MÁSNAP PEDIG A ZSIDÓK ÖSSZEESKÜDTEK ÉS ÁTOK ALATT MEGFOGADTÁK, HOGY SEM NEM ESZNEK, SEM NEM ISZNAK ADDIG, AMÍG PÁLT MEG NEM ÖLIK. NEGYVENNÉL TÖBBEN VOLTAK EBBEN AZ ÖSSZEESKÜVÉSBEN. ELMENTEK A PAPI FEJEDELMEKHEZ ÉS VÉNEKHEZ, ÉS EZT MONDTÁK: ÁTOK ALATT KÖTELEZTÜK MAGUNKAT, HOGY SEMMIT SEM ÍZLELÜNK ADDIG, MÍG PÁLT ME NEM ÖLJÜK. MOST AZÉRT A TANÁCCSAL EGYÜTT JAVASOLJÁTOK AZ EZREDESNEK, HOGY HOLNAP HOZZA LE HOZZÁTOK, MINTHA AZ ÜGYÉT ALAPOSABBAN AKARNÁTOK MEGVIZSGÁLNI. MI PEDIG KÉSZEK VAGYUNK MEGÖLNI ŐT, MIELŐTT IDEÉR. PÁL NŐTESTVÉRÉNEK FIA AZONBAN MEGHALLOTTA AZONBAN EZT A CSELVETÉST, ÉS ELMENT, ÉS AMINT BEJUTOTT A VÁRBA, TUDTÁRA ADTA PÁLNAK. PÁL AZ EGYIK SZÁZADOST MAGÁHOZ HIVATTA ÉS EZT MONDTA: VEZESD AZ EZREDESHEZ EZT AZ IFJÚT, MERT JELENTENI AKAR NEKED VALAMIT. AZ MAGA MELLÉ VETTE ŐT, ELVITTE AZ EZREDESHEZ, ÉS AZT MONDTA: A FOGOLY PÁL MAGÁHOZ HIVATOTT ENGEM, HOGY EZT AZ IFJÚT VEZESSEM HOZZÁD, MERT MONDANI AKAR VALAMIT. AZ EZREDES PEDIG KARONFOGTA, FÉLREVONULT VELE, ÉS TUDAKOLTA, MI AZ, AMIT NEKEM JELENTENI AKARSZ? Ő AZTÁN ELMONDTA: A ZSIDÓK ELHATÁROZTÁK, HOGY MEGKÉRNEK TÉGED, HOZASD LE PÁLT HOLNAP A TANÁCS ELÉ, MINTHA ALAPOSABBAN MEG AKARNÁK VIZSGÁLNI AZ ÜGYÉT. DE TE NE ENGEDJ NEKIK, MERT KÖZÜLÜK TÖBB, MINT NEGYVEN RÉRFI LES RÁ, AKIK ÁTOKKAL KÖTELEZTÉK MAGUKAT, HOGY ADDIG SEM NEM ESZNEK, SEM NEM ISZNAK, AMÍG MEG NEM ÖLIK. MÁR KÉSZEN IS VANNAK, ÉS VÁRJÁK AZ ÜZENETEDET. AKKOR AZ EZREDES ELBOCSÁTOTTA AZ IFJÚT, ÉS MEGHAGYTA NEKI: SENKINEK NE SZÓLJ ARRÓL, HOGY EZEKET JELENTETTED NEKEM. EZUTÁN MAGÁHOZ HIVATOTT KÉT SZÁZADOST ÉS KIADTA A RENDELETET, KÉSZÍTSENEK FEL KÉTSZÁZ KATONÁT, HETVEN LOVAST, MEG KÉTSZÁZ DÁRDÁST, HOGY AZ ÉJSZAKA HARMADIK ÓRÁJÁTÓL KEZDVE INDULJANAK CÉZÁREÁBA.

__________________________________________________________________________

Mi az átok? Kizáró, kirekesztő, rosszat kívánó szó…Mit tudhatunk mi a biblia üzenete által az átokról, világunk elátkozott voltáról? Hadd kezdjem az első engedetlenség, a bűnbeesés következményével: „mivel ezt tetted átkozott légy - mondja Isten a Kígyónak - ellenségeskedést támasztok… Az embernek pedig ezt mondta: mivel … ettél arról a fáról… legyen a föld átkozott miattad… és kiűzte az embert…” I.Mózes 3:14-24.) Tudjuk, hogy az Édenből Isten szava által kirekesztve, átok alatt, megátkozott földön élünk? Érezzük lelkünket kötöző erejét?

De, emlékszünk arra, mit üzent Isten, mivel búcsúzott el Mózes az ígéret földjéhez érkező választott néptől? A választás lehetősége az emberé. Vagy a láthatatlan Istennek engednek, vagy az átok alatt lévő világnak. „…ha majd elkövetkeznek reád mind ezek: az áldás és az átok, amelyet elődbe adtam néked; és szívedre veszed azt ama nemzetek között, akik közé oda taszított téged az Úr, a te Istened…” Bizonyságul hívom ellenetek ma a mennyet és a földet, hogy az életet és a halált adtam előtökbe, az áldást és az átkot: válaszd azért az életet, hogy élhess mind te, mind a te magod; V.Mózes 30.

Jeremiás, kit tart átkozottnak? „Ezt mondja az Úr: Átkozott az a férfi, a ki emberben bízik és testbe helyezi erejét, az Úrtól pedig eltávozott az ő szíve!   Jeremiás 17:5. Ne emberekre bízzuk Isten ügyét, hanem Istenre bízzuk az emberek ügyét… A kettő nem ugyanaz. Mert Isten által van csak szabadulás, feltámadás és örök élet. Átok alatt, vagy áldás által élünk?

Mit mond erről Jézus Krisztus? Akkor szól majd az ő bal keze felől állókhoz is: Távozzatok tőlem, ti átkozottak, az örök tűzre, a mely az ördögöknek és az ő angyalainak készíttetett. Máté 25:41. A törvény alatt levők, a törvény betűje által üdvözülnek, avagy elkárhoznak. A bűn zsoldja a halál, Isten kegyelmi ajándéka pedig az örök élet… Kegyelemből van üdvösségünk, hit által, s ez nem tőletek van, Isten ajándéka… Pál tudta a teljesítés lehetetlenségét… Hogyan ír erről egyik levelében? “Krisztus váltott meg minket a törvény átkától, átokká lévén érettünk… Galata 3:13. Aki nem nyer kegyelme által áldást, az átok alatt marad.

Mi történt a választott néppel? Nem kellett nekik se Jézus Krisztus, se a megváltás, ők a törvény mércéjéhez ragaszkodtak, ennek kiszolgáltatottjai lettek, és az átok alatt lévő világ ura ellenük fordult… Az utóbbi napokban néztem át a családkutatás közben a kispesti és józsefvárosi polgári anyakönyvek halálozási bejegyzéseit 1946-tól 1952-ig. Megvallom, nagyon nehézzé lett közben a szívem. 1947-ben születtem, és kisgyermekként egyáltalán nem tudtam, miféle világ vesz körül. Arról hallottam, hogy tőlünk egy sarokra van egy bezárt zsidó temető, de arról fogalmam sem volt, hogy Kispestről mennyi temérdek zsidó embert vittek el 1944-ben, kiknek auswitzi halálozási idejét 1946 és 1952 között jegyezték be… Azt is csak felnőtt koromban tudtam meg, hogy a ház, amiben felnőttem, amit akkor gyülekezeti házzá, templommá alakítottak 1947-ben, egy háború alatt elhurcolt zsidó kereskedőé volt. Annak a nagy sarokháznak csupán két lakója maradt életben. Ahogy most olvastam a neveket, a torkomat sírás fojtogatta. Miért történhetett mindez velük, gyerekekkel, ifjakkal, öregekkel?

Hogyan született abban az elárvult, gazdája nélkül maradt kereskedőházban áldás? Akik megvették, azoknak az Evangélium szavára mozdult a szívük, tudták, érezték a bűn átkát,

és hitték a Krisztus halála által szerzett szabadulás, az áldás és kegyelem lehetőségét…

MÁSNAP PEDIG A ZSIDÓK ÖSSZEESKÜDTEK ÉS ÁTOK ALATT MEGFOGADTÁK, HOGY SEM NEM ESZNEK, SEM NEM ISZNAK ADDIG, AMÍG PÁLT MEG NEM ÖLIK. NEGYVENNÉL TÖBBEN VOLTAK EBBEN AZ ÖSSZEESKÜVÉSBEN.

Vajon mit érthetünk ez alatt, hogy: ÁTOK ALATT MEGFOGADTÁK… Mire indította, mire késztette a farizeusokat az ellenséges indulat? Talán fogalmazhatom így az ő fogadásukat:

Legyünk átkozottá, ha nem öljük meg Pált! És NEGYVENNÉL TÖBBEN értettek egyet… Esküvel fogadták…Ez vajon mit jelent? Hogy hittek igazukban, és az átok érvényes voltában…

Gárdonyi Géza egyik kisregényének címe: Átkozott józanság. Vajon miféle történetet rejt e cím? Egy emberét, ki utálja, értelmetlennek találja átkozott életét, s a Dunába veti magát. Kifogják, megmentik… Ő ezt nem megköszöni nekik, hanem szemükre hányja. Aztán elmondja nekik az életét, s kéri őket, ha megértik, miért tette, hagyják őt a folyamba veszni…

„Az apámon kezdem. Az én apám birtokos volt, mint én, és elcsapott egy bérest, aki valami bánatában gyakorta megrészegedett. Akkor is részeg volt, mikor elcsapta. A béres, - öreges ember volt már, - szekérre tette a ládáját és mikor kifelé ment az udvarunkból, megállt a tornácunk előtt. Megállt, és vérbenforgó szemét az apámra emelte: megfenyegette az öklével:
- Verjen meg hát az Isten örökös józansággal! Verjen meg téged is, gyermekedet is, ha születik! Az apám sohse hallott efféle átkot, hát még nevetett is reá…
- A születésem előtt történt ez három hónappal. Egyetlen gyermek voltam, és ép, erős, egészséges. Semmitse különböztem más gyermektől, csak éppen, hogy kíváncsibb voltam mint más gyermek. Mindent kérdeztem, mindent kutattam, mindenütt titkot sejtettem. Tizenöt éves koromban már könyvekhez intéztem a kérdéseimet. Ha valamely könyv nehézfogatú volt, én annál jobban rágtam, rágogattam. Tudni akartam mindent, mindent! Abban a korban, mikor más még regényeket olvas, én már Sopenhauert, Kantot… őröltem. S abban a korban, amikor más ember a leányokat tündéreknek nézi, én már a boncoló asztalon foglalkoztam velök. Orvosi tudományt tanultam. Persze abban is a hisztológia érdekelt legjobban: a szövet, a hús elemei, a sejtek, a porszemekre bontott ember… Az átkot ismertem. Apám anekdótái között gyakorta hallottam a béres átkát elmondani: - Verjen meg az Isten józansággal! Mindenki nevetett rajta, csak én nem. Húsz éves koromban már fázlódva éreztem, hogy az átok megfogott.. Ön is mosolyog rajta. Látom, hogy ön sem érti. Az átok üres szó, azt tartja ön is. De különböztesse meg a lélekből fakadó átkot, a szájon forgó piaci átkozódástól. Az átkozódás csak sárdobás. Az átok a haragvó lélek mennyköve. Mindegy hogy paraszt lelkéből villámlik el, vagy úr lelkéből. Éppoly természeti tünemény, mint a felhők villáma. Erő… Józannak lenni annyit jelent, hogy: az ember egy megfagyott szívet hordoz a mellében. Az agya olyan, mint a hűtőkészülék: minden gondolat és minden érzés jéggé válik benne. A fagyasztó szer: az analízis, az elemezés. Az átok következtében én mindig elemeztem…”

Mi volt a baja ennek a fiatalembernek? Mi mérgezte meg lelkét? A józansága? Vagy az, amit saját élete, és az átok felől hitt? Mi tesz átkozottá? Az átokmondó átka? Mit hiszünk el mi az életünkre nézve? Miféle hitek kötözik gondolatainkat? Lehet minket ezektől megszabadítani? „Átkozott az a férfi, aki emberben bízik…” Istenbe, megváltó kegyelmébe vetjük reménységünket? Vagy átok alatt vagyunk, istenességünk is, ugyanúgy, mint ezek a törvényt jól tudó, tettüket Isten nevére hivatkozva érvényesítő, érinthetetlen, keményszívű farizeusok?

Azok, akik Pál apostolt a törvény nevében elfogták, készek megölni, eleve átok alatt vannak. Kívül azon, amit Isten Krisztusban lehetőségként adott. Ők maguk ragaszkodnak a törvény adta keret szavaihoz, miközben törvénytelen módon cselekednek… Jogosnak gondolt felháborodásukban mernek eskü terhével átkot kérni, magukra, tervükre, tettükre nézve…

      Túrmezei Erzsébet  

                       A FELELET

Milliók imádsága hat fel hozzád.

Imádnak - gépeket,

gőzsistergést, a szikra villanását,

lendülő kereket és zörgő láncot,

gigászi betonfalakat.

Festett vásznat, kegyes kőtornyokat,

akkordot, ritmust, aranymetszetet -  

ezer gramm agyvelőt imádnak.

Az izmok dacos szövetét,

csillagokat és véredényeket;

kerengő vérük, vagy a sírok halmát,

villogó kardot és aranyhegyet.

A véletlent. Tervek ravasz szövését,

tovasuhant szót, őrületet, törvényt,

magukalkotta rendszert - és a semmit…

Mind felvetődik alacsony egükre,

s hangzik körül a földön az imádság: 

ravasz susogás, sikoltozó átok,

felhördülő vágy, tompa megadás,

pogány követelés -

harsog, nyöszörög …

elhal – sötét éjben…

S Te, Isten, Te látod a földgolyót,

mint vergődő szívet.

Vak káromlások karában ott hallod

a könyörgést is. A segélykiáltást,

az elveszettek felédsikoltását…

És Te felelsz.

Irgalmas és felérhetetlen,

akit nem látnak, nem ismernek.

Feleletül ajándékul adod önmagadat…

ELMENTEK A PAPI FEJEDELMEKHEZ ÉS VÉNEKHEZ, ÉS EZT MONDTÁK: ÁTOK ALATT KÖTELEZTÜK MAGUNKAT, HOGY SEMMIT SEM ÍZLELÜNK ADDIG, MÍG PÁLT ME NEM ÖLJÜK. MOST AZÉRT A TANÁCCSAL EGYÜTT JAVASOLJÁTOK AZ EZREDESNEK, HOGY HOLNAP HOZZA LE HOZZÁTOK, MINTHA AZ ÜGYÉT ALAPOSABBAN AKARNÁTOK MEGVIZSGÁLNI. MI PEDIG KÉSZEK VAGYUNK MEGÖLNI ŐT, MIELŐTT IDEÉR.

Mi történik azzal, aki esküvel fogad az átok és áldás érvénybelépéséért, érvényességéért? Aki hisz az isteni áldásban és átokban, és esküvel köti meg vele magát, az előbb-utóbb rá kell, hogy ébredjen arra, hogy átkozottá lett… Ők Pál életét akarják kihallgatás és tárgyalás nélkül kioltani, mert mást hisz mint ők, istentelennek, károsnak tartják bizonyságtételét, tevékenységét… Jogot formálnak az ítéletre, készek önkezükkel végrehajtani. NEGYVENNÉL TÖBBEN VOLTAK EBBEN AZ ÖSSZEESKÜVÉSBEN…Előző nap még akadt aki védelmébe vette, de ezek negyvenen az életét akarták elvenni. Mi fogta őket egybe? A felháborodás, és a gyűlölet. Mindez Isten nevében! Nem benne bíztak, hanem önmagukban és egymásban…

PÁL NŐTESTVÉRÉNEK FIA AZONBAN MEGHALLOTTA AZONBAN EZT A CSELVETÉST, ÉS ELMENT, ÉS AMINT BEJUTOTT A VÁRBA, TUDTÁRA ADTA PÁLNAK. PÁL AZ EGYIK SZÁZADOST MAGÁHOZ HIVATTA, ÉS EZT MONDTA: VEZESD AZ EZREDESHEZ EZT AZ IFJÚT, MERT JELENTENI AKAR NEKED VALAMIT. AZ MAGA MELLÉ VETTE ŐT, ELVITTE AZ EZREDESHEZ, ÉS AZT MONDTA: A FOGOLY PÁL MAGÁHOZ HIVATOTT ENGEM, HOGY EZT AZ IFJÚT VEZESSEM HOZZÁD, MERT MONDANI AKAR VALAMIT.

Nem múlhatott azon a negyven emberen Pál élete. Ők ugyan szívük egészével gyűlölték, de az ő élete Isten kezében volt, ki a halálos gyűlöletből fakadó lépések következményeit is javára fordíthatja övéinek. Sőt, épp így, rabként lesz lehetősége Pálnak arra, amit Ura rábízott.

Sehol nincs szó Pál családjának tagjairól, arról se, hogy nővére ott él Jeruzsálemben, az ifjú nevét sem tudjuk, azt se, hol, hogyan jutott ahhoz az információhoz, ami elviszi őt Pálhoz a börtönbe, ahol fogva tartják. Ám az, amit tudunk erről az ifjúról, fontosabb, mint az amit nem tudunk. Félelmét legyőzte a szeretet. Minden további lépés ebből fakad. Nem ő menti meg Pált, de lehet Isten akaratának egyik eszköze. Az van rábízva, hogy odamenjen Pálhoz és elmondja neki, amit felőle hallott. Mit felel Pál? Előző éjjel, maga az Úr közölte vele, hogy neki Rómába kell menni, bizonyságot tenni…Talán éppen így jut oda? Hivatja az őt őrző századost, s továbbküldi unokaöccsét az ezredeshez, aki (ha Isten akarja), tehet valamit…

AZ EZREDES PEDIG KARONFOGTA, FÉLREVONULT VELE, ÉS TUDAKOLTA, MI AZ, AMIT NEKEM JELENTENI AKARSZ? Ő AZTÁN ELMONDTA: A ZSIDÓK ELHATÁROZTÁK, HOGY MEGKÉRNEK TÉGED, HOZASD LE PÁLT HOLNAP A TANÁCS ELÉ, MINTHA ALAPOSABBAN MEG AKARNÁK VIZSGÁLNI AZ ÜGYÉT. DE TE NE ENGEDJ NEKIK, MERT KÖZÜLÜK TÖBB, MINT NEGYVEN RÉRFI LES RÁ, AKIK ÁTOKKAL KÖTELEZTÉK MAGUKAT, HOGY ADDIG SEM NEM ESZNEK, SEM NEM ISZNAK, AMÍG MEG NEM ÖLIK. MÁR KÉSZEN IS VANNAK, ÉS VÁRJÁK AZ ÜZENETEDET. AKKOR AZ EZREDES ELBOCSÁTOTTA AZ IFJÚT, ÉS MEGHAGYTA NEKI : SENKINEK NE SZÓLJ ARRÓL, HOGY EZEKET JELENTETTED NEKEM.

Szabad elcsodálkoznunk azon, milyen simán, zökkenőmentesen megy minden, mikor Isten kezében van az ember ügye. A fiú hallja, amit nem hallhatna, elmegy pedig fél, a százados készségesen jön Pál hívására, az ezredes jó szívvel (KARONFOGTA) fogadja a váratlanul felbukkanó, kéretlenül eléálló idegen ifjút...

Édesapám mesélte, épp 60 esztendeje történt, hogy 1952-ben valaki fülbe súgva figyelmeztette őt, hogy a családunk rajta van a kitelepítendők listáján. Édesanyám akkor várta hetedik gyermekét… Jaj mi lesz? Vártak, nem tehettek semmit, de Istennek terve volt, akarata volt rájuk nézve, és arra az épülő gyülekezetre nézve, s nem engedte, hogy elvigyék őket. Valakinek szívét, ki a hatalom közelébe került, arra indította, hogy törölje nevüket arról a listáról. Sárospataki kollégista volt, édesapám onnan ismerte. Ez az ember sose hivatkozott arra, mit tett, nem beszélt róla. Édesapám csak sejti, úgy véli, hogy így történhetett. Mert a híradás a kitelepítésről minden bizonnyal igaz volt, s mégsem úgy történt…

EZUTÁN MAGÁHOZ HIVATOTT KÉT SZÁZADOST ÉS KIADTA A RENDELETET, KÉSZÍTSENEK FEL KÉTSZÁZ KATONÁT, HETVEN LOVAST, MEG KÉTSZÁZ DÁRDÁST, HOGY AZ ÉJSZAKA HARMADIK ÓRÁJÁTÓL KEZDVE INDULJANAK CÉZÁREÁBA…

Úgy tűnik, teljesen kiszolgáltatott Pál apostol, amazok azt tesznek vele, amit akarnak… Mert mit is tehetne? Semmit. Ám érvényes maradt, amit Isten határozott felőle, Ő léptet érte embereket. Ő rab marad, fogoly, s mégis Rómába kerül. Ijesztő egy orrgyilkos is, hát még ez a negyven gyilkolni kész farizeus, de mi ez ahhoz képest, hogy Isten Pállal van? Isten kezében eszköz az ezredes, KIADTA A RENDELETET, KÉSZÍTSENEK FEL KÉTSZÁZ KATONÁT, HETVEN LOVAST, MEG KÉTSZÁZ DÁRDÁST… A túlsúly védi meg Pált azoktól, akik ellene vannak? Nem. Aki Isten szavának enged, erőt nyer, segítőket, és áldást, bármi történjen is…