Barabásozunk egy jót, aztán megyünk kezet mosni, jól beebédelni, mint aki jól végezte dolgát. Jól megvédte nyáját.
A református közbeszédben és internetes listákon sokszor emlegetik mostanság a Hit Gyülekezetét (amely Magyarországon hamarosan a történelmi egyházak egyike lesz. Jó próbájaként, egyfajta lakmuszpapírjaként, például az ökumenének, oda-vissza.) Mint minden rossznak gyökerét. „Ahová betették a lábukat ..., ott fű sem termett..., kéne egy jó stratégia; A hit gyüli megindult... itt is, minden szinten..., újságjainkban, mail-ben, sms-ben toboroz. Van-e olaj a lámpásainkban?"
A hozzászólókat olvasva az az érzésem támadt, hogy egyházunkban minden olyan szép és jó lenne, ha az a fránya „hitgyüli" hagyná és nem zavarna be folyton. De bezavar, mi meg elveresedő arccal pattogunk, mint a gumilabda. A plafonig.
Azt hiszem nem is a „hitgyüli" a lényeg, eme össznépi bűnbak-keresésben, - elvégre sokan halásznak még más tavában, egészen hosszú listát írhatnánk össze Á-tól Z-ig... - hanem maga az ágyúzás, a feszültség-levezetés. A mi reakciónk.
Semmi új nincs benne. Éppen csak kétezer éves. Találjunk végre valakit, akire mindent ráaggathatunk. Köztük a saját hibáinkat (evangélium nélküli igehirdetések, az apologetika nélküli tanítás sb). Kibokszoljuk magunkból a felgyűlt feszültséget. Most éppen a hitgyülinek nőtt szarva, legközelebb majd máson találjuk meg a patát.
Barabásozunk egy jót, aztán megyünk kezet mosni, jól beebédelni, mint aki jól végezte dolgát.
Jól megvédte nyáját.
A sok-sok rettegő hozzászólást követi egy józanabb: „a szekta jelenléte és virulása tehát figyelmeztetés a testnek. Van-e önkritikánk?"
Tényleg, van-e?
Nem hiszem, hogy egyházat valakik ellenében kellene építeni, ellenségkép(ek) kreálásával. Az evangélium hirdetése nem valaki - „gencsipap", ilyen gyüli, olyan gyüli (a lista hosszan folytatható) - ellenében kötelességünk és hivatásunk, hanem mert Krisztus küld erre a szolgálatra. Nem azért küld, hogy valakit elintézzünk, kilőjjünk, hanem, hogy Őt képviseljük.
Igen, sokszor elfelejtjük, milyen is az a Krisztus, akit szolgálunk (szolgálnunk kellene). Hogy nem olyan, mint mi.
A sopánkodás, az árnyékboksz önmagában kevés, - tán csak feszültség-levezetésnek elég, ha egyáltalán - a gyakorlatban egy hitvédelmi témájú bibliaóra-sorozat többet ér.
Dzsiház helyett evangélium.
85 éves korában elhunyt Pásztor Jánosné, a Magyarországi Református Nőszövetség korábbi elnöke. „A legfontosabb számomra, hogy tudom, az Úristen szeret. Hiszem, hogy egészségemben, betegségemben velem van. Amikor legutóbb beteg lettem, éreztem, hogy a legnagyobb orvosság a szeretet. A gyerekeim folyamatosan kerestek, az egész család és a szomszéd is imádkozott értem. A nőszövetségben is nagyon kedvesek voltak, rengeteg gyöngédség van bennük” – mondta két évvel ezelőtt egy interjúban a Reformátusok Lapjának.
Hasznosságelv szerint működő világban élünk, ahol mindent forintosítanak, de a Szeretethídon senki nem számítja ki, hogy mennyit ér az önkéntes segítség, hiszen jó dolgokat tenni alapvető emberi magatartás. Helyszíni riport Budafokról, a Szeretethíd május 20-i megnyitójáról, ahol nemcsak önkénteskedtek, hanem táncra is perdültek a résztvevők a legkisebbektől kezdve a püspökökön át az államtitkárig.
Az események egymásutániságában történetet keresni, a történetnek jelentést tulajdonítani: hitbeli cselekedet. Hit nélkül az egymásutániság: egymás nélküliség. A hit értelmezői mozzanatában azonban fölizzik egy lehetséges idézőjel a történet mondatai fölött – Molnár Illés gondolatai Visky András pünkösdi homíliá járól.
A Szentlélek szimbóluma a galamb. Az ősmélység felett mintegy tojását költő madárként lebegett – a Lélek teremtő hatalom; és Krisztus megkeresztelkedésekor aláereszkedik reá – a Lélek kinyilatkoztató és felhatalmazó erő. Feltétlenül szabad, mégis bizalmas, érkeztében szuverén áldáshozó. Mi azt mondanánk: vendég, holott ő a gazda – és minket avat birtoka vendégeivé: Ő a Lélek. A jelképe galamb.
A kis konfirmandusok a hét végén egyáltalán nem akartak hazamenni, pedig közülük többen bevallották, hogy néhány nappal korábban a legkülönbözőbb ötleteket fontolgatták, hogyan lehetne meglépni a csendeshétről. Lelki otthon, amely csodák színhelyévé vált. Az a ház, amit a tomboló tűz sem tudott elpusztítani. Harmincéves a nyárlőrinci Emmaus-ház, a kecskeméti reformátusok missziós háza.
Látogatóink száma a mai napon: 2907
Összes látogatónk 2000. november 01. óta : 57802206
Copyright © 2008 Parókia Portál, Minden jog fenntartva.