2008. az "olimpia" éve (is) volt. Ebből az apropóból született néhány érdemes gondolat Máté János testvérünkben ezzel (no és augusztus 20-al) kapcsolatban. Fogadja mindenki szeretettel.

A u g u s z t u s 20


Tudják-e Kínában, hogy van itt egy ország
S magyarok is mentek az olimpiára?
Keményen küzdöttek csak azért évekig,
hogy áldásként öröm is szálljon hazánkra.

Csendesen edzettek éjt nappallá téve,
Bíztak, hogy szép siker lesz a munka vége.
De hiába küzdött mind tisztességgel,
Be kellett érni a gyengébb helyezéssel.

Minket sokszor győztek le tiltott szerekkel,
Bírók segítettek idegen népeket,
Jöttek fegyverekkel, csábító eszmékkel,
Nem szeretve Istent, hazát, e nemzetet.

Bánatos magyarok, mi csak búsan nézzük,
Hogy győz le minket a sok tisztességtelen,
A becsület, emberség: ma már ósdi érték,
Az egyházról is azt mondják: hiteltelen.

Mondják, mert félnek a szótól, gondolattól,
Félnek, ha azok ma megtérésre hívnak.
Gond támad a leleplező mondatokból,
S ha álsiker helyett Krisztusra mutatnak.

Mondják a bölcsek, boldog csak akkor lehetsz,
Ha elhagyod hited, hazád, és nemzeted.
De Te mégis újra bízz Jézus Krisztusban,
És az Ige legyen a jó doppingszered!

Mert ez még nincs rajta minden tiltólistán,
Bár már félti tőle sok szülő gyermekét,
Mintha őrült lenne mind, aki él vele,
Mert elveszti féltve szeretett életét.

Ezért gúnyolja ma sok hatalmaskodó,
Féltve óvja tőle a magyar nemzetet,
Mintha pont az Ige tenne tönkre mindent,
És miatta boldog már senki sem lehet.

Az Ige legyen mégis a doppingszered,
Ne félj, nem leszel tőle sose kevesebb.
Erőt ad, átsegít a sok akadályon,
Nélküle élni ma már egyre nehezebb!

István királyunknak féltve őrzött karján
Ott az intő ujj, és tanítása örök:
Egy új élet várhat, a Jézus Krisztusi,
És ezt nem adhatják nagyhatalmi körök!

Légy hát végre magyar! Légy végre keresztyén:
Jézus fényében lásd a mait, a valót:
A Szentírás lehet a legjobb iránytű:
Az Ige legyen a Te bölcs útravalód!

Nincs szükség többé üres, nagy szavakra,
Ne mossunk mi is a más vérében kezet!
Abban bízzunk, aki meghalt a kereszten,
Jövőnk, boldogságunk, életünk Ő lehet!

Lengjenek dicsőség fényes lobogói
Olimpikonok és a magyarok felett!
Jöjjön ránk szép jövő, a remény új napja
és szegjük boldogan mind: az új kenyeret!

Máté János bicskei lelkész

* * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * *

Új linket nyitottunk egyházmegyénk honlapján. Itt szeretnénk teret adni lelkipásztor testvéreink ihletett alkotásainak, - legyenek azok képek, versek, vagy egyéb irodalmi alkotások.

"Őszi" gondolatokként fogadjátok szeretettel:

Hulló levél közt...

"Őszbe csavarodott a természet feje".
Elmúlt a nyár heve, fő az ember feje.
Most kezdődik aztán a munka dandárja.
Annak is, aki nem, annak is, ki várja.
Hosszú lépteinket, rövidebbek váltják.
Ráncokat arcunkon éber szemek látják.

Vissza-visszatérek felétek, és mondom:
- őszülő bajusszal együtt nő a gondom.
Megemésztjük sorban éveinket, éltünk.
Ifjonti korunkban talán ettől féltünk?!
Bátorítlak mégis, ettől ne féljetek!
Nem fáj, hogyha őszül az embernek feje.

Bárha nem ragyognak már ifjúi színek,
Vénülő csontok közt dobbannak a szívek,
melyek sok út terhét és porát megjárták.
Láttak hosszú ösvényt. Állják még a vártát.
Szép a vénülő ősz, színeit kibontja.
Hulló levél közt múlás illatát ontja.

Elmúlnak az évek, és fakó emlékek
kerülnek ím elénk, mint kacat-kellékek.
Amelyek tán egykor fontos tárgyak voltak.
Mostanra már mögénk kerültek, vagy holtak.
Így évődik itten magában a vándor,
aki lélek pásztor, ha pedig kell, kántor.

Sárbogárd, 2007. augusztus 29.

Agyagási István



Máté János és felesége - Antal Éva - közös lelki rezdülése álljon itt előttünk.


2007. AUGUSZTUS 20-RA GONDOLVA


Imádság szól csendben, köszönet a szívben:
Mert terem még kenyér a fekete földben.
Nem az ember, hanem Isten nagy csodája,
Válaszként kevesek könyörgő szavára:
És lőn a fekete porból fehér kenyér.

