Nagytiszteletű Józsa Ferenc, Arad-Mosóczi-telepi egyházközség ny. lelkipásztorának gondolatai

Mártír, mártírság

Mert megvagyok győződve, hogy sem halál, sem élet... nem szakíthat el minket az lsten szeretetétől, amely megjelent Jézus Krisztusban, a mi Urunkban. Róm. 8,38.

Október 6-a közeledtével gondolataim a mártírok, a mártírság körül forognak.

Mit jelent a mártír név? Mit jelent ez a fogalom? Valószínű, hogy sokan nem is sejtik, hogy a mártír'' bibliai fogalom. Görög szó, melyet az Újszövetségből vettünk. Jelentése: tanú, vértanú. Igei alakja: tanúskodni valakiről, vagy valamiről, tanúbizonyságot tenni szóval és tettekkel, de ha Isten akarja, a vérünkkel, az életünkkel is. Ebből adódik a vértanú, a vértanúság. Jézus a hű és élő tanúbizonyság. A Szentírásból tudjuk, hogy az első vértanú István volt. Ót követték az apostolok, az első keresztények közül nagyon sokan, valamint akik hitükért, az evangélium prédikálásáért, Krisztus mellett való kiállásukért, hűségükért börtönt, bilincseket és halált szenvedtek. Vértanuk azok is, akik hittel, egy cél érdekében kötelezték el magukat, mint az Aradi Tizenhárom. Ők a szabadságért, egy jobb és szebb életért harcoltak, aminek ők már nem lehettek élvezői.

Az Aradi  Tizenháromról  örömmel  nyugtáztam,  hogy  mind  hívő  emberek  voltak. Nemzetileg és vallásilag többfélék, de hitben, ugyanabban az Istenben és Eszmében egyek voltak. Egyek az életben és egyek maradtak a halálban is.

Mindannyiukat ugyanannak a Krisztusnak és Eszmének a szeretete tette emberfeletti módon határozottá és erőssé.

Mindegyikük élő hittel tette le életét a Mindenható Isten kezébe. Mindegyik úgy érzett és imádkozott, mint István a kövek zápora alatt: Uram, ne tulajdonítsd nekik e bűnt. Pál apostol, aki szintén vértanúhalált halt, arról tesz bizonyságot, ... hogy sem élet, sem halál... nem szakíthat el minket az Istennek szerelmétől, mely van a mi Urunk Jézus Krisztusban. (Róm 8,38) Győztesek voltak életükben és győztesek lettek halálukban is. Azokhoz tartoznak ők, akikről azt olvassuk a Szentírásban " ... nem volt rájuk méltó a világ" Zsid 11,38. Kivégzésük előestéjén lelkipásztorokat hívtak, fogadtak magukhoz, akikkel gyóntak, bűnt vallottak, és szeretteiknek leveleket, üzeneteket küldtek. Schweidel József kezében egy feszületet szorongatva így szólt lelki vigasztalójához: "Tisztelendő úr, íme ez a feszület, melyet mindenkor, még a harcok zajában is magammal hordoztam. Kérem, adja át fiamnak ... kezem között akarom tartani, úgy vele meghalni, s miután meghaltam, ne írtózzék kezemből kivenni és fiamnak átadni." (W. Bruno- m.sz. Visszaemlékezése) Erőssége a megfeszített, feltámadott és megdicsőült Úr Jézus Krisztus volt. Ki is lehetett volna más?! Leiningen Westerburg Károly kedves és hőn szeretett Lizájának hittel és teljes meggyőződéssel írja: "Csak bátorság! Isten nem hagyhatja el az igaz ügyét."

A horvát Knezich Károly nagyon vallásos volt - írják róla a beszámolók.

Látva a kor politikai erkölcstelenségét és a nemesség esztelen könyörtelenségét, "színről-színre látva lelkiismeretem felzúdult, s lelkemben egy jobb kor utáni vágy ébredt" (Knezich: Vallomások).

A rác Damjanich János Istene és imája előtt meghajtom fejemet. A szív imádsága ez. Csodálatos az az alázat, ahogy megszólítja Istent: Mindenség Ura ... Legfőbb Jó ... majd ... Atyám. Szóval, és majd később vérével tanúskodik Róla: Te erősítettél... Te vezettél... Te engedted, hogy azokat kiállhassam ... a Te védelmező karod segített .... Ezek után nem is következhetett más, mint a dicsőítés: Dicsértessék a Te Neved mindörökké.

Jönnek a kérések. Nagyon figyelemre méltó a sorrend: először hazájáért könyörög: Oltalmazd meg a további veszedelemtől. Aztán az uralkodóért emeli szavát Istenhez: Hajlítsad szívét kegyességre bajtársaim iránt, és vezéreld akaratát a népek javára. Csak harmadjára kéri az Úr erejét felesége számára: Adj neki erőt, hogy megtarthassa hitvesi ígéretét, és hitet, hogy tudja elviselni a reá váró gondokat, feladatokat. Imájából, kéréseiből nem maradhatott ki szeretett városa Arad sem: Áldd meg Aradot. Áldd meg Arad népét a várával együtt. Nem felejthette a benne töltött időt. Még egyszer megemlíti hazáját, Magyarországot, mely nyomorúságban szenved: Isten, áldd meg a magyart! Imádsága végén önmagáért könyörög. Számára, önmaga a legkevésbé fontos. Teljesen kitárja lelkét az Úr előtt, aki előtt semmi sincs rejtve, aki mindent tud róla, rólunk. "Ismered, Uram a szívemet és minden lépésemet. Tudod, ki vagyok, hogy éltem, mit tettem. Azok szerint ítélj fölöttem kegyesen. Tudja, hogy kivégzésük órája a számonkérésé és ítéleté is. Kéri atyját, hogy a túlvilágon kegyes elfogadást találjon. Az Ámen azt jelenti, hogy úgy legyen, amint Te megígérted és én kértem, Atyám. Magyar Testvéreim! Áldjuk Istent, hogy adott olyan "embereket, akik egy célért tudtak élni és meghalni. Jegyezzük meg, hogy mindig az ilyen hősök által győzött, és győz ma is Jézus a világ felett. "A keresztyének vére mag", amint Urunké, Jézus Krisztusé is, aki a legnagyobb mártír, a legnagyobb hős, "aki tegnap, és ma, és mindörökké ugyanaz." Hőseinkben, vértanúinkban az Ö élete újult meg folytonosan, ezért méltó, hogy szüntelenül megemlékezzünk róluk, és "figyelmezvén az ő életük végére, kövessük hitüket" (Zsid 13,7-8)

Arad, 2016.

Józsa Ferencz

lelkipásztor