Két Pascal-idézettel kezdjük:

"Jézus Krisztus nélkül az ember kikerülhetetlenül bele van ragadva a bunbe és nyomorúságba." - és: "Az emberi szív úgy teremtetett, hogy ur marad benne, ha nem az élo Isten tölti be."

1623. június 19-én Clermont-ban született, Etienne Pascal az adóügyi felso bíróság elnökének gyermekeként. Anyját Antoinette Begon-nak hívták. Blaise tudása messze megelozte életkorát. Amikor nyolc éves volt, szüleivel együtt Párizsba költözött. Apja azt tervezte, hogy maga végzi Blaise oktatását. Alapelve az volt, hogy a követelmények mindig alul maradjanak a gyermek képességén, amiért is csak tizenkét éves korában kezdte el latinra tanítani. Blaise tudásszomja hatalmas volt. Mindennek tudni akarta a megoldását, ugyanakkor a felfogóképessége igen nagy volt. Apja, aki matematika tanár volt, kora jelentos tudósaival érintkezett. Attól tartva, hogy a gyermek nyelvtanulmányai kárt szenvednek, távol tartotta a fiút a matematikától. Így azután az ifjú lángész önmagától foglalkozott ezzel és tizenkétéves korában rájött Euklides 32 tételére. Ez úgy megrendítette apját, hogy elment egyik barátjához, Le Pailleur-hoz, akinek örömkönnyek közt elmondta, hogy immár nem tarthatja vissza fiát ettol a tudománytól. Blaise már 16 éves korában értekezést írt a kúpszeletekrol, ami Archimedes óta egyedülálló volt.

Galilei muveit is megismerte. Amikor értesült Torricelli (Galilei tanítványa) légnyomással kapcsolatos kísérleteirol, fontosnak látta, hogy kísérleteket folytasson. Be akarta bizonyítani, hogy magas hegységekben a légnyomás alacsonyabb, ezért engedélyt kért, hogy a dél-franciaországi Puy-De-Dome 1000 méter magas csúcsán kísérleteket végezzen, amelyek sikerültek is. 1648-ban bebizonyította, hogy minél magasabbra megyünk, annál inkább csökken a légnyomás. A hidraulikus sajtó is tole származik, jóllehet Stevin már elomunkálatokat végzett ezzel kapcsolatban. Feltalált Pascal továbbá egy számológépet is.

Egészsége azonban súlyosan megromlott. O maga mondta, hogy 18 éves korától kezdve egyetlen napja sem volt, amikor ne lettek volna testi fájdalmai. Élete arra a korszakra esik, amikor a francia katolikus egyházban elkezdodött az a bizonyos augusztinuszi-evangéliumi mozgalom, amelyet a jezsuiták és a pápa üldöztek és kiátkoztak. Pascal már 24 évesen arra a döntésre jutott, hogy életét Istennek kötelezi el. Érte élt és nem volt más célja, mint hogy Istennek alázatos gyermeke legyen. Ennek megfeleloen egész életfolytatása rendkívül egyszeru volt, és fontos hitbeli kérdésekkel foglalkozott. Húga, aki apáca volt, 36 évesen halt meg. Pascal 24 éves korától már csak meleg folyadékot tudott cseppenként magához venni. A fejfájás, gyomorégés szinte elviselhetetlenné tették az életét. De belátta, hogy a keresztyén embernek a szenvedéssel számolnia kell. Bizonyos gyógyszerek idonként csökkentették fájdalmait, de gyógyulást nem hoztak. 30 éves korában vidékre költözött. Nagyon szerény volt, maga vetette meg az ágyát, mosogatott, takarította konyháját ahol evett, és lehetoség szerint megvolt segítség nélkül, mindent maga végzett, amit csak tudott.

Pascal eltávolított lakása faláról minden képet. A nagy matematikus és fizikus egészen Krisztusnak adta át magát. Saját szevai szerint:

"Kitárom karomat Megváltóm felé, aki - miután 4000 évvel ezelott már megjövendölték - végül eljött, hogy itt a földön értem szenvedjen és meghaljon, akkor és olyan körülmények között, amikor és ahogyan ezt róla megjövendölték. Az O kegyelmébol megbékélve és azzal a reménységgel várom a halált, hogy mindörökké Vele együtt legyek. Tehát örömben élek így, földi javaimmal, amelyeket jóságosan rendelkezésemre bocsátott, és szenvedéseimmel is, amelyeket megengedett javamra, és amelyeket elhordozok az O példamutatása szerint."

Továbbá ezt is mondta: "Ha csak azt fogadjuk el, ami jól esik, ez a gonosztól van." Ruhája alatt szöges övet viselt, valahányszor úgy érezte, hogy a hiúság és gyönyörvágy kísértése környékezi. Ilyenkor még meg is ostorozta magát, szaporítva sebeit. Minden szabad idejét az imádságnak és a Szentírás tanulmányozásának szentelte. Jézus Krisztus nélkül az emernek nyomorúságban és teher alatt kell élnie: Krisztus Jézussal meg van váltva a tehertol és nyomorúságtól. A keresztyén ember úgy tekintheti életét, mint áldozatot. Azt is mondta: "Rendkívül hasznos a szegények meglátogatása." Testvére halálakor - amely tíz hónappal elozte meg saját halálát - azt mondta: "Isten adjon nekünk kegyelmet ahhoz, hogy ugyanígy, keresztyén módra haljunk meg."

Hallgassuk meg vallástételét: "Szeretem a szegényeket, mert Jézus Krisztus is szerette oket. Szeretem a földi javakat azért, mert lehetoséget adnak arra, hogy a szegényeken segítsek, és ezekben huséges vagyok. Akik nekem ártanak, azoknak nem fizetek gonosszal, hanem kívánom nekik, hogy legyenek olyanok, mint én vagyok, aki nem várok az emberektol sem jót, sem rosszat. Azon igyekszem, hogy minden emberrel szemben oszinte, igaz és huséges legyek, és szívbéli vonzalmat érzek azok iránt, akikkel Isten közelebbrol egybekapcsolta az életemet. Noha nagyon ki vagyok téve az emberek pillantásainak, cselekedeteimet Isten szeme elé helyezem, hogy O ítélje meg azokat, akinek szenteltem oket. - Naponta dícsérem Megváltómat, aki vezet engem, és aki egy ilyen gyönge, szánandó, kívánságokkal , becsvággyal, büszkeséggel teljes emberbol olyan emberré tett, aki mindezektol megszabadult, Annak a nagy ereje által, akié minden dicsoség, mert önmagamtól csak szánandó és tévelygo ember lennék." Így írta fel ezt egy cédulára, amelyet halála után otthonában találtak.

1662. augusztus 19-én halt meg súlyos betegen, 39 éves korában. A St. Etienne du Mont templomában van eltemetve.
Utolsó szavai ezek voltak:
"Isten soha ne hagyjon el."

Befejezésül álljon itt még két idézet tole:

"Nem csak Istent ismerhetjük meg kizárólag Jézus Krisztus által, hanem magunkat is csak általa ismerhetjük meg. Nála nélkül nem tudjuk, hogy mi az életünk, azt sem, hogy milyen a halálunk, sem azt, hogy ki Isten és hogy kik vagyunk mi magunk."

Továbbá: „Ahogyan minden dolgok Istenrol beszélnek, és az O lényét tárják fel azoknak, akik Ot szeretik, ugyanígy mindenek rejteve vannak azok elott, akik Ot nem keresik és nem ismerik."

Végül nem hallgathatjuk el az olvasó elott egyik szép mondatát. Azt írta egyszer: „Nagyszeru dolog veszedelmes viharban olyan hajón utazni, amelyikrol tudjuk, hogy nem süllyedhet el. Életünk egy ilyen hajócska, amelyen Jézus Krisztus alszik, így tehát nem süllyedhet el."

E. Zachhuber, Bécs

(Megjelent a „Vetés és aratás" 1996/2. számában.)