,4)

Az ellenpéldát éppen a mi történetünkben találjuk. A császár kegyeltjei is összeborulnak. Nagypéntekről beszélünk: „Ezen a napon Heródes és Pilátus barátságot kötöttek egymással, korábban ugyanis ellenségek voltak." (Lk 23,12) A tisztségüket védők, a törvény biztonságához ragadt, annak szeretetlen őrei Jézust megtagadva udvarolnak egymásnak.

Pilátus utálta a zsidókat, Heródes a saját nemzetét megtagadva állt be a rövid távú futók sorába. Mert hát, a mások melletti kiállásnak is vannak határai. Ha a saját pozíció megtartása úgy kívánja, akkor vesszenek az érvek. Ezt kívánta a biztonságérzet 1956-ban - Magyarország vesztére. Érvei feladása mellett ezt kívánja megannyi vezető nyilatkozata 2017-ben - úgy tűnik, a szabadságáért, nemzeti önállóságáért küzdő katalán nemzet 40%-ának vesztére. Akinek nem érdeke más szabadsága, az mindjárt belügynek minősít egy szabadságharcot. Már régóta. Európában és Afrikában, Ázsiában egyaránt. Ők messze vannak. Maradjanak úgy, ahogy vannak.

Jézust sem volt érdemes szabadon bocsátani. Pilátusnak nem állt érdekében tovább tárgyalmi Jézussal. Legyen ez zsidó belügy. Csináljanak vele, amit akarnak.

Utána néztem annak, milyen szabadon-bocsátások vannak még az Újszövetségben. A názáreti szűz, Mária jegyese, József „nem akarta őt szégyenbe hozni, elhatározta, hogy titokban elbocsátja." (Mt 1,19) Ez az „elbocsátja" ugyanaz a szó, mint amivel a zsidók fenyegették Pilátust: „Ha ezt szabadon bocsátod, nem vagy a császár barátja"! József, a názáreti ács, az igaz ember nem kívánt a törvénnyel élni. Megköveztethette volna az áldott állapotba került Máriát. József megkerülte a törvényt, és a szeretetnek engedett. Hosszú távon futott.

Jézus példázatában egy király „megszánta a szolgát, elbocsátotta, és elengedte az adósságát." (Mt 18,27) A törvény szerint a családját eladva behajthatta volna a tartozást. De megszánta, és szabadon engedte. Megint ugyanaz az a szó: elbocsátotta = szabadon engedte. A király hatályon kívül helyezte a saját maga által jóváhagyott törvényt, és szabadon engedte a szolgáját. A rövid távú hatalomgyakorlás helyett - hosszú távon futott.

Kinek a barátja akarsz lenni? Kinek a barátjának vallod magadat? Kit szeretnél, hogy a barátod legyen és maradjon?

Van olyan nem családtagod, hanem barátod, akinek átültetésre ajánlanád egy szervedet? Az egyik vesédet, vagy a májad, tüdőd, hasnyálmirigyed egy részét? Javítanád vele a barátod életminőségét, meghosszabbíthatnád az élettartamát.

Jézus nem egy szervét, hanem az életét adta érted. És értem. És azért, akire az előbb gondoltál. És azokért, akik eszedbe sem jutnak. Adta azért, hogy amikor ő buzdít rá, merjünk kimozdulni a törvények közül, és az élet nagy, mindennapi kártyajátékaiban, terítsük ki (a póker nyelvén) a royal flusht, a királyi bőséget, a szeretet pazarlását, ami mindent visz!

A törvény szabályozza az egyének életét, akik kicsi, nagy, és egészen hatalmas közösségeknek a tagjai. A törvény szabályozza, a szeretet pedig működteti. A kettő összefügg. Nagyon nehéz eldönteni, mikor van helye egyiknek, és mikor a másiknak. A harcukat a bensőnkben és a csapatmunkában akkor sem spórolhatjuk meg magunknak, ha kellemetlenné válik.

 

Vigyétek magatokkal a mai Igét, hadd legyen edzőtök a tovább tekintő, hosszú távú futások során. Mert át lehet nevezni! Bármikor. A rövid hatalmú császárok kifutóiról az örök hatalmú Jézus pályájára. Ámen