belépés | regisztráció RSS

Publikációk Elküld Nyomtat

Ablonczy Ágnes

Dániel könyve - 3. Haszontalan dolgokat beszéltek

Ószövetség – Dániel könyve 2:1-24.

NEBUKADNECCAR URALKODÁSÁNAK TIZENKETTEDIK ÉVÉBEN ÁLMOT LÁTOTT NEBUKADNECCAR, NYUGTALAN LETT A LELKE, ÉS NEM TUDOTT TOVÁBB ALUDNI. EKKOR AZT MONDTA A KIRÁLY, HOGY HÍVJANAK MÁGUSOKAT, IGÉZŐKET, VARÁZSLÓKAT ÉS CSILLAGJÓSOKAT, HOGY MONDJÁK MEG: MI VOLT A KIRÁLYNAK AZ ÁLMA. AZOK ELJÖTTEK, ÉS A KIRÁLY ELÉ ÁLLTAK. A KIRÁLY ÍGY SZÓLT HOZZÁJUK: ÁLMOT LÁTTAM, ÉS NYUGTALAN A LELKEM, AMÍG NEM TUDOM: MIT JELENT AZ ÁLOM. 

                                                                                                                        

Mielőtt elkezdenénk arról beszélni, ami a történetben, eseményekben szóba kerül, jó lenne, ha a mi álmainkkal kapcsolatos tapasztalásainkról beszélnénk. Gyermekkoromban sokszor álmodtam, többnyire szívem szorongatót, s az volt ijesztő, hogy nem tudtam kilépni abból, ami vesztemet okozta… oda kerültem, ahova nem akartam, megtörtént, amit nem akartam, azt tettem, amit nem akartam, azt tették velem (s másokkal), ami ellen tiltakoztam…Hogyan foglalhatnám össze mindezt? Álmunkban nem az működik, mit akarunk mit nem, álmunkban nem vagyunk irányítói, eldöntői annak, ami történik… Akaratlan vagyunk benne...

El-elgondolkodik az ember azon, mit miért álmodott, és kínálkozik is rá magyarázat. Hiszen van, ami magától értetődőn következhet múltunkból, félelmeinkből, a lelkünket szorongató eseményekből. Sokan kutatták régen is, most is, egykor megmagyarázták az álomfejtők, a jósok, ma meg a pszichiáterek, sőt, divat lett, ezernyi álomfejtő „szakember” ajánlja magát, ilyen könyveket kínálnak, újabban már internetes álomfejtést is Értelmezik az álmokat, a történéseket, szereplőket, tárgyakat, érzéseket… ezernyi eset, ezernyi receptje szerint…

BABITS MIHÁLY

                   ÁLMOK KUSZA KERTJEIRŐL


Álmodtam én és az álom, az álom én magam voltam.
Kertben bolyongtam, és magam voltam a kert, ahol bolyongtam,
a kert ahol bolyongtam és bolyongok, botlódva bozóttól bozótig,
mint ki éjjel jár tapogatva, és az árnyaktól húzódik.
Gonosz ligetben járok én, utamat nem látom előre,
és mégis biztosan tudom, hogy kijutok egyszer belőle.
Nem lesz az máma, sem holnap, sem holnapután, s azután sem,
és jól tudom, hogy nem lesz még halálom különös óráján sem,
s nem az idők végén - az idő sosem érheti végét:
hanem az idők mögött valahol, hol az Isten tartja székét…


Sosem tartottam fontosnak, hogy boncolgassam, értelmezzem az álmaimat. Van, aki igen, van, aki meg akarja fejteni, értelmezni, tudni, mit látott és miért látta azt amit! Akad olyan ismerősöm, aki minden álmát leírja. Ő nem magyarázza, csak leírja. Már amire emlékszik.
Miért e kényszer? Mire szabadít az éjjeli álomidő? S miért nem örömteli ez a szabadság? Bezárhat valamibe, mitől nem tudok szabadulni, csak ha felébredek? Fontos hogy mit látok, mit érzek, mit teszek, mikor nem vagyok sem akarója, sem ura annak, ami velem történik?

Abban a korban, mikor Nebukadneccár és Dániel élt, magától értetődő volt az ember álombéli szólítása, Isten választottjainak, látomás általi eligazítása. Sorolhatjuk azokat, akik így
értettek meg valamit Isten rendelésére nézve: Jákób, József, Gedeon, Salamon, Zakariás…
Vajon miért, hogy itt Nebukadneccár, a babiloni király lát éjszaka álmot. Őt szólítja? És ettől az álomtól ezért lett NYUGTALAN? Miért is NEM TUDOTT TOVÁBB ALUDNI? Egy másik fordítás szerint: „Lelke úgy megrémült tőle, hogy álma is elhagyta…”

Nebukadneccár NYUGTALAN LESZ, megrémül az álomtól. Ám kitűnik az elbeszélésből, hogy felriadva nem maradt belőle más, csak a kétségbeesés, ijedelem, attól, amit látott.
Az ijedelem eltörölhette a látomást? Így kellett lenni? Hisz tudta, hogy neki szólt, fontos volt!
Hogyan lehet megszabadulni attól, ami van, s mégsincs? Újra látni kéne! Akkoriban minden királyi udvarban voltak bölcsek, jósok, varázslók, akiket azért tartottak az uralkodók, hogy segítsenek érteni az érthetetlent, azt, amit más halandó nem ért… Hivatja őket a király. Tudni akarja álmát. Tán épp azért, mert a Teremtő Isten közelsége érintette mélységes mélyen…

Lehet, hogy furcsa hasonlatot mondok. Nebukadneccár az álommal valamiképpen teherbe esett, áldott állapotba került, tudnia kell ki az, aki őt így vonja magához, s érteni miért, mivel vonja, vonná magához? Voltunk már így, hogy a látni, az érteni vágyás kényszerített keresni, kutatni, s nem hagyott el, míg a megoldást meg nem találtuk?

Miért ezt az eszközt használta fel Isten arra, hogy kinyilatkoztasson, jövőt láttasson, utat mutasson, akaratával szembesítsen? Mert az álomban valamiféle akarattalan állapot áll fenn? Ilyenkor közölhető velem az is, amit nappal nem akarok látni, tudni, érteni, érezni?

A CSILLAGJÓSOK ÍGY SZÓLTAK A KIRÁLYHOZ - ARÁMUL: KIRÁLY, ÖRÖKKÉ ÉLJ! MONDD EL AZ ÁLMOT SZOLGÁIDNAK, ÉS MI MEGADJUK A MAGYARÁZATÁT. A KIRÁLY VÁLASZOLT, ÉS EZT MONDTA A CSILLAGJÓSOKNAK: EZ AZ ELHATÁROZÁSOM: HA NEM ADJÁTOK TUDTOMRA AZ ÁLMOT ÉS MAGYARÁZATÁT, AKKOR DARABOKRA VÁGNAK BENNETEKET, HÁZAITOKAT PEDIG SZEMÉTDOMBBÁ TESZIK. DE HA AZ ÁLMOT ÉS MAGYARÁZATÁT ELŐADJÁTOK, AKKOR AJÁNDÉKOKAT, BIRTOKOKAT ÉS NAGY MÉLTÓSÁGOT KAPTOK TŐLEM. ADJÁTOK TEHÁT ELŐ AZ ÁLMOT ÉS MAGYARÁZATÁT!

Mit tudnak a varázslók, az álomfejtők? Álmot megmagyarázni. De ha az álom tovatűnt, ha nincs, amit magyarázzanak, érthető módon csődöt mond magyarázni akarásuk. Itt derül ki, miféle, s meddig tart tudományuk! Nem tőlük való az álom, ezért előhozni se képesek, ők az álmot magyaráznák, ha lenne mit. Kitalálni, elképzelni s láttatni valamit, nem mernek, mert a király látta, ha el is felejtette azt, amit ők nem, és bajba kerülhetnek, ha mást látott…

A király az álmot akarja tudni, azt, ami megijesztette! HA NEM ADJÁTOK TUDTOMRA AZ ÁLMOT ÉS MAGYARÁZATÁT… Búsás jutalmat ígér, ugyanakkor kínhalállal fenyegetőzik! Ennyire fontos számára! Élet-halál kérdés, az álomért kész halált és életet osztani…

AZOK MÁSODSZOR IS VÁLASZOLTAK, ÉS EZT MONDTÁK: A KIRÁLY MONDJA EL AZ ÁLMOT SZOLGÁINAK, MI MAJD MEGADJUK A MAGYARÁZATOT. A KIRÁLY VÁLASZOLT, ÉS EZT MONDTA: MOST MÁR BIZONYOSAN TUDOM, HOGY TI CSAK IDŐT AKARTOK NYERNI, MERT LÁTJÁTOK, HOGY MI AZ ELHATÁROZÁSOM. HA AZ ÁLMOT NEM ADJÁTOK TUDTOMRA, AZT CSAK ÚGY TUDOM MEGÍTÉLNI, HOGY TI MEGEGYEZTETEK, ÉS CSAK HAZUG ÉS HASZONTALAN DOLGOKAT BESZÉLTEK ELŐTTEM, MÍG A KÖRÜLMÉNYEK MEG NEM VÁLTOZNAK. EZÉRT AZ ÁLMOT MONDJÁTOK MEG, ÉS ABBÓL TUDNI FOGOM, HOGY HELYES MAGYARÁZATOT ADTOK-E NEKEM.

A bölcsek másodszor sem tudnak egyebet, mint kérni az álmot, ami alapján megsejthetnek, mondhatnak valamit…De a király nem tudja, tőlük követelné a varázslóktól, bűbájosoktól, jósoktól… amire úgy hitte képesek, ill. elvárná, hogy képesek legyenek rá: találják ki, hozzák elő az álmát, szerezzék meg isteneiktől, ha vannak, azt, amit ő tudni akar…HASZONTALAN DOLGOKAT BESZÉLTEK - mondja nekik, vagy a másik fordítás szerint: hamis és hazug magyarázatot akartok koholni… Neki az az álom kell, annak értése, annak megfejtése, annak magyarázata. Nem tűr mellébeszélést, HASZONTALAN, elfogadhatatlan számára…
Neki az ÁLMA és annak MAGYARÁZATA KELL… annak megfejtése, amit egyedül ő látott! Az kell, ami neki szólt, az, amitől megijedt, mert nem tudja mi volt, s mitől ijedt meg! Tudnia kell. Ezért minden egyéb, ami eddig kellett, tetszett, HASZONTALAN lett számára. Nem tudta mi volt, de érzi, hogy amit látott, az nem csupán egy álom, mi jön, s tovatűnik, mint más egyébkor. Érzi, ezen múlik minden, az élete, a királysága, jövője. Tudja, hogy lehetetlent kér? Azoktól, akik nem látták, és nem képesek látni, láttatni? Tudja. Akkor miért kéri? Kell neki! Mert amíg nem fontos dolgokról volt szó, elég lehetett elég egy tetszetős magyarázat, hihető mese, de itt többről van szó, fontosabbról… AZ ÁLMOT MONDJÁTOK MEG, ÉS ABBÓL TUDNI FOGOM, HOGY HELYES MAGYARÁZATOT ADTOK-E NEKEM…

Vajon mi hányszor beszélünk HASZONTALANUL? Mikor nincs személyre szóló látásunk Istentől, csak ismeretünk, arról, amiről? Készek vagyunk becsapni magunkat és másokat azzal, amit a dolgokra nézve elfogadható magyarázatnak, megoldásnak, vélünk? Jézus Krisztus mindig személy szerint lát, tanácsol és láttat megoldást azok számára, akik hozzá fordulnak segítségért, gyógyulásért, szabadulásért. Személyes megoldás kell, és azt adja.

A CSILLAGJÓSOK ÍGY VÁLASZOLTAK A KIRÁLYNAK: NINCS OLYAN HALANDÓ A FÖLDÖN, AKI A KIRÁLY KÍVÁNSÁGÁNAK MEG TUDNA FELELNI. NINCS IS EGY OLYAN NAGY ÉS HATALMAS KIRÁLY SEM, AKI ILYEN DOLGOT KÉRDEZETT VOLNA MÁGUSAITÓL, VARÁZSLÓITÓL VAGY CSILLAGJÓSAITÓL. MERT AZ, AMIT A KIRÁLY KÉRDEZ, IGEN NEHÉZ. NINCS IS MÁS, AKI AZT EL TUDNÁ MONDANI A KIRÁLYNAK, CSAK AZ ISTENEK, AKIK NEM LAKNAK EGYÜTT A TESTBEN ÉLŐKKEL.

A varázslók, a bölcsek érzik a dolgok súlyát, de saját határaikat is, ezért próbálják megértetni a királlyal, hogy lehetetlent kér, hisz ők is emberek csapán, bármennyit tudnak, az nem ér fel az istenekig… Ki is jelentik, NINCS AKI AZT EL TUDNÁ MONDANI neki… Nebukodneccárt Isten szólította, személy szerint neki akart valamit mondani… CSAK AZ ISTENEK TUDNÁK MEGMONDANI – közlik a mágusok, mert érzik, Isten szólt és láttatott… ők csak emberek…

EZÉRT A KIRÁLY IGEN NAGY HARAGRA GERJEDT, ÉS ELRENDELTE, HOGY VÉGEZZÉK KI A BABILONI BÖLCSEKET MIND. AMIKOR KIADTÁK A PARANCSOT, HOGY ÖLJÉK MEG A BÖLCSEKET, KERESTÉK DÁNIELT ÉS TÁRSAIT, HOGY ŐKET IS MEGÖLJÉK. EKKOR DÁNIEL OKOS ÉS ÉRTELMES SZAVAKKAL FORDULT ARJÓKHOZ, A KIRÁLY TESTŐRPARANCSNOKÁHOZ, AKI MÁR ELINDULT, HOGY MEGÖLESSE A BABILONI BÖLCSEKET. ÍGY SZÓLT ARJÓKHOZ, A KIRÁLY MEGBÍZOTTJÁHOZ: MIÉRT ADOTT KI ILYEN KEGYETLEN PARANCSOT A KIRÁLY? AKKOR ARJÓK TUDTÁRA ADTA A DOLGOT DÁNIELNEK. DÁNIEL PEDIG BEMENT A KIRÁLYHOZ, ÉS AZT KÉRTE TŐLE, HOGY ADJON NEKI IDŐT, Ő MAJD MEGADJA A MAGYARÁZATOT A KIRÁLYNAK.

A babiloni bölcsek haszontalanná lettek a király számára, ezért elvettetnek. Igazságtalanul ébred a király haragja? Ki fejti meg az álmát, ha ezek se képesek rá? Még nem tudja ki fejti meg az álmát, de abban biztos, hogy akiket ezért tartott, nem képesek rá. Ellenük fordul, mert neki kell az álom és annak magyarázata… Miféle utakon lehet Istenhez érkezni? Kell nekünk, ennyire, amit Isten mondani akar? Miképpen lesz nyilvánvaló, hogy mit akar Isten?

Dániel és társai is a bölcsek iskolájában tanulnak, rájuk nézve is érvényes a parancs… Így tudják meg az egészet, a tovatűnt álmot, a tehetetlen bölcseket, épp Arjóktól, aki kivégzési parancsot kapott, rájuk nézve is… DÁNIEL OKOS ÉS ÉRTELMES SZAVAKKAL FORDULT ARJÓKHOZ, A KIRÁLY TESTŐRPARANCSNOKÁHOZ…Arjókot megállíthatja az okos és értelmes szó… Nem csak válaszol rá, hanem teljesíti Dániel ráfelelő kérését, engedi, hogy Nebukadneccár elé menjen…

Mivel megy oda Dániel? Nem a megfejtéssel. Azt ő se tudja. Időt kér, hogy megkérdezhesse Istenétől. Ebből tudja meg Nebukadneccár, hogy talán mégis van valaki, aki szóba tud (mer) állni azzal az Istennel, aki neki az álmot adta…
Hogy meri ezt tenni Dániel? Hittel, reménységgel… Nincs egyebe. Hisz ő sem tudja az álmot! Mit tud? Hogy Isten láttatni akar valamit, ami még rejtve van. És látja, a királynak mindennél fontosabb, hogy kiderüljön a TITOK, ezért kap tőle időt…

EZUTÁN DÁNIEL HAZAMENT, ÉS TUDTÁRA ADTA A DOLGOT TÁRSAINAK, HANANJÁNAK, MÍSÁÉLNAK ÉS AZARJÁNAK, MAJD IRGALOMÉRT KÖNYÖRÖGTEK A MENNY ISTENÉHEZ, HOGY E TITOK MIATT NE VESSZENEK EL DÁNIEL ÉS TÁRSAI A BABILONI BÖLCSEKKEL EGYÜTT. EKKOR A TITOK LELEPLEZŐDÖTT DÁNIEL ELŐTT ÉJSZAKAI LÁTOMÁSBAN…

Mit tesz Dániel, hogy megtudja az álmot? Egyenesen az álmotadóhoz készül fordulni. De nem egyedül! Tud valamit, hisz valamit, amit mi nem eléggé. Hogy egyedül kevés ehhez, meg kell osztani a súlyt, társakra kell bízni, és együtt kell Istentől irgalmas feleletet kérni! Nem elvárják, hogy mentse meg őket, hanem irgalomért könyörögnek. Nemcsak tudják, kimondva vállalják méltatlanságukat. Valóságos a tudásuk, hogy Nélküle nincs megoldás, nincs megfejtés. Érzik emberi veszendőségüket, Isten irgalmára szorultságukat. Szabadok az irgalomra! Ha nem szól, nem láttat, ők is elvesznek, a babiloni bölcsekkel együtt.

És kiderül, de csak ekkor, hogy így kellett tenni, ezt kellett lépni. Ez volt az egyetlen mód arra, hogy kiderüljön a TITOK! Az, amit Isten láttatni akart. És csak így kaphatta, csak így nyerhetett kegyelmet Dániel. Ezután mutatja meg neki Isten éjszakai látomásban azt, ami Nebukadneccárt annyira megijesztette … Dániel érte is, miatta is, a fogságba hurcolóért, és ugyanakkor a maga és társai életéért szorul Isten irgalmára…

DÁNIEL PEDIG ÁLDOTTA ÉRTE A MENNY ISTENÉT. EZT MONDTA DÁNIEL: ISTEN NEVE LEGYEN ÁLDOTT ÖRÖKKÖN ÖRÖKKÉ, ÖVÉ A BÖLCSESSÉG ÉS A HATALOM. Ő SZABJA MEG A KÜLÖNBÖZŐ IDŐKET ÉS ALKALMAKAT. KIRÁLYOKAT TASZÍT EL, ÉS KIRÁLYOKAT TÁMASZT. Ő AD BÖLCSESSÉGET A BÖLCSEKNEK ÉS TUDOMÁNYT A NAGY TUDÓSOKNAK. Ő TÁRJA FEL A MÉLYEN ELREJTETT TITKOKAT; TUDJA, MI VAN A SÖTÉTSÉGBEN, ÉS NÁLA LAKIK A VILÁGOSSÁG. MAGASZTALLAK ÉS DICSŐÍTLEK ÉN TÉGED, ATYÁIM ISTENE, MERT BÖLCSESSÉGET ÉS ERŐT ADTÁL NEKEM, ÉS MOST TUDTUL ADTAD, AMIT KÉRTÜNK, TUDTUL ADTAD NEKÜNK A KIRÁLY DOLGÁT.

Dániel látja, amit Isten láttat, megérti, amit Isten üzent. De neki nem az álom és annak magyarázata a legfontosabb, hanem az irgalmas Isten jelenléte, magát megmutató mozdulata. Talán érezzük hálaadó szavaiból, mivé lesz Isten az ő szemében és lelkében? Szabad volt tudni és megjelentetik neki a TITOK. Nem tudását érdemesítette, nem tanult bölcsességét áldotta meg Isten bizonyossággal, hanem főhajtó alázatát. Ezért nem saját valakiségével, nem elnyert tudásával, nem saját kitüntetettségével van tele, hanem a könyörülő Istennel… aki FELTÁRJA, az elrejtett TITKOKAT, és TUDTUL ADTA, AMIT KÉRTEK…szabad észrevenni, a többesszámot, tudja, nem feledte, hogy együtt kérték, együtt kapták.

DÁNIEL AZUTÁN ELMENT ARJÓKHOZ, AKINEK A KIRÁLY AZT PARANCSOLTA, HOGY PUSZTÍTSA EL A BABILONI BÖLCSEKET. ODAMENT ÉS EZT MONDTA NEKI: NE PUSZTÍTSD EL A BABILONI BÖLCSEKET! VEZESS ENGEM A KIRÁLY ELÉ, ÉS ÉN MEGMAGYARÁZOM A KIRÁLYNAK AZ ÁLMÁT!

Tudja az álmot, és a magyarázatot, megmenekültek a mágusok, a bölcsek, a varázslók…ezt közli először Arjókkal: NE PUSZTÍTSD EL A BÖLCSEKET…– mondja neki, ezután indul vele a király elé. VEZESS – így mondja Dániel, aki immár látója és magyarázója a látomásnak…

Nincs benne félelem? Hogy biztosan jól látja, amit lát? Lehet ilyen bizonyosan tudni, látni és láttatni? Bár a mi szívünk is ilyen szabad lenne, látni esendő voltunkat, isteni irgalomra szorultságunkat, hogy feleletül teljesen betölthesse szívünket az, ami megszerezhetetlen, ami elérhetetlen, ami rejtve van, de Isten nekünk ajándékozhatja…

2024. március 29., péntek,
Auguszta napja van.

Elhunyt Pásztor Jánosné

2016. május 24., kedd

85 éves korában elhunyt Pásztor Jánosné, a Magyarországi Református Nőszövetség korábbi elnöke. „A legfontosabb számomra, hogy tudom, az Úristen szeret. Hiszem, hogy egészségemben, betegségemben velem van. Amikor legutóbb beteg lettem, éreztem, hogy a legnagyobb orvosság a szeretet. A gyerekeim folyamatosan kerestek, az egész család és a szomszéd is imádkozott értem. A nőszövetségben is nagyon kedvesek voltak, rengeteg gyöngédség van bennük” – mondta két évvel ezelőtt egy interjúban a Reformátusok Lapjának.

Az igazi győzelmek

2016. május 20., péntek

Hasznosságelv szerint működő világban élünk, ahol mindent forintosítanak, de a Szeretethídon senki nem számítja ki, hogy mennyit ér az önkéntes segítség, hiszen jó dolgokat tenni alapvető emberi magatartás. Helyszíni riport Budafokról, a Szeretethíd május 20-i megnyitójáról, ahol nemcsak önkénteskedtek, hanem táncra is perdültek a résztvevők a legkisebbektől kezdve a püspökökön át az államtitkárig.

Hogyan olvassunk égő háztetőt?

2016. május 16., hétfő

Az események egymásutániságában történetet keresni, a történetnek jelentést tulajdonítani: hitbeli cselekedet. Hit nélkül az egymásutániság: egymás nélküliség. A hit értelmezői mozzanatában azonban fölizzik egy lehetséges idézőjel a történet mondatai fölött – Molnár Illés gondolatai Visky András pünkösdi homíliá járól.

Az elefántnál is

2016. május 15., vasárnap

A Szentlélek szimbóluma a galamb. Az ősmélység felett mintegy tojását költő madárként lebegett – a Lélek teremtő hatalom; és Krisztus megkeresztelkedésekor aláereszkedik reá – a Lélek kinyilatkoztató és felhatalmazó erő. Feltétlenül szabad, mégis bizalmas, érkeztében szuverén áldáshozó. Mi azt mondanánk: vendég, holott ő a gazda – és minket avat birtoka vendégeivé: Ő a Lélek. A jelképe galamb.

A különbség: ég és föld

2016. május 11., szerda

A kis konfirmandusok a hét végén egyáltalán nem akartak hazamenni, pedig közülük többen bevallották, hogy néhány nappal korábban a legkülönbözőbb ötleteket fontolgatták, hogyan lehetne meglépni a csendeshétről. Lelki otthon, amely csodák színhelyévé vált. Az a ház, amit a tomboló tűz sem tudott elpusztítani. Harmincéves a nyárlőrinci Emmaus-ház, a kecskeméti reformátusok missziós háza.

Látogatóink száma a mai napon: 5330
Összes látogatónk 2000. november 01. óta : 57524432

Copyright © 2008 Parókia Portál, Minden jog fenntartva.

Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat