"Az igaz ember pedig hitből fog élni." Róma 1,17

Gyülekezetünkben a Reformáció 500. évfordulójához kapcsolódó ünnepség sorozat záró eseményére, a 2017. október 29-én megtartott Úrvacsorával egybekötött Ünnepi Istentiszteleten került sor, ahol nagytiszteletű Márkus Gábor gyülekezetünk lelkipásztora, a Róm 1,16-17 alapján hirdette az Igét.

Az ünnepi Istentisztelet református iskolánk gyermekkórusának énekszolgálatával kezdődött, vezényelt Szigeti Benedek Sándorné énektanár.

Nagytiszteletű úr hálát adott az 500. évi születésnapért, hogy az Úr a mi generációnkat ajándékozta meg ezzel az ünneppel.

Elmondta, hogy ezen a napon a reformációra, reformátorokra való emlékezés mellett emlékezünk verőcei elődeinkre is, akik Isten igéjének fontosságát hangsúlyozva úgy éltek és cselekedtek, hogy életükkel Isten dicsőségét hírdették.

Ennek kapcsán emlékeztetett azokra a történelmi időszakokra - gyülekezetünk életében is - amikor a fennmaradásért kellett küzdeni. „Nem egy esetben egészen a fegyveres harcig menő küzdelmek voltak hogy templomukat megőrizzék." Olyan szép gondolat mondta, hogy valakinek a temploma annyira fontos, hogy érte még csatába is képes elindulni"

Ugyanakkor sajnálatosnak nevezte, hogy a keresztyénségen belül is voltak ilyen küzdelmek, és sokan nem tudták megérteni hogy Jézus Krisztus és a keresztyén egyház az egy, és ennek a keresztyén egyháznak a feje Jézus Krisztus.

Beszédében kiemelte a reformáció egyik szép gondolatát a Sola Scriptura elvét: egyedül a Szentírás, vagyis egyedül az Ige. „Mert az Ige az Isten szava, az élet könyve" ami mint mondta, a reformáció során visszakerült a méltó helyére. Emlékeztetett 1517 október 31-re, amikor Luther Márton a Wittenbergi Vártemplom kapujára kifüggesztette a 95 pontot. Hangsúlyozta, hogy ennek egy nagyon fontos szerepe volt, mégpedig az Ige és a tradíció helyes értelmezésének helyreállítása.

Többek között arról is beszélt, hogy az Isten Igéje nem csak az egyházban, hanem az egyes ember lelkében és szívében is munkálkodik.

„Hogy egy Ige, az Isten szava, hogyan indít el az Isten útján, hogyan ad erőt hogy a gyerekemről családomról gondoskodjak, hogy helyt tudjak állni, hogy Jézus Krisztusból az élet nehézségei és tragédiái elviseléséhez erőt tudjak meríteni"

Igehirdetésében idézve Pál apostol szavait -  mely szerint „nem szégyellem az Evangéliumot" - az Evangélium melletti kiállásról is beszélt. Nem is olyan régen, hány embernek kellett szégyellnie az Evangéliumot, hány embernek okozott munkahelyi elmarasztalást és konfliktust az Evangélium melletti kiállás. Az Evangélium melletti kiállásra azonban napjainkban is szükség van. Mert napjainkban nem divat az Isten házába járni, inkább divat olyan dolgokat követni és tenni, amivel csak a testünket, és a világi jólétünket akarjuk építeni. „Mindent építünk, csupán a lelkünk építése marad el" mondta. Pedig Jézus Krisztus szavában az Evangéliumban, hatalmas erő van amiből építkezhetünk, amiből az élet küzdelmeihez mi is erőt meríthetünk. Ebből merítettek erőt eleink is, mártírjaink is, köztük a gályarabok, és gyülekezetünk egykori tisztségviselői szolgálói is, akik odaszánt életükkel gyülekezetünket építették.

Az ünnepi Istentiszteleten, az Úrvacsora sákramentumának kiszolgáltatását követően a presbitérium döntése alapján oklevéllel és egy szerény könyv ajándékkal emlékeztünk meg gyülekezetünk egykori tisztségviselőiről, szolgálóiról, azokról, „akik sokat vállaltak, és ami Isten dicsőségére mindig előbbre vitte gyülekezetünket" mondta nagytiszteletű úr.  Lelkipásztorunk megemlítette, hogy többen a még élő és szolgáló presbiterek közül már az Egyházmegyei Közgyűlésen átvették az elismerő oklevelet.

Vannak akik az oklevél átadásán nem tudtak megjelenni, vagy már nincsenek közöttünk, de hozzátartozóik még élnek. Az ő posztumusz elismerésüket özvegyük illetve családtagjaik vehetik át, hiszen ők is támaszai, és részesei voltak szolgálatuknak.

Az okleveleket és könyv ajándékokat gyülekezetünk gondnok asszonya Szabó Zoltánné, Ladányi Károly egyházmegyei világi főjegyző, presbiterünk, és Márkus Gábor lelkipásztorunk adták át.

Ladányi Károly köszöntőjében az oklevélben részesülő volt szolgatársaink nevének felsorolása előtt elmondta, hogy a reformáció 500. évfordulója mellett a Magyar Református Egyház 450. születésnapját is ünnepeljük.

Akikről az ünnepi Istentiszteleten megemlékeztünk:

†Németh Győző nagytiszteletű úr, aki 1979 - 1989 között, egy nehéz időszakban látta el a lelkipásztori szolgálatot

†Köpeczi Bócz Tibor nagytiszteletű úr, aki Verőce környékén szórvány gyülekezeteket is gondozott, vezette és irányította a parókia felújítását

†Zászlósi Géza, aki a presbitériumnak közel három évtizedig volt gondnoka és meghatározó tagja, testvérével †Zászlósi Kálmánnal, (ő gondnok helyettes volt) akik szintén a nehéz történelmi időszakban álltak helyt és szolgáltak.

†Lóska László presbiter, aki Köpeczi nagytiszteletű úr idején volt vezető egyénisége a presbitériumnak.

†Tömör Zoltán, aki presbiterként az építési bizottság vezetője volt, és lelkipásztorunk támasza az építkezések során, emellett az újonnan megválasztott presbitereket is tanította „istápolta"

†Varga Endréné Kurdi Borbála nagyon sokat dolgozott az összes rendezvényen, és egyik elindítója volt az egyházi túrizmusban végzett munkánknak.

†Nagy Imréné Gubacsi Lídia presbiter testvérünkkel is együtt dolgozhattunk, aki annak idején egy nagyon nehéz feladatot vállalt, a temetői gondnoki tisztséget látta el, és vezette a nyilvántartást.

Benke György presbiter testvérünk, akivel sok éven keresztül együtt dolgoztunk az egyházközségért.

Emlékezzünk az elhunytainkra, és köszönjük a még velünk lévőknek a munkáját. Fejezte be a megemlékező felsorolást Ladányi Károly

Az ünnepi Istentisztelet a Himnusz eléneklésével ért véget, a gyülekezetet az új templomi iskolai osztályteremben szeretetvendégség várta.

A templomból kifelé menet a résztvevők a reformáció 500. évfordulójára emlékező könyvjelzőket kaptak, és megtekinthették a Verőcei Helytörténeti Kör által készített „A Reformáció 1517 - 2017 Verőce és a Reformáció c. dokumentum gyűjteményt.

/szk/