belépés | regisztráció RSS

Publikációk Elküld Nyomtat

Horváth Levente

Piszkos egyház, piszkos politika?

Az alábbi sorokat akár nyílt levélnek is szánhatnám mindazok számára, akik a politika eszközeivel harcolnak azért, hogy visszakapjuk - az erdélyi közállapotokat oly híven tükröző - egyházi épületeinket. Mindazonáltal a Kis Tükörnek nem csak az erdélyi olvasótáborához intézem szavaimat.



Nyílt levelet írni politizálásnak számít. Én most így politizálok.
A politika piszkos dolog, mondják. A hívő ember azonban nem hiszékeny, nem hisz el ilyen butaságot. Tudja, hogy nem a politika, hanem a politikus piszkos. Éppúgy, mint minden más, esendő ember. Sőt azt is tudja, hogy a hívő ember is az. Hogy a keresztények politizálhatnak-e? Már hogyne politizálhatnának. Mint ahogy az sincs megtiltva nekik, hogy szántsanak, arassanak, vállalkozzanak, vagy tanítsanak. Jóllehet miközben szántanak, aratnak, vállalkoznak vagy tanítanak, vétkeznek is, és elrontanak dolgokat. Persze nem mindegy, hogy ki vállal politikai szerepet. A politika nemcsak hivatás, de felülről való elhívás, vocatio kérdése is. Sok önjelölt politikusról érezzük: talán inkább valami másra lenne elhivatott.
Hogy hogyan politizáljon a keresztény ember? Csak úgy, mint maga az Úr, aki mindig a gyengébbek és a kiszolgáltatottak mellé áll. Az egyház, valahányszor önazonos volt, ezt tudta egyetlen politikai programjának: felmutatni a világnak a krisztusi, nem e világból való szeretetet, akár a mártíriumig is elmenően.
Számtalanszor előfordult már, hogy az egyház egyes vezetői mégsem a gyengék oldalára álltak, hanem odasimultak az evilági hatalom mellé. Ilyenkor ahelyett, hogy betöltenék hivatásukat, inkább magyarázkodtak és védekeztek. Nemrég egy hasonló esetre hívta fel a közvélemény figyelmét "A köz élete" című magvas cikkében Cs. Gyímesi Éva (az Új Magyar Szó, 2006. július 4. számában). Az egyik nagy, erdélyi, történelmi egyház egy soklakásos ingatlant kapott vissza az államtól. A benne lakó öregek a rendszerváltás után - szintén az államtól - megvásárolták ezeket a lakásokat, tehát a saját tulajdonukban laknak. És most mégis kilakoltatás vár rájuk: a tulajdonoscsere következtében ki kell költözniük saját, kifizetett lakásukból. A cikk írója joggal nehezményezi, hogy az említett történelmi egyház vezetői miért az öregekkel pereskednek, hogy azok elhagyják az egyház által egyébként jogosan visszaigényelt egyházi ingatlanokat, amikor sokkal inkább az államot kellene beperelniük, amiért ezt a disznóságot végigcsinálta a közemberekkel, a kiszolgáltatott, kispénzű öregekkel, többek között annak a bizonyos egyháznak a híveivel is. Az egyházi vezetők nem éltek a krisztusi kiváltsággal. Pedig az lenne a legszebb, legmeggyőzőbb bizonyságtétel a "polisz", a társadalom éber szeme előtt, ha az egyház és az egyház fői úgy politizálnának, hogy mellé állnak a kisemmizetteknek. És egyben ez lehetne az egyetlen szép és hiteles szolgálata a magyarságnak is.
Aki keresztény emberként politizálni akar, és nem kíván a hiú hatalomvágy és a hübrisz gyanújába keveredni, fontolja meg, hogy a gyengébbek mellett való kiállás a lehető legfennköltebb, leginkább keresztényhez illő dolog. Persze köztudott, hogy "minden, ami fennkölt, az nemcsak nehéz, de ritka is" (Spinoza). Hát éppen azért írom mindezt, mert ritka ma az ilyen értelemben vett keresztény politikus.

Megjelent a Kis Tükör - református missziói lap 2006. októberi számában

Kapcsolódó írások:

Visky S. Béla: Templomaink nyugalmáért

Visky S. Béla: Nehéz ma reformátusbak lenni

További cikkek:
2018. július 16., hétfő,
Valter napja van.

Elhunyt Pásztor Jánosné

2016. május 24., kedd

85 éves korában elhunyt Pásztor Jánosné, a Magyarországi Református Nőszövetség korábbi elnöke. „A legfontosabb számomra, hogy tudom, az Úristen szeret. Hiszem, hogy egészségemben, betegségemben velem van. Amikor legutóbb beteg lettem, éreztem, hogy a legnagyobb orvosság a szeretet. A gyerekeim folyamatosan kerestek, az egész család és a szomszéd is imádkozott értem. A nőszövetségben is nagyon kedvesek voltak, rengeteg gyöngédség van bennük” – mondta két évvel ezelőtt egy interjúban a Reformátusok Lapjának.

Az igazi győzelmek

2016. május 20., péntek

Hasznosságelv szerint működő világban élünk, ahol mindent forintosítanak, de a Szeretethídon senki nem számítja ki, hogy mennyit ér az önkéntes segítség, hiszen jó dolgokat tenni alapvető emberi magatartás. Helyszíni riport Budafokról, a Szeretethíd május 20-i megnyitójáról, ahol nemcsak önkénteskedtek, hanem táncra is perdültek a résztvevők a legkisebbektől kezdve a püspökökön át az államtitkárig.

Hogyan olvassunk égő háztetőt?

2016. május 16., hétfő

Az események egymásutániságában történetet keresni, a történetnek jelentést tulajdonítani: hitbeli cselekedet. Hit nélkül az egymásutániság: egymás nélküliség. A hit értelmezői mozzanatában azonban fölizzik egy lehetséges idézőjel a történet mondatai fölött – Molnár Illés gondolatai Visky András pünkösdi homíliá járól.

Az elefántnál is

2016. május 15., vasárnap

A Szentlélek szimbóluma a galamb. Az ősmélység felett mintegy tojását költő madárként lebegett – a Lélek teremtő hatalom; és Krisztus megkeresztelkedésekor aláereszkedik reá – a Lélek kinyilatkoztató és felhatalmazó erő. Feltétlenül szabad, mégis bizalmas, érkeztében szuverén áldáshozó. Mi azt mondanánk: vendég, holott ő a gazda – és minket avat birtoka vendégeivé: Ő a Lélek. A jelképe galamb.

A különbség: ég és föld

2016. május 11., szerda

A kis konfirmandusok a hét végén egyáltalán nem akartak hazamenni, pedig közülük többen bevallották, hogy néhány nappal korábban a legkülönbözőbb ötleteket fontolgatták, hogyan lehetne meglépni a csendeshétről. Lelki otthon, amely csodák színhelyévé vált. Az a ház, amit a tomboló tűz sem tudott elpusztítani. Harmincéves a nyárlőrinci Emmaus-ház, a kecskeméti reformátusok missziós háza.

Látogatóink száma a mai napon: 4691
Összes látogatónk 2000. november 01. óta : 41079044

Copyright © 2008 Parókia Portál, Minden jog fenntartva.

Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat