„Enyém vagy, és én a Tied vagyok”

2017. február 12-én vasárnap megtartott Istentiszteleten Nagytiszteletű Márkus Gábor gyülekezetünk lelkipásztora Róma 6,1-11 és Márk 1,9-11 versei alapján hirdette az igét.  Igehirdetésében sokak között a keresztség sákramentumáról beszélt.  Jézus idejében - ahogy ezt Keresztelő János is végezte - a keresztelés jelképes módja a víz alá merítés volt.  A mi keresztelési gyakorlatunk évszázadok óta - református elődeink jóvoltából - a keresztvíz háromszori fejre öntésével történik, hiszen az Atya, a Fiú, és a Szentlélek Isten nevében keresztelünk. A Heidelbergi Káté több válaszában foglalkozik a keresztséggel, mint Sákramentummal. A Sákramentum látható szent jegyet és pecsétet jelent. A keresztség célja, hogy hitünket Jézus Krisztus kereszt áldozatára irányítsa, és erősítse szívünkben Isten kegyelmét. Amilyen valóságos a keresztvízzel való leöntés vagy bemerítés - mint a vízzel való lemosás szimbóluma - hit által olyan valóságos, hogy Jézus kiontott vére lemossa a bűneinket. A keresztség egyik legfontosabb üzenete, hogy meg tudjam érteni: Krisztushoz tartozom. Van értelme, célja, küldetése az életemnek. És ha baj is ér - mert Isten nem ígéri, hogy az igaz embert nem éri veszedelem - és bajomban, nyomorúságomban, szenvedéseimben, kilátástalanságnak tűnő helyzeteimben át tudom élni, hogy Krisztushoz tartozom - előbb vagy utóbb erőt fogok kapni, hogy úrrá legyek a bajokon, melyek körülvesznek. Környezetünk felé ez egy nagy példa. Hogy bajaink gondjaink ellenére van erőnk, Jézus Krisztusban. Jézus megkeresztelése során megnyílt a menny, és leszállt rá a Lélek, mint egy galamb, és a mennyből hang hallatszott: „Te vagy az én szeretett Fiam, benned gyönyörködöm" Jézus példája hitet és reménységet ad. Mert a Krisztushoz tartozó ember életében az Isten, kivétel nélkül gyönyörködik. Ha környezetemben az Istentől jövő szeretettel tudok élni, akkor általa a környezetemben is hatalmas fordulat lehet. Megpróbáltatásai idején Luther Márton csak annyit mondott, hogy Krisztushoz tartozom, meg vagyok keresztelve. Engedjük, hogy Isten a keresztség sákramentumában hit által tudja munkálni bennünk az üdvösséghez vezető utunkat. Jó dolog ebben erősödni. Fejezte be az igehirdetést, gyülekezetünk lelkipásztora.

Istentiszteletünkön énekszolgálattal részt vett a Szegedi Református Egyetemi Gyülekezet Dicsőítő Csoportja, akik gyönyörű, Istent dicsőítő énekekkel lepték meg gyülekezetünket.   Elmondták, hogy ezekkel az énekekkel egyúttal a gyülekezetnek is hálát kívántak adni az itt eltöltött szép napokért, finom ebédekért. Egyetemi gyülekezetükben szerdai napokon vannak Istentiszteletek, ezért hétvégeken módjuk van kimozdulni, és így készülni az előttük álló feladatokra. Az Istentisztelet végére két olyan dicsőítő éneket választottak, ami kapcsolódott az igehirdetéshez, de ezt a tiszteletes úrral nem beszélték meg. Mint mondták, ez a Szentlélek gondoskodása volt. Mert az egyik dal arról szólt, hogy Jézus kereszthalálával megnyitotta a mennyet számunkra is. A Másik dal pedig arról, hogy a Lélek minket is elhív, hogy Jézussal együtt járjuk az utunkat!

„Enyém vagy, és én a Tied vagyok" hangzott a templomban, az Istent dicsőítő ének refrénje.

/szk/