3. szám

2005-12-15


Megjött, akit vártál! Megjött, akit vártál?

A karácsony ma, amikor már kétezer év eltelt a nevezetes események óta, és rengeteg vélekedés és hiedelem rárakódott, általános ünneppé vált a földnek a gazdagabbik felén. Ilyenkor ajándékokat vásárolunk, talán a kéregetökkel is türelmesebbek vagyunk, esetleg nemcsak eszünkbe jutnak azok, akik hajlék nélkül vannak, hanem valamit teszünk is értük. Ami látható, ami kívül, elöl van, az szépen kifényesítve, kitisztítva áll a szemünk elött. Ebben szinte mindenki egyetért. Vannak azonban, akik az ideig-óráig tartó csillogásnál, a kétes és bizonytalan értékü tárgyaknál többre vágynak, és kekec módon szeretnének bekukkantani a felszín alá, a kulisszák mögé is. Nos, az ilyen emberek indították el a reformációt is, tehát az ö kései utódaik, azaz mi, reformátusok, nem elégedhetünk meg a felszínes romantikával. Tudnunk kell, mi, illetve ki áll a dolgok mögött, akár jónak, akár rossznak látszó is a dolog.


József és Mária - hasában az angyal által hírül hozott gyermekkel - a bizonytalanba indultak, bizalommal vártak, és tapasztalatokat szereztek - és ily módon az üdvösség közelébe jutottak.

Elöször is bizonytalanba indultak. A názáreti ács a környezet tanácsa ellenére a szívére hallgatott, bár az angyal szava is segítségére volt. Elvette hát Máriát, és éltek boldogan - várva az isteni kisgyermek születését - amíg meg nem jött a császári rendelet az összeírásról. Ez az utazás nem ígért sok jót. Bár, mint felnött férfi, évente legalább egyszer, az engesztelöünnep alkalmával József is felment Jeruzsálembe, melytöl Betlehem látótávolságban fekszik, a több napos gyaloglás (közel 100 km!) a galileai Názáretböl öseik városába elég kockázatos volt. Azon túl, hogy kirabolhatták öket, az is kérdéses volt, hogy a kilencedik hónapban járó Mária elviseli-e a kellemes klímájú galileai vidék után az enyhén szólva is poros, száraz, széljárta Júdát. Estére értek oda. Amikor feltüntek a kisváros szélsö házai, talán felsóhajtottak: Megérkeztünk. Ahogy azonban jártak házról házra, fogadóról fogadóra, egyre jobban elkeseredtek. Nem volt hely. Nem az emberek rosszindulata miatt, hanem egyszerüen kitehették volna a város határába a táblát: Megtelt. A zsidó vendégjog értelmében kötelességük volt az embereknek a vándort befogadni, amíg egy fekhelynyi szabad területük volt a házban. De képzeljük el, hogy egy kis faluban a népszámlálásra mindenki, akinek valamelyik öse ott született, megjelenne. Több tízezer emberröl lehet szó! Valóban nem volt egy fekhely, egy zug a fáradt vándorok részére. Isten ezzel is megmutatta, hogy nincs kivételezés. Nekünk kedves, romantikus jelenet a betlehemi istálló, de ott, akkor, József és Mária számára nem volt benne semmi romantika. Hideg, trágyaszag, bégetés, mekegés, kukorékolás, egy marék dohos szalma - ennyi jutott nekik. Ezen a helyen azonban olyan dolog történt - nem csak a názáreti fiatal pár életében, hanem az egész emberiség történetében -, ami meghatározó fordulatot hozott. Világra jött a gyermek, Isten Fia, a megígért Messiás, akit Ézsaiás próféta Csodálatos Tanácsosnak, Erös Istennek, Örökkévaló Atyának és Békesség fejedelmének nevez. És ez az egyszerü betlehemi istállót magasabb méltóságra emelte a leghatalmasabb királyi palotáknál. És ez mai is így van. Egy kis templom dicsöségesebb, méltóságban nagyobb bármelyik díszes, hatalmas épületnél, ha oda Jézus Krisztust várják.

Azután vártak. József és Mária, de a történet többi szereplöi, Zakariás, Erzsébet, Simeon, Anna, a pásztorok, a napkeleti bölcsek, de még Heródes is vártak valakit. Várták a messiást, azt a szabadítót, akit az Atya Isten sok emberöltövel azelött megígért - erröl olvashatunk az Ézsaiás 9 elején (gyermek születik nékünk...). Volt, aki bizalommal várta (Simeonék), volt, aki talán kicsit elfeledkezett róla (Zakariásék), és volt, aki félelemmel, mert tudta, hogy a Messiás napfényre hozza az ö büneit (Heródes). A két fiatal ember ott az istállóban sötét, magányos éjszakának nézett elébe. Talán arra gondoltak, otthon kellett volna maradni, nem kitenni magukat mindezeknek. Változtatni azonban már nem lehetett, abban bízhattak csak, hogy hamar lezajlik az összeírás, és mehetnek haza. A világ legmagányosabb embereinek érezték magukat - hová szaladjanak, ha bába kell, vagy orvosi segítség? Mégis annak az eseménynek lettek részesei, ami a világot megváltoztatta, bekerültek a világ legismertebb emberei közé. Nem voltak magányosak, mert az Isten látogatta meg öket, Isten Fia az életük részévé vált. Pásztorok, bölcsek adták volna egymásnak az istálló kilincsét, ha ilyen szerkezet akkoriban lett volna. És bár továbbra sem volt problémamentes az életük, a szabadulás testközelbe került. Könnyebb volt-e Józsefnek és Máriának Jézussal közösségben lenni, mint nekünk? Nem. Ök az Úr testi jelenlétét élvezhették, amikor még gyermek volt; a tanítványok is együtt taposhatták Júda és Galilea poros ösvényeit a Mesterrel, mi mégis ugyanolyan könnyen - vagy ha úgy tetszik önáluk semmivel sem nehezebben - megérthetjük az általa hozott és hordozott üzenetet, amit János a 3,16-ban megfogalmazott. Söt, nekünk talán könnyebb is a dolgunk, mert nem csak a síró, pelenkázásra, szoptatásra szoruló kisgyermeket látjuk, mint József és Mária, vagy nem csak a csodálatos dolgokat beszélö és tevö, de mégiscsak hús-vér mestert, mint a tanítványok, hanem láthatjuk a megdicsöült, kereszthalált halt és feltámadt majd mennybe ment Jézus Krisztust.

Végül tapasztalatra leltek. Távolra kerültek otthonról, a melegséget és biztonságot nyújtó názáreti háztól, a messze idegenbe, mégis biztonságban voltak. Nem a családfö, az apa nyújtott biztonságot nekik, nem az anya védelmezö keze óvta meg öket, hanem a világot megteremtö, örökkévaló Isten örködött hatalmasan fölöttük. Talán József nem is értette igazán, mi történik velük, talán hitte is meg nem is, amit az angyalon keresztül Isten neki üzent, de tapasztalnia kellett, hogy valóban védelem alatt állnak, valóban Velünk az Isten. Engedelmeskedett, mert bár nem értette, de tapasztalta a csodát, söt, a csodákat. Vajon te, barátom, aki olvasod e sorokat, milyen tapasztalatokat gyüjtöttél Isten szeretetéröl? Sokan úgy vélik, nem illendö Istent próbára tenni, azaz kipróbálni, hogy amit mond, az igaz. De ez tévedés. Istennek semmi félnivalója nincs, Vele nem fordulhat elö, hogy hazugságon, vagy akár csak tévedésen kapják - Neki az igazság a lényegéhez tartozik. Ha kérdésed van, tedd fel Istennek; ha kételyeid, tedd próbára! Sokkal többre mész, és az Úr is jobban örül neki, mint ha némán elfordulsz Töle. Engedd meg Istennek, hogy tapasztalatokat nyújtson neked.

József és Mária a bizonytalannak vágtak neki, de végül bizonyosságot szerezhettek. Vártak valakit, vagy valamit, és amit kaptak, aki megérkezett, talán nem éppen olyan volt, amilyennek elképzelték, mégis, a megszületett Szabadító (Jézus neve ezt jelenti!) minden ember minden reményét és várakozását felülmúlta. És ha nem is volt ez a házaspár mindig hitében és bizalmában teljes, azért megtették, amit az Úr kívánt tölük. Ahogy a bevezetöben említettük, Jézus testi szülei az üdvösség közelébe jutottak a Betlehemben lejátszódott események nyomán, de nem az üdvösségbe! Nem kaptak örökéletet azért, mert testi szülei lettek Jézusnak, nekik is döntést kellett hozniuk, nekik is végig kellett járniuk az üdvösséghez vezetö utat - nekik sem volt kivételezés. Te se gondolt hát, hogy felelösségvállalás és döntés nélkül megkaphatod a kegyelmet. Olyan keveset kell tenni érte! Ezt a keveset azonban nem szabad kikerülni.

A betlehemi jászolban most nem fekszik senki. 2000 éve üres! A kereszt, melyre felfeszítették Jézust mintegy 30 évvel a most felidézett események után, szintén üres. Söt, a sír is, amelyben nagypénteken belefektették a keresztröl levett testet, az is üres! Mert Jézus Krisztus, a Csodálatos Tanácsos, Erös Isten, Örökkévaló Atya és Békesség fejedelme egyik helyen sincs. Ö most a mennyben a trónszéken ül, s onnan fog eljönni rövidesen. Addig azonban végig kell járnod ezeket a helyeket: az istállót, a golgotát és Arimathiai József sírboltját, hogy megértsd, mit tett érted Jézus, és hogy akár most azonnal, az életedben találkozz vele.

Tóth L. Kristóf

Copyright © 2008 Parókia Portál, Minden jog fentartva.

Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat / Hírlevél