belépés | regisztráció RSS

Publikációk Elküld Nyomtat

Botos Andrea

Egy cikk margójára, avagy Eltartási szerződés

„Szép környezetben élő, csendes, kisigényű, öregedő vidéki gyülekezet eltartási szerződést kötne városi, dinamikusan fejlődő, fiatal egyházközséggel. A jelentkezéseket „Diakónia" jeligére várjuk a kiadóba."

A fenti szöveget egy keserű szájízű napon alkottam, aznap, amikor megkaptam a hírt a következő temetésről. A hónapban a harmadikról. Tudom, hogy a három nem olyan ijesztően nagy szám. Ám a bejelentés az egyik szolgálati helyem igencsak megfogyatkozott, átlagéletkort tekintve nagyszülőkorú gyülekezetéből érkezett. Épp miután elolvastam a Parókia Portálján a „Miért hagyják el az egyházat ma az emberek?"c.  előadást. Nem örültem annak, hogy felfedeztem két újabb távozási irányt. Két olyat, amely errefelé igen „népszerű" és mégis hiányzik az írásból.

·    Miért hagyják el az egyházat itt, vidéken az emberek? Mert meghalnak.

Tudjuk, hogy főként idősek tartják fent a vidéki egyházközségek nagy százalékát. Olyan helyeket, ahol a templom műemlék - púp a háton -, gazdaságtalan a parókia fűtésrendszere. Olyan helyeken, ahol az átlagnyugdíj 36.000 forint körüli. Olyan helyeken, ahol a lelkipásztor folytonosan úton van, mert nem egy, kettő vagy három községet gondoz, hanem kilencet. Esetleg - micsoda megalománia - még többet. Az idősek ragaszkodnak a falujukhoz, a gyülekezetükhöz, Krisztusukhoz, és vágyják az istentiszteletet, a látogatást. Úgy, mint a városiak. Csak az anyagi lehetőségeik szerényebbek, képtelenek a teljes lelkészi állás fenntartására, noha igényük volna rá.
Olyanok számomra ezek az egyházközségek - és itt hangsúlyoznám: közösségekről írok -, mint a magukra maradt idős anyák, akikről az önálló gyülekezetté felnőtt, saját lábukra állt leányok megfeledkeztek...
Jöhet a riposzt:
Hol vannak ezeknek az idős gyülekezeti tagoknak a gyermekei? A középkorúak, a keresőképesek, a „derékhad"? Ott, ahol a munka, a megélhetés, az óvoda, az iskola: a városokban.

·    És itt a második vidéki távozási irány: a város. Például Budapest.

Akárcsak az előző ok ez is független a faluban végzett igehirdetés és lelki szolgálat minőségétől.  A falusi lét - és most nem a nagyvárosok környékén lévő agglomerációs községekre utalok - jelenleg a mazochizmus egy nagyon speciális formája. Akadozó orvosi ellátást, autó nélkül katasztrofális közlekedést, fizetés nélküli, vagy bizonytalan mennyiségű, netán csak időszaki keresetet adó munkahelyek tömkelegét kínálja a kalandvágyóknak egészséges és szemet gyönyörködtető környezetben. Sajnos kevesen rendelkeznek efféle lelki beállítottsággal, és inkább elköltöznek.

Én pedig hiába prédikálok - reményeim szerint, minden képességemet és készségemet felhasználva - Krisztus központúan, teológiai mélységekkel teljesen, hiába keresek munkatársakat, a gyülekezet nőttön fogy, hisz sem a temetőben nyugvókat, sem az a városba költözötteket el nem érhetem.  

a szerző lelkipásztor, Látrány-Felsőmocsolád

 

További cikkek:
2024. április 25., csütörtök,
Márk napja van.

Elhunyt Pásztor Jánosné

2016. május 24., kedd

85 éves korában elhunyt Pásztor Jánosné, a Magyarországi Református Nőszövetség korábbi elnöke. „A legfontosabb számomra, hogy tudom, az Úristen szeret. Hiszem, hogy egészségemben, betegségemben velem van. Amikor legutóbb beteg lettem, éreztem, hogy a legnagyobb orvosság a szeretet. A gyerekeim folyamatosan kerestek, az egész család és a szomszéd is imádkozott értem. A nőszövetségben is nagyon kedvesek voltak, rengeteg gyöngédség van bennük” – mondta két évvel ezelőtt egy interjúban a Reformátusok Lapjának.

Az igazi győzelmek

2016. május 20., péntek

Hasznosságelv szerint működő világban élünk, ahol mindent forintosítanak, de a Szeretethídon senki nem számítja ki, hogy mennyit ér az önkéntes segítség, hiszen jó dolgokat tenni alapvető emberi magatartás. Helyszíni riport Budafokról, a Szeretethíd május 20-i megnyitójáról, ahol nemcsak önkénteskedtek, hanem táncra is perdültek a résztvevők a legkisebbektől kezdve a püspökökön át az államtitkárig.

Hogyan olvassunk égő háztetőt?

2016. május 16., hétfő

Az események egymásutániságában történetet keresni, a történetnek jelentést tulajdonítani: hitbeli cselekedet. Hit nélkül az egymásutániság: egymás nélküliség. A hit értelmezői mozzanatában azonban fölizzik egy lehetséges idézőjel a történet mondatai fölött – Molnár Illés gondolatai Visky András pünkösdi homíliá járól.

Az elefántnál is

2016. május 15., vasárnap

A Szentlélek szimbóluma a galamb. Az ősmélység felett mintegy tojását költő madárként lebegett – a Lélek teremtő hatalom; és Krisztus megkeresztelkedésekor aláereszkedik reá – a Lélek kinyilatkoztató és felhatalmazó erő. Feltétlenül szabad, mégis bizalmas, érkeztében szuverén áldáshozó. Mi azt mondanánk: vendég, holott ő a gazda – és minket avat birtoka vendégeivé: Ő a Lélek. A jelképe galamb.

A különbség: ég és föld

2016. május 11., szerda

A kis konfirmandusok a hét végén egyáltalán nem akartak hazamenni, pedig közülük többen bevallották, hogy néhány nappal korábban a legkülönbözőbb ötleteket fontolgatták, hogyan lehetne meglépni a csendeshétről. Lelki otthon, amely csodák színhelyévé vált. Az a ház, amit a tomboló tűz sem tudott elpusztítani. Harmincéves a nyárlőrinci Emmaus-ház, a kecskeméti reformátusok missziós háza.

Látogatóink száma a mai napon: 6407
Összes látogatónk 2000. november 01. óta : 57871055

Copyright © 2008 Parókia Portál, Minden jog fenntartva.

Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat