Istentisztelet - 2017.06.04.

Pünkösd I. nap délelőtt

(Dr. Kereskényi Sándor)

Lekció: Jn 14,15-17; ApCsel 1,4-5; 2,1-4.

Textus: ApCsel 2,47/b

Szeretett Testvérek!

Miről van szó pünkösdkor? A Szentlélek kitöltetéséről. Arról, amiről Jézus már a halála előtt beszélt. Az utolsó vacsora után az apostolok értetlenül és ijedten figyelték Jézust. Júdás már elment a zsandárokért. A Mester arról beszél, hogy ő is elmegy. Előre megy. Helyet készít nekik valahol, de majd visszajön, maga mellé veszi a követőit, azért, hogy újra együtt legyenek.  Addig is - mondja Jézus -, ha szeretik, akkor tartsák meg azt, amit addig megértettek mindabból, amit elmondott nekik. Nyugodjanak meg, bár ő elmegy, de nem hagyja őket magukra. „... kérni fogom az Atyát, és másik Pártfogót ad nektek, hogy veletek legyen mindörökké: az igazság Lelkét..." (Jn 14,16-17)

Az „az igazság Lelkét"? Mi lehet az? Ki lehet az? Pár perccel korábban, amikor Tamás félbeszakította, Jézus azt mondta magáról: „Én vagyok az út, az igazság és az élet". (Jn 14,6) Hát ha ő az igazság, akkor „az igazság Lelke" az ő Lelke. Hogy mondta? „... kérni fogom az Atyát, és másik Pártfogót ad nektek, hogy veletek legyen mindörökké: az igazság Lelkét..."

Ezek szerint, ha Jézus elmegy, arra kéri majd az Atya Istent, hogy őt magát, Jézust küldje vissza, de nem úgy, ahogy eddig ismerték, hanem a Lelkét. Hú, ez egy egészen különleges Lélek lesz! Ez szent Lélek lesz!

Úgy bizony! Ezt Jézus a feltámadása után, mielőtt „előre ment helyet készíteni", felment a mennybe, ismét megerősítette: „várjátok meg az Atya ígéretét, amelyről hallottátok tőlem, ... ti pedig nemsokára Szentlélekkel kereszteltettek meg." (ApCsel 1,4-5) Ez azt jelenti, hogy be lesznek merítve a Szentlélekbe. Olyan közegbe kerülnek, amiben Isten nem csak minden oldalról körülfogja őket, de betölti a bensejüket is. Mint egy labda, amit megtöltenek vízzel, majd beledobják a medencébe. Körülötte és benne is víz van, mégis labda marad. A Szentlélekkel megkereszteltetett ember Isten közegében, és Istennel feltöltekezve is ember marad.

Erről van szó Pünkösdkor. A Szentlélek kitöltetéséről. Arról, hogy akit Isten akar, azt beemeli ebbe a közegbe és feltölti önmagával.

Ki hát a Szentlélek? Ezt nem beszéltük meg, de azt kérem valamelyik konfirmandusunktól, válaszoljon a kérdésre: Kicsoda a Szentlélek? ... /Köszönjük szépen./ Az Atyával és a Fiúval, Jézus Krisztussal egylényegű személy. Ezért szeretjük, keressük, tiszteljük, imádjuk Szentlélek Istent ugyanúgy, ahogyan az Atyát és Jézust.

Ma tele vagyok kérdésekkel, de nyugodjatok meg kedves konfirmandusok, visszafogom magamat és csak úgy szónokiasan odafordulok az egész gyülekezethez: Mit tett Isten? Eszünkbe jut jó néhány történet. Beszélt Ádámhoz és Évához, Noéhoz, Mózeshez, Illéshez. Megteremtette a világot. Kettéválasztotta a tengert. És mégy mennyi mindent! Mit tett Jézus? Arról még többet tudnánk beszélni! Tanított a hegyen, a víz mellett, zsinagógákban. Gyógyított hétköznap és ünnepnap. Ha hívták elment vendégségbe, lakodalomba. Sütött halat és borral látta el az örvendezőket. Imádkozott, szenvedett, meghalt és feltámadt testben jelent meg azok előtt, akiknek hiányzott.

És a Szentlélek? A harmadik isteni személy? Ő mit cselekszik? Együttműködik az Atyával és Jézussal. Közösen terveznek. Szentlélek a kivitelezést végzi el. Vezeti azokat, akik a Szentháromság közegében élnek. Ahogy' az előbb megértettük: általuk körülvéve, velük feltöltekezve. Egybehívja, bemutatja egymásnak azokat, akik gyülekezetet alkotnak. Kiválasztotta a szentírókat. Ők vetették papírra azt, ami nekünk egy életre, majd az örök életre elegendő ismeretet nyújt Istenről, és az ő egyedülálló, semmihez sem hasonlítható szeretetéről. Aztán megtanít minket úgy szeretni, őt és egymást, ahogy ő szeret minket. Leleplezi a bűneinket. Mint ahogy a felavatandó szoborról lerántják a leplet. Addig is sejtjük, hogy létezik, de inkább rádobunk még egy takarót, minthogy bevallanánk, mi az, amit rejtegetünk. Szentlélek felbátorít minket arra, hogy a bevallott (leleplezett) bűneinkre bocsánatot kérjünk. Ezt a lehetőséget a Fiú Isten, Jézus járta ki számunkra. Akinek megbocsátott az Isten, az meg tud bocsátani. Ennek az arányát imádságban szoktuk kérni: „bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek". (Mt 6,12) Miképpen, vagyis: ahhoz hasonlóan. Abban a mértékben. Olyan mértékben engedd el a veled szemben fennálló tartozásainkat Istenünk, amilyen mértékben mi is elengedjük azokét, akik nekünk tartoznak. Köszönettel, bocsánatkéréssel. Ez Szentlélek Isten munkája - bennünk. Aki nem akar megbocsátani, az nem a Szentháromság Isten közegében él. Az jobb, ha nem hívja ki Istent versenyezni; bocsáss meg nékünk, úgy, annyira, amennyire én megbocsátok. Amennyire mi, magyarok megbocsátunk. A nemzeti összefogás napján létkérdés számunkra, hogy ezt az ima-részletet, nemzetként őszintén mondjuk-e el, vagy Sao Paolotól kezdve, Szegeden keresztül Csíksomlyóig több ezer templomban csak odamorogjuk a mi Atyánk elé: „„bocsásd meg..., miképpen mi is megbocsátunk...". Áldássá és átokká is válhat.

Tényleg, estig sorolhatnánk a Szentlélek cselekedeteiről szóló bibliai történeteket, a Szentlélek munkáját. A ki tudja hányadjára hallott pünkösdi eseményekből én most egyet szeretnék kiemelni. Erre kaptam megbízást. Éppen tőle. Szentlélek Istentől. A prédikációra készültem. A hét közepén előttem volt a naptáram. Kipipálgattam az elintézett teendőimet és beírtam dupla annyit. A hétvége - mint mindig - összesűrűsödött. A vasárnap meg különösképpen. Pünkösd. Konfirmáció. A nemzeti összetartozás napja. Pünkösd. Az Egyház 2000 éves, kiemelkedő, kissé második nyomvonalba száműzött ünnepe. Konfirmáció. A gyülekezet életének, továbbélésének kiemelkedő ünnepe. A nemzeti összetartozás napja. A magyar nép történelmének szomorú emléknapja. Végigolvastam a pünkösdkor kötelező igeszakaszt és... és megkaptam az Igét! Az akkori pünkösdi fordulatok utolsó mondatát: „Az Úr pedig napról napra növelte a gyülekezetet az üdvözülőkkel." (ApCsel 2,47)

Köszönöm Uram! Hadd olvassam el azt a szöveget is, amiből magyar nyelvre fordítottuk az örömhírt! Előkaptam a görög Bibliámat, előtte arra kérve az Urat, hogy adja vissza emlékezetemnek azt a romlandó részét, ami visszaidézi volt tanulmányaimat. Némi segédeszközt igénybe véve a következőre jutottam. Ékes magyar fordításban ezt olvassuk:„Az Úr pedig napról napra növelte a gyülekezetet az üdvözülőkkel." Lukács evangélista az ő nyelvén ezt írta az Apostolok cselekedeteiben: „Az Úr naponta hozzájuk adta azokat, akiket már megmentett." Ők az üdvözülők. Ők azok, akiket az Úr (Lukács nyelvén): megkímélt. Meggyógyított. Megőrzött.

Ők azok, akiket Szentlélek Isten ma hozzáad ehhez a közösséghez. Erről szól a konfirmáció. Hivatalosan. Van azonban a hivatalosnál, az egyházi törvényben előírt szabályoknál egy sokkal fontosabb, mondhatni, egyetlen komoly előírás. Ez sehol sem olvasható. Ezt hárman látják. Az Atya, a Fiú és a Szentlélek Isten.

Mi arról tudunk, hogy ezekért a fiatalokért Jézus Krisztus meghalt. A kereszten az összes bűnüket leleplezhetővé, bevallhatóvá, és így megbocsáthatóvá tette. Megmentette őket a kárhozattól. Az örök létnek attól a változatától, amit senkinek sem kívánok. Isten sem. Ő is azt akarja (és ezzel az akarattal a magát legbiblikusabbnak tartó ember, szervezet, egyház sem versenyezhet) hogy „minden ember üdvözüljön, és eljusson az igazság megismerésére". Tehát: ezeket a fiatalokat Jézus megmentette. Velünk együtt megkímélte őket attól a haragtól, ami azokon csattan, akik visszautasítják Isten mentőakcióját. Akiknek nem kell a mentőöv. A mentő kereszt. Akik visszautasítják és letagadják Jézus Krisztus első segélyét és utolsó segélyét, azokkal nem tud mit kezdeni.

Kedves, fiatal barátaim, köszönöm nektek, hogy a gyülekezet színe előtt elmondjátok majd az Apostoli Hitvallást. Köszönöm nektek, hogy kívülről megtanultátok a Heidelbergi Káté fogadalomtételre vonatkozó kérdés-feleleteit. Köszönöm nektek, hogy olyan sok kérdést feltettetek az elmúlt év folyamán. Köszönöm nektek, hogy megerősítettétek az én hitemet, és most erőt adtok a gyülekezetnek! Erőt arra, hogy érdemes, mert van folytatás. Mert Szentlélek Isten a szemeitekben, a mozdulataitokban, a kedves zavarotokban, mosolyaitokban emlékeztet minket arra, ami elhalványult bennünk. Emlékeztettek minket az ígéreteinkre, a fogadalmunkra, a konfirmáció alkalmával kapott Igénkre, amire nem vigyázunk, ezért időnként sziklás talajra, gyomok közé, vagy kopár utakra hullik.

Hitvallásotokért Istené legyen a dicsőség. Szentlelke segítségével kerekedett el a szemetek az új igazságok, összefüggések hallatán. Vele, Szentlélekkel imádkoztunk magunkért, szüleitekért, testvéritekért. És Ő, az elvehetetlen öröm forrása segített meg titeket a vizsgán, engem pedig a felkészülés során. Ő, Szentlélek Isten tegyen benneteket bizonyságtévő Krisztus-követőkké. Ő értesse meg veletek a kereszt titkát, és a feltámadás örömét minden nap! Legyetek jó, hűséges és engedelmes tanítványai az Úrnak, hogy veletek együttműködve adhasson újabb lelkeket e gyülekezetbe! Jézus tisztaságával és igazságával formáljon benneteket a Szentlélek olyan egyháztagokká és nemzet-tagokká, akik nem dőlnek be hamis, olcsó tanításoknak.

Istenbe vetett bizalommal, alázattal, reá figyelő készséggel legyetek hazátokat szerető magyar reformátusok! Erre, a földnek ezen a részén, ebben a nemzetben, édesanyátoknak ezen a nyelvén hívattatok el Krisztus követésére! A Szentlélek ereje és öröme legyen veletek, legyen mindnyájunkkal! Ámen