"..mindennapi kenyerünket add meg nékünk ma.." Máté 6:11

Az államalapító Szent István király és az Újkenyér ünnepének verőcei rendezvény sorozatának mintegy folytatásaként, a református templomban 2016. augusztus 21-én, Ünnepi Istentisztelet volt.  Az ünnepi alkalmon, ahol az Úrvacsora kiszolgáltatására is sor került, Nagytiszteletű Márkus Gábor, gyülekezetünk lelkipásztora, a Lukács 22: 66,71 alapján hirdette az igét.

Igehirdetésében kitért az augusztus 20-i ünnepre. Elmondta, hogy az államalapítás ünnepéről mi reformátusok is megemlékezünk, hiszen István király nevéhez kötődik országunk és államunk megalapítása. És miközben emlékezünk, sokat tanulhatunk, és erősödhetünk. Hiszen István király olyasmit tett, aminek magyarságunk megmaradása tekintetében ma is van következménye. Az ország védelme, az összefogás, a boldogulás lehetőségei, ma is létező kategóriák.

Református hagyományainkhoz tartozik az új kenyér ünnepe is. Már a régebbi időkben, és éppen vidéken, mikor az emberek a termény betakarítására indultak, bementek a templomba, és Isten Szentlelke által kérték az erőt, és segítséget.

Munka végeztével pedig hálát adtak az elvégzett munkáért. Amikor befejezték a gabona betakarítását, megszegték az új kenyeret, és hálát adtak az Istennek, hogy egy esztendőre a településnek, vagy éppen az országnak megadta, hogy legyen kenyere.

Nagytiszteletű úr kihangsúlyozta, hogy aki megtanul hálát adni Istennek, és az Isten kezéből tud elfogadni mindent, az ünnepünket is, azoknak a szívén mindig sok öröm lesz.

Nagytiszteletű úr az Istentiszteleten bejelentette, hogy augusztus elején Tahiban, a Sion Hegye Református Konferencia-központban, a Református Egyházi Zsinat szervezésében országos gyermekmissziós tábor volt, ahová községünkből, (iskolánkból) 5 fő gyermeket küldhettünk el.

Kedves színfoltja volt az ünnepi Istentiszteletnek, amikor a Tahiban járt gyerekek kiálltak az Úr asztalához, és a gyülekezet előtt elmondták gyermektáborbeli élményeiket.

Beszámolóikból kiderült, hogy a tábort ajándékként élték meg, és sok-sok élménnyel gazdagodtak. A tábor érzelmileg is megérintette őket, összebarátkoztak a többi gyerekkel, barátságok szövődtek, nehéz volt a búcsú.  Mindennél beszédesebb az a mondat, ami elhangzott: „amikor elindultunk haza, annyit sírtunk, és nagyon jó volt."

Nagytiszteletű úr arról is beszélt, hogy a református gyülekezet elnyerte azt a pályázatot, amit a Svájci Református Egyház és a Magyar Református Egyház HEKS néven hirdetett meg, a hátrányos helyzetű tanulók felzárkóztatása és készségfejlesztése céljából.

A „Tanoda" már ősszel beindul, ami nem iskola, hanem tanítást kiegészítő tevékenység lesz. A foglalkozások a református gyülekezet termében lesznek megtartva, a lemaradó gyermekekkel fejlesztő pedagógusok fognak foglalkozni, és olyan alkalmakra is sor kerül. amin a szülők, és a hozzátartozók is részt vesznek.

Nagytiszteletű úr kérte a gyülekezetet, hogy imádkozzunk ezért a közösségért, mert ennek fontos jövője lehet, és reménységét fejezte ki, hogy Isten áldása lesz rajta.

/szk/