"Mind boldog az, aki az URat féli" Zsolt 128,1

Anyák napján, 2018. május 06-án vasárnap megtartott ünnepi Istentiszteleten, Márkus Gábor gyülekezetünk lelkipásztora, a Zsolt 128, 5-6 alapján hirdette az igét.

Igehirdetésében megemlékezett az édesanyák önfeláldozó életéről, arról a fáradtságot nem ismerő, magukat nem kímélő odaadó életről, melynek az a célja, hogy mi gyerekek felnőve, sikeres és boldog emberekké válhassunk. „A mai nap hálaadás is, és megköszönése mindannak, amit az édesanyák révén kaptunk ebben a világban" mondta.

Kihangsúlyozta, hogy a Zsoltár, amit felolvasott minden emberhez, felnőtthöz és gyerekhez, szülőhöz és nagyszülőhöz egyaránt szól. Mi a boldog élet titka? Tette fel a kérdést.  Vannak, akik úgy gondolják, hogy elég a boldogsághoz, ha többet vállalnak, dolgoznak, ha helytállnak, és teljesítenek. Kétségtelen, hogy ez is része a boldogságnak, de van valami, amit a Zsoltár szerzőjétől meg kell tudnunk szívlelni. Az, hogy mindenki boldog lehet, aki az Urat féli.  A hívő ember számára az Istenfélelem azonban nem félelmet, hanem az Isten tiszteletét, szeretetét, és az engedelmes életet jelenti. Igehirdetésében Mózes V. könyvének 28. fejezetéből is idézett, ahol Mózes kétféle emberi életről beszél. Az Isten parancsának való engedelmes életről, és az Isten parancsával szembeni engedetlen életről. Ez a két életforma azóta sem változott. Ennek a gondolatnak a kapcsán beszélt az áldásról, és annak lényegéről, hogy örömöm van abban, amit csinálok. Örömöm van a munkában, örömöm van a tanulásban. A gyerekekhez fordulva kihangsúlyozta, hogy a gyermek akkor tud az édesanyjának igazán örömet okozni, ha engedelmes és szófogadó. Ha nem hallgatunk az Úr szavára, és nem teljesítjük a parancsolatait, nem lesz áldás az életünkre.  Az Istentisztelet végén gyülekezetünk hittanosai, illetve a gyermek Istentiszteletre járó gyerekek, ünnepi műsorral, és egy-egy szál virággal köszöntötték az édesanyákat.  /szk/