belépés | regisztráció RSS

Publikációk Elküld Nyomtat

Ablonczy Ágnes

Zakariás könyve - 15. Tűzbe teszem, megtisztítom őket

Ószövetség - Zakariás 13:1-9.


AZON A NAPON FORRÁS FAKAD DÁVID HÁZA ÉS JERUZSÁLEM LAKÓI SZÁMÁRA, HOGY LEMOSSA A VÉTKET ÉS A SZENNYET. AZON A NAPON - ÍGY SZÓL A SEREGEK URA - ELTÖRLÖM A BÁLVÁNYOK NEVEIT AZ ORSZÁGBAN, NEM IS EMLÍTIK ŐKET TÖBBÉ. A PRÓFÉTÁKAT ÉS A TISZTÁTALAN LELKÜLETET IS ELTÁVOLÍTOM AZ ORSZÁGBÓL. ÉS HA VALAKI MÉG PRÓFÉTÁLNI MERNE, A SAJÁT SZÜLEI, AZ APJA ÉS ANYJA MONDJÁK NEKI: NEM MARADHATSZ ÉLETBEN, MERT HAZUGSÁGOT BESZÉLTÉL AZ ÚR NEVÉBEN. ÉS A SAJÁT SZÜLEI, AZ APJA ÉS ANYJA SZÚRJA LE, AMIKOR PRÓFÉTÁL. AZON A NAPON SZÉGYENT VALLANAK A PRÓFÉTÁK LÁTOMÁSUK MIATT, AMIRŐL PRÓFÉTÁLNAK. NEM ÖLTÖZNEK DÍSZES RUHÁBA, ÉS NEM HAZUDOZNAK. AZT MONDJÁK MAJD: NEM VAGYOK PRÓFÉTA, FÖLDMŰVES VAGYOK, A FÖLDBŐL ÉLEK IFJÚKOROM ÓTA. HA PEDIG MEGKÉRDEZI VALAKI: MIFÉLE SEBEK EZEK A MELLEDEN? - AZT FELELI: BARÁTAIM HÁZÁBAN VERTEK MEG ENGEM. KARD TÁMADJ PÁSZTOROMRA, BIZALMAS EMBEREIMRE! - ÍGY SZÓL A SEREGEK URA. VÁGD LE A PÁSZTORT, SZÉLEDJEN EL A NYÁJ! MÉG A BOJTÁROKRA IS KEZET EMELEK! ÚGY JÁR AZ EGÉSZ ORSZÁG - ÍGY SZÓL AZ ÚR -, HOGY KÉTHARMAD RÉSZÉT KIIRTJÁK, ÉS ELPUSZTUL, CSAK EGYHARMADA MARAD MEG. EZT A HARMADRÉSZT IS TŰZBE TESZEM, MEGTISZTÍTOM ŐKET, AHOGYAN AZ EZÜSTÖT TISZTÍTJÁK, MEGPRÓBÁLOM ŐKET, AHOGYAN AZ ARANYAT PRÓBÁLJÁK. Ő SEGÍTSÉGÜL HÍVJA NEVEMET, ÉN PEDIG MEGHALLGATOM ŐT. EZT MONDOM: NÉPEM Ő, ÉS Ő EZT MONDJA: URAM, ISTENEM!

                                                                                                                       

Most jelent meg városi irodalmi körünk antológiája. 10 évre tekintünk vissza. A kötet címe: Hátra nézve, tűnik szembe... Még a borítója is erről szól. Hogy ami van csak visszafelől nézve ad teljes képet. Ha a kötet borítójának bal felét letakarjuk, ha csupán a jobb oldalát nézzük, nem láthatjuk, nem derül ki, mit fejez ki az egész kép...



Mit terveztünk, mit álmodtunk? Mi lett belőle, mivé formálódott körünk az évek során? Ki gondolt akkor arra, ami épp most van? Visszatekintve persze láthatjuk, mi, miből következett...
Amivé lett, ahhoz hozzátartoznak azok az események is, melyek megerősítették, és azok is, melyek gyengítették, rombolták az irodalmi kör munkáját. Beépült mind a kettő. Nem tudom meg nem történtté tenni se a jó, se a rossz dolgokat. Van aki látja, van aki nem látja, de mit sem változtat ez azon, hogy benne volt, benne van a mában, a tegnap, a jelenben a múlt.

AZON A NAPON FORRÁS FAKAD DÁVID HÁZA ÉS JERUZSÁLEM LAKÓI SZÁMÁRA, HOGY LEMOSSA A VÉTKET ÉS A SZENNYET.

AZON A NAPON - folytatódik az Isten szerint jelölt nap felőli kijelentés. Miféle FORRÁS ez, vagy a régebbi fordítás szavait idézve: miféle KÚTFŐ támad, amely lemossa a vétkeket, a szennyet? Nem azt mondja, hogy nincs, hanem lemossa azt ami volt. Nem ugyanaz a kettő!
Mi táplálja, mi élteti bennünk az igényt, hogy tudjunk, lássunk, szembenézzünk, vállaljunk?
Mitől csökken, mitől fogyatkozik, mitől apad el teljesen lelkünkben a szomjúság erre nézve?

Tegnap csomag érkezett, Tímár Ágnes nyugalmazott ciszter apátnő küldött el egy napokban megjelent kötetet. A címe: Utak és útvesztők Lehet-e előítéletek és igazolások nélkül szembenézni a múltunkkal, a múltbéli eseményekkel? A bevezetőben megfogalmazzák mennyire fontos az író-szerkesztők számára, hogy utat találjanak, hisz könnyű eltévedni, úttévesztést munkál minden előítélet, minden önigazolás.
A kötet címét még Lénárd Ödön adta, sőt a kötetet is ő készült megírni, hisz mikor már lehetett, több éven át kutatott a levéltárakban, de halála miatt másra hárult ez a feladat. Lénárd Ödön, és az ő kutató munkáját folytatók egyértelműen megfogalmazzák, szembesülni, szembesíteni akarnak a rosszal, bárki legyen a vétkes, nevén akarják nevezni, de nem az ő dolguk ítélni. A feltáró kutatás, a nevén nevezés lehet az ember dolga, de az ítélet kimondása már úttévesztés. Az ítélet Isten dolga.

Rengeteg ilyenféle témájú kötet jelenik meg manapság, mely történelmet láttat és ír, vajon érezzük-e a különbséget a feltárás és ítélkezés között? Az emberek többsége azt igényli, ne beszélj a múltról. Vége van, befejeződött, nincs értelme beszélni róla. De ez nem igaz. Mert ha nem halt meg bennünk, (ha nem haltunk bele a szégyenbe, hogy elkövettük) akkor él, tán mélyen magunkba temettük, de nem vállalva is ellenünk dolgozik, tönkretesz, megront, és azokat is félrevezeti, akiket hamis látásunkkal, igazoló igyekezetünkkel meg tudunk fertőzni.
Az hivatalos egyház képviselői, féltik az egyház tekintélyét, megbecsültségét, s azért nem engedik, hogy kiderüljenek a bűnök, melyek az egyház keretein belül történtek. Mi mutat a könyörülő Istenre? Mi ad utat? A tisztaság látszata, vagy az őszinte bűnvállalás, beismerés?

Sokan mondják azok közül, akik gyávák voltak, féltek, akik meghunyászkodva jelentettek az elmúlt rendszer ideje alatt, hogy az vesse rájuk a követ, aki mert volna mást tenni... Ez nem bűnvállalás, így nem lehet megtisztulni. A gyávaság, a gyengeség is bűn. Megvallani, s nem igazolni való. Aki nem vallja meg, hozzászokik, és rabja lesz, s egyszer csak, még ha akarná sem tud tőle szabadulni...

Ki a FORRÁS, ki A KÚTFŐ? Jézus Krisztus, míg élt példát adott arra, hogyan lehet nevén nevezni és feloldozni. Nem azt mondta a parázna asszonynak, hogy nem vétkezett, a vámszedő árulását se igazolta, a gazdag ifjúnak se mondja, hogy minden rendben. Nem igazol, hanem szembesít, de jelzi, hogy kész eltörölni, megtisztítani, megszabadítani...

Mi inkább ítélkezésnek nevezzük a nevén nevezést, hogy ezzel befogjuk azok száját, akik felőlünk bármi rosszat, vétket avagy bűnt látni mernek, aztán cserébe mi is hajlandók vagyunk nem látni, igazolni...

AZON A NAPON, amikor számunkra is élő, éltető forrás fakad Jézus Krisztusban, az lesz a jele, hogy ott lesz bennünk a látni, a szembesülni, a megtisztulni, megszabadulni akarás igénye, és utálatossá esz minden hamisság és igazolás.

AZON A NAPON - ÍGY SZÓL A SEREGEK URA - ELTÖRLÖM A BÁLVÁNYOK NEVEIT AZ ORSZÁGBAN, NEM IS EMLÍTIK ŐKET TÖBBÉ.

AZON A NAPON... mikor Isten akarja, amikor legyőz minket szeretete, többé nem bálványok (elképzelt lehetőségek) után futunk, nem emberekben bízunk, hanem egyedül benne. Nem lesz elég kevesebb, mint valóságos jelenléte. Értéktelenné válik minden egyéb, semmivé válik ami addig szemünkben addig kincsnek tűnt. Eszünkbe sem jut többé abban bízni.

A PRÓFÉTÁKAT ÉS A TISZTÁTALAN LELKÜLETET IS ELTÁVOLÍTOM AZ ORSZÁGBÓL. S HA VALAKI MÉG PRÓFÉTÁLNI MERNE, A SAJÁT SZÜLEI, AZ APJA ÉS ANYJA MONDJÁK NEKI: NEM MARADHATSZ ÉLETBEN, MERT HAZUGSÁGOT BESZÉLTÉL AZ ÚR NEVÉBEN...AZON A NAPON SZÉGYENT VALLANAK A PRÓFÉTÁK LÁTOMÁSUK MIATT, AMIRŐL PRÓFÉTÁLNAK...

Egykor feljegyezték, a Törvény része, hogy Isten prófétákat ad, őket kell hallgatni, mert nekik jelenti ki akaratát. "Prófétát támaszt atyádfiai közül az Úr, olyant, mint én, őrá hallgassatok!

... Az én igéimet adom a szájába, ő pedig elmond nekik mindent, amit én parancsolok. És ha valaki nem hallgat igéimre, amelyeket az én nevemben mond, azt én felelősségre vonom. Ha pedig egy próféta elbizakodottan olyat mond az én nevemben, amelyet nem parancsoltam neki, vagy ha más istenek nevében szól, az a próféta haljon mag..." V. Mózes18:18-19.

Ha AZON A NAPON már személyes megszólításról, és arra adandó válaszról van szó, nincs szükség prófétákra! Akit maga az Úr szólít, annak nincs szüksége tolmácsra. Többé nem embernek kell látomásokkal eligazítani, helyettünk látni. Ha mégis, akkor nem távolíthatta el belőlem a tisztátalan lelkületet, mely nem enged tisztán, jól látni.
Ugyanúgy lehet szemünket homályosító az önigazság, mint az önvád, az öndicséret mint az önsajnálat, az önérzet, mint az önféltés...Ezek a tisztázatlanságok, tisztátalanná tesznek, vagy egészen vakká, s emiatt eltévedhetünk. Engedi, hogy megszégyenüljenek azok, akik maguk választotta próféta szerepben, mások helyett látóknak és tudóknak képzelik magukat.

KARD TÁMADJ PÁSZTOROMRA, BIZALMAS EMBEREIMRE! - ÍGY SZÓL A SEREGEK URA. VÁGD LE A PÁSZTORT, SZÉLEDJEN EL A NYÁJ! MÉG A BOJTÁROKRA IS KEZET EMELEK!

Ha valaki megismerkedik Lénárd Ödön, Tímár Ágnes életével, rá kell ébrednie, ők is pásztorok voltak, hűséges pásztorai a rájuk bízottaknak, s mégis, megverettek, magukra maradt a nyájuk. Magukra? Nem! AZON A NAPON kiderült, ki is az, (Mónika) aki hallja az egyetlen pásztort, és akkortól fogva tapasztalta meg mindennél erőteljesebben Isten neki jelenlévő, megőrző és megtartó erejét. Persze, voltak akik a megverettetés alatt szerteszaladtak... Ma is gyorsan színt vallanának az emberek, ha életük, egzisztenciájuk újra veszélybe kerülne. Miféle forrásaink vannak, miből élünk? Mi élteti lelkünket? Észrevesszük, ha semmink sincs?

Mit jelent nekünk a karácsony, az a régesrégi történet, amire évről, évre emlékezünk?
Kérdést tettem fel az irodalmi körösöknek erről. Vajon mi mit felelnénk erre a kérdésre?
Kit, mit ünnepelünk? A szeretetet, az összetartozást, - mondják rá sokan. De kiét? A mi szeretetünket, vagy Istenét? Hogyan van benne Isten szeretete a karácsonyi történetben?

ÚGY JÁR AZ EGÉSZ ORSZÁG - ÍGY SZÓL AZ ÚR -, HOGY KÉTHARMAD RÉSZÉT KIIRTJÁK, ÉS ELPUSZTUL, CSAK EGYHARMADA MARAD MEG. EZT A HARMADRÉSZT IS TŰZBE TESZEM, MEGTISZTÍTOM ŐKET, AHOGYAN AZ EZÜSTÖT TISZTÍTJÁK, MEGPRÓBÁLOM ŐKET, AHOGY AZ ARANYAT PRÓBÁLJÁK...

Félelmetes jövendölés. A kétharmad rész elvész. Ez volt az ötvenes-hatvanas években az arány? Ma is ez lenne az arány, ha nehéz helyzetbe, színvallásra kényszerülnénk? És aki megmarad, hogyan marad meg? AHOGYAN AZ EZÜSTÖT TISZTÍTJÁK...Az ezüsttartalmú anyagot vassal együtt hevítik, utána válik ketté az értékes ezüst és az ólomvegyület...Miféle jelek vagyunk? Megtisztítódhat életünk, újra meg újra, hogy leváljon a haszontalan, s végre látszódjon az, amit kaptunk, amit kincsként hordozunk?

Hogy kéri ki népét Jézus Krisztus főpapi imájában az Atyától? "Nem azt kérem, hogy vedd ki őket a világból, hanem hogy őrizd meg őket a gonosztól. Nem a világból valók, mint ahogy én sem vagyok e világból való. Szenteld meg őket az igazsággal: a Te igéd igazság. ..."
János 17:15-18.

Szétválaszthatatlanul benne van testünk és lelkünk a világban, újra meg újra tűzbe kerülünk, és közben tisztulhatunk meg. Újra meg újra, leválhat rólunk a salak. Lehet persze elmenekülni a tűz elől, s nem derül ki, majd csak Isten előtt az utolsó ítéletkor, ami már itt kiderülhetne, amitől már itt megszabadulhatnánk..
AHOGYAN AZ ARANYAT PRÓBÁLJÁK...

Mit olvastam az aranypróbáról? A porrá tört érceket, vagy az aranytartalmú homokot egy lapos edényben kezelik vízzel úgy, hogy az aranypor az edény (szérke) felső részén összegyűljön, ahonnan azt külön lemosni, mennyiségét szemmértékkel megbecsülni lehet... Ha az ércpor gazdag aranyban, egyszerűen össze lehet egy tégelyben olvasztani hamuzsírral és pórissal, és a kivált aranyszemecskét meg lehet mérni. A próbát ólommal, pórissal és esetleg ezüsttel össze kell olvasztani, és a dús ólomszemet le kell űzni; az így nyert fémszemecskében lesz az ezüst is, melytől azután az aranyat el kell választani. A porrá tört ércet királyvízzel kell kezelni, és a feloldott aranyat vasvitriollal kiejteni...

Lehet minket megvizsgálni, mérni, szeméttől megtisztítani, tűzben próbálni vitriollal mérni?

Hadd idézzek egy karácsonyi történetet Tímár Ágnesék kötetéből. Kiderül belőle, miféle vizsgálat, miféle tisztogatás, miféle tűz, miféle próba közben derülhet ki hogy ők mifélék, mi lakik a szívükben, s kibe vetik bizodalmukat?

"Bal-jobb, egy-kettő, bal-jobb... Járják körbe-körbe a "csillag" és a "kisfogház" épületével körbezárt udvart...A toronyból lekiált az őrálló, a három smasszer szórakozik. Úgy tűnik, nincs a közelben ügyeletes tiszt. Csendes pusmogás kezdődik a rabok között is...
- Dönci! - Beszélőm volt. Lili azt mondta, karácsony este kijön ide a mezőre és gyertyát fog gyújtani. Kérlek, figyeld te is, ha áttesznek a másik oldalra, nem fogom látni...Te, ez a Lili megőrült. Mondtam neki, váljunk el, hisz ez úgyis csak adminisztratív cirkusz, ami semmit sem jelent, és akkor legalább őket békén hagyják, és képzeld: nem hajlandó rá!
- Emlékszem - elmosolyodtam. - Mintha ismerném azt a történetet, csak fordított szereplőkkel... A következő kanyar után folytattam: - Artúr, ha Lili véletlenül belement volna ebbe az ötletbe, valahol nagyon mélyen, azért csalódtál volna benne... mint ahogy ő is csalódott volna benned annakidején, ha te... Szótlanul mentek tovább, de a szótlanság mély, szemérmes igenlés... Felvonul a körlet. Sorakozó. Zárkarendezés... Mindig újra összekeverik az embereket. Szerencséjük van, egy zárkába kerültek, és maradtak azon az oldalon, ahol eddig voltak... 1948 decembere van...
- Artúr, miért is jöttél haza?
- Amikor megkezdődtek a letartóztatások... éppen Rómában tárgyaltam... Az ENSZ egyik estélyén kézbesítették egyik barátom kódolt táviratát, ami jelezte, mi történt eddig, és ha hazajövök, letartóztatnak... Otthagytam az estélyt, kimentem kóborolni a tavaszvégi illatos római éjszakába... cél nélkül, csak mentem, gyötrődve mit tegyek... Amikor egyszer felnéztem, láttam, hogy a "Quo vadis" kápolna előtt vagyok... Belém vágott a legenda, hogy amikor a római keresztények az üldözés elől Pátert akarták menekíteni, a Rómából kivezető úton, a mai kápolna helyén, látomásban találkozott a Rómába befelé tartó Krisztussal. Csodálkozó kérdésére, hogy hová mész Uram? - ezt a meglepő választ kapta: Megyek másodszor megfeszíteni magam.! Erre Péter megfordult, visszatért Rómába, ahol meg is feszítették. Amikor megláttam ezt a kápolnát, már tudtam, hogy mit kell tennem: Bármi vár rám, hazamegyek. Hazajöttem, elítéltek 6 évre. A többit tudod...
Elérkezett karácsony vigíliája. Zárás talán korábban volt, a rabok elcsendesedtek, a gondolatok keresték az otthoni arcokat... volt aki halkan karácsonyi éneket zümmögött, de csak nem akart megszületni a megváltás öröme... A két férfi felhúzódott az ablak alatti ágyra, és az ablak két sarkán meredten nézett a távolba...Túl a magasra falazott téglakerítésen, a szögesdrótokon, az őrtornyokon, gazzal benőtt, parlagon maradt földdarab kezdődött. Lassan összemosódtak a vonalak, már nem látszott semmi, mikor egy ici-pici csillagocska pisla fénye felsejlett valami kóró tetején... Artúr keze lázas szótalan kereste a másik embert... - Látod... csak észre ne vegyék...nehogy bántsák..."

Ő SEGÍTSÉGÜL HÍVJA NEVEMET, ÉN PEDIG MEGHALLGATOM ŐT. EZT MONDOM: NÉPEM Ő, ÉS Ő EZT MONDJA: URAM, ISTENEM!

2024. március 29., péntek,
Auguszta napja van.

Elhunyt Pásztor Jánosné

2016. május 24., kedd

85 éves korában elhunyt Pásztor Jánosné, a Magyarországi Református Nőszövetség korábbi elnöke. „A legfontosabb számomra, hogy tudom, az Úristen szeret. Hiszem, hogy egészségemben, betegségemben velem van. Amikor legutóbb beteg lettem, éreztem, hogy a legnagyobb orvosság a szeretet. A gyerekeim folyamatosan kerestek, az egész család és a szomszéd is imádkozott értem. A nőszövetségben is nagyon kedvesek voltak, rengeteg gyöngédség van bennük” – mondta két évvel ezelőtt egy interjúban a Reformátusok Lapjának.

Az igazi győzelmek

2016. május 20., péntek

Hasznosságelv szerint működő világban élünk, ahol mindent forintosítanak, de a Szeretethídon senki nem számítja ki, hogy mennyit ér az önkéntes segítség, hiszen jó dolgokat tenni alapvető emberi magatartás. Helyszíni riport Budafokról, a Szeretethíd május 20-i megnyitójáról, ahol nemcsak önkénteskedtek, hanem táncra is perdültek a résztvevők a legkisebbektől kezdve a püspökökön át az államtitkárig.

Hogyan olvassunk égő háztetőt?

2016. május 16., hétfő

Az események egymásutániságában történetet keresni, a történetnek jelentést tulajdonítani: hitbeli cselekedet. Hit nélkül az egymásutániság: egymás nélküliség. A hit értelmezői mozzanatában azonban fölizzik egy lehetséges idézőjel a történet mondatai fölött – Molnár Illés gondolatai Visky András pünkösdi homíliá járól.

Az elefántnál is

2016. május 15., vasárnap

A Szentlélek szimbóluma a galamb. Az ősmélység felett mintegy tojását költő madárként lebegett – a Lélek teremtő hatalom; és Krisztus megkeresztelkedésekor aláereszkedik reá – a Lélek kinyilatkoztató és felhatalmazó erő. Feltétlenül szabad, mégis bizalmas, érkeztében szuverén áldáshozó. Mi azt mondanánk: vendég, holott ő a gazda – és minket avat birtoka vendégeivé: Ő a Lélek. A jelképe galamb.

A különbség: ég és föld

2016. május 11., szerda

A kis konfirmandusok a hét végén egyáltalán nem akartak hazamenni, pedig közülük többen bevallották, hogy néhány nappal korábban a legkülönbözőbb ötleteket fontolgatták, hogyan lehetne meglépni a csendeshétről. Lelki otthon, amely csodák színhelyévé vált. Az a ház, amit a tomboló tűz sem tudott elpusztítani. Harmincéves a nyárlőrinci Emmaus-ház, a kecskeméti reformátusok missziós háza.

Látogatóink száma a mai napon: 7221
Összes látogatónk 2000. november 01. óta : 57526320

Copyright © 2008 Parókia Portál, Minden jog fenntartva.

Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat