A KIRÁLY ELRENDELTE, HOGY ADJANAK NEKIK MINDENNAP A KIRÁLY ÉTELÉBŐL ÉS ABBÓL A BORBÓL, AMIT Ő SZOKOTT INNI. ÍGY KELLETT ŐKET NEVELNI HÁROM ESZTENDEIG, HOGY AZOTÁN A KIRÁLY SZOLGÁLATÁBA ÁLLJANAK. VOLTAK KÖZÖTTÜK JÚDAIAK IS: DÁNIEL, HANANJA, MISÁÉL, AZARJÁ. A FŐUDVARMESTER ILYEN NEVEKET ADOTT NEKIK: DÁNIELT BALTAZÁRNAK, HANANJÁT SADRAKNAK, MISÁÉLT MÉSAKNAK, AZARJÁT PEDIG ABÉDNIGÓNAK NEVEZTE EL. DÁNIEL AZONBAN ELHATÁROZTA, HOGY NEM SZENNYEZI BE MAGÁT A KIRÁLY ÉTELÉVEL ÉS AZZAL A BORRAL, AMIT Ő SZOKOTT INNI, EZÉRT ARRA KÉRTE A FŐUDVARMESTERT, HOGY NE KELLJEN MAGÁT BESZENNYEZNIE. ISTEN A FŐUDVARMESTERT JÓINDULATRA ÉS SZERETETRE INDÍTOTTA DÁNIEL IRÁNT, DE AZÉRT EZT MONDTA A FŐUDVARMESTER DÁNIELNEK: FÉLEK AZÉRT AZ ÉN URAMTÓL A KIRÁLYTÓL, MERT Ő RENDELKEZETT ÍGY ÉTELEKRŐL ÉS ITALOKRÓL. MI LESZ, HA AZT LÁTJA, HOGY TI SOVÁNYABBAK VAGYTOK, MINT A VELETEK EGYKORÚ IFJAK? MÉG BAJBAKERÜLÖK MIATTATOK A KIRÁLYNÁL! AKKOR DÁNIEL AZT MONDTA ANNAK A FELÜGYELŐNEK, AKIT A FŐUDVARMESTER RENDELT DÁNIEL, HANANJA, MISÁÉL ÉS AZARJA MELLÉ. TÉGY PRÓBÁT SZOLGÁDDAL, TÍZ NAPIG! ENGEDJÉK MEG, HOGY ZÖLDSÉGFÉLÉKET EGYÜNK, ÉS VIZET IGYUNK. AZUTÁN MUTASSANAK MEG MINKET ÉS AZOKAT AZ IFJAKAT, AKIK A KIRÁLY ÉTELÉBŐL ESZNEK, ÉS AMIT MAJD LÁTSZ, ASZERINT BÁNJ SZOLGÁIDDAL! AZ HALLGATOTT RÁJUK EBBEN A DOLOGBAN, ÉS PRÓBÁT TETT VELÜK TÍZ NAPIG. TÍZ NAP MÚLVA SZEBBNEK LÁTSZOTTAK, ÉS KÖVÉREBBEK VOLTAK AZOKNÁL AZ IFJAKNÁL, AKIK A KIRÁLY ÉTELÉBŐL ETTEK. EZÉRT A FELÜGYELŐ FÖLMENTETTE ŐKET AZ ALÓL, HOGY AZ ELŐÍRT ÉTELT EGYÉK, ÉS HOGY BORT IGYANAK, ÉS AHELYETT ZÖLDSÉGFÉLÉKET ADOTT NEKIK. ENNEK A NÉGY FIÚNAK MEGADTA AZ ISTEN, HOGY ELŐREHALADJANAK A TUDOMÁNYBAN, MINDENFÉLE ÍRÁSBAN ÉS BÖLCSESSÉGBEN. DÁNIEL PEDIG ÉRTETT A LÁTOMÁSOK ÉS ÁLMOK MAGYARÁZATÁHOZ IS. AMIKOR ELJÖTT AZ IDŐ, AMELYRŐL MEGHAGYTA A KIRÁLY, HOGY VEZESSÉK ŐKET ELÉJE, A FŐUDVARMESTER BEVEZETTE ŐKET NABUKADNECCÁR ELÉ. A KIRÁLY ELBESZÉLGETETT VELÜK, DE EGY SEM AKADT TÖBB KÖZÜLÜK OLYAN, MINT DÁNIEL, HANANJA, MISÁÉL ÉS AZARJÁ. ŐK TEHÁT A KIRÁLY SZOLGÁLATÁBA ÁLLTAK. AKÁRMIT KÉRDEZETT TŐLÜK A KIRÁLY BÖLCSESSÉG ÉS ÉRTELEM DOLGÁBAN TÍZSZER OKOSABBNAK TALÁLTA ŐKET EGÉSZ ORSZÁGA MINDEN MÁGUSÁNÁL ÉS VARÁZSLÓJÁNÁL. OTT IS MARADT DÁNIEL CIRUS KIRÁLY URALKODÁSÁNAK ELSŐ ÉVÉIG.
_________________________________________________________________________

Mit jelent nekünk, egy-egy bibliai történet? Megváltoztathat minket, amit hallunk, vagy olvasunk? Visky András: Megváltozhat-e egy ember - című esszékötetében ír arról, mi fán terem a befogadás? A műalkotások befogadása felől indul, de átfogóbb érvényű az, amit éreztet: „…belépni a műalkotás terébe, szemlélődni, de nem megállni a megértés kapujában, a küszöbön, ahonnan még, látva mire próbál rávenni, visszaléphetünk… belépésre hív meg… arra vesz rá, amit legkevésbé szeretnénk, hogy befogadva őt, mi magunk is befogadhassuk, és ettől a pillanattól kezdve magunkat már a befogadás és befogadottság eseményében szemléljük, és nem különállóan ettől… Tűzforró érzés, tűzforró, vagy jéghideg, de ha valódi műalkotással van dolgunk, semmiképpen sem langymeleg…” …Azért jöttem, hogy tüzet bocsássak a földre, és mennyire szeretném, ha már lángolna…” (Lukács.12:49.) ”Ne gondoljátok, hogy azért jöttem, hogy békességet bocsássak, hanem hogy fegyvert”… (Máté 10:34.) - mondja mindenkori hallgatói nagy meglepetésére a legszelídebb létező. Tűz és fegyver…”

Hogyan, miképp lesz élő és ható igévé a lejegyzett krisztusi kijelentés? Hogyan, mitől lesz több számunkra egy-egy ismert bibliai rész, mint múltbéli történés elmondása? Lehetnek bennünk is lépni kényszerítő tűzzé az olvasott vagy hallott isteni igék? Fegyverré lehetnek saját magunkat féltő, többtől óvó, megújulástól távoltartó tartózkodásunkkal szemben?
A KIRÁLY ELRENDELTE, HOGY ADJANAK NEKIK MINDENNAP A KIRÁLY ÉTELÉBŐL ÉS ABBÓL A BORBÓL, AMIT Ő SZOKOTT INNI. ÍGY KELLETT ŐKET NEVELNI HÁROM ESZTENDEIG, HOGY AZOTÁN A KIRÁLY SZOLGÁLATÁBA ÁLLJANAK. VOLTAK KÖZÖTTÜK JÚDAIAK IS: DÁNIEL, HANANJA, MISÁÉL, AZARJÁ. A FŐUDVARMESTER ILYEN NEVEKET ADOTT NEKIK: DÁNIELT BALTAZÁRNAK, HANANJÁT SADRAKNAK, MISÁÉLT MÉSAKNAK, AZARJÁT PEDIG ABÉDNIGÓNAK NEVEZTE EL.

Királyi elrendelés, betartandó parancs. Idomulni, előírásokhoz alkalmazkodni, tőlük idegen szokásokat átvenni. Mi a kérdés? Megmaradni, vagy túlélni? Mi az ára a megmaradásnak? Mi az ára a túlélésnek? Talán jobban érint minket, ha egy aktuális kérdéssel párosítom...

Fel vagyunk felháborodva a szlovák kormány magyarellenes intézkedésein? De gondoljuk csak meg! Nem magától értetődő, hogy saját céljaik érdekében mindent megtegyenek, ami hatalmukban áll? Mi lesz az ott élő magyarokkal? A rendelkezéseken múlik, vagy azon, hogyan viszonyulnak ugyanakkor saját magyarságukhoz? Mérhetik mit ér elkötelezettségük? Miért is? Mert módjuk van rá… Kaptak rá lehetőséget. Lehet idomulni, s lehet megmaradni.

Miért kellett Dániel, Hananjá, Misaél és Azarjá nevét megváltoztatni Babilóniában? Mert mind a négyük nevének jelentése a választott nép Istenről való vallomása: Dániel: Isten a bírám, Hananja: Kegyes az Isten, Misáél: Ki olyan mint Isten, Azarjá: Isten segített.

Mindegyiküknek új nevet adtak, azokhoz az istenekhez kapcsolódókat, akiket ők tiszteltek:
Dániel, a Baltazár nevet kapta:Bél óvja a királyt, Hananja, Sadrak lett: Ki olyan mint Aku? Azarja, Abednégó: Nébó szolgája… Mindegyik név mellé egy-egy babiloni istenség került.
Új nevük által hangsúlyt kap, hogy idegen földön vannak, fogságban, tuszként, rabokként Babilóniában, ahol az ő királyuk a legfőbb hatalom, aki ezeket az isteneket imádja, tiszteli…

Nemrég Leszenyén (ma Lesenice) jártunk párommal és sógorommal. Azt olvastam egy cikkben az interneten, hogy temetőjének sírfeliratai közt sok Michna van, sőt, háromféleképp írt változatban …A cikk írója segített nekünk, jelenleg is ott élő, Michna családot találni. Ez a hölgy készségesen tájékoztatott minket arról, ki volt férje, annak apja, testvérei, és arról is, hány ilyen nevű él ott. Át próbált vinni minket idős keresztanyjához is, aki a nála régebben élőkre is emlékszik… Igen ám, de azok kapujához érve, keresztanyjának férfi hozzátartozója kiordított, tűnjünk el innen, hiába jöttünk, hozzájuk nem léphetünk be…Igen, az egyik odaát élő vállalja, vallja magyarságát, a másik idomul, ahhoz, ami van, megtagadva, ami volt…

Miről rendelkezett Babilónia királya? Tulajdonképpen gondoskodott róluk. Azt egyék, amit ő eszik, azt igyák, amit ő iszik. Neveljék étkezési szokásaikra az ifjakat három éven át, hisz a király mellé kerülhetnek. Szokjanak hozzá, új nevükhöz, az ő ételeikhez… Nabukadneccár, tudja, hogy ezek fogyasztását népük törvénye tiltja? Nyilván tudta, ezért a parancs. Azt kell enni, amit ő eszik, azt, amit eddig tilos volt…Mit tehetnek itt ez ellen? Fogságban vannak, idegen alattvalók, kiszolgáltatottak… A többség éppen ezért nem is tiltakozik…

Hadd idézzek újra Visky András említett kötetéből. Azt az írást, mely a család fogságának idejéről szól, hogyan éltek, hogyan étkeztek a romániai Gulágon…Mi veszett el addig-volt életükből, s mi maradt meg? Mit jelentett nekik az otthonról hozott szokások gyakorlása?

„…A ház előtt játszottunk, mint rendesen, déli órában, ebéd előtt…arra vártunk, hogy édesanyánk asztalhoz szólítson… Anyánk valóban beszólított egy idő után, körbeültük az asztalt, énekeltünk és közösen imádkoztunk, majd ha ámen után ismét énekelni kezdtünk, akkor ez azt jelentette, hogy akkor éppen nincs mit enni. Egy ének ima előtt, egy pedig az ima után – ennyi tartozott a szertartáshoz…- Beértük ebéd helyett énekléssel? – kérdeztük évek múltán hitetlenkedve anyánkat...Nem csak kenyérrel él az ember. Sőt, van hogy csak kenyérrel nem él, ismeretlen füvekből készít főzeléket, a lucerna zsengéje már inyencségnek számít, az árticsóka meg egyenesen fejedelmi étel… ”
DÁNIEL AZONBAN ELHATÁROZTA, HOGY NEM SZENNYEZI BE MAGÁT A KIRÁLY ÉTELÉVEL ÉS AZZAL A BORRAL, AMIT Ő SZOKOTT INNI, EZÉRT ARRA KÉRTE A FŐUDVARMESTERT, HOGY NE KELLJEN MAGÁT BESZENNYEZNIE. ISTEN A FŐUDVARMESTERT JÓINDULATRA ÉS SZERETETRE INDÍTOTTA DÁNIEL IRÁNT, DE AZÉRT
EZT MONDTA A FŐUDVARMESTER DÁNIELNEK: FÉLEK AZÉRT AZ ÉN URAMTÓL A KIRÁLYTÓL, MERT Ő RENDELKEZETT ÍGY ÉTELEKRŐL ÉS ITALOKRÓL. MI LESZ, HA AZT LÁTJA, HOGY TI SOVÁNYABBAK VAGYTOK, MINT A VELETEK EGYKORÚ IFJAK? MÉG BAJBAKERÜLÖK MIATTATOK A KIRÁLYNÁL!

Mi kényszeríti Dánielt? Mindenkinek tiltakozni kell, vagy csak neki? Mi a kérdés? Az új név, új étkezési szokás határozza meg őket, vagy ők - akik eddig voltak -, saját szokásaikat? Mi diktál nekik? Miféle nevet kaptak, hordoznak? Isten a bírám, Kegyes az Isten, Ki olyan mint Isten, Isten megsegített… Hiszik, vagy nem hiszik? Élik, vagy nem élik? Kockázatos eredeti nevük tartalmát élni ott az idegenben? A kéretlen rájuk aggatott új név ellenében? Csak nekik fontos, vagy mindenkinek? Csak nekik adhat ehhez hitet Isten, vagy más is kérhetné?

Dániel tudja, éli, Isten a bírám… ennek konkrét lépését a szokás rendje adja. Nem szokásba vetett hite lépteti és tartja meg, hanem Istenbe vetett hite, amit e szokással élve léphet. Nem szabad összetéveszteti ezt a kettőt. A törvény betűjéhez, rendjéhez való ragaszkodás, annak teljesítése, önmagában nem tart meg. Az isteni rendelés célja, a hozzátartozás léphetősége. Aki engedelmeskedik, az lépi ragaszkodását ahhoz, aki elrendelt. Dánielnek fontos, hogy semmi se válassza el Istentől. Ezért, KÉRI AZ UDVARMESTERT…

Mire lehet számítani? Természetes, magától értetődő lenne az elutasítás. De mint kiderül a történetből, áldás van ezen a kérésen! Miféle? ISTEN A FŐUDVARMESTERT JÓINDULATRA ÉS SZERETETRE INDÍTOTTA DÁNIEL IRÁNT… Lehetne elutasító a főudvarmester, de szívét maga Isten győzi le Dánielért, és ezért megértő szavakkal felel. Sőt, a meghökkentő, hogy a másik szelíd bátorságára a maga valóságos félelmét mondja ki… FÉLEK AZÉRT AZ ÉN URAMTÓL, A KIRÁLYTÓL, MERT Ő RENDELKEZETT ÍGY ÉTELEKRŐL ÉS ITALOKRÓL… Fel se igen fogjuk, mennyire nem mindennapi történet! Hogy valaki, aki élhetne hatalmával, nem él vele, hanem társként kezeli a neki alárendelt foglyot. Persze kérdése azért van, hogy is ne lenne: MI LESZ, HA AZT LÁTJA, HOGY TI SOVÁNYABBAK VAGYTOK, MINT A VELETEK EGYKORÚ IFJAK? MÉG BAJBAKERÜLÖK MIATTATOK A KIRÁLYNÁL!
Mit mond ezzel? Megengedné nekik, de ha kiderül, nem csak ők, hanem ő is bajba kerül…

AKKOR DÁNIEL AZT MONDTA ANNAK A FELÜGYELŐNEK, AKIT A FŐUDVARMESTER RENDELT DÁNIEL, HANANJA, MISÁÉL ÉS AZARJA MELLÉ. TÉGY PRÓBÁT SZOLGÁDDAL, TÍZ NAPIG! ENGEDJÉK MEG, HOGY ZÖLDSÉGFÉLÉKET EGYÜNK, ÉS VIZET IGYUNK. AZUTÁN MUTASSANAK MEG MINKET ÉS AZOKAT AZ IFJAKAT, AKIK A KIRÁLY ÉTELÉBŐL ESZNEK, ÉS AMIT MAJD LÁTSZ, ASZERINT BÁNJ SZOLGÁIDDAL!
AZ HALLGATOTT RÁJUK EBBEN A DOLOGBAN, ÉS PRÓBÁT TETT VELÜK TÍZ NAPIG.

A főudvarmester valamiképp kihátrál, másra bízza a döntést. Egy felügyelőt rendel melléjük. Hogy mifélét? Akinek mondhatja Dániel, azt amire vágyik. Tíz napot kér. TÉGY PRÓBÁT – mondja, adj néhány napot, hogy kiderüljön, nem kell aggódnod! Kire, mire építve vállalnak önkéntes böjtöt? Hiszik, remélik, az odaadásra, hűségre ráfelelő Istent. Készek azok mellé állni tíz nap után, akik közben jóllaknak, mert teljesítik a király parancsát… Kockáztatnak?

Édesapám mesélte, hogy a hatvanas években tilos volt engedély nélkül evangélizzációs hetet tartani (ám ha valaki kérte az egyházvezetéstől nem adtak rá engedélyt). Mit tegyen? Megállította őt a rendelkezés, de tenni kényszerítette az, amit Isten rábízott. Végül év elején mikor el kellett készíteni a gyülekezeti missziós tervet, beleírta. Abba amit le kellett adni az esperesének. És fohászkodott, hogy ne akadjon meg rajta a szeme. Az a missziós terv aláírva visszakerült. Majd elkezdődött, adott időben az evangélizáció… A gyülekezetbe épített súgó ember rögtön jelentett…Jött is az esperes felháborodva, hogy merte, engedély nélkül?!

Édesapám meg elővette a nevével láttamozott gyülekezeti missziós tervet, s csendesen odatette az orra elé: itt van, aláírta! Hogy megijedt akkor! De az édesapám védve volt…

TÍZ NAP MÚLVA SZEBBNEK LÁTSZOTTAK, ÉS KÖVÉREBBEK (ERŐÚSEBBEK) VOLTAK AZOKNÁL AZ IFJAKNÁL, AKIK A KIRÁLY ÉTELÉBŐL ETTEK. EZÉRT A FELÜGYELŐ FÖLMENTETTE ŐKET AZ ALÓL, HOGY AZ ELŐÍRT ÉTELT EGYÉK, ÉS HOGY BORT IGYANAK, ÉS AHELYETT ZÖLDSÉGFÉLÉKET ADOTT NEKIK. ENNEK A NÉGY FIÚNAK MEGADTA AZ ISTEN, HOGY ELŐREHALADJANAK A TUDOMÁNYBAN, MINDENFÉLE ÍRÁSBAN ÉS BÖLCSESSÉGBEN. DÁNIEL PEDIG ÉRTETT A LÁTOMÁSOK ÉS ÁLMOK MAGYARÁZATÁHOZ IS.

Tíz napon át. Lépték hitüket, és várták Isten áldását. Hogy kiderüljön, velük van, igenli lépésüket. Mit adhat meg nekünk így Isten? Mit merünk kockáztatni azért, hogy kiderüljön mire bólint? Miféle lehetőségeket adhat nekünk erre Isten? Miféle általunk akaratlan történésekbe merünk így belesimulni, hittel ráhagyatkozni, hogy megváltozzon az életünk?

„…A szabadságvesztés, a megvont szabadság, a szabadsághiány fontos tapasztalat… nem kívánom senkinek …a meghalás művészetének beszédes és bizonytalan terepe…homályos ösvények, úttalan utak, félelem és reszketés…” (Visky András – Megváltozhat-e egy ember)

Ám vigyázzunk! Amit nekünk vállalni lehet, amihez kaptunk hitet, azt nem biztos, hogy mindenkinek vállalni kell. Kinek-kinek hite szerint, ahogy Istentől kapta és lépheti… ENNEK A NÉGY FIÚNAK MEGADTA AZ ISTEN… Hogy higgyék, lépjék, és amit hisznek, teljesüljön…
Adott már nekünk ilyenféle lehetőséget? Reménységgel teli engedelmességet arra nézve, aminek teljesedése lehetetlennek látszik? Kaptunk már lépni kényszerítő perzselő tüzet, s félelmeinket legyőző fegyvert hitetlenség ellen? Léptük kockázatát? MEGADHATTA ISTEN?

AMIKOR ELJÖTT AZ IDŐ, AMELYRŐL MEGHAGYTA A KIRÁLY, HOGY VEZESSÉK ŐKET ELÉJE, A FŐUDVARMESTER BEVEZETTE ŐKET NABUKADNECCÁR ELÉ. A KIRÁLY ELBESZÉLGETETT VELÜK, DE EGY SEM AKADT TÖBB KÖZÜLÜK OLYAN, MINT DÁNIEL, HANAJA, MISÁÉL ÉS AZARJÁ. ŐK TEHÁT A KIRÁLY SZOLGÁLATÁBA ÁLLTAK. AKÁRMIT KÉRDEZETT TŐLÜK A KIRÁLY, BÖLCSESSÉG ÉS ÉRTELEM DOLGÁBAN TÍZSZER OKOSABBNAK TALÁLTA ŐKET EGÉSZ ORSZÁGA MINDEN MÁGUSÁNÁL ÉS VARÁZSLÓJÁNÁL. OTT IS MARADT DÁNIEL CIRUS KIRÁLY URALKODÁSÁNAK ELSŐ ÉVÉIG.

Nabukadneccár időt adott, három évet, ami alatt fel kellett készülni a kiválasztott ifjaknak. A király nem tudja, hogyan, mi módon, s mitől lettek mindenkinél különbek, bölcsebbek, csak észleli magát a tényt, hogy okosabbak, ezért őket választja. Ők lesznek azok az ifjak, akiket saját maga mellé kér, királyi szolgálatba akar állítani. Tudja kiket? Nem, csak észreveszi azt a többet, amit Istentől kaptak... Dánielét, kinek bírája Isten, Hananjáét, ki tudja, hogy kegyes az Isten, Misáelét, ki bizonyságot nyert kicsoda az Isten, és Azarjáét, ki tudja, Isten segített!

Történetet hallottunk. Merünk belépni Dániel történetébe? Hogy megfoghasson, hogy fogva tartson, hogy ne tudjunk szabadulni attól, ami ránk nézve lehet érvényes? Vagy megállunk a küszöbön, és elmarad a lépés. Ha nem érint minket az isteni szó, ha nem égeti szívünket lelkének tüze, nincs fegyverünk a rohanó napok forgatagában a restség és gyávaság kísértésével szemben. Akkor hiába kérjük Istentől a ráfelelést, miattunk nem tudja MEGADNI.

Mi a mi nevünk? Keresztyének. Krisztuskövetők vagyunk? „Az a neved hogy élsz, de halott vagy” Csúfság? Lehet bíránk az Isten? Merjük hinni a kegyes, könyörülő Istent? Őt keressük a kétségbeejtő helyzetekben? Vagy alkalmazkodunk azokhoz, akiktől félünk, akiktől hasznot remélünk? Mit engedünk el - az áldásért? Merünk lehetetlenért lépni, emberi kapaszkodókat elveszíteni? Ezen múlik, lesz-e tapasztalásunk arról, kicsoda az Isten? Megadhatja nekünk, hogy ne csak tudjuk, hanem bizonyosak lehessünk, hogy Ő, a Mindenható Isten segített?