belépés | regisztráció RSS

Publikációk Elküld Nyomtat

Ablonczy Ágnes

Dániel könyve - 15. Nem a magunk igaz tetteiben…

Ószövetség – Dániel könyve 9:1-21.

A MÉDEK KÖZÜL SZÁRMAZÓ AHASVÉRUS FIÁNAK, DÁRIUSNAK AZ ELSŐ ÉVÉBEN, MIUTÁN Ő A KÁLDEUSOK ORSZÁGÁNAK A KIRÁLYA LETT, AZ Ő URALKODÁSÁNAK ELSŐ ÉVÉBEN ÉN DÁNIEL, MEGÉRTETTEM AZ ÍRÁSOKBÓL, HOGY MIT JELENT AZOKNAK AZ ÉVEKNEK A SZÁMA, AMELYEKRŐL AZ ÚR IGÉJE SZÓLT JEREMIÁS PRÓFÉTÁNAK, HOGY HETVEN ÉVNEK KELL ELTELNIE A ROMBADŐLT JERUZSÁLEM FÖLÖTT.

Új esztendő kezdődött. Mitől új? Csak a neve új, ha Isten nem kezd újat, ha nem könyörül rajtunk, nem újulunk, nem változunk meg, semmi sem változik meg attól, hogy 2010-et írunk. Dániel prófétának új gazdája (királya) lett a fogságban, de ő nem ettől a változástól remél újat, hanem attól, amit Isten ígért, közel hetven esztendeje. Dániel emlékszik a hetven esztendővel ezelőtti isteni ígéretre, amit egykor Jeremiás próféta közvetített népének vezetői felé:

„Az Úr elküldte hozzátok szolgáit, a prófétákat, idejében küldte, de ti nem hallgattatok és nem figyeltetek rájuk, meg sem hallgattátok őket. A próféták ezt mondták: Térjen meg mindenki a maga gonosz útjáról és gaztetteiből! Akkor mindörökké azon a földön laktok, amelyet nektek és őseiteknek adott az Úr. Ne kövessetek más isteneket, ne tiszteljétek és ne imádjátok őket! Ne bosszantsatok engem kezetek csinálmányaival, hogy rosszat ne tegyek veletek! De ti nem hallgattatok rám - így szól az Úr -, csak azért, hogy bosszantsatok kezetek csinálmányaival, saját károtokra. Azért ezt mondja a Seregek Ura: Mivel nem hallgattatok beszédemre, elhozatom észak valamennyi népét - így szól az ÚR -, meg szolgámat, Nebukadneccart, Babilónia királyát. Rázúdítom erre az országra, lakóira és valamennyi szomszédos népre. Kiirtom őket, megborzad és felszisszen, aki látja, mert örökre romhalmazzá teszem őket. Megszüntetem náluk a vidám örvendezés zaját, a vőlegény és a menyasszony örömét, a malomzúgást és a mécsvilágot. Ez az ország szörnyű romhalmazzá lesz, és ezek a népek Babilónia királyának fognak szolgálni hetven esztendeig”. Jeremiás 25:5-11.

Jeremiás próféta ítéletet közvetít, azok felé, akik Isten népéhez tartoznak. Az okot is közli, miért fordul el népétől az Isten, miért engedi azt, ami következik. De nem örökre veti el őket, mert nem végképp utálta meg őket, csak engedi, hogy a bűnre a bűn következménye feleljen. Féltette, óvta, figyelmeztette őket, újra meg újra, de nem hallgattak rá, nem hallgattak prófétáira, s épp mert igazságos Úr, áldozatul eshetnek a rossznak. Hetven esztendeig…

Mire emlékszünk? Lépjünk visszafelé hetven esztendőt! Mi volt hetven esztendővel ezelőtt? Van köztünk, aki élt akkor, van, aki csak hallott a második világháborúról...Mire felelve következett, és miféle hetven esztendő volt? Avagy nézzünk vissza 1990-től: mi volt az úgynevezett rendszerváltoztatás előtt hetven évvel? Az első világháború utáni iszonyú térvesztés, a trianoni szétdarabolás… Ítélet volt? Mire felelt? És változott valami, vagy csupán más lett az, aki a hatalmat átvette, gyakorolta. Mi lett az akkori lehetőséggel? Elveszett? Vagy még a miénk? Kin és min múlik az új élet lehetősége?

Dániel próféta fogságban van, hetven esztendeje. Emberéletnyi idő óta. A nép vezetői, akik miatt egykor a fogság következett, azok már nem élnek. Csak az utánuk jövő nemzedék lehetőségei nyílhatnak, ha nyílnak, hetven év elmúltával. Dániel nem magáért, nem a maga lehetőségéért, hanem értük emlékezik, értük remél, hiszi az ígéretet, értük áll oda Isten elé.

Vajon mi, miféle ígéreteket őrzünk? Merjük megérteni, szívünkben hordozni a távoli jövő reménységét? Készek vagyunk évtizedeken keresztül remélni azt, ami elveszett, merjük várni, érte hűségesen könyörögni, amit mi már nem, csupán utódaink érhetnek meg?

Édesapám mesélte, miféle életre szóló célt, teret talált, amikor a negyvenes évek legvégén belépett a Betánia CE Szövetségbe. Ám azt hamarosan megszüntette, feloszlatta az akkori államhatalom. De amit azon a helyen átvett, kapott, azt lelkében, szívében hordozta, és ott, abban a körben élte, ahova épp akkoriban került. Lelkészi megbízást kapott egy gyülekezet építésére, mely addig sosemvolt, neki kellett alapítani, működtetni. És ebben a gyülekezetben az ő Krisztus által megragadott, megelevenedett szíve diktált, és akik hozzá kapcsolódtak, egyek voltak ebben a hitben, összetartoztak reménységben, hűségben... Ahogy egykor Dániel próféta, ott, ahova a többi fogollyal vetődött népe bűne miatt. Nem népe elvetettségén kesergett, hanem az Istenhez tartozást élte, ahol élhette. Egész élete erről szólt, az Úristenre szorultságról, akihez ő mindig, minden helyzetben hűségesen ragaszkodott. Ez az első dolog, amit érdemes megjegyeznünk. Isten mindenütt jelen van, ahol keresik őt.

AZ ÚRISTENHEZ FORDULTAM, HOZZÁ FOLYAMODTAM IMÁDSÁGGAL ÉS KÖNYÖRGÉSSEL, BÖJTÖLVE ZSÁKRUHÁBAN ÉS HAMUBAN. IMÁDKOZTAM ISTENEMHEZ, AZ ÚRHOZ, ÉS VALLÁST TÉVE EZT MONDTAM: Ó URAM, NAGY ÉS FÉLELMES ISTEN, AKI MEGTARTOD A SZÖVETSÉGET ÉS A HŰSÉGET AZOK IRÁNT, AKIK SZERETNEK ÉS MEGTARTJÁK PARANCSOLATAIDAT! VÉTKEZTÜNK, ÉS BŰNBE ESTÜNK, MEGSZEGTÜK TÖRVÉNYEDET, ÉS LÁZADÓK VOLTUNK, ELTÉRTÜNK PARANCSOLATAIDTÓL ÉS TÖRVÉNYEIDTŐL.

Hogyan fordul Istenhez? Alázatosan…Mitől alázatos Dániel lelke? Valóságosan alázatos? Vajon mi kell ahhoz, hogy egy legyek Isten előtt azokkal, akik vétkeztek,akik miatt mindenkit, egy egész népet ítélet ért? Lehet magunkra venni mások vétkeit a mindentudó Isten előtt? Mert így mondja Dániel az imádságban: VÉTKEZTÜNK, ÉS BŰNBE ESTÜNK, MEGSZEGTÜK TÖRVÉNYEDET, ÉS LÁZADÓK VOLTUNK, ELTÉRTÜNK PARANCSOLATAIDTÓL ÉS TÖRVÉNYEIDTŐL… Nem álságos ez? Vajon mi egynek gondoljuk magunkat azokkal, akik miatt baj ért minket, akik miatt szenvedünk? Pedig, aki különbnek hiszi magát, annak szívében harag, gőg, megvetés ébred, nem érte való reménység, nem alázat. Lehet Istennek erre felelni? Előbb saját tetteinkbe, érdemeinkbe vetett hitünktől, kell minket megszabadítani. „Ne bosszantsatok engem kezetek csinálmányaival!” Jer. 25:7. Tetteitek választanak el tőlem…

NEM HALLGATTUNK SZOLGÁIDRA, A PRÓFÉTÁKRA, AKIK A TE NEVEDBEN SZÓLTAK KIRÁLYAINKHOZ, VEZÉREINKHEZ, ELŐDEINKHEZ ÉS AZ ORSZÁG EGÉSZ NÉPÉHEZ. NEKED, URAM, IGAZAD VAN, NEKÜNK PEDIG SZÉGYENKEZNÜNK KELL MÉG MA IS; NEKÜNK, JÚDA FÉRFIAINAK, JERUZSÁLEM LAKÓINAK ÉS AZ EGÉSZ IZRÁELNEK KÖZELBEN ÉS TÁVOLBAN, MINDAZOKBAN AZ ORSZÁGOKBAN, AMELYEKBE SZÉTSZÓRTAD ŐKET HŰTLENSÉGÜK MIATT; MERT HŰTLENEK VOLTAK HOZZÁD. SZÉGYENKEZNÜNK KELL, URAM, NEKÜNK, KIRÁLYAINKNAK, VEZÉREINKNEK ÉS ELŐDEINKNEK, MERT VÉTKEZTÜNK ELLENED.

Mi a vétkük? Isten szólt, egyszer, kétszer, ki tudja hányszor, szolgáin, prófétáin keresztül, de hiába szólt, nem tértek meg, nem fordultak felé… NEM HALLGATTUNK SZOLGÁIDRA… Hűtlenség, a hinni nem tudás, az Istenhez tartozásban, egymással való összetartozásban…

Mikor múlt hét elején Pestre utaztam, hallottam a rádióban két férfiút beszélgetni. Arról, mi jöhet 2010-ben? Egyikük tréfálkozva emlegette, hogy Nostradamus harmadik világháborút jósolt erre az esztendőre… Elhiszi? Akkor miért így mondja? Nem hiszi? Akkor meg minek ilyeneket beszélni? Ha valaki forgatta, olvasta Nosrtradamus könyvét ( nemrég megjelent ), az csodálkozhatott, mint én, hogy, amit most hírként közöltek, egyáltalán nincs így benne…

„Próféciák címmel jelentették meg Nostradamus jövendöléseit 1555-ben. Michel Nostredame néven született, félelmetes képességekkel megáldott férfi jóslatait már közel ötszáz éve próbálják megfejteni. Ez azért okoz nehézségeket, mert próféciáit sejtelmes mondatokban fogalmazta meg. Ezek a jövendölések többnyire csak az őt kutató szakértők számára világosak.”

Mi a különbség aközött, hogy elhiszem, s aközött, hogy remélni merem? Mi a különbség aközött, hogy vágyom rá, és aközött, hogy hiszem? Abban hiszünk, amiben érdemes hinni?

A múlt héten vizsgára készülő lányomhoz, apró unokáimhoz mentem segíteni. A nagyobbik bántotta a kicsit. Szigorúan rászóltam. Hiába. Mikor újra bántotta, felálltam, s az ajtó felé megindulva mondtam, hogy így nem játszom vele. „Megígérem, hogy soha többé nem bántom” – mondta rögtön, mint aki jól tudja, amit erről tudni illik. Ám öt perc múlva, mikor útjában volt a kicsi, újra ellene lendült a keze. Mi diktálta neki az ígéretet adott pillanatban? És nekünk? Amit épp érzünk, vagy amit lépni remélünk? A kettő nem ugyanaz.

A MI URUNK, ISTENÜNK IRGALMAS ÉS MEGBOCSÁT. DE MI ELLENE LÁZADTUNK, ÉS NEM HALLGATTUNK ISTENÜNKNEK, AZ ÚRNAK A SZAVÁRA. NEM AZ Ő TÖRVÉNYEI SZERINT ÉLTÜNK, AMELYEKET ADOTT NEKÜNK SZOLGÁI, A PRÓFÉTÁK ÁLTAL. AZ EGÉSZ IZRÁEL MEGSZEGTE TÖRVÉNYEDET, ÉS ELTÉRT TŐLE, NEM HALLGATOTT SZAVADRA. AZÉRT SZAKADT RÁNK AZ ESKÜ ÁTKA, AMELY MEG VAN ÍRVA MÓZESNEK, AZ ISTEN SZOLGÁJÁNAK TÖRVÉNYÉBEN, MERT VÉTKEZTÜNK ELLENE.

Vétkeztünk, mindnyájan vétkeztünk. Nincs köztünk tiszta. Ez látás, avagy nem látás kérdése. Minden bűnnek következménye van, ez tapasztalás kérdése. És ha lépni merem, hogy Isten irgalmas Isten? Ez egyedül hit kérdése. Mit látunk, mit tudunk, mit hiszünk? Nincs bűntelen ember, a rossznak hatalma van a földön, mindenkit megront, elveszíthet, de Isten szabaddá tud tenni. Mert IRGALMAS. Hiszem, remélem irgalmát? Mire késztet ez a reménység?

MEGTARTOTTA SZAVÁT, AMELLYEL FENYEGETETT MINKET ÉS BÍRÁINKAT, AKIK BÍRÁSKODTAK FÖLÖTTÜNK: AZT, HOGY NAGY VESZEDELMET HOZ RÁNK. MERT NEM TÖRTÉNT OLYAN SEHOL AZ ÉG ALATT, MINT AMI JERUZSÁLEMBEN TÖRTÉNT. UTOLÉRT BENNÜNKET MINDAZ A VESZEDELEM, AMI MEG VAN ÍRVA MÓZES TÖRVÉNYÉBEN. MÉGSEM ESEDEZTÜNK ISTENÜNKHÖZ, AZ ÚRHOZ, NEM TÉRTÜNK MEG BŰNEINKBŐL, ÉS NEM TÖRŐDTÜNK IGAZSÁGODDAL. EZÉRT AZ ÚRNAK GONDJA VOLT ARRA, HOGY ELHOZZA RÁNK A VESZEDELMET.

Isten megtartotta a szavát. Aki hallott róla, tud róla, emlékszik rá, mint Dániel, az tudja, hogy mi következett és miért következett. Annak számára, aki megértette miből következett az átok, az ítélet, a jogos, megígért büntetés, annak szívében ébredhet reménység az irgalom lehetőségére. Aki ezt nem látja, az rosszul lát, vagy elvárja a szabadítást, vagy elhiszi, hogy Isten kiszámíthatatlan, kegyetlen úr. Dániel nem lett keserű a rabságban, nem lett vak, tudja az igazságot, megértette, elfogadta, és ennek ellenében ébred irgalmas Istenbe vetett hite. Tudja, hogy népe megérdemelte a büntetést, de reménység élteti nem hunyt ki benne.

Isten IGAZ. A választás lehetőségét ajándékozza népének. Áldást és átkot, életet és halált, jót és rosszat. (5.Mózes 30:15-20.) Aki az engedetlenséget választotta, az ugyanakkor átkot, halálba vivő utat választott! Ami engedetlenségéből következik, nem Isten kegyetlenségéből.

MERT ISTENÜNK, AZ ÚR, BÁRMIT CSELEKSZIK IS, IGAZ, CSAK MI NEM HALLGATTUNK SZAVÁRA. MOST AZÉRT, URUNK, ISTENÜNK, AKI KIHOZTAD NÉPEDET EGYIPTOMBÓL ERŐS KÉZZEL, ÉS OLYAN NEVET SZEREZTÉL MAGADNAK, AMELY MA IS HÍRES: VÉTKEZTÜNK, BŰNBE ESTÜNK! URUNK, BÁR TE MINDENBEN IGAZ VAGY, FORDULJON EL LÁNGOLÓ HARAGOD VÁROSODTÓL, JERUZSÁLEMTŐL ÉS SZENT HEGYEDTŐL! MERT A MI VÉTKEINK ÉS ELŐDEINK BŰNE MIATT GYALÁZTÁK JERUZSÁLEMET ÉS NÉPEDET MINDAZOK, AKIK KÖRÜLÖTTÜNK VANNAK.
Dániel kér, esdekel, könyörög a jogos harag megszűntéért, és a visszatérés lehetőségéért. Emlékszik az ítéletre, de nem csak az ítéletre, hanem az ígéretre is, ami hetven esztendővel ezelőtt hangzott el… Nem azért mert népe megjavult, nem azért mert megérdemlik, hanem mert Isten ígérte irgalmát, már ítélő szavát követőn is. Ha megbocsát, ha elfordul haragja, akkor következhet valami, amit irgalmából, szeretetéből, kegyelméből nyer az ő népe.

HALLGASD MEG MÉGIS, ISTENÜNK, SZOLGÁD IMÁDSÁGÁT ÉS KÖNYÖRGÉSÉT, ÉS RAGYOGJON RÁ ORCÁD ELPUSZTULT SZENTÉLYEDRE, ÖNMAGADÉRT, Ó URUNK! ISTENEM, FORDÍTSD FELÉM FÜLEDET, ÉS HALLGASS MEG! NYISD KI SZEMEDET, ÉS LÁSD MEG: MILYEN PUSZTULÁS ÉRT BENNÜNKET ÉS AZT A VÁROST, AMELYET A TE NEVEDRŐL NEVEZTEK EL! MERT NEM A MAGUNK IGAZ TETTEIBEN, HANEM A TE NAGY IRGALMADBAN BÍZVA VISSZÜK ELÉD KÖNYÖRGÉSEINKET. URAM, HALLGASS MEG! URAM, BOCSÁSS MEG! URAM, FIGYELJ RÁNK, ÉS CSELEKEDJ, NE KÉSLEKEDJ! ÖNMAGADÉRT, ISTENEM, HISZEN A TE NEVEDRŐL NEVEZTÉK EL VÁROSODAT ÉS NÉPEDET!

Megrázó, lelket érintő könyörgés Dánielé. Nyoma sincs benne önigazolásnak, valakiségnek, érdemekre, jótettekre való hivatkozásnak (pedig neki lenne mire hivatkozni), se elvárásnak…

Édesapám most megjelent Dániel könyvében szerepel egy igen fontos mondat: „Istent nem lehet felelet reménye nélkül megszólítani.” Mit jelent ez a mondat? Így folytatódik kötetében ez a gondolatsor: „Imáink akkor eredményesek, ha elérnek Isten trónjáig. Dániel imája ajtónyitó volt. Isten szíve szerint imádkozott. Feleletet kapott.”

MÉG BESZÉLTEM, IMÁDKOZTAM, VALLÁST TÉVE VÉTKEMRŐL ÉS NÉPEMNEK, IZRÁELNEK A VÉTKÉRŐL, ÉS KÖNYÖRÖGTEM ISTENEMHEZ, AZ ÚRHOZ, ISTENEM SZENT HEGYÉÉRT; MÉG MONDTAM AZ IMÁDSÁGOT, AMIKOR GÁBRIEL, AZ A FÉRFI, AKIT AZELŐTT LÁTTAM A LÁTOMÁSBAN, SEBESEN HOZZÁM REPÜLT, ÉS MEGÉRINTETT ENGEM AZ ESTI ÁLDOZAT IDEJÉN.

Dániel szívből mondott, szívhez szóló könyörgését meghallja Isten. És válaszol rá. Hogyan? Még mondja, mikor érte indul követe; Gábriel. Ilyen bizonyosak lehetünk a minket halló Isten szeretetében. Nem kéréseink teljesítésében, hanem feleletében. Elég ez nekünk? Hogy küld, mozdít értünk valakit. Érintésétől tárul a szívünk? Ám ha mi akarjuk diktálni, megmondani, mit tegyen, mit ne tegyen, akkor szemünkben semmi se lehet válasz, csak kérésünk teljesítése. És ha Ő mást akar felelni? Dániel hetven esztendeje fogságban van, de szíve szabad. Pedig soha többé nem megy haza. Csak másoknak közvetítheti a hazaindulás lehetőségét…

Karácsonykor 95. esztendős édesapánk arról beszélt nekünk, népes családjának, miféle feledhetetlen gyermekkori emlék ébredt benne, mikor a 126. zsoltár 5.versét olvasta: „Akik könnyhullatással vetnek, vigadozva aratnak majd. Aki vetőmagját sírva emelve megy tova, vigadozással jő elő, kévéit emelve...” Szép őszi idő volt akkor, felszántották a földet, s úgy tervezték, másnap bevetik. Igen ám, de éjjel fordult az idő, lelket dermesztő hideg jött, nem lehetett a sorok végéig se látni. De vetni kellett, mert a szántás már megtörtént. Ő kisfiú volt még, jól bebugyolálták, hogy ne fázzon, s úgy állították a sor végébe, irányt mutatni. De jól emlékszik rá, a hozzá újra meg újra közeledő, köddel, széllel szembeforduló nagybátyjának arcára miképp hullott a könny. Keserves nehéz vetés volt, de vetettek a majdani aratásért. Édesapám azt is említette, azt sem feledte el, hogy abban az évben, milyen gazdag termés volt… Aki ma vet, mindig a holnapért, a jövőért vet, és aki mer a jövőért vetni, azt megáldja az Isten. Olykor csak az utódaiban, az utódaiért… Édesapám, Dániel könyvét így fejezi be:

„Te, Dániel, indulj útra a minden élők útján, a vég felé. Életedben, bármily hosszúra nyúlt is az, nem éred meg ezeket… Bízd magad és néped sorsát arra, aki egyedül képes azt megítélni. Isten napja és országa közeledőben van, de annak a részletei nem tartoznak rád.
Rád az van bízva, hogy tarts ki abban, amire első pillanattól elkötelezted magad.”

2024. március 29., péntek,
Auguszta napja van.

Elhunyt Pásztor Jánosné

2016. május 24., kedd

85 éves korában elhunyt Pásztor Jánosné, a Magyarországi Református Nőszövetség korábbi elnöke. „A legfontosabb számomra, hogy tudom, az Úristen szeret. Hiszem, hogy egészségemben, betegségemben velem van. Amikor legutóbb beteg lettem, éreztem, hogy a legnagyobb orvosság a szeretet. A gyerekeim folyamatosan kerestek, az egész család és a szomszéd is imádkozott értem. A nőszövetségben is nagyon kedvesek voltak, rengeteg gyöngédség van bennük” – mondta két évvel ezelőtt egy interjúban a Reformátusok Lapjának.

Az igazi győzelmek

2016. május 20., péntek

Hasznosságelv szerint működő világban élünk, ahol mindent forintosítanak, de a Szeretethídon senki nem számítja ki, hogy mennyit ér az önkéntes segítség, hiszen jó dolgokat tenni alapvető emberi magatartás. Helyszíni riport Budafokról, a Szeretethíd május 20-i megnyitójáról, ahol nemcsak önkénteskedtek, hanem táncra is perdültek a résztvevők a legkisebbektől kezdve a püspökökön át az államtitkárig.

Hogyan olvassunk égő háztetőt?

2016. május 16., hétfő

Az események egymásutániságában történetet keresni, a történetnek jelentést tulajdonítani: hitbeli cselekedet. Hit nélkül az egymásutániság: egymás nélküliség. A hit értelmezői mozzanatában azonban fölizzik egy lehetséges idézőjel a történet mondatai fölött – Molnár Illés gondolatai Visky András pünkösdi homíliá járól.

Az elefántnál is

2016. május 15., vasárnap

A Szentlélek szimbóluma a galamb. Az ősmélység felett mintegy tojását költő madárként lebegett – a Lélek teremtő hatalom; és Krisztus megkeresztelkedésekor aláereszkedik reá – a Lélek kinyilatkoztató és felhatalmazó erő. Feltétlenül szabad, mégis bizalmas, érkeztében szuverén áldáshozó. Mi azt mondanánk: vendég, holott ő a gazda – és minket avat birtoka vendégeivé: Ő a Lélek. A jelképe galamb.

A különbség: ég és föld

2016. május 11., szerda

A kis konfirmandusok a hét végén egyáltalán nem akartak hazamenni, pedig közülük többen bevallották, hogy néhány nappal korábban a legkülönbözőbb ötleteket fontolgatták, hogyan lehetne meglépni a csendeshétről. Lelki otthon, amely csodák színhelyévé vált. Az a ház, amit a tomboló tűz sem tudott elpusztítani. Harmincéves a nyárlőrinci Emmaus-ház, a kecskeméti reformátusok missziós háza.

Látogatóink száma a mai napon: 5344
Összes látogatónk 2000. november 01. óta : 57524446

Copyright © 2008 Parókia Portál, Minden jog fenntartva.

Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat