"Krisztus szeretete szorongat minket..." 2Kor 5. 14-20

Verőcén 2017. január 16-20 között került megrendezésre a több mint 100 éves hagyománnyal rendelkező ökumenikus imahét. Idén az imahét anyagát a megbékélés jegyében, a németországi keresztyén testvérek állították össze. Az imahét központi igéje, a „Krisztus szeretete szorongat minket" volt. Az imahétnek különös hangsúlyt adott az a tény, hogy az idén a reformáció 500. évfordulójára emlékezünk.

Az ökumenikus imahét első programjára január 16-án, a római katolikus Szent Kereszt felmagasztalása kápolnában került sor, ahol Fejérdy Áron rk.plébániai kormányzó köszöntötte az Istentisztelet igehirdetőjét Márkus Gábor ref. lelkészt, a verőcei református egyházközség lelkipásztorát, és a megjelent katolikus, református, baptista és más felekezetekhez tartozó testvéreket.

Fejérdy Áron atya áhítatában megemlékezett a reformációról. „A reformáció, a kegyelemből való megváltásra fókuszált, a Jézus Krisztusban vetett hit által. Örvendezzünk tehát Isten megváltó művén, Krisztus keresztjével a középpontban. Krisztus legyőzte a megosztottságot, és közelebb akart vonni egymáshoz. Az örvendezés mellett azonban az emlékezés arra is hív,hogy Isten bocsánatát kérjük a reformációt követő megosztottság bűneiért. Az hogy Jézusban Isten kiengesztelődött velünk, arra indít minket, hogy Krisztus követőiként a kiengesztelődés munkálói legyünk mi is,.." mondta. Áron atya ezt követően közös bűnbánó imádságra hívta a gyülekezetet.

Márkus Gábor ref. lelkész, Pál apostol Korintusbeliekhez írt 2. levelének 5: 14-20 verse alapján hirdette az igét. Igehírdetésében kihangsúlyozta, hogy az ökumenikus imahét nagyon fontos összefoglaló anyaga, ebben a levélben fogalmazódik meg.  Többek között beszélt az 500. éves reformációról, a reformáció elindítójáról, Luther Mártonról, aki az egyház megújítását szerette volna elérni. Elmondta, hogy az ökumenikus imahét alkalmából mindig örömmel jön a katolikus testvérekhez, mert Verőcén 20 éves szolgálata alatt már eddig is sok olyan örömben volt része, „amikor a katolikus testvéreinkkel el tudtunk oda jutni, hogy az a fontos hogy szeressük az Urat, és ha szeretjük az Urat, az a különbség, ami a hitünkben régóta megfogalmazódott, az nem is olyan nagy. Ráadásul a teológia tudósai szerint 15% különbözőség sincs meg a két felekezet közötti különbözőségben.". Utalva az imahét központi igéjére feltette a kérdést: mit jelent az, hogy Krisztus szeretete szorongat minket? Ez egy olyan állapot, amikor megértem Jézus Krisztus áldozatának lényegét, hogy bűneinkért halt meg, sebeink miatt ő szenvedett, és értünk mindent vállalt ott a Golgotán. Isten kegyelméből átélhetem és megérthetem, hogy mennyi szeretetet kaptam az Istentől. És ez a szeretet az, ami szorongat engem. A Krisztust követő ember ezt naponta átéli. Hiszen amikor találkozik saját személyes életében az Isten szeretetével, az Isten kegyelmével, az Úr Jézus áldozatának felfoghatatlan értelmével és értékével, akkor ez a hívő embert kivétel nélkül arra indítja, hogy igyekezzen tenni a jót. Induljak el olyan úton, ahol Jézus Krisztus segítségével a jót teszem"

A második ökumenikus alkalomra 2017. január 17-én, a verőcei Nyitott Kapuk Baptista Gyülekezet imaházában került sor, ahol Tőtős János baptista lelkész köszöntötte a résztvevőket, majd az imádság erejéről, és Isten dicsőítéséről beszélt.

Felidézte a gyermek Sámuel - a későbbi próféta - és Saul - a későbbi Pál apostol - történetét, akiket megszólított az Isten, de először nem ismerték fel hogy az Úr szólt hozzájuk. Sokszor vagyunk úgy mi is - mondta - hogy évek telnek el, de nem érezzük, hogy Isten szól hozzánk. „Kívánom mindenkinek, hogy ezen az imahéten tudjunk hittel imádkozni, hogy meghalljuk az Isten szavát. Kezdjük el dicsérni az Urat, és ha a szívünkből dicsérjük, megnyílik a szívünk, és meghalljuk, hogy mit mond nekünk Isten..." Az imádságot követően az alkalom résztvevői, a baptista gyülekezet dicsőítő zenekara vezetésével, Istent dicsőítő énekekkel magasztalták az Urat.

Az igehirdetés szolgálatát ezen az alkalmon is Márkus Gábor ref. lelkipásztor látta el. Elmondta, hogy az imahét igéjének - a Pál apostol Korintusi gyülekezethez írt második levelének 5. fejezete, 14-20 verseinek - témája igen széleskörű. „Ne felejtsük el, hogy Pál apostol mindazt, amiről itt szól, a saját életében is megélhette. Hiszen ő maga is hatalmas távolságot tett meg, amíg a Krisztust üldöző állapotából, eljutott a Krisztus egyháza építésének állapotáig..." Sok más mellett arról beszélt, hogy ebben az igeszakaszban olvashatjuk: „ha egy meghalt mindenkiért, akkor mindenki meghalt; azért halt meg mindenkiért, hogy akik élnek, többé ne önmaguknak éljenek, hanem annak, aki értük meghalt és feltámadt." ..."Amikor valaki átéli azt, hogy Krisztussal együtt mindenki meghalt, én is, akkor nem csak én haltam meg, hanem mindaz, ami az én életteremben fölhalmozódott nyomorúsághegy ott volt, az is mind megszűnt"... ..."a fordulat az ember életében akkor következik be, amikor az önmagának élő ember elkezd annak élni, aki meghalt és feltámadt. Azaz Jézus lesz az életében az Úr!"... „Ez az igazi szabadulás!  Szabadulás a bűnök nyomorúságától, a bűneim okozta magatartásom maradandó következményeitől, amivel én nem tudok mit kezdeni. És a függőségektől.." „Mert a függőség lényege, hogy nem az Isten az Istenem, nem a Krisztus a Krisztusom" ..."Jézus azt mondja magáról a János evangéliumban: én vagyok az Igazság, majd így folytatja: akik megismerik az igazságot, az igazság szabaddá teszi őket."... „Szabaddá válnak a megismert igazság által, és megbékélnek Istennel. A megbékélés eredménye az, hogy Krisztus beköltözik a szívembe, és új teremtés leszek. A kérdés az, hogy vajon engedem-e, hogy új teremtéssé válljak? A bűnös ember életébe, amikor Jézus Krisztus elkezd beavatkozni, annak új élet lesz az eredménye. Új teremtménnyé válhatok! Új teremtmény lehetek az Isten számára? És a Világ számára? Hány összetört, elrontott élet létezik ebben a világban, ha körültekintünk, látjuk. És ha őszinték vagyunk, akkor a mi életünkben is nagyon sok olyan nyomorúság van, amitől szeretnénk szabadulni, de nem tudunk..." „Isten világot teremtő szava azonban képes emberi sorsok megfordítására..." „Isten teremtő szava ma éppolyan teremtő szó, mint ezelőtt 50,100, vagy ötmillió évvel ezelőtt. Az Isten azt mondta, hogy legyen, és lett. Az Isten azt mondja, hogy ebből az emberből legyen egy új élet, és egy új teremtmény áll elő. A kérdés az, hogy én ezt el tudom-e hinni! Mert hit nélkül lehetetlen az Istennek tetszeni..." „Pál apostol Filippibeliekhez írt levele harmadik fejezet 14. versében mondja „ami mögöttem van azt elfelejtve, ami pedig előttem van, annak nekifeszülve futok egyenest a cél felé.".. „Akinek új élete van, annak van célja: Krisztus! És az, hogy ne önmagamnak éljek, hanem annak, aki meghalt értem a kereszten. Ennél nagyobb cél nincs. Mert akinek ez a célja, az természetesnek tartja, hogy teszi a jót, hogy segíti a rászorulókat, hogy igyekszik úgy élni, hogy másoknak a javára éljen, nem törődik azzal, hogy neki ebből mi lesz a haszna, mert Isten úgy is megadja mindazt, amire nekem szükségem van.."

„Az ökumenikus imahét egy nagyon fontos értéke, hogy Krisztus kezéből tudjunk elfogadni mindent, tudjunk megbékélni az Istennel, környezetünkkel, egymással, és önmagunkkal is. Mert az az ember tud igazán szolgálni, akinek a szívében önmagát tekintve is békesség van..."

Az imahét harmadik napja 2017. január 19-én, a református templomban került megrendezésre. Az alkalom, a verőcei Géza Fejedelem református általános iskola óvoda és bölcsőde növendékeinek énekszolgálatával kezdődött. „Jézus szeret minden kicsi gyereket" hangzott a kedves ének. Márkus Gábor a református gyülekezet lelkipásztora köszöntőjében többek között elmondta, hogy az idei ökumenikus imahét az Istennel, és önmagunkkal való megbékélést hozta elő. A szentírásban le van írva, hogy szüntelenül imádkozzatok. Mert az imádság az ember szívét, lelkét megerősíti, és az ember sok értéket nyerhet általa. Alázatosságot, önmagába tekintést, hibáinak meglelését....." „Tudnunk kell, hogy ebben az esztendőben a reformáció 500. évfordulóját ünnepeljük..."Erre való tekintettel, felolvasta Kálvin János bűnvalló imáját, annak a Kálvin Jánosnak, akinek a nevéhez fűződik a református hitnek, vallásnak az elindulása. Részlet Kálvin bűnvalló imájából:

„....Áraszd ki rám és növeld folyvást rajtam Szent Lelked ajándékait, hogy annak ereje által mind jobban megismerjem bűneimet és ellene mondva a világ csábításának, tagadjam meg az én ó-emberem. Segíts Szent Lelkeddel, hogy szenvedélyesen igyekezzem a jóra, s teremjem szentségednek és igazságnak gyümölcseit, amiket fogadj el tőlem hálaáldozatom alázatos zsengéjeként....."

Az igét ezen a napon Tőtős János a Verőcei Nyitott Kapuk Baptista gyülekezet lelkipásztora hirdette. Elmondta, hogy a megbékélés témakörében készült az igehirdetésre, és abból az igéből indult ki, ami két nappal ezelőtt a baptista imaházban már elhangzott. Azzal az igével szeretné folytatni, ami így hangzik: „Ezért ha valaki Krisztusban van, új teremtés az: a régi elmúlt, és íme: új jött létre. Mindez pedig Istentől van, aki megbékéltetett minket önmagával Krisztus által, és nekünk adta a békéltetés szolgálatát. 2Korintus 5:17,18

Igehirdetésében sokak mellett arról beszélt, hogy ha megbékélésről beszélünk, a megbocsátás Isteni szemszögét is érdekes lenne megvizsgálnunk. „Hogyan is gondolkozik Isten a megbocsátásról, és hogy gondolkodunk róla mi, emberek? Egyáltalán, hogyan gondolkodunk Istenről? Van olyan Istenképünk, hogy ahhoz hogy Isten megbocsásson nekem, valamit tennem kéne, vezekelnem kellene. Ezt mi az emberek között szoktuk alkalmazni. Ahhoz hogy megbocsássunk elvárjuk, hogy a másik tegyen valamit. Aztán olyan Istenképünk is van, hogy a megbocsátás megbékélés, bizonyos határokon belül van. Vagy megbocsátok, de nem feledek. És azt gondoljuk, hogy Isten is így működik. És van olyan is, hogy tehetek bármit, az Isten úgy is mindent megbocsát. Amikor ökumenizmusról, megbékélésről beszélünk, nem az a teendőnk hogy mindazokat, amiket az Isten igéjében felfedeztek emberek, azokat tegyük félre a békesség kedvéért. Én azt gondolom, hogy miután Istentől van megbékélés, vannak dolgok, amiket le kell rendezni, vannak, amiket el kell felejteni. De egy dolog oldja meg: az Isten igazsága! Az igazság a Bibliában, Isten igéjében van. Az Úr Jézus nem azért halt meg hogy egy egyházat üdvözítsen, hanem azért, hogy egy embert, és azt a sok egy embert, aki az Ő egyházához tartozik. A megbékélést az Isten kezdeményezte Jézus Krisztusban. Ingyen adta!

Hiszen kegyelemből van üdvösségem, hit által. Nem tehetek érte semmit. És nem is cselekedetekért, hogy senki se kérkedjék. Nem tudok megdolgozni érte. De oda tudok menni, és el tudom kérni. El tudom fogadni a bűnbocsánatot..." Hiszem-e hogy Ő meghalt értem?...."

Az igehirdetésében beszélt a Máté 18:23,35 verseiben található Jézusi példázatról, ami az Isteni és emberi megbocsátásról szól. Hogy Isten megbocsát nekünk, és mi mégis milyen nehezen bocsátunk meg másoknak. „A békességünk megtalálása az, hogy engedem, hogy az Isten igazsága betöltsön." Fejezte be igehirdetését Tőtős János baptista lelkipásztor.

Az ökumenikus imahét befejező programja 2017. január 20-án, pénteken, a református templomban volt. Az alkalom imádságos hangulatához hozzájárult a Cantus Beatus kórus szolgálata. Az énekkar részéről szép egyházi kórusműveket hallhattunk.  Márkus Gábor a református egyházközség lelkipásztora, bevezető gondolataiban többek között az imádságról beszélt. Mint mondta, „az imádság, minden hívő ember számára egy hatalmas lehetőség. Az imádságban az örömünket, gondjainkat, hálaadásunkat, Istent dicsőítő voltunkat, és sok más mindent Isten elé tudunk tárni..." Elmondta, hogy személyes életében már korán megtapasztalta az imádság örömét, és áldását. A szívünket-lelkünket megnyugtatja, erőt ad ahhoz, hogy szembenézzünk önmagunkkal. A református imádkozásnak nagyon fontos alapelvei vannak: az első, hogy hálát tudjak adni az Istennek mindenért, mindenkor, a második az, hogy tudjam megvallani a bűneimet, a harmadik hogy tudjam kérni az Isten bűnbocsátó kegyelmét, a negyedik, hogy igyekezzek megtartani mindazt, amit az Isten a szívemre helyezett..."

Fejérdy Áron atya elmondta, hogy az idei ökumenikus imahéten, a 2Korintusi levél 5. fejezetének néhány mondatáról elmélkedünk, neki a 18. vers jutott, „tudniillik, hogy Isten megbízott minket a kiengesztelődés szolgálatával. Igemagyarázatában, sokak mellett elmondta, hogy „ahhoz hogy a kiengesztelődés szolgálatára tudjunk lenni, először is arra hívjuk el az Istent, hogy helyezzük újra Ő belé a reményünket. Szeretne az Isten mindig ráébreszteni minket arra, hogy nélküle nem megy. Mindig újra kezdjük nélküle, és mégis csak csalódunk. .. az, amit Isten nélkül próbálunk tenni, annak nem igazán lesz eredménye..... talán azért nem tapasztaljuk Istennek ezt az új teremtését az életünkben, mert gyakran egyszerűen megfeledkezünk arról, hogy Tőle kérjük a megoldást..... Valahogy hozzá kellene szoknunk, hogy egészen az Ő jelenlétében legyünk, mindenben felismerjük Őt"....." Az imádság, szentírás olvasás, testvéri közösség, ahol a másiknak a hitéből épülünk... ha ez az első helyre kerül az életünkben, akkor nagyobb esélyünk van arra, hogy nem feledkezünk meg Róla" .... „A kiengesztelődés, megbékélés szolgálata azt is jelenti, hogy valami hasonló módon kellene közelítenünk a békétlenségekhez, nyomorúságokhoz, mint ahogyan azt Jézus tette. Ha bennünk él, akkor mindez lehetséges és valóban lehetünk az új teremtésnek a munkatársai. Akkor, amikor mi megosztottsággal, békétlenséggel, megsértődéssel, vagy valami rossz viselkedéssel, ellenségeskedéssel találkozunk, vagy amikor azt látjuk, hogy valami nem úgy van, ahogy lennie kéne, valami reformra szorul, akkor könnyen elkezdünk emberi megoldásokat keresni. Vagy bűnbakot. Vagy elkezdünk vagdalkozni. Megpróbáljuk ráerőltetni a magunk igazát a másikra"..."Sokszor elfelejtjük, hogy az igazi egység, az igazi reform, az nem valósulhat meg másként csak úgy, ahogy Jézus tette értünk. Az 1János 3:16-17 levelében olvassuk „a szeretetet arról ismerjük fel, hogy Ő életét adta értünk.." Nekünk is kötelességünk az életünket adni testvéreinkért. Ez sok mindent jelent.

Ez azt jelenti, hogy mint Jézus, nekünk is el kell mennünk addig, hogy valamiképpen magunkra kell vennünk a másik gyengeségét. A másik hiányát, a másik bűnét. És ez nem konfliktus kérdést jelent. Hanem a szeretet szabadságát jelenti. Az életünket adni a másikért, az gyakran azt jelenti, hogy szívünkbe fogadjuk a gyengeségét, a megsértődését, a rosszindulatát, a bűnét. Ahogy Jézus tette a mi bűneinkkel. Hogy elhordozzuk szeretettel és türelemmel a másik gyengeségét anélkül, hogy közvetlenül, vagyis akaratunkkal, változtatni akarnánk rajta. És így mintegy elégetjük Jézussal a szívünkben mindazt, ami rossz. Jézus azt teszi a mi szívünkbe mi általunk, amit megtett egyszer s mindenkorra a kereszten...." És ha mindezt Jézussal tesszük, akkor nem az lesz belőle, hogy kiszolgáltuk a másik bűnét... hanem az, hogy valami elindul a másikban. A föltámadás logikája elkezd működni. Mindez szenvedéssel és fájdalommal jár. Meghalni a másikért, azt tudjuk, hogy nem könnyű. Ugyanakkor ad ez valami örömet, hogy ha megtapasztaljuk... a föltámadásnak az örömét.

A kiengesztelődés szolgálata sok mindenben áll. Igehirdetésben, szeretetnek elsőként történő lépéseiben... de sokszor passióban. Abban, hogy elszenvedünk valamit szeretetből. A szeretettel, hittel való megélése a szenvedésnek, az egység helyreállítását is szolgálhatja...."

Fejérdy Áron atya igehirdetését követően, az ökumenikus imahét szeretetvendégséggel folytatódott, illetve fejeződött be, amire Márkus Gábor a református gyülekezet lelkipásztora minden jelenlévőt szeretettel invitált. A szeretetvendégség valóban az volt, amit az elnevezése feltételez, mert a katolikus, református, baptista és más felekezetű hívek kötetlen beszélgetését a vidám hangulat, és a szeretet jellemezte. Akik ebben az egyhetes rendezvény sorozatban részt vettek érezhették és megtapasztalhatták, az Ökumené szép gondolatát, és áldásait. (szk)