Köszöntő a vizsolyi Károlyi Gáspár Napok rendezvényére

Tisztelt Ünneplő Közönség!
Nagy örömmel köszöntöm Önöket ezen a szép ünnepen, a Károlyi Gáspár Napokon.
Művelődéstörténetükben vannak olyan alkotók, akiknek nevét kimondva minden magyar érezheti az igazi nagyság üzenetét. Vannak olyan települések is, amelyeknek neve ugyanígy üzen valamit abból, mit jelent ehhez a nemzeti közösséghez tartozni. Károlyi Gáspár ilyen személyiség, Vizsoly ilyen falu. Tudatunkban a két név úgy összekapcsolódott, hogy bármelyiket mondjuk is előbb, a másikat rögtön hozzágondoljuk. Pedig tudjuk, hogy a két nevet összekapcsoló könyv, a könyvek könyvének, a Bibliának fordítása nem is itt, hanem a szomszédos Göncön készült.
A technikai eszközök bűvöletében élő mai ember számára szinte elképzelhetetlen és hihetetlen, hogy több mint négy évszázada, néhány ember munkájával miként volt lehetséges lefordítani és kinyomtatni az Ó- s Új testamentumot. De a Vizsolyi Biblia példájából is láthatjuk: az eszközöknél fontosabb a hit, az elszántság, az akarat. Tudjuk, maga Károlyi tudósít róla, hogy voltak segítői. A legfontosabb mégis az, hogy akadt egy olyan ember, aki nemcsak máig lenyűgöző szellemi teljesítményre volt képes, de az ahhoz társuló fizikai erőfeszítéseket is vállalta.
A kor, amelyben minderre sor került, a hitet az élet legfontosabb ügyének tekintette. Az egykori gönci prédikátornak Istenbe vetett hite segített abban, hogy vállalkozását erői fogyatkozása ellenére is sikeresen végigvigye. Károlyiról, az emberről nagyon sokat nem tudunk. De olyan embernek kell elképzelnünk, akit életben tart, hogy hisz: abban, hogy nem halhat meg addig, amíg művét sikerrel be nem fejezi. Megadatott neki, hogy így legyen.
Károlyi a hitét szolgálta, amikor a Bibliát anyanyelvére ültette át, és ezzel nemzetének is felmérhetetlen szolgálatot tett. Az első teljes, magyar nyelvű Biblia születése után további fordítások is születtek, s azóta láthatjuk, hogy a feladattal minden kornak meg kellett birkóznia. De a döntő érdem mindig az úttörőké.
Az első magyar Biblia, az Istenre és emberre vonatkozó tudás teljességét tartalmazó könyvként nemcsak a hívek lelki épülését szolgálta, hanem a magyar irodalmi nyelv kialakulásában is döntő szerepet játszott.
Talán lenne magyar nyelvű irodalom és tudományosság a Vizsolyi Biblia nélkül is, de Károlyi fordítása nélkül biztosan más, szegényebb volna. Nem túlzás azt mondani: a fordító nemcsak a magyarul olvasható Bibliával, hanem anyanyelvének magasabb szintre emelésével is örök időkre való ajándékot adott a magyar nemzetnek. Ezt a két kincset köszönjük neki a mai emlékünnepségen, s a jövőnek is csak azt kívánhatjuk, igyekezzen minél többet meríteni belőle!

Budapest, 2005. április 21.
Mádl Ferenc