"Mentés másként" - Tavaszi országos ifitalálkozón voltunk a Bethánia CE Szövetség szervezésében. Az ember fél a csalódástól, retteg a kudarctól, meg akarja kímélni magát a fájdalomtól, küzd a szegésnység ellen egy jobb élet reményében meg akarja menteni az életét a haláltól. A mai világ "mentőöveiből" túlkínálat van. Isten is meg akar menteni, de másként. Döntsd el melyik megoldást választod a magad számára és add tovább másoknak. "Mert aki meg akarja menteni az életét, az elveszti, aki pedig elveszti az életét énértem és az evangéliumért, megmenti azt." Márk 8,35 Néhány személyes bizonyságtétel és beszámoló: Nekem nagyon sokat jelentett a hétvége. Ez már a 6. volt, de a legjobb. Nézzük mi is volt, ami ekkora hatással volt rám! Életemben először élveztem egy fiatal, és így egy fiatalos keresztény zenekar koncertjét. Az is igaz, hogy én ismerem őket régóta, de előítéleteim azért mindig is voltak. Sokszor az ilyen zenekaroknál a zene, és a csillogás szeretetét láttam, nem pedig azt hogy "felfelé" nézve az Ő dicsőségére muzsikálnának. Zsuzsi bizonyságtétele pedig nagyon megindító volt. Nagyszerű volt látni az új CE tagok fogadalomtételét, azt hogy komolyan azt is akarják csinálni, amit ott megfogadtak. Ajánlom olvasd el a fogadalmat. Nem semmi... De lehet komolyan venni! ( Ez nekem is szól! Évekkel ezelött a CE-ben tértem meg, de még mindig nem vagyok tag!) Szervező voltam, így az megint sokat számított, hogy minden gördülékenyen ment, és a társaság nagyon "jól viselkedett". És azt meg külön meg kell jegyeznem, hogy a házasoknak lehetőségük volt két ágyas szobában külön csicsikálni. (Három ilyen pár volt.) Augusztusban házasodtunk. Nekünk ez fontos. Szóval ide házasok is jöhetnek! És a szolgálatokból emelnék ki talán két dolgot. Végh Tamás ( aki mellesleg a gyülekezeti lelkészünk) a béna meggyógyításának történeténél a következőről beszélt: "Ezek a barátok is nem a megmentés munkáját végezték, hanem a megmentőhöz segítették el a másikat. De tudjátok, hogy milyen fölszabadító dolog ez? Hát nem neked kell megmentened az osztálytársadat! Hát micsoda egy teher lenne! "Hogy nekem kell ezt a munkát... de így, de úgy, de hogyan!"... Olyan görcsössé tehetne minket! Tehát azt nagyon döntőnek lássuk, hogy a "Mentés másként"-ben is a megmentő ugyanaz. Rajta kívül nincs szabadító és megváltó. Szóval nem kéne annyira görcsösnek lenni! A másik: Előzménynek annyit, hogy nemrég kaptunk egy új kocsit. Azért mondom, hogy kaptuk, mert olyan lehetőségek nyíltak meg elöttünk, amikről nem is álmodtunk. Így novemberben sikerült venni egy gyönyörű kocsit. Na erre ifitalálkozó elött két nappal összetörtem a farát. Nem nagyon, de a kár jelentős. Nagyon sokat járt ez a fejemben azokban a napokban. Nullán voltunk már a hónap közepén, kell fizetni a kocsi részleteit, és most még ez is. Erre Tamás bácsi elmesélte, mi történt náluk. Hogy elöntött a víz mindent... Hatalmas kár. És hogy mit mondott erre: Csak azt mondom, hogy Isten gyermekeként nem vagyok kivédve az ilyenektől. Egyik oldalról, azt mondom, hogy hogy lehet valaki ilyen "lökött". Másik oldalról azt mondom, hogy valami módon - és ezzel nem kivédeni akarom a figyelmünket - megengedte az Isten. Hogy mit akar kihozni belőle nem tudom. Szívesen kikerültük volna. De Neki gondja van az életünk minden részletére, és hogy jót tud kihozni belőle, az biztos! Nekem az akkor, ott nagyon kellett! Tóth Balázs - Totya Jót gondolt felőlünk a mi Urunk, amikor arra buzdított, sőt főpapi imájában imádkozott ezért, hogy közösségben, szeretet-kapcsolatban legyünk Vele és Őbenne egymással. Ennek a lehetőségnek az örömét és jó ízét élvezhettük rövid 3 napon keresztül Piliscsabán. "Ugye mondtam, hogy jöjjünk el ide - mondta az egyik kislány barátnőjének - itt jól fogjuk magunkat érezni, mert itt szeretjük egymást." Valóban ez volt a jellemzője a tábor légkörének. Az egymáshoz tartozás melege, öröme volt érezhető, pedig 100 főt meghaladó együttes volt jelen. Nem mindnyájan ismertük egymást korábban, voltak, akik először találkoztak. A kapocs közöttünk Jézus volt meggondolva vagy tudat alatt is. Az igét olyan testvérek közvetítették felénk, akik szeretettel és értő hangon tudtak kommunikálni az ifjúsággal, és akiknek az Úr Jézussal való személyes kapcsolatuk és örömük tette azt hitelessé számunkra. Nem csak szép előadást hallgathattunk, hanem életízű bizonyságtételt, "Mentés másként" címmel a Márk evangéliuma alapján. Szombat este az ifjúsági zenekar szolgálata - nem szokványos, de annál tartalmasabb - "szívhang" volt. Ugyancsak az Úrral való élő kapcsolat bizonyságtételében gyönyörködhettünk. Sok próba, anyagi és időbeni áldozat előzte meg felkészülésünket, de érezhetően az Isten áldása volt rajta. Megemlítem, hogy a viszonylag nagy létszámú együttlét feladataiban is készségesen, egy szívvel osztoztunk. Vasárnap a befejező istentiszteletünkön néhány fiatal ünnepélyes fogadalmat tett a CE Szövetséghez való csatlakozásra, illetve életük Krisztusnak szentelésére. Úrvacsorai közösség pecsételte meg örömünket. Áldjuk a mi drága Urunkat mindenért, a találkozásunkon is átélt gazdag ajándékaiért, az Ő irgalmas szeretetéért. Övé legyen a dicsőség! Vándor Gyuláné Margit Megérkezésünk első estején a Bethania CE ifi vezetője, Bogyó András tartotta az áhitatot. Szombaton délelőtt két lelkész szolgálatában gazdagodhattunk Urunk lelki ajándékaiból. Először Végh Tamás bizonyságtételét követhettük nyomon, kissé felüdült hangulatban:) Majd egy kicsit váltottunk, és Schaller Tamás előadása mindenkinek szívéig hatott. Délután a kötött programok keretében mindenkinek lehetősége volt, hogy vagy elmegy túrázni a hegyekbe, vagy elmehet a csodálatos Esztergomba vagy pihenésképp megnézhet egy videofilmet. Ezután,este a Józsué együttes előadásában, lélekben feltöltődve hallgathattuk végig, hogyan dicsőítik a fiatalok Urunkat. Miután kellőképp elfáradtunk, vasárnap reggel egy Úrvacsorával egybekötött Istentiszteleten vettünk részt, Ablonczy Dani bácsi szolgálatában. Azt hiszem ez a 3 nap, mindannyiunk életében meghatározó volt és lesz. Hálát adunk azért Istennek, hogy sok új barátra találtunk, és köszönjük Neki, hogy mindennap szívünkre helyezett egy gondolatot. Melinda Megkaptam a feladatot - többek közt én is -, hogy írjak egy "élménybeszámolót" az ifi7végéről. Ha őszinte akarok lenni, nem újjongtam, de végül rászántam magam! Tapasztalataim szerint egy ilyen hétvégén az ember egy kicsit más jellegű "élményekre" tehet szert, mint teszem azt egy osztálykiránduláson. Ami nagyon megfogott, mondhatni élmény volt, hogy egyesek mennyit képesek dolgozni, fáradozni azért, hogy egy ilyen találkozó összejöjjön. Mert hogy az idén módomban állt betekintést nyerni a háttérmunkálatokba, és mondhatom megszégyenítő volt a testvérek önfeláldozása. A másik dolog ami elgondolkodtatott és segített hálásnak lenni, hogy elhozott Isten olyan embereket akik nehéz terhet, esetleg terheket viselnek. Csak hogy egy példát említsek. Nem olyan természetes az, ha az ember egészséges! Én most csak ezt a két dolgot említem, hiszen ezek gondolkodtattak el, késztettek hálaadásra. Kriszti Ez volt a harmadik tavaszi ifi találkozó, amin résztvettem, de eddig mindig lekötöttek az alkalmak és a háttér munka, és azok az emberek, akiket egyébként is ismerek. Most figyeltem csak fel rá, milyen remek lehetőség ez a találkozó, hogy új barátokat, testvéreket ismerjek meg. Üdv minden olyan embernek, akivel most találkoztam először! Ugye találkozunk nyáron is, ugye jöttök jövőre is? Az igéretes jövőjű Józsué Zenekar koncertje felülmúlta minden várakozásomat. Urbi Egy fárasztó pénteki nap után mindenki korán le szeretett volna feküdni, de ez valahogy nem sikerült. Mindenkinek volt még valami mondanivalója, senki sem tudta rég nem láttot barátját csak néhány szóval üdvözölni. A szombati nap délelőttje nyugisabban telt. Schaller Tamás és Végh Tamás két teljesen különböző, de egymást kiegészítő igemagyarázatot tartott. Miután saját életünket sikerül "másként elmenteni", megmenteni Jézus által, azután másoknak is meg kell mutatnunk a hozzá vezető utat. Akik csak azért nem jöttek el, mert azt hitték a hétvége száraz előadásokbók áll: hibáztak... Délután szabadprogram volt, este pedig a Józsué együttes koncertjét hallgathattuk meg. Eljött a vasárnap: annak rendje és módja szerint ilyenkor veszed észre azokat a számodra új arcokat, akikkel legalább néhány szót váltottál volna... Tamás Már induláskor nagy várakozás volt bennünk, vajon milyen élményekkel térünk haza Piliscsabáról. Mátészalkáról összesen négyen vettünk részt, de mindenki látta rajtunk, hogy mi összetartozunk. A péntek esti nyitó áhitat már megadta az alaphangulatot a hétvégére. A szombati nap két szolgálattal indult: Először egy megindító és lelkesítő beszédet hallhattunk Végh Tamás lelkész előadásában. Tényleg nagyon tetszett, és annyira lekötött, hogy abszolút az igére tudtam koncentrálni. Nagyon sok olyan kérdést feszegetett, ami engem mostanában foglalkoztat. Alig ocsúdtunk fel az első szolgálat hatása alól, rövid szünetet követően jött a következő. Schaller Tamás egészen más megközelítésben beszélt hasonló dolgokról. Kicsit erősebb hangvétele először megijesztett, hiszen a terhekről, keresztekről volt szó, aztán elmagyarázta, miért jó Krisztust követni. Tetszett az előadásokban az interaktivitás, és humorban sem volt hiány. Délután a szabadprogramoké volt a főszerep. Többek között lehetett filmet nézni, mi azonban a kisvárdaiakkal és a rohodiakkal az esztergomi kirándulást választottuk. Természetesen a bazilikát tekintettük meg. A nap zárásaként részt vettünk a Józsué együttes koncertjén. Előadásukban az tetszett a legjobban, hogy a kedvenc ifis énekeimet hallhattam. Különlegességnek számított a cselló és egyéb szokatlan hangszerek használata, kifejezetten élveztem a basszusgitáros játékát. A vasárnapi istentisztelet méltó befejezése volt a hétvégének, Ablonczy Dániel lelkipásztor különös nyugodtsággal és beleéléssel szolgált. Szeretem az időseket hallgatni, hiszen látszik rajtuk az élet tapasztalata. ...és még lehetne ragozni az élményeket. Nagyon sok jó emberrel megismerkedtem a három nap alatt, örülök hogy részt vehettem, úgy érzem, közelebb kerültem Istenhez. Azt hiszem, jó ideig meghatározó élményben volt részem. Arnold Andris nagyon jól kitalálta a meghívót, a mentés másként cím és a programok összeállítása is tetszett, talán még ösztönzött is egy kicsit, pedig én mindenképp mentem volna. Jó volt találkozni ismerős arcokkal, beszélgetni velük, mert sokakkal nagyon ritkán találkozom közülük. A téma számomra nem volt közömbös, mert ezt élem át, ebben vagyok mostanában: tudom, hogy csak az Úr Jézus tud megmenteni - meg is mentett -, csak rá építhetek mint biztos alapra, ezért csak benne bízhatok, és tőle van igazi békességem, és boldogságom is. Ő ad értelmet az életemnek, mert sem egy társ, sem a szex, sem a szórakozás, sem a pia, sem a pénz és az ehhez tartozó összes "kincs", sem a hatalom az ami az élet értelme, - bár sokan ezt gondolják, ezek nem adnak igazi boldogságot önmagukban. Elszomorít, hogy ezt sokan nem hiszik el, de hála Istennek láthattam, hogy ez hova vezetett mások életében... Mivel ez a téma kimeríthetetlen, ezért sajnálom, hogy csak most jutott eszembe: javasolni kellett volna csoportos beszélgetést, idő is lett volna rá, és biztos hasznos és jó lett volna ezekről gondolkozni, beszélgetni. Szombat délután az előadók (Végh Tamás, Saller Tamás) sajnos nem értek rá, ezért az üressé vált. Voltak alternatívák, el mehettem volna Esztergomba - mint ahogy sokan el is mentek, de én már betyárul unom. Elmehettem volna a dorogi tóra, de azt azért mégse - még koratavasz van, vagy nézhettem volna videót is, nade azt meg otthon is tudok. Elmehettem volna kirándulni is, már épp rá is szántam magam, mikor kiderült, hogy én lennék a harmadik. Ezért a du. számomra "nemtudokmagammalmitkezdenipedigkéne" hangulatban telt el. Végül az időt beszélgetéssel és Mazda teszteléssel egybekötött cukrászdázással múlattuk. Az ebéd zoral gulyásleves volt, ami nekem bejött, a végtelenített túrós tészta hegyek még este sem fogytak el. Szó mi szó a konyhások kitettek magukért. Este koncert volt, amit a Józsué nevű fiatalokból álló együttes adott. Sokaknak tetszett, nekem egy számuk: a Gyertyaláng, de az nagyon. De hát ez teljesen relatív mindenki számára. Az este "fénypontja": az esti mese volt a nap utolsó közös programja. Lacus olvasott fel mély, szívhez szóló és tanulságos mesét a maga unalmas, komor stílusában. :) (akik ismerik tudják ez mit takar.) Vasárnap az Istentisztelet keretein belül felavatták az új Betánia CE tagokat, akik meg is fogadták, hogy életüket odaszánják teljesen Istennek, stb. Szép és nem semmi, mert én tuti megszegném a fogadalmamat, hisz bár én is odaszántam-odaszánom magam, és igyekszem beleállni a "jó cselekvésébe", mégis nagyon sokszor nem teszem azt amit kellene, sőt! Utólag visszanézve egy kicsit többet vártam ettől a hétvégétől, de sebaj! Azért jó volt, és a következő jobb lesz! Rajta leszünk, hisz nem csak a szervezőkön múlik - rajtunk is még inkább! Szabó Tamás A fotókért köszönet SÓS-bácsinak és Szabó Tamásnak!