Jézus igájáról azt mondja a Biblia, hogy az gyönyörűséges és Krisztus terhe könnyű. Ez a fogalom az Úr Jézus Krisztus uralmára utal az újjászületett és megtért ember életében.
A Krisztust követő ember keresztje pedig mindaz a nehézség, bántalmazás, hátrány, amit a világban el kell szenvednie ahhoz, hogy hiteles keresztyén lehessen.
Ezek negatív dolgok, terhek, amelyek önmagukban nem okoznak örömet. A gyermekét szűlő édesanya sem a fájdalmakban leli örömét, hanem a gyermekben amely ezek után lát napvilágot.
A hívőember sem a megszentelődés lemondásokkal, hátrányokkal, fájdalmakkal járó útja miatt jókedvű, hanem a Mestere igájának ígérete vidámítja meg a lelkét.
Ettől még azonban a kellemetlenség kellemetlenség marad...
Amikor egy testvér rászánja magát, hogy az élete valamely részét igyekszik Krisztusra nézve rendezni, s felveszi ennek keresztjét, ne várjuk el tőle, hogy még mosolyogjon is hozzá, mert ez egyáltalán nem életszerű, inkább elméleti keresztyénség...

Jézus mondja, hogy "aki én utánam akar jönni, az naponként tagadja meg magát, vegye fel a keresztjét és úgy kövessen".

Azt hiszem, hogy a keresztyén ember keresztje az, amit csak akkor képes hordozni, ha már előtte megtagadta magát. Amíg ez nem történik meg, addig igazából az egóm szenved "keresztyén máz" alatt. Ebből van nekem több, (sajnos) de éltem már át önmegtagadás után következő kereszt hordozást, na ekkor láttam meg, hogy "megy előttem Valaki"



Nagyon tetszett amit írtál, köszönöm!

Nem tudom, hogy a gyakorlati életben hogyan választható külön a "Krisztus keresztje" és a "Krisztus igája". Úgy értem, hogy érzitek-e a hétköznapokban, hogy hoppá, itt most Krisztus igájával van dolgom, itt meg a Krisztus keresztjével? Elvégre mindkettő a Krisztussal járásról szól. Jézus ugyanis azt mondja a keresztviseléssel kapcsolatban is, hogy "kövess engem!" Ami gyakorlatilag ugyanaz, mint hogy "hajtsd be a fejed az én igámba!". Mindkettő kapcsolat. Én ezt érzem merőben elméleti szétválasztásnak.
A hátra tétel, mellőzöttség stb. egyszerűen lehet annak a következménye, hogy nem ugyanazok az indítékok munkálnak már az életemben, mint amik a krisztusi életen kívül általában. Lehet, hogy már nem tudok mindent megtenni, hogy népszerű legyek. De lehet, hogy már nem is annyira fontosak ezek a dolgok, tehát nem is okoz oly nagy szomorúságot, ha nem én vagyok a legmenőbb. Lehet, hogy nagyobb örömöt okoz, hogy Krisztusban elrejtett életem van. Lehet, hogy jobban örülök a Krisztus keresztjének/igájának.
És lehet másfelől, hogy a "keresztény szenvedések" egy részét tévesen észleljük-tapasztaljuk a Krisztus-követésből adódó "szent" szenvedésnek, lehet hogy pusztán Isten faragja le rólunk a fölösleget, és pusztán önző énünknek fáj ez a munka.

''...pusztán önző énünknek fáj ez a munka.''
Egyet értek veled, az ember kettős természete haláláig megmarad.
Az újjászületett ember örvendezik Krisztus igájának, az óember pedig borzong mindentől ami számára ''kereszt''. Ha elég mélyen magába tud nézni az ember, mindkettőt megéli.Erről beszél Pál apostol a Róma 7:14-25-ben.
Abban is egyezünk, hogy Krisztus igáját, nem lehet szétválasztani az ember keresztjétől, csupán különbséget lehet tenni közöttük, akár a fej és a törzs között, de ezeket sem lehet külön választani, mert nem létezhetnek egymás nélkül.

Talán a két "tárgynak" a jelentése elárul valamit.

Én is azt hiszem,hogy egy esemény az életünkben egyszerre mind a kettő.

Mert ha ezeknek a tárgyaknak az eredeti jelentését nézem, akkor az egyik egy kivégző eszköz, míg a másik egy földművelésben használatos, talaj megmunkáló, ezzel ültetést, növekedést, stb segítő szerszám.

Mind a kettőre szükségünk van a korábban említett kettős természetünk miatt.
Az egyik az ó ember halálában nélkülözhetetlen eszköz (a lényeg, hogy ez a Krisztustól kapott kereszt,tehát JÓ halál), a másik az új ember megerősödését, növekedését, szolgálatba állítását segítő lehetőség. (ez is Krisztustól van, ezért ez szintén könnyű és gyönyörűséges)

És ez egyszerre valósul meg, de mind a kettő feltétele az önmegtagadás....

Szóval egyet értek veletek Testvéreim és köszönöm, hogy ha ez valósággá is válik az életemben, de ezt már nem nektek

Gyerekeket tanítottam ma délelőtt és a Szent Lélek munkája kapcsán az egységről beszélgettünk.
Eljutottunk oda, hogy az emberi test is sok részből áll, de az agy az, ami összefogja és irányítja.

Picit megálltam, mert az Ige Jézust az emberi fejhez hasonlítja és nem az agyhoz.
Szerintetek miért?

Valószínűleg az agy túl absztrakt fogalom volt az akkori gondolkodás számára.
A Bibliában nem sokat hallunk az agyról. Egyáltalán nem hallunk róla, hogy egész pontos legyek.

Azon filóztam, de lehet ez is túl absztrakt, hogy Jézus szemével kell látnunk, Jézus fülével kell hallanunk és az Ő beszédét kell mondanunk ha az Ő testének vagyunk a részesei.

Nem csak az "agy" funkcióit gyakorolja az Egyházon belül, hanem Rajta keresztül kell észlelnünk és szólnunk....

Luk.45:6. A jó ember az ő
szívének jó
kincséből hoz elő jót;
és a gonosz ember
az ő szívének gonosz
kincséből hoz elő
gonoszt: mert a
szívnek
teljességéből szól az
ő szája.''
Az allegorikus értelmezés tág magyarázatra ad lehetőséget.
Egyet értek nemosinexszel, hogy a Biblia az akkori kor tudományos színvonalán írodott, bár vannak igehelyek, amelyek túlmutatnak rajta.
MÁSUTT AZT IS MONDJA AZ IGE, HOGY KRISZTUS FEJE A FÉRFIÚNAK, A FÉRFIÚ PEDIG AZ ASSZONYNAK.
A ''FEJ'' EZEKBEN AZ ESETEKBEN IS A FŐSÉGRE UTAL...
PERSZE JÓ LENNE, HA AZ EMBER ÉS AZ EGYHÁZ MINDIG KRISZTUS SZERINT HALLANA, LÁTNA ÉS SZÓLNA!

Köszönöm!

http://tobbazelet.hu/farkasjozsefhangta ... epites/68/

Ebben szó van a keresztviselésről és még sok egyébről is. Kicsit messziről és allegorikusan indul, de aztán összeáll a kép. Különösen a konkrét, megvalósult keresztény példa miatt érdemes meghallgatni.

meghallgattam

annyiban más, mint a "fasori irány", hogy "nem húzza le" annyira a nem Jézusban élt életet (családi ház)

az is fontos, hogy különb életet kell élnünk, mint a vallásos emberek, a ránk vonatkozó törvények (hegyi beszéd) magasabb szint, .......annyira magas, hogy lehetetlen egyedül (erről is beszél)
Isten nélkül is képes vagyok pl. arra, hogy "szemet szemért, fogat fogért", vagy arra, hogy ne járjak kupikba, vagy arra, hogy ne lopjam el a szomszédom talicskáját
DE
képtelen vagyok Jézus nélkül arra, hogy jót tegyek azzal, aki engem bánt, vagy ne mondjam hülyének, ostobának az embertársamat, vagy ne tekintsek szexuális segédeszközként a nőkre, vagy ne is kívánjam más tulajdonát, mind azt, ami a másé

pozitívan (igenekkel )
jóval győzzem le a gonoszt, mindig úgy tekintsek bármelyik emberre, mint Isten teremtménye, éljek gazdag szexuális életet a saját feleségemmel és ezt kívánjam minden párnak, elégedjek meg azzal, amim nekem van és higgyem, hogy amire szükség lesz, meg fogom időben kapni

Én is meghallgattam újra, mert azt hittem, valami fölött átsiklott a figyelmem. Ezt írod:



Nem értem, miért kellene mindezeket Jézus nélkül megvalósítani? Vagy ki szerint kellene?

Nem kell, sőt nem lehet

Farkas József szerint nem, szerinted nem és szerintem sem.
Passz, lehet feleslegesen írtam le, de ezt mindig leírom, mert a keresztyénség lényegének tartom

Keresztyénség: nem hagyomány, hanem az Igazság képviselete.

Interjú Köntös Lászlóval:

https://axioma.hu/ha-feladjuk-az-igazsa ... axiomanak/