A református közbeszédben és internetes listákon sokszor emlegetik mostanság a Hit Gyülekezetét (amely Magyarországon hamarosan a történelmi egyházak egyike lesz. Jó próbájaként, egyfajta lakmuszpapírjaként, például az ökumenének, oda-vissza.) Mint minden rossznak gyökerét. „Ahová betették a lábukat ..., ott fű sem termett..., kéne egy jó stratégia; A hit gyüli megindult... itt is, minden szinten..., újságjainkban, mail-ben, sms-ben toboroz. Van-e olaj a lámpásainkban?"

A hozzászólókat olvasva az az érzésem támadt, hogy egyházunkban minden olyan szép és jó lenne, ha az a fránya „hitgyüli" hagyná és nem zavarna be folyton. De bezavar, mi meg elveresedő arccal pattogunk, mint a gumilabda. A plafonig. 
Azt hiszem nem is a „hitgyüli" a lényeg, eme össznépi bűnbak-keresésben, - elvégre sokan halásznak még más tavában, egészen hosszú listát írhatnánk össze Á-tól Z-ig... - hanem maga az ágyúzás, a feszültség-levezetés. A mi reakciónk. 
Semmi új nincs benne. Éppen csak kétezer éves. Találjunk végre valakit, akire mindent ráaggathatunk. Köztük a saját hibáinkat (evangélium nélküli igehirdetések, az apologetika nélküli tanítás sb). Kibokszoljuk magunkból a felgyűlt feszültséget. Most éppen a hitgyülinek nőtt szarva, legközelebb majd máson találjuk meg a patát. 
Barabásozunk egy jót, aztán megyünk kezet mosni, jól beebédelni, mint aki jól végezte dolgát. 
Jól megvédte nyáját. 
A sok-sok rettegő hozzászólást követi egy józanabb: „a szekta jelenléte és virulása tehát figyelmeztetés a testnek. Van-e önkritikánk?"
Tényleg, van-e?
Nem hiszem, hogy egyházat valakik ellenében kellene építeni, ellenségkép(ek) kreálásával. Az evangélium hirdetése nem valaki - „gencsipap", ilyen gyüli, olyan gyüli (a lista hosszan folytatható) - ellenében kötelességünk és hivatásunk, hanem mert Krisztus küld erre a szolgálatra. Nem azért küld, hogy valakit elintézzünk, kilőjjünk, hanem, hogy Őt képviseljük. 
Igen, sokszor elfelejtjük, milyen is az a Krisztus, akit szolgálunk (szolgálnunk kellene). Hogy nem olyan, mint mi. 
A sopánkodás, az árnyékboksz önmagában kevés, - tán csak feszültség-levezetésnek elég, ha egyáltalán - a gyakorlatban egy hitvédelmi témájú bibliaóra-sorozat többet ér. 
Dzsiház helyett evangélium.