Itt, nálunk fordítva sikerül sok minden:
Fekete kezdetből fehér soha sincsen.
Ami tisztán indul, az később beszürkül,
És a szegény ember hamar beleőszül.
És lőn a fekete porból fehér kenyér.

Fekete volt Mohács, fekete Világos,
Osztrák, német, orosz: egyik se jóságos.
Sötét Trianon és szomorú Don-kanyar,
Ahogy Ötvenhatban is elment sok magyar.
És lőn a fekete porból fehér kenyér.

S ma: ha Öszöd, ha nem, akkor sem kaphatsz mást,
Gumilövedéket és kemény botozást.
Ha csak szólni mersz is, mindjárt megvádolnak,
Hogy kedved se legyen lenni már magyarnak.
És lőn a fekete porból fehér kenyér.

Épül ez az ország! , bár sokunk vitatja,
Bicske város pedig ősfáit siratja.
Aki ellene a tiltakozást merte,
Azt rend éberőre vasbilincsbe verte.
És lőn a fekete porból fehér kenyér.

Így lesz nálunk könnyen fából vaskarika,
Ilyet gyárt e rendszer, a csúf politika.
Igazságból sokszor rút hazugság készül,
S ki teszi: nem pirul, de más: belekékül.
És lőn a fekete porból fehér kenyér.

Tiszta pénz helyett is fekete fizetés,
Szóval küzd ellene a felsőbb vezetés.
Küzdjön csak, ha van még lelkiismerete,
Ha nem lett mára a lelke is fekete.
És lőn a fekete porból fehér kenyér.

Testünk egészsége sem érték mostanság,
Kórházak fehérét drága áron mossák.
Szomorú az ország, ilyen körülmények
Között nem marad más, csak a temetések.
És lőn a fekete porból fehér kenyér.

Soroljam még? Sajnos, sokáig lehetne
De a szó nem juttat tartós enyhületre.
Keserű szívünket aki vigasztalja,
Nem szavunkat, hanem szívünket akarja.
És lőn a fekete porból fehér kenyér.

Csak az Isten hangja szólja még a csodát:
S Újkenyérrel ünnepli az úrvacsorát.
Van még a magyarnak drága új kenyere,
Áldott legyen érte a mi Urunk neve!
Így lett a fekete porból fehér kenyér.

Csak azt mondom újra: térjetek Istenhez,
Így juthattok tiszta, fehér, újélethez.
Fekete múltunkból így lesz fehér jövő,
Gyászos nézésünkből fénylőn reménykedő.
Így lesz a fekete porból fehér kenyér.

Ha megtisztul majd a rút lelkiismeret,
Istennek jár érte hála, köszönet.
Gyászruha helyett Ő fehérbe öltöztet,
És a szívünkbe Jézus már beköltözhet.
Így lesz a fekete porból: fehér kenyér.

Bárcsak felismerné végre ez az ország,
Hogy az istentelenség mily súlyos kórság!
Ki gyógyulni szeret, az jöjjön Jézushoz:
A nemzet számára szép jövőt csak Ő hoz.
Így lesz a fekete porból: fehér kenyér.

István királyunk ezt nagyon régen tudta,
Megtérő magyar nép ezt így is vallotta.
Kik ma a jövőről álmodtok szépeket,
Jézushoz vigyétek a népet, nemzetet!
Mert így lesz fekete porból: fehér kenyér.

Antal Éva és Máté János

* * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * *

Nincs más dallam...


Bús kondulással szól most a magyar ének.
Nincs más dallam. Sírják fiatalok, vének.

Én is ide állok, mellétek, hogy kérjem
a mindenség Urát: - Hozzá, hogy mind térjen

ebben a világban, - mely sötét, nem fehér -
ifjak, avagy vének, bölcs, balga és ledér.

Akik most vezetnek, nem "vezetett- népek.
Hazug, álnok lelkek, álságos torz képek.

Ami csak elhagyja szájukat vagy szívük,
reménylik galádul, ettől lesz sok hívük.

Márpedig, ha így megy, és nem lesz már vége,
nem lesz tiszta torkú, becsületes gége,

amely fel-felkiált, mint kürt a csatában.
Sorvad a tisztesség, marad csak magában.

Ne maradj hát néma, elgyötört nemzetem.
Ti se hű társaim, akiket vezetem

alján a Vértesnek, de nem alja népek.
Sőt a sok silány közt példaadó képek.

Legyetek mind hűek, állhatatos lelkek,
mint jó Gazda által bekerített telkek.

Teremjetek áldott, jó gyümölcsöt, szépet,
- melyet nem rág féreg - legyetek hát épek.

Mutassuk az Utat, ösvényét a létnek,
melyet a kegyelem munkál, nem a vétek.

Békésebb jövendőt, így remélünk, várunk.
Derűsebb dallamot, áldott létet nálunk.


Sárbogárd, 2007. augusztus 14.



Agyagási István

* * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * *
* * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * *

A 2006. évi monoszlói lelkészkonferencia lírai kikristályosodásaiból:


Major András (Seregélyes):
MONOSZLÓI CSENDESHÉTEN

Novemberi ködös szélben
Monoszlói csendeshéten
Együtt vannak ifjak, vének:
A Vértesaljai lelkészek.

Áhítat és előadás,
Fórum, közös imádkozás.
Együtt töltik a perceket
A Vértesaljai lelkészek.

Házasság, mint ajándék
És persze, mint felelősség.
Arról beszél Szűcs Ferenc,
Mily fontos a fészek,
Tanulnak is együtt velem:
A Vértesaljai lelkészek.

Házasságunk gyakorlása
Tolnay Lajos témája,
De kik hallgatják, nem szülészek:
Ők a Vértesaljai lelkészek.

Életünk lenyomata,
Gyermekeink gondolata,
Előttünk van Power Pointban
Pálhegyi Ferenc előadásában,
S kik okulni mind készek:
A Vértesaljai lelkészek.

Reggelenként áhítat,
Mely minden szívet átitat:
Szabolcs, Sándor, Melinda
Szép nevek így egy sorba,
Majd önmagukról beszélnek:
A Vértesaljai lelkészek.

Evangélizáció!
Leírni is hosszú szó.
Minden este közöttünk,
Gyula bácsi: köszöntünk!

Csendeshétnek vége elgyütt,
Jövőre tán újra együtt.
Áldanak most Uram téged:
A Vértesaljai lelkészek.

Monoszló, 2006. november 23.

* * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * *

Agyagási István (Sárbogárd):
LÉLEKÁPOLÁSON
(a monoszlói lelkészkonferencia után)

Testük megfáradva, összesereglenek
lelkek pásztorai, hogy együtt legyenek.

Felettük kitárul ólomszürke égbolt.
Beszélik, vitatják mi van, s ami rég volt.

Lelkesülő szavak tüzelik szívüket.
Ige erősíti meggyengült hitüket.

Mint mikor sárguló fűszálon a harmat,
úgy üdülnek ők is. Végre itt mind alhat.

Erősödnek újra testvérszeretetben.
"Kegyelmes az Isten-, - megegyeznek ebben.

Nem mintha vitatná e jó hírt is bárki,
mégis mindegyikük fület, szívet tár ki,

hogy szolgálatuknak áldott üzenete
átütő erővel mindig legyen tele.

Hazatérve újból kezdődik a munka.
Igemagot hintünk, bár sok hívünk unta,

hogy megint és mégis nem fáradva bele
menteni akarván foglalkozunk vele.

Lélekápolásra ezért voltunk távol.
Ott, ahol az Isten "ápolókat ápol-.

Legyen mindezekért Istennek dicsőség.
Kövesse munkánkat áldást hozó bőség.

Sárbogárd, 2006. november 24.

* * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * *

A Vértesaljai Református Egyházmegye 2014. május 16-án,

Sárbogárdon tartott közgyűléséneke esperesei jelentésében

elhangzott búcsú strófák.


Búcsúzom most
(Arany után, szabadon)

„Őszbe csavarodott” az esperes feje.
Lankad keze, lába. „Hűlt” lesz már a helye.
Ürül traktusunkban hivatali „rangja”.
Elmegy most közülünk, nem lesz többet hangja.
Nem kell összehúzni a nyakát senkinek.
Nem kell perlekedni sem fent, sem lentinek.

Boldog békeidők mostan következnek.
Sem írva, sem szóban már nem fenekednek,
azok, kik egyesek szerint „ott, fenn”vannak.
Aki lábat lógat, nyugalma lesz annak.
Legalább is mindezt sokan tán így vélik.
A lazán vett jövőt reménnyel így mérik.

Búcsúzóul azért mégis ezt meghagyom:
aki így álmodik, ébredjen fel nagyon.
Szeretettel mondom, vagy hiszitek, vagy nem.
Fogatlan oroszlán vagyok, bár van szívem.
Rosszat nem akartam soha én senkinek,
ha el is rontottam a kedvit bárkinek.

Nem volt ez szándékos, de a nagy hivatal
engem is üldözött, mint Jónást a nagy hal.
Kívánom, éljetek szeretetben, békén.
Ez legyen traktusunk világító ékén.
Szolgálat mezején, ne mint kötelesség
tegyétek dolgotok, de úgy hogy jól essék.

No, és legfőképpen az Ügynek hasznára.
Isten dicséretre, mint az Ő kasznára.
Áldjon meg az Isten benneteket nagyon.
Szaporodjon egyre lelki, örök vagyon.
Tegyétek hát jobban, kevést én mit tettem.
Arassátok bátran azt, amit vethettem.

Búcsúzom most végül arcra, de nem szívre.
Tekintsünk együtt fel a mennyei ívre.
Isten hűségének szivárvány jelére.
Legyen legfontosabb téged ez elér-e?
Legyen hely szívünkben mindvégig egymásnak.
Ne gonosz indulat, mellyel vermet ásnak.

Áldás és békesség kísérje az utat,
melyet mindőnknek is a mi Urunk mutat.
Rakjuk le, mit vinni tovább botor lenne,
mert vállunkra fölös batyu terhet tenne.
Tegyük életünket és egymást imában
Annak kezeibe, ki Úr holnap, mában.

Agyagási István

leköszönő esperes

* * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * *