.

Kedves sztalker!

-Nem mondom, hogy nincsen igazad.- Abból a szemszögből, ahogyan
Te nézted.-

-Szerintem azonban, -a jelenlegi képzésmenetben is van lehetőség a vé-
gén eldönteni,- hova pályázik valaki.- Az eredetiben olvasási lehetőség-
hez pedig akkora előny a megfelelő nyelvtudás, amit egyetlen "parókus"
lelkész sem nélkülözhet a lelkiismeretes, jó értelmezésű igehirdetésében.-

-A tudós tipusok számára is számtalan lehetőség van, és nem gondolom
"feleslegesnek" ha mindazt tudja, amit a gyakorlati lelkésznek tudnia kell...

--Végülis ez csak beszélgetés a "mi lenne,ha"-ról... a jelenlegi helyzet nem
igazán kedvező a nagy átalakító változtatásokra, - sajna

üdv.
L.

Kedves L & Sz!
Valahol (...éppen itt, minálunk...) attól tartok, hogy a "de szép volna, ha..." kategóriába tartozik az az "álom", hogy a képzés során, vagy végén a teológósok/teológusok saját képességeik és bölcs pofaszőreik bölcs tanácsa szerint besorolják magukat "fegyvernemenként"...
A sokat emlegetett "nagybetűs élet" nemcsak a bárányok hallgatását képes felülírni (amikor sül, ugyanúgy serceg, mint a visongó disznó, avagy a bőgő marha...) - hanem a gyakorlati szükség okán valahogy úgy néz ki a dolog, hogy:
amikor sok üres lelkészi állás van - sokan érzik lelkésznek hivatva magukat, és kevesen, vagy alig teológusnak; - amikor kevés/semmi üres hely a helyzet, akkor sokan érzik teológusnak és kevesen lelkésznek magukat. Amire még akár azt is lehetne mondani, hogy jól is van, mert alkalmazkodás a helyzethez. (De engem arra emlékeztet, hogy mivel Budapest az állandóan Budapest, ezért minden helyzetben általában sokan érzik speciálisan "Budapestre elhivatottnak" magukat... )
Vagyis a magam részéről attól tartok, hogy kisebb mértékben múlik Isten Szentlelkén az ügy, mint kellene (bár akiknél igen, azokért a kevesekért is hálásak lehetünk, mert belőlük tényleg jó: Lélek vezette "szolgák" lesznek, bármely területen...) és nagyobb mértékben az emberi lelkületen - amelyről tudjuk ugyan, hogy "csodákra képes" - de ezek a csodák nem bibliai csodák, hanem csak csodálkozásra késztető emberi balgaságok! (bocs!)
Én általában azt szoktam feltételezni - jobb híján - , hogy olyan mértékben tudják a teológus-/lelkész-jelöltek megtalálni a nekik való helyet, amilyen mértékben a "mi egyházunk"
((két párhuzama: a drBarthatibor-féle: "az én egyházam!" - és az olasz kif: "cosa nostra"="a mi ügyünk" ))
képes saját helyzetének magaslatán (avagy mélypontján ) állni.
Ezzel együtt azért nem tartom reménytelennek a helyzetet - mert alapjában véve NEM rajtunk múlik! - Nem ember "téríti meg" az ő embertársát, csak szolgája lehet IStennek a megtérítés munkájában/