belépés | regisztráció RSS

Publikációk Elküld Nyomtat

Visky András

Szépség és szentség

„Egyedül lenni a Szentírással! Én nem bírok"




írja Kierkegaard Önvizsgálat című művében. Tettre, „megalázó beismerésre" kényszerít, folytatja a dán mester, kiúttalan helyzetbe hoz a védekezés legcsekélyebb esélye nélkül: „felette veszedelmes könyv reám nézve, uralomvágyó könyv, ha egy ujjunkat nyújtjuk neki, elragadja egész kezünket, ha meg odanyújtjuk neki egész karunkat, magával ragadja az egész embert, sőt rettenetes módon behálózza egész életemet."
„Egyedül lenni a Szentírással! Én nem bírok" ismeretlen érzés. Hiszen hát nagy gyönyörűség, tüneményes élmény. Úgy olvasom, a többi könyvvel egy sorban, hogy nem is igen tudom letenni. Lázas érdeklődéssel vetem össze a kéznél levő fordításokat, olykor időt nem kímélve kísérletezgetek az eredeti szöveg megfejtésével, lelkes dilettánsként gyakran fölhívom idős mesteremet vagy bibliatudós barátaimat, igazítanának útba egyik-másik kifejezés fölfejtésében. Mérhetetlen izgalommal tölt el az a kérdés, vajon Pál apostol olvasta-e Arisztotelészt, legkivált a Poétikát, és nehezen nyugszom bele, hogy a források hallgatnak erről. Az Írás szép, szépségével át- meg átszőtte a mindennapi nyelvet, észrevétlenül is az Evangéliumot mondjuk, akaratlanul is a Példabeszédekből vesszük veretesebb mondatainkat, az Énekek Énekével vallunk szerelmet és a Prédikátor könyve segít végletesen szomorúnak, érzelmileg kitakartnak, intellektuálisan elveszettnek lenni, a Jelenések könyvével vagyunkremenykedők a végső, félelmetes jóvátételben.
Szép könyv, ámde mindenek előtt, legkivált a szóba hozható „szép" vagy „legszebb" előtt: szent.
A széppel „bírok egyedül lenni" a szenttel nem, ugyan ne áltassuk magunkat.
A szent nem szép.
A megígért és eljövendő Megváltóról a Szentírás egyik lepoétikusabb könyve a legtisztább költészet nyelvén azt írja: „nem volt neki ékessége, és néztünk reá, de nem volt ábrázata kívánatos! Utált és az emberektől élhagyott volt, fájdalmak férfia és betegség ismerője! Mint a ki elől orcánkat elrejtjük, utált volt; és nem gondoltunk vele." A Szenttel való találkozás mindenek előtt az utálatot váltja ki. Emberi érzés, bizony a legőszintébb a Szenttel történő találkozás-pillanatban. Az Írás addig szép és nem szent, amíg a szöveg szól és nem a személyesen hozzánk beszélő Legszentebb hangját halljuk a szentek szentjéből. Az utálat, tisztesség ne essék szólván, kegyelemteljes érzés a Legszentebbel való szembesülésünkkor. Amíg az Írás szép és nem szent, olvasói vagyunk a könyvek könyvének, de semmi esetre sem kerültünk beszélő viszonyba a magasságban lakozóval. Az általunk kivételesen szentnek tartott emberei Istennek halálra válnak, megsemmisülnek, leesnek, amikor eléri őket a személyesen nekik szóló Szó. Átjárja őket a veszedelme az isteni beszéd kétélű éles kardjának, amely elhatol a vesék és velők megoszlásáig. Nem bírják elviselni, mert Istent valóságosan benne látják lenni minden egyes szóban, mert valóságosan benne is van, korlátozás és fogyatkozás nélkül. A szent nem szép, sokkal inkább rettenetes. Ha pedig a gyöngeség képében mutatkozik meg, mint a Názáreti, akkor fokozhatatlanul nevetséges, sőt olyannyira megsemmisíthető, hogy meg is semmisítjük, ő pedig a szemünk láttára dicstelenül meg is semmisül.
A szent nem szép, amiképpen az sem szép, akibe szerelmesek vagyunk: ő a máshoz nem hasonlítható. Nem a legszebb, hanem a szebbnél szebb, tehát olyan valaki, akinek a szépsége az idő múlásával egyre gazdagabb, mélyebb, bonyolultabb, kimeríthetetlenebb. A szerelmeseket valóban mulatságos vakság sújtja, nem is szerelmes az, akit nem. A költészet nyelvét szívesen segítségül hívó Dávid az Énekek Énekével szól a Messiáshoz: „Szebb, szebb vagy az ember fíainál, kedvesség ömledez ajakidon, azért áldott meg az Isten örökké."
Nem szép a szent, hanem „szebb, szebb" a szent. Előbb azonban az utálat van: a szembesülés és szembesítés iszonyata. Ott vagyok, ahol vagyok; és az vagyok, aki vagyok.
Emelj magadhoz. Te vagyok és én vagy. A többi kegyelem.

Visky András

Megjelent a Kis Tükör 2003. július-augusztusi számában.
Kiadja a CE Koinónia. E-mail: koinonia@mail.dntcj.ro

További cikkek:
2018. július 16., hétfő,
Valter napja van.

Elhunyt Pásztor Jánosné

2016. május 24., kedd

85 éves korában elhunyt Pásztor Jánosné, a Magyarországi Református Nőszövetség korábbi elnöke. „A legfontosabb számomra, hogy tudom, az Úristen szeret. Hiszem, hogy egészségemben, betegségemben velem van. Amikor legutóbb beteg lettem, éreztem, hogy a legnagyobb orvosság a szeretet. A gyerekeim folyamatosan kerestek, az egész család és a szomszéd is imádkozott értem. A nőszövetségben is nagyon kedvesek voltak, rengeteg gyöngédség van bennük” – mondta két évvel ezelőtt egy interjúban a Reformátusok Lapjának.

Az igazi győzelmek

2016. május 20., péntek

Hasznosságelv szerint működő világban élünk, ahol mindent forintosítanak, de a Szeretethídon senki nem számítja ki, hogy mennyit ér az önkéntes segítség, hiszen jó dolgokat tenni alapvető emberi magatartás. Helyszíni riport Budafokról, a Szeretethíd május 20-i megnyitójáról, ahol nemcsak önkénteskedtek, hanem táncra is perdültek a résztvevők a legkisebbektől kezdve a püspökökön át az államtitkárig.

Hogyan olvassunk égő háztetőt?

2016. május 16., hétfő

Az események egymásutániságában történetet keresni, a történetnek jelentést tulajdonítani: hitbeli cselekedet. Hit nélkül az egymásutániság: egymás nélküliség. A hit értelmezői mozzanatában azonban fölizzik egy lehetséges idézőjel a történet mondatai fölött – Molnár Illés gondolatai Visky András pünkösdi homíliá járól.

Az elefántnál is

2016. május 15., vasárnap

A Szentlélek szimbóluma a galamb. Az ősmélység felett mintegy tojását költő madárként lebegett – a Lélek teremtő hatalom; és Krisztus megkeresztelkedésekor aláereszkedik reá – a Lélek kinyilatkoztató és felhatalmazó erő. Feltétlenül szabad, mégis bizalmas, érkeztében szuverén áldáshozó. Mi azt mondanánk: vendég, holott ő a gazda – és minket avat birtoka vendégeivé: Ő a Lélek. A jelképe galamb.

A különbség: ég és föld

2016. május 11., szerda

A kis konfirmandusok a hét végén egyáltalán nem akartak hazamenni, pedig közülük többen bevallották, hogy néhány nappal korábban a legkülönbözőbb ötleteket fontolgatták, hogyan lehetne meglépni a csendeshétről. Lelki otthon, amely csodák színhelyévé vált. Az a ház, amit a tomboló tűz sem tudott elpusztítani. Harmincéves a nyárlőrinci Emmaus-ház, a kecskeméti reformátusok missziós háza.

Látogatóink száma a mai napon: 6359
Összes látogatónk 2000. november 01. óta : 41080709

Copyright © 2008 Parókia Portál, Minden jog fenntartva.

Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat