A találkozón hallott Igéhez még pár gondolat, hát ha valaki másba is beleszorult még valami...
Akik nem voltak ott, azoknak annyit, hogy a János 6.-ból voltak válogatott versek.
A csodát
mindenki, válogatás nélkül átéli. Egy nehéz helyzetben jön egy váratlan segítség olyan irányból, amire senki sem számított. (5000 ember megvendégelése)
Pl. egy kiránduló csapat eltéved az őserdőben, de egy bennszülött kisfiú "véletlenül" rájuk akad és kivezeti őket a dzsungelből. A csapatban vannak "kő ateisták", más istenben hívők, megtértek, stb.
A csodát látva a
tömeg ezt később is elvárja.
pl. történjenek úgy az események, mint azelőtt, ha eltévednénk jöjjön ismét a gyermek
A csodát átélve az
Írást ismerők Istenből "talizmánt" kívánnak gyártani, "erősítik Istent" abban, hogy legyen "csodagyáros, csodaautomata" ("akkor majd lesz hitünk!!!!" - ezzel kísértik Istent) és ezt a "talizmánt" már betennék a batyujukba, hogy ne csak az eltévedéskor segítsen, hanem minden váratlan helyzetben.
A
tanítványok egy része mind ezt érti és nem is kíván ezen az úton haladni.
Ugyan akkor állnak! Nem akarnak "vissza menni a dzsungelbe". Nem akarják naponta megtapasztalni a Jézusra utaltságot, a Vele való élés Lelki/Szellemi útját.
A
tanítványok egy kis csoportja látja, hogy a Jézus Krisztussal való élet ÖRÖK, hiszen maga Krisztus is ÖRÖK.
A Belőle való élet, a Vele való táplálkozás más valóságot ad az embernek, mint amit a világ adhat. Olyan távlatokat nyit, amit csak Isten nyithat egyedül egy ember számára.