Nyomtat Elküld Olvasási nézet

ADY ENDRE ÉS SZILÁGYLOMPÉRT

Ady Endréről és szilágysági gyökereiről sokan csak annyit tudnak, hogy Érmindszenten született és Zilahon járt középiskolába. Azt viszont nagyon kevesen tudják, hogy az ősi Ady család Szilágylompérton élt.
A költő nagyszülei Ady Dániel és Visky Julianna itt éltek, a református templommal szembeni Ady kertben állt a házuk, amit a nagyszülők halála után az örökösök lebontattak, és iskolaépítés céljára felajánlották a telket a közösségnek. Ma itt áll a költő nevét viselő Ady Endre Általános Iskola.
Azt is kevesen tudják, hogy mivel a költő édesanyja nagyon beteges volt, a gyermek Bandira (így szólították a költőt a családban) szeretett nagynénje, Ady Julianna (Lilla néni) vigyázott a Séra kuriában hónapokig. Ezt a költő soha nem felejtette el, és már híres költőként is gyakran megfordult Lompérton, hogy a város zaját kipihenhesse. Ilyenkor a Séra kuria mögött álló gesztenyefa alatt ült le a ma is ott álló kőasztalhoz, hogy egy üveg bor társaságában kiírja magából érzéseit.
A nagyszülők lompérti síremléke, a szeretett Lilla néni gondoskodása, az Ady fészek hangulata igazi otthont teremtett a fáradt költő számára. Egyszer egy képet küldött magáról az itt élő rokonainak, s alá ezt írta megjegyzésként: "Lompértra, az én másik hazámba, az én szeretett rokonaimnak küldöm. Ady Endre. Érmindszent 1914 jún.2." Azóta ez a fénykép ösztönöz bennünket arra, hogy a költő emlékét őrizzük, s az utókornak továbbadjuk. Hiszen a nagy költőóriás számára nem Nagyvárad, nem Budapest, nem Csucsa és nem is Párizs jelentett igazi otthont, hanem Érmindszent mellett Szilágylompértot nevezte "másik hazámnak".
Megtekinthető a költő mellszobra, a nagyszülők házhelyén álló Ady Endre Általános Iskola, a nagyszülők síremléke, a Séra-kuria mögött álló élő gesztenyefa és az eredeti kőasztal, ahol a költő alkotott. Érdemes ellátogatni hozzánk, s ezen egyházi- és kultúrkincseket szemügyre venni.



Copyright © 2008 Parókia Portál, Minden jog fentartva.

Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat / Hírlevél

  • 2017. október 17., kedd

    Részt vett az Iszlám Állam elleni harcokban, igaz, az ő fegyvere az a fényképezőgép, amelynek objektívjén keresztül három kontinens lakosságához jutot...
  • 2017. október 16., hétfő

    A hivatali lelkipásztorkodás ideje egészen biztosan lejárt, különben azokat is elveszítjük, akik jelenleg gyülekezetbe járnak - adott hangot véleményé...
  • 2017. október 15., vasárnap

    Két egyházvezető párbeszéde, ahogyan még sohasem hallhatta őket. Erdő Péter bíboros, prímás, esztergom-budapesti érsek és Bogárdi Szabó István reformá...
  • 2017. október 13., péntek

    Közös nyilatkozatot fogadott el a Magyarországi Református Egyház és a Magyarországi Evangélikus Egyház a reformáció kezdetének ötszázadik évfordulójá...
  • 2017. október 13., péntek

    Válaszúthoz érkeztünk. Vagy hátat fordítunk Istennek, jogosnak gondolva csalódásunkat. Vagy meg kell tanulnunk hinni egy új Istenben.
  • 2017. október 12., csütörtök

    Az a helyzet, hogy a missziónak mi csupán munkatársai vagyunk, nem a gazdája. A gazdája maga Jézus Krisztus. Ő a Szabadító.
  • 2017. október 10., kedd

    Fa, papír, vászon, textil és agyag.
  • 2017. október 09., hétfő

    Drogterápián részt vevő fiatalokkal együtt tekerték körbe a sukorói református gyülekezet tagjai a Velencei-tavat az elmúlt hétvégén. A közös sport ne...
  • 2017. október 08., vasárnap

    „Annyi titkom maradt” – ízlelgetem a kerek 100 esztendeje született Szabó Magda írógépe előtt állva az írónő szavait. Forgatom magamban a titkosság té...
  • 2017. október 05., csütörtök

    – Hogy bízzak meg benne ezután? – kérdezte tőlem valaki nemrég. – Sehogy, megértelek – hangzott a válaszom.