|
Kérdések és válaszok - problémák és megoldások FÍLIA-2005 SZÓRVÁNYLELKÉSZ-KONZULTÁCIÓ
BESZÁMOLÓ
Az áhítat után Kósa István köszöntötte a megjelenteket. Bevezetőjében beszámolt arról, hogy a találkozó szervezésének mik voltak az okai és a céljai.
Végezetül a résztvevők megállapodtak abban, hogy folytatni kellene a találkozást. Ha sikerül, ősszel a dél-balatoniak szervezésében találkozunk ismét. Az összejövetel Peterdi Dániel áldásmondásával zárult.
Kósa István BEVEZETÉS Sok szeretettel köszöntök mindenkit, a szervezők nevében.
Nyilván mindenkiben felvetődött a kérdés, amikor ide készült, vajon akik ezt a találkozót kitalálták, mit akartak elérni. Milyen prekoncepció vagy szándék van a szervezkedés mögött. A magam esetében két okról és két célról szeretnék beszámolni.
Az egyik ok egy élmény, vagyis egy tény. Kiskunhalason már vagy 6-8 évvel ezelőtt betáplálták számítógépbe a zárószámadás és a költségvetés táblázatait. Végre nem kellett többé írógéppel és indigóval vacakolni, sőt a gép mindent pontosan ki is számolt, majd gyönyörűen kinyomtatott akárhány példányban. Nagyon nagy segítség volt ez akkoriban a számunkra. Mégis volt olyan kolléga a szomszédságunkban, aki 6 év elteltével még nem tudott erről a lehetőségről! Az első cél a találkozó nevében is benne van. A fília görög szó ugyanis egyszerre jelent leányegyházat, és testvéri, kollegiális szeretetet is. Sok-sok példát lehetne felhozni a hétköznapi életből arra, hogy összefogással a kicsik is nagy dolgokra képesek. Hogy reménytelen helyzetek oldódhatnak meg, ha segíteni tudunk egymásnak. Hogy a kölcsönösség milyen nagy hasznunkra válhat. A másik cél pedig az, hogy ha helyesek a sejtéseink, és ma a MORE-ban országosan a lelkészek 30-40 %-a találkozik vasárnapról-vasárnapra azzal a helyzettel, hogy alig néhány embernek tart istentiszteletet, akkor ez 800-1000 települést jelentve igen komoly tényezőnek tűnik. Egyházunk sokkal inkább a szórványok egyháza, mintsem azt gondolni szoktuk. Akkor pedig a szórványügy is sokkal nagyobb figyelmet érdemel. Meg kellene találni a módját annak, hogy ez a fajta szolgálat külön szerepet kaphasson, ugyanúgy mint a diakónia, az iskola-, vagy a sajtóügy.
Amikor az egyes témák tárgyalását megkezdjük, el kell még mondanom, hogy az előkészületek során sokkal több témakör vetődött fel, de természetesen számot kellett vetnünk azzal, hogy egyetlen napon nem tudunk minden problémát kitárgyalni.
Nem kerül sor a szórványgyülekezetek anyagi gondjaira. Pedig gondoljunk bele: ahhoz, hogy egy egyházközség ki tudja fizetni a státusz költségeit a minimális bértől a rezsin át a kötelező befizetnivalókig, legalább másfél millió forint bevétele kell, hogy legyen. Hány helyen nincs ez meg a perselypénzből és az egyházfenntartói járulékból? Akkor pedig szükséges lenne gondoskodó szeretettel felmérni, hogy ezeken a helyeken hogyan és mennyire sikerül fenntartani mégis a lelkészi állást.
Nem tárgyalunk most a szórványlelkészek tanulmányi munkájáról: hogyan lehet a "világ végén" is szinten maradni, sőt növekedni a tudományokban. Pedig a hely szelleme kötelezne rá, hiszen éppen ezen a vidéken volt az a nagyszerű konstelláció, amikor az 1920-as évek elején itt szolgált egymás szomszédságában Kákicsi Kiss Géza, Csikesz Sándor és Fülep Lajos. Méghozzá nem is kényelmes, "zsíros" parókiákon, hanem olyan kis helyeken, ahol az akkori népszámlálás adatai szerint a három helyen összesen nem volt 2000 református lélek! Remélem azonban, amire jut időnk, az a hasznunkra válik, és kívánom, hogy legyen Isten áldása rajtunk! |
A konzultáció Peterdi Dániel baranyai esperes áhítatával kezdődött. A napi ige (Ján 11,17-27) alapján arról szólt, hogy a szórványok állapota is nézhet ki olyan reménytelennek, mint a négy napja halott Lázár, ám ha Jézus megjelenik, minden és mindenki életre kelhet. Ez a hit adhat nekünk erőt és kedvet a szórványmunka végzéséhez.
Az első téma előadója Bereczky Ildikó harkányi lelkész volt: Misszió a szórványban címmel beszélt arról, hogy a szórványgondozás nem csupán az egyház egyik feladata, hanem létének alapvető jellemzője. Az egyház akkor tölti be hivatását, ha mer és tud a szórványokban is jelen lenni.
Illusztrációként Németh Judit, a Kelet-Ormánsági egyházközség lelkésze számolt be munkájukról, tapasztalataikról.
Másodikként Unger Károly drávafoki lelkész beszélt az általa készített "lelki" felmérés tapasztalatairól. Mint a baranyai egyházmegye missziói előadója, végigjárta mind a 27 egyházközséget, és egy előre összeállított kérdéssor segítségével beszélgetett a lelkipásztorokkal a lelki állapotukról. Igen érdekes, elgondolkodtató és tanulságos válaszokat adtak.
Harmadikként dr. Szűcs Ferenc rektor beszélt az istentisztelet és a liturgia megújításának lehetőségeiről. Előadásában elmondta, hogy az istentiszteletnek nem szabad csupán egyik programnak lennie a többi között. 
Az előadásokat közös beszélgetés követte, amire sajnos nem maradt kellő idő.
Ebéd után még volt egy kis idő a délelőtti témák megbeszélé-sére, majd Hajdú Zoltán Levente beszélt a dél-balatoni kis gyülekezetek Regionális Együttműködéséről. Jó volt hallani, hogy korábban életképtelennek tartott kis gyülekezetek, ha összefognak, milyen nagyszerű dolgokra képesek, milyen sokat jelent, ha kölcsönösen segítik egymást.
