60. dal (Máshogy, 1995.)

Nékem olyan Istenem van,
Kihez odafordulhatok szennyeimmel,
Aki lehajol hozzám és nem vet el.

Nékem olyan Istenem van,
Kihez bátran kiálthatok a bajban,
Aki megsegít erős jobbjával.

Nékem olyan Istenem van,
Aki homokváraimból erődöt épít,
Aki ronda arcomat széppé teszi.

Refr.: /:Olyan Istenem van,
Aki hűségesen mellettem áll, Akivel jó, jó élnem!:/

Nékem olyan Istenem van,
Aki fáradt testembe erőt ad,
Kinek ölébe hajthatom lelkemet, ha nyugtalan.

Nékem olyan Istenem van,
Aki soha, soha nem mond le rólam,
Aki mindig vár, ha elcsavargok.

Nékem olyan Istenem van,
Aki homokváraimból erődöt épít,
Aki halk imáimat dallá teszi.

Refr.: /:/:Olyan Istenem van,
Aki hűségesen mellettem áll,
Akivel jó, jó élnem!:/:/

Túl a világ... (Örömének, 1994.)

Túl a világ rohanó sodrán,
Túl a kincsek csillogó arcán:
/:Krisztusod áll, ott vár.:/

Túl a kelő Nap látványán,
Túl az és ragyogó csillagán:
/:Krisztusod áll, ott vár.:/

Túl anyánk szerető szaván,
Túl az otthon őrző karján:
/:Krisztusod áll, ott vár.:/

Túl szerelmünk hívó mosolyán,
Túl a kedves csengő hangján:
/:Krisztusod áll, ott vár.:/

Túl a világ zaján
Halk hang szól hozzád.
Ha lelked kifosztva áll:
Krisztusod akkor is ott áll
és akkor is ott vár!


ENGEDD (Nincs alku, 2003.)

Engedd, hogy lássam, Uram,
Szemeiddel önmagam!
Engedd, hogy lássalak
Téged úgy, amint vagy!

refr:
Engedd, hogy csillogjanak szemeim! Bennük Téged lássanak az emberek!
Engedd, hogy egyre jobban tükrözzelek!


A MA (Nincs alku, 2003.)

A tegnap zsebkendőjébe hullott könnyek,
A holnap ízébe keveredő keserűségek,
A mát agyon nyomó tegnap és holnap
Gyilkos fájó szorításából ments ki, Uram!

NE MENEKÜLJ! (Nincs alku, 2003.)

Menekülsz napokon-heteken át, üldöz egy régi furcsa árny.
A múltad a nyomodban most ott liheg, félelmeid messziről köszöntenek.
refr. Ne menekülj, állj meg! Lábad egyre fárad!
Nem menekülhetsz egy életen át! Lelked és Istened békére vár!
Sajnálod magad, hogy nehéz az életed, a nosztalgiában elmerengsz.
Hátra nézel a megtett útra, s közben elfogy az út talpad alatt.

Ne menekülj hamis álmokba! Ne menekülj süket magányba!
Ne eressz tüskéket, hogy védekezz! Ne keress érveket, hogy értsenek!

Engedd szabadon magadban elfelejtett hatalmasa Istened!
Engedd szabadon magadban , tárd ki szárnyiadat!
Repülj fel! Onnan más minden! Aztán jöjj, és éld az életed!
Szabadon, szabadon, mint a madár, éld az életed, repülj hát!
Repülj, repülj, repülj hát, éld az életed, ne menekülj tovább!

* * *

további Szeléné-dalszövegek:

MINDEN SZÓT

Meghallottam hangodat,
Hogyan köszönjem meg?
Megvártad, míg Terád tekintek!

Minden szót, amit Tőled kapok,Kórus
Én őrzöm, megőrzöm,
Szívembe zárom.

Dicsőítelek hatalmas Istenem,
Én áldom, örökké áldom
A Te szent neved!

Megnyitom a szívem előtted,
Szólj, szólj nagy Istenem!
E zajjal teli világban
Halk hangodat meghallanom
Oly nehéz, oly nehéz...

Minden szót, amit Tőled kapok,
Én őrzöm, megőrzöm,
Szívembe zárom.

Oly drága nekem dicsérni nevedet,
Hálás szívvel, örömmel
Hullok most térdre.
KRISZTUSOM

Krisztusom, Te előbb szerettél,
Nem mondtál le rólam.
Áldott légy, hogy elhívtál,
Nem mondtál le rólam.

Krisztusom, a véred folyt értem,
Nem érdemlem.
Áldott légy, hogy így szeretsz.
Nem érdemlem.

Földig hajlok előtted,
Meghajtom tépett testemet,
Elgyötört lelkemet
Gyógyítsd meg Istenem!


BETHLEHEM

/:Építs fel szívedben
Új Betlehemet!
Adj helyt egy vesszőszálnak,
Adj helyt a Messiásnak!
Mustármag sincs még hited,
Drága mag növekedj, növekedj!:/

Dicsőség a Teremtőnek,
/:Új Betlehem épül:/
Szívek ezrében, ezrében!
Szívek ezrében, mmm.


ÉG FELÉ NYÍLÓ ABLAKOK

Az ég felé nyíló ablakok üvegén
Táncot jár a napsugár.
A szabad kék ég rásimul üvegükre, úú.

Az ég felé nyíló ablakok üvegén
A szobákba betör a fény.
A szabad kék ég rásimul üvegükre, úú.

Ott könyöklök az ég felé nyíló
Ablakokban
Táncot jár a napsugár,
Szívembe betör a fény,
A szívembe betör a fény,
Tiéd vagyok, Istenem!



NÉLKÜLED

Jézusom, Nélküled boldogtalan vagyok,
Nélküled tépettek a hajnalok.
Várom, hogy újra megérintsen
Szentlelked ereje,
Szívemet töltse be,
S Veled éljem le az életem.

EZÜST-DAL

Kőbe zárt ezüst vagy,
Érc, melyet fogva tartanak.
Békén heversz egy hegy ölében,
Nem vagy jó így semmire!

Kőbe zárt ezüst vagy,
Bűnök fogva tartanak.
Békén heversz egy hegy ölében,
Hol a kiút? Mi lesz veled?

Tűzben próbálj meg, Uram,
Pusztuljon rólam minden salak!
Tisztíts meg fényes ezüstté engemet!:

Nincs más út, ami Feléd vezet,
Tisztíts meg fényes ezüstté engemet;
Hozz ki, Uram, a hegy börtönéből,
Ragadj ki engem a sziklák öléből!


TITKOK

Ha a Napba nézek,
Úgy égeti szemem,
Nem értem a titkokat, s a végtelent.

Mégis mindig a Napba néznék,
Mert hajt a vágy,
Útra kelnék, rohannék,
Míg meglelem a végtelen titkát!

Nem kutatok tovább,
Hiába hajt a vágy,
Nem jutok egy ponton tovább!
/:A titkok a Tieid
Minden ható Istenem!




A DAL

A dalt elmossa az eső,
De az elvetett mag lassan kinő;
Gyümölcsöt terem,
A dal dallá lesz a csendben.

Forrás fakadt szívemben,
Ömlik belőle az ének.
Forrás fakadt lelkemben,
Ömlik belőle az élet!

Üzenet, egy csepp üzenet,
Isten tenyeréből,
Eljuthat a szívekhez,
Az út egy dalon át vezethet!

Örömének szól a rácsok hidegén,
A hallgatás csendjébe
Belecsendül a dal,
Áttöri a száz éves falakat!

A dalt elmossa az eső,
De az elvetett mag lassan kinő;
Gyümölcsöt terem,
A dal dallá lesz a csendben.


KIÁLTS BELE A CSENDBE

Naptárom lapjain múlnak a napok,
És én nem változom,
Csak unottan hajtom fejem kezembe,
Úgy várok valamire,
Ami beleszakad a csendbe!

Múlnak, csak múlnak a szürke napok,
Csukott szájjal kiáltok,
Csak a csend, ami körülvesz,
Úgy várok valakire,
Aki áttöri a csendet!

Múlnak, csak múlnak a szürke napok,
És én örömre vágyom,
A csend oka én vagyok, Uram,
Szeretném hallani végre a hangod;
Elég volt a csendből!

Kiálts bele a csendbe! Mosd le fekete tintával írott napjaimat;
Add vissza hangomat! S én áténekelem A nappalt s az éjszakákat!
Én áténekelem a nappalt s az éjszakákat!


A HALÁLHOZ KÖZEL

Felettem a kék égen
Békés bárányfelhők úsznak tova,
Viszi őket szél.

A zöld leveleken át
Az életadó napsugár
Kúszik át, szemembe zárom.

Vajon meddig tart életem?
Meddig még e színes kép?
Vajon meddig tart életem?
Meddig láthatom a napfényt?

Felettem a kék égen
Viharfelhők gyülekeznek, mm,
Hozza őket a szél.

A sárguló leveleken át
Az életadó napsugár
Már alig kúszik át! Már alig kúszik át!

Fekszem lehullott, halott falevelekben;
Az avar melege befogad,
A fák felettem összezárják
Koronáikat: Ez az elmúlás...
De nem félek,
Mert a Nap sugarát szemembe zártam,
Uram, ígéreted szívembe zártam,
Te vársz rám a túlsó parton!

PÉTER

Háromszor kérdezed,
Szeretlek-e Téged,
És én háromszor
Igen-nel felelek.
De háromszor megtagadlak Téged,
Megtört nádszálként élek;
És háromszor sújthatna le rám kezed,
Mégis vársz, nem sodorsz el!
Bocsáss meg drága Jézusom,
Add, hogy a kakasszót
A Te neveddel várjam,
És ne szégyelljem már,
Indíts utamra, hát!
Győztes Uram van!

MONDD EL

Falnak dőlve énekeltem a jéghidegben,
Már akkor eljegyeztél engem.
Káromkodva ordítottam a néma éjben,
Mégis szelíd szemed rajtam pihent.
Mert örökkévaló kegyelmed, kegyelmed!
Egy pont voltam a horizonton,
Te már előbb szerettél.
Magadhoz fogadtál melegednem,
Semmim nem volt, csak ziháló lelkem.
Mert örökkévaló kegyelmed, kegyelmed!
Felruháztál, tápláltál és vigasztaltál,
Pedig tudtad milyen hűtlen vagyok.
Mikor néha kihűl a lelkem,
Már van kire visszaemlékeznem.
Mert örökkévaló kegyelmed, kegyelmed!

Jöjj át a városon,
Énekelj a halott tereken!
Jöjj át a városon,
Hirdesd, még tart a kegyelem!
Mondd el, mi történt veled!


ŐSZI-DAL

Mozdulatlan testemet
Őszi avar fedte be,
Elevenen a levelek alatt
Kevés a levegő!
Mozdulatlan lelkemet
Halálos csend fogta be,
Elevenen eltemetve
Élek, amíg élek!
Mozdulatlan életem
Félve a téltől megremeg,
Élni kellene végre,
Együtt nevetni a felhőkkel,
Isten szemébe nézni!

Néha úgy érzem,
Hiába minden mozdulat:
Messze a szabad kék ég, messze a szabad kék ég!

Támadj fel szél,
Fújd le rólam
Levélkoporsóm,
Űzd el az őszt,
Járjon át egy új tavasz, egy új tavasz!


TÜKÖR-DAL

Háborgó tenger a lelkem,
Hullámok tépik a testem.
A vad szél mindent felkavar bennem.
Tele vagyok haraggal, szennyel,
Keserűség, és tajték sötét felhők alatt.

De ha eljön a Nap;
Előtör a felhők mögül,
Tükörré simul a lelkem tengere,
Hogy a királyi Napot szépen tükrözze!

De ha eljön az Úr
Elűzve a vad szeleket,
Tükörré simul a lelkem tengere,
Hogy Jézus arcát szépen tükrözze!

Boldogan simulok tükörré,
Látszódjon felséges arcod, Istenem!!
Őrzöm híven a képedet,
S így képed őriz engem,
Arcod őriz engem.
Már arcod őriz engem!

SZÉDÜLÖK

Megyek az úton és hirtelen
életem ködbe vész...
Szívemen remeg a kérdés: Ó, Uram, meddig még?

Futok az úton és egyre nő a köd,
érzem: szédülök...
Forog velem a sötétség, Ó, Uram, meddig még?

Istenem, őrizz meg, ölelj át,
Gyógyítsd meg lelkem bánatát!
Elszakadt szívem Tőled, bocsáss meg nekem!

Fekszem a hóban és hirtelen
egy napsugár megsimogat...
Feloszlott már a sötétség, Ó, Uram, jövök Feléd!


A DAL II.

Minden dal
Küzdelem a viharral.
Túl kell kiáltani
Az ereszen doboló
Könnycseppeket,
Az eső sírását.

Minden dal
Küzdelem a viharral.
Hogy a rengeteg
Vakító polipkar
Lehulljon lassan
M, a szemek elől.

Ma győzhet a dal,
Mint elhaló mag,
Gyenge testéből
Erős fát nevel:
A Mennyei Üzenet.

Minden dal
Küzdelem a viharral.
A görcsös hallgatással,
A százéves falakkal,
A zsibbadt kezekkel,
A kemény szívekkel.

Minden dal
Küzdelem a viharral.
Egy nagy nyújtózkodás
Cseppnyi üzenetért,
M, az életért,
Öröménekért!

OLDOZZ FEL

Bocsánatért jövök Hozzád, Uram.
Bűnöm sötét szobájában lepj meg újra engem,
Köszönj rám az ablakon át.
Tudom, nem érdemlem.
Mégis jöjj el, oldozz fel!

Bocsánatért jövök Hozzád, Uram.
Életem nehéz harcaiban lepj meg újra engem,
Csak térdre hullni tudok Előtted.
Tudom, nagyon kevés
Mégis jöjj el, várlak nagyon!

Kereszt alakú fény a sötét falon,
mindent értek, mindent látok.


A DÍSZLETEK LEOMLANAK

Életem furcsa színpadán mindig összekeveredek,
Díszletek jönnek-mennek, az ajtókat eltévesztem.
Nehéz mindig megmaradni annak, akivé tettél,
Itt minden Ellened szól, tagadás kúszik a falakon.

Életem furcsa színpadán mindig összekevernek,
Szereplők jönnek-mennek, s az ajtókat eltévesztem.
Nehéz mindig Rólad szólni álarcok nélkül,
Hisz minden Ellened szól, nehéz várni Rád e színpadon.

A díszletek egyszer leomlanak,
S csak Te állsz ott a fényben, Uram,
Akkor porrá lesz minden, s aki üvöltött Ellened,
Ott térdel Előtted.


NYITOTT VÁROS

Mozgass meg Istenem,
Járja át a szívem szavad!
Adj földindulást, adj szélvihart,
Mely elsodorja a szemetemet bennem.

És újra mozgass meg Istenem,
Járja át a szívem szavad!
Adj új erőt, adj új kezdetet,
Mely megtölti kincsekkel életem.

Nyitott városként vár a lelkem,
Szállj végig utcákon, tereken!
Téged vár bennem romos házként a szívem.

Nyitott városként vár a lelkem,
Nem zárok be Előtted semmit sem.
Légy Úrrá bennem, Tiéd az életem.