A közöttetek levő presbitereket tehát kérem én, a presbitertárs és Krisztus szenvedéseinek tanúja, valamint eljövendő dicsőségének is részese: legeltessétek Isten közöttetek levő nyáját, ne kényszerből, hanem önként, ne nyerészkedésből, hanem készségesen, ne is úgy, mint akik uralkodnak a rájuk bízottakon, hanem mint akik példaképei a nyájnak. És amikor megjelenik a főpásztor, elnyeritek a dicsőség hervadhatatlan koszorúját. Ugyanúgy, ti, ifjabbak, engedelmeskedjetek az idősebbeknek, egymás iránt pedig valamennyien legyetek alázatosak, mert Isten a gőgösöknek ellenáll, az alázatosaknak pedig kegyelmet ad.
Alázzátok meg tehát magatokat Isten hatalmas keze alatt, hogy felmagasztaljon titeket annak idején. Minden gondotokat őreá vessétek, mert neki gondja van rátok. Legyetek józanok, vigyázzatok, mert ellenségetek, az ördög mint ordító oroszlán jár szerte, keresve, kit nyeljen el: álljatok neki ellen a hitben szilárdan, tudva, hogy ugyanazok a szenvedések telnek be testvéreiteken e világban. A minden kegyelem Istene pedig, aki elhívott titeket Krisztusban az ő örök dicsőségére, miután rövid ideig szenvedtetek, maga fog titeket felkészíteni, megszilárdítani, megerősíteni és megalapozni. Övé a dicsőség és a hatalom örökkön-örökké. Ámen.
1Pt 5,1-11.
ISTENRE FIGYELNI
Alázzátok meg tehát magatokat Isten hatalmas keze alatt, hogy felmagasztaljon titeket annak idején. Minden gondotokat őreá vessétek, mert neki gondja van rátok. (1Pt 5,6-7)
Jó munkám volt, családom és egy házam a kertvárosban. Aztán elváltam, és minden megváltozott. A kocsimban éltem egy hangos nagyvárosi utcában, takaróval a fejemen aludtam, hogy kívül tartsam a hideget és a város fényeit, és egyedül ettem egy padon a parkban. Mindez arra késztetett, hogy válaszoljak Isten hívó szavára, és figyeljek rá.
Szívesen fogadtak a hajléktalan közösségben, és elfogadásuk segített meglátni, hogy Isten minden emberben ott van, lehet, hogy a hajléktalanokban különösen. A hajléktalanság megalázó volt, de Jézus is megalázta magát miattunk. Arra hívattunk, hogy alázatban járjunk Istennel, ahogy Jézus is járt a kereszt felé vivő úton. Isten végül felemelt, megtanítva, hogy dobjam el az aggodalmaskodást, lássam meg őt a természetben, értékeljek minden embert, és tegyem életemet az ő kezébe.
Isten elvezetett egy gyülekezetbe, ahol növekedtem hitemben, és dolgozom egy misszióban, hajléktalanokat is szolgálva. A gyülekezet támogatása segített követni Isten útját. Isten arra hív, hogy etessük az éhezőket, látogassuk a betegeket, fogadjuk az idegeneket, és gondoskodjunk a hajléktalanokról is.
Imádság: : Nyisd meg szemünket és szívünket, Istenünk, hogy meglássuk a körülöttünk élők szükségeit! Ámen.
Isten minden helyzetben segít, hogy megtaláljam az elhívásomat.
Brian Rogers (Massachusetts, USA)
