Kedves TCsaba, olyan lehengerlően érvelsz, hogy lassan kezdek identitás válságba esni. A válaszaimmal is gondok vannak, úgy látom. Még szerencse, hogy ki tudsz segíteni bennünket reformátusokat szekta, felekezet választék ügyében. Mit tanácsolsz, merre távozzam?

Kedves rosta!
Ha valóban válságban van az identitásod, az nem az én érvelésem miatt van, hanem mert önmagadban nem találod a válaszokat.
Ha meg ezt is gunyolódásnak szántad, akkor tényleg vannak problémák nálad...

Kérted mutatkozzam be, megtettem.
Nehezményezted a valós nevem hiányát, kiírtam.
Kérdeztél, válaszoltam, erre közölted, hogy "csapdának" szántad a kérdéseidet, majd igyekeztél eltorzítani a válaszomat.
Tőled egyetlen "személyes" dolgot kérdeztem, válasz helyett besértődtél,de Te nem találtad személyeskedőnek a saját kérdéseidet...



Szóval megkérdezném tisztelettel Tőled, hogy hol állítottam azt, hogy el kell hagynod az MRE-at és át kell űlnöd egy szektába?!
Értékelném, ha nem próbálnál olyasmit belemagyarázni a hozzászólásaimba, amit nem írtam.

Kedves TCsaba, ha visszaolvasod magad és úgy látod, semmi gond az antréddal, akkor nyilván velem van baj, ahogy ezt meg is fogalmaztad. Ez esetben természetesen várom a jóindulatú tanácsodat, hogy szerinted melyik felekezetet, szektát, gyülekezetet kellene választanom a továbbiakban, melyik szolgálna épülésemre.

Köszönöm!

Kedves rosta!
Mivel van már választott gyülekezeted ennek kell az épűlésedre szolgálnia minden téren. Az MRE-nak, s azon belül a saját gyülekezetednek kell biztosítania számodra, hogy megtudd határozni a református identitásod mibenlétét. Nem lehet sem katolikusnak, sem reformátusnak sem semmi másnak születni,de meg lehet tanúlni azokat a gondolkodási sémákat, amelyeket követve ennek, vagy annak mondhatja magát az ember.

Maradj az MRE-ben nyugodtan csak térjél meg azt Úr Jézus Krisztushoz és szülessél újjá, mert jelen állapotodban köszönő viszonyban sem vagy vele. Ugyanis a szív teljességéből szól a száj, és akiben ennyi gyűlölet és utálat van azokkal szemben, akik nem értenek vele egyet, annak nem Jézus az ura.
A te reformátusságod csupán egy politikai-világnézeti irányzatnak szóló vakhit része.

Kedves TCsaba, köszönöm a hozzászólásodat, amely nagyon tetszett nekem.
Isten hozott!

Kicsit visszalapoznék:


Nem szó szerint erre, de köszönöm, hogy felidézted, és a környezetét is megnéztem. Nagyon ideillik. Az általam beidézett szöveggel csak annyit akartam mondani, hogy sokszor a "hitbéli dolgok" tanulmányozása (ami Krisztus-hívőknél kétségkívül jöhet abból a szándékból, hogy közelebbről megismerjük Isten akaratát, és helyesebben éljünk) elfedi előlünk a célt és/vagy éppen az eszközt teszi céllá. A cél pedig: "Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes erődből és teljes elmédből és felebarátodat, mint magadat." S Jézus, ugye, még ezt az igényt is támasztja velünk szemben, hogy szeressük ellenségeinket.
Az egyházfegyelem nem cél, hanem eszköz (lehet), ahogy a bibliatanulmányozás, szolgálat, hitvédelem, ima stb. úgyszintén, s ezeket csak a célt folyamatosan szemünk előtt tartva lehet érvényesíteni. Mert ugye hívőként leginkább a „mindentudás” gőgje fenyeget bennünket, s bizony nem a krisztusi lényünk az, ami gyűlöletessé tesz a világ előtt, hanem éppen ez a gőg, amely ha erősnek érzi magát valamiben, nem tud lehajolni a gyengébbhez. Nyilván nincs minden rendben az egyházakban – bármelyikről lett légyen szó. De ha kifogással él az ember, és nem talál meghallgatásra, azon is érdemes elgondolkodni, hogy szeretetben, szelíd lélekkel történt-e a feddés, úgy ahogy Isten várja: hogy mindenki előbb a maga tetteit vizsgálja meg. Vagy ha a másik felé evangélizál, vette-e a fáradságot, hogy megértse annak tapasztalatait, hátterét, vagy elegendőnek tartotta azt, amit ő megélt, ráolvasni a másikra. Tehát, hogy valóban szeretetben mennek-e végbe ezek a dolgok? A Biblia Szövetség nagyon határozott, biblikus igazságtudata vajon társul-e hasonlóan biblikus szeretettel? Nagyon könnyű a harc hevében puszta buzgalomból gőgössé válni, ami – úgy gondolom - még ha igazunk van is, magán viseli Isten ítéletét.

Ha az ismeret felfuvalkodottá tesz, a hamis ismeret méginkább!
Nem célszerű az igazságot a felfuvalkodottsággal azonosítani. Protestáns körökben éppen a "BSZ" az, amely képviselni igyekszik a biblikus igazságot a "majom" szeretettel szemben.

Nem tudom, mit értesz "majom"-szeretet alatt. Mindenesetre Jézus mondja: "mondom néktek, hogy ha a ti igazságotok nem több az írástudók és farizeusok igazságánál, semmiképen sem mehettek be a mennyeknek országába."

Kedves Nemosinex!

A "fórum lét" már önmagában szeretetlen, több szempontból is.
Az egyik, hogy alig ismerem a másikat, nem látom a tetteit, nem látom a szemét és még is megítélem elég mélyen.
A másik, hogy vannak feddések, amiket négyszemközt kell megtenni és nem egy fórum nyilvánossága előtt.
És még sok mindenben látom ennek a "kapcsolatnak" a veszélyeit.

Kedves Csaba!

Tudod, a volt gyülekezetemben van 2 női presbiter a 32 férfi mellett.
Arra jöttem rá az Úr előtt elcsendesedve, hogy ez azért lehet, mert itt tartunk KEGYELEMBEN. (BSZ-es közösség)
Remélem érted mire gondolok. Azt hiszem, hogy ha KEGYELEMBEN tovább fejlődünk, akkor még lehet ez 100%. Mert ha törvényileg leszünk 100% az számomra a nulla lesz.

Szeretettel:
Péter

Alapjában véve a keresztyének "újhullámos" generációja azért nem tud különbséget tenni a "majom" szeretet és a krisztusi szeretet között, mert a liberális és humanista eszmék formálják a Krisztus képüket...
Pedig "Pintér Bélánk" is megénekelte: "Itt járt a földön, de a világ nem szerette, mert a bűnt igazán bűnnek nevezte!"
Szóval az alázatos (és egyesek szerint mindenkit magához ölelő) Jézus korbácsot ragadott, hogy megtísztítsa Atyjának házát. A mindig szelid Krisztus, különösebb lelkiismereti válság nélkűl nevezte az ördög gyermekeinek a tévelygő zsidó farizeusokat, a bárány szelídségéről ismeretes Úr Jézus Krisztus legközelebbi visszatérésekor vasvesszővel fogja legeltetni a pogányokat, és nyomja a mindenható Isten haragja hevének borsajtóját!
Ha valaki hozzá tesz Isten igéjéhez, csapásokkal súlytja az Isten, ha valaki elvesz belőle, annak részét eltörli az életnek könyvéből...
Szóval jól gondoljátok meg, hogy mit akartok elvenni az igéből a humanista szeretet-mámor nevében!

Kedves Csaba!

A majom szeretet számomra az eros és a filia, az Isten szeretete az AGAPÉ.
Megtérés előtt MINDENBEN önmagamat szeretem (hiszen én vagyok az isten, önmagam és mások istene) és ezzel igazán nem szeretem magamat, mert ártok magamnak és mindenkinek.
Nem töltöm be a törvényt, aminek első része a Teremtő Isten szeretete, majd embertársam szeretete, végül önmagam szeretete.

Jézus Krisztus kemény azokkal, akik kemények.
Az Úr ma is megalázza a hatalmasokat, az önigazultakat, a gőgösöket, felfuvalkodottakat. Megmutatja hatalmát a hatalmaskodók felett.
Így tette, így teszi és így is fogja tenni, ha visszajön.

Ugyan akkor felemeli a megtérőt, befogadja a bűnét megvalló és belátó bűnöst, ott él az alázatos ember szívében és örök utat készít nekik.

Ezzel pedig mélységesen egyet értek:

Ez egy alázatoskodó emberi gondolat, az ige viszont ezt mondja: "Szeressed felebarátodat, mint tenmagadat,".
Gyakran keverik a keresztények az alázatoskodást az alázattal.

Kedves TCsaba, amiről beszélsz, a majomszeretetről, meg az újhullámról, meg a liberális humanista eszményekről, az az általam ismert reformátusság számára valami egzotikum, nem él vele. Ez valami Amerikából hozott szlogen lehet, amelyet rá akarnak varrni a honi magyarságra, miközben a másik oldalról a nemzeti jellegünk miatt rugdosnak bennünket.

Ez az un. majomszeretet kifejezés a gyereknevelésen túl valahonnan az ezoterika környékéről származik valójában. A vízöntő és a vele együtt járó újhullámos eszmeiség arról beszél, hogy egyfajta szeretet özönben élünk, Isten szeretete záporozik ránk egyfolytában. E szerint az eszmeiség szerint a szeretet mindenkit elér, mert Istenhez számtalan úton lehet eljutni. Az igazság relatív, mindenkinek igaza van a maga módján. Igaza van Teréz anyának és igaza van Sztálinnak is.

Mi reformátusok nem erről a szeretetről beszélünk, vagyis nem az igazság relativizálásról. Jézus szerint fel kell ismerni a bűnt, no és a bűnöst (ami nagyon könnyű, hiszen mindnyájan eredendően bűnösök vagyunk), és közösséget kell vállalni a bűnössel, le kell ülni hozzá, beszélni kell vele, meg kell értetni vele, hogy csak egy igazság van. Le kell ülni a szemlátomást bűnös emberhez, mert az orvosra a betegnek van szüksége és nem az egészségesnek. Máté 9.9-13.

Krisztus, közülünk a bűnösök közül különösen a farizeusokat ítélte el, hiszen a farizeusok, az írástudók komoly tudással rendelkező emberek voltak, akik ennek ellenére gyalázatos módon, piócaként éltek a népen. Miközben a írástudásuk miatt megkövetelték a tiszteletet. Az ő bűnük az volt, hogy tudták mi a bűn, hogy ők mennyire bűnösek és mégis azt cselekedték, amit nem kellett volna.

Jézus kimondottan haragudott a kiszolgáltatottak, a gyengék kihasználóira, kimondottan szerette azokat, akik a gyengéknek, a kicsinyek között a leggyengébbeknek ételt, italt adott, gondoskodott róluk. Viszont a kicsinyeket megbotránkoztatókat a farizeusokkal egy szinten kezelte.

Lényeg a lényeg, Jézus mindnyájónkért adta az életét. Mindnyájónknak megadta a szeretetével a lehetőséget az üdvözülésünk felé. De ez nem majomszeretet, nem humanista- szeretet mámor, ezt a két teljesen más dolgot nem szabad összekeverni! Nem szabad összekeverni Krisztus megváltó szeretetét az ezoterikusok mindent és mindenkit áztató nagy feltétel nélküli szeretetözönével. Mert mi reformátusok valljuk, hogy csak Jézus Krisztuson keresztül üdvözülünk! :

10,1 "Bizony, bizony, mondom néktek: aki nem az ajtón megy be a juhok aklába, hanem másfelől hatol be, az tolvaj és rabló;
10,2 de aki az ajtón megy be, az a juhok pásztora.
10,3 Ennek ajtót nyit az ajtóőr, és a juhok hallgatnak a hangjára, a maga juhait pedig nevükön szólítja és kivezeti.
10,4 Amikor a maga juhait mind kivezeti, előttük jár, és a juhok követik, mert ismerik a hangját.
10,5 Idegent pedig nem követnek, hanem elfutnak tőle, mert az idegenek hangját nem ismerik."

Még a samaritánus irgalmasságának példázatával mossák egyesek össze a szeretet zuhatagos ezoterikát. Pedig Jézus itt is egyértelmű, általánosságban az elesett ember iránti irgalomról beszél. És nem valami szeretet záporról, majomszeretetről.