Elkezdődött hát a 2007-es Csillagpont Református Ifjúsági Találkozó!
A nyitó istentisztelet liturgiájában a felszabadult öröm és az Istennel való találkozás vágya jelent meg a szolgálattevőkön keresztül, akik mindnyájan, lelkészek és fiatalok, a környéken élnek.
Az éneklést természetesen az immár CSP-Band néven becézgetett zenész-énekes csapat vezette, a tőlük megszokott igényes hangzással.
A nyitóistentisztelet igeszolgálata 
26' RealMedia
Az igehirdetésben Kis Klára lelkipásztor az élő és cselekvő Istent állította elénk, aki nem Aladdin csodalámpájának szelleme, kívánságaink kiszolgálója, de megértő, szenvedéseinken meginduló, szabadító Isten. Találkozni Vele és egymással - erre hívunk mindenkit itt a 2007-es a Csillagponton.
Úgy vártuk, de úgy! A szervezők megsejthettek valamit, mert a központi téma a várakozás?! Nem is értem miért. De tényleg nem. Ezért a nyitóistentisztelet után Kis Klárát faggattam erről, meg persze másról is.
Vallástanárok, ifjúsági munkások, lelkipásztorok figyelem!!!
Tuti tippek egy "profitól" (Tapasztalat!!*), hogy hogyan szólítsuk meg a fiatalokat!
*Ha kíváncsi vagy, miért mondom, hogy profi, akkor hallgasd meg a nyitóistentisztelet (is)!
Hogyan nézzek felfelé?
Sokszor elhangzik rólunk, "mai fiatalokról" az a közhely, hogy későn érünk, kevésbé vagyunk céltudatosak, nehezen találjuk meg a helyünket az életben. Az idei Csillagpont nyitó istentiszteletének szolgálattevő lelkipásztora Kis Klára volt, a miskolci Lévay József Református Gimnázium és Diákotthon vallástanára, akivel beszélgetésünk során a Csillagpont alapkérdésére kerestük közösen a választ.
- Mi a véleménye erről?
- Én nem mondanám azt negatívumnak, hogy nehezen találják meg a fiatalok a helyüket. Sokkal nagyobb a kínálat. Több álságos, vagy félig álságos megoldás kínálkozik. Nagyobb a "választék" manapság.
- Tanárnő egy nagy múltú református gimnázium vallástanára. Mennyire nehezebb, vagy könnyebb egy ilyen közösségben a keresztyén értékeket közvetíteni, és a fiatalokat a hitre segíteni?
- Ott a fiatalok védett környezetben vannak, tulajdonképpen kizárjuk azokat a hatásokat a gimnáziumból, amelyek negatív irányba terelhetik őket. Igyekszünk minden akadályt elhárítani az ige és az evangéliumi szellemiség elől. Gond igazából akkor van, amikor a fiatalok kiszabadulnak az iskola falai közül. Nem leszünk ott, amikor az igazi élet rájuk szakad. Az a hétköznapi, az a valóságos. Akkor már nincsenek védelmi zónák, nincsenek olyan biztos pontok, nincs egy fix értékrend, amihez igazodhatnának, vagy ami alapján egy egész iskola, egy egész szervezet működik. Ezek a gyerekek hat, vagy négy évet kapnak olyan neveltetésből, ami alapján felnőttként is hívő, gyülekezetben élő emberek maradhatnak, és nem utolsó sorban a szülők egy biztosabb környezetben tudhatják gyermekeiket. Ez nagyon jó dolog.
- Mi, keresztyén fiatalok hogyan közvetíthetjük Isten üzenetét kortársaink felé? Azonosulnunk kell, vagy elkülönülnünk?
- Hogyha belelapozunk a Bibliába, a hívő ember számára mindig is ez volt a kérdés: mennyire menjen közel azokhoz? A legizgalmasabb pont az Istennel járásban, hogy hol vannak ezek a határok. Hogy vonuljunk el és éljünk egy " vallástörténeti múzeumban" akár az egyházban is, vagy pedig tágítsuk a határokat, és emeljünk be új dolgokat. De meddig tágíthatjuk ezeket a határokat? Nem lesz ez meghátrálás? Én azt gondolom, hogy nem szabad elkülönülni, nem is lehet. Természetes közege, élettere a világ a hívő embernek. Arra nincs szükség, hogy a világot kárhoztassuk, démonizáljuk. Jézus Krisztus sohasem szidta a világot, tudomásul vette, hogy a világ az világ, és nem arra van berendezve, hogy Isten ügyének kedvezzen. De hogyha belül él ez a belső világ -Isten országa -, akkor azt gondolom, hogy minden egyes esetben eltaláljuk, hogy hol vannak a határok. Nem kell félni, ha nem biztos ez a belső dolog, nem kell félni, hogy a világ megfertőz bennünket. Jézus Krisztus sohasem félt az emberek közé menni és nem az történt meg, hogy Őt fertőzte meg a világ, hanem az Ő szentsége, tisztasága, szeretete ragadta meg a környezetét, járta át, tisztította meg őket.
- Mit tegyen az a fiatal, aki a Csillagpont után hazamegy, és szeretné megszólítani azokat a barátait, ismerőseit, akik nem hívő fiatalok, vagy akik eltávolodtak Jézus Krisztustól és az egyháztól?
- Az emberek alapvetően félnek az elkötelezettségtől. Nem szeretik, hogy akkor most ide (templom, ifi) mindig jönni kell. Azt gondolom, hogy a fiatalok nyitottak, és hogyha a másik fiatalban meglátják a változást, a megváltozott életet, akkor ez a dolog elkezdi őket foglalkoztatni. Ebből a szempontból a fiatalok sokkal előnyösebb helyzetben vannak, mint a lelkipásztorok, vagy az egyház más hivatalos képviselői. Hogyha a korosztályában egy másik emberen hiteles Krisztus-követést tapasztal a fiatal, az igenis vonzó lehet.
- Mi lehet egy ilyen találkozó üzenete azok felé a fiatalok felé, akik még az útkeresés stádiumában vannak?
- Ennek a mostani Csillagpontnak az alapigéje az Apostolok Cselekedeteinek első részéből való. Az a fejezet, amikor Jézus Krisztus felemelkedik a mennybe, és a tanítványok úgy érzik, magukra maradtak. Ekkor angyal jön hozzájuk, és kérdi: "Miért álltok itt, atyámfiai az ég felé nézve?" Azt hiszem, hogy a szervezők, akik ezt az igerészt választották, nem véletlenül tették ezt, hanem azért, hogy megerősödjünk mi fiatalok abban, hogy a keresztyén élet fontos része a várakozás. Jézus Krisztus előtt őrá várt a hívő nép, most pedig mi várjuk második eljövetelét. Amíg pedig ez elkövetkezik, egész életünket bízzuk az Úrra, hogy azt Ő oldja meg, Ő rendezze. Ez az ige foglalja legjobban össze ennek a találkozónak a lényegét. A reménységet és a hitet, hogy van mennyország, nem csak evilági dolgok és problémák. Nemcsak a zűrzavar, a hőségriadó, az anyagi gondok, a politikai zűrzavar. Semmi pánik! Isten országa a helyén van.
Fodor Zsófi
csillag.reformatus.hu
Kis Klára:
"1968-ban születtem (amikor még a dínók is éltek). Egy észak-magyarországi poros kisvárosban töltöttem gyermekkoromat, és ott is érettségiztem. Aztán teológiát tanultam Debrecenben, majd Németországban, Bielefeldben voltam ösztöndíjas egy évig. Lelkészi szolgálatot 13 éven át teljesítettem a Bihari Egyházmegyében s közben a REFISZ-ben is végeztem ifjúsági munkát. Jelenleg a Miskolci Lévay Jószef Református Gimnázium egyik vallástanára vagyok. Ars poeticám: Nagyon jó dolog, hogy Isten nem ideológiát adott nekünk Jézus Krisztusban, hanem SZABADÍTÓT!"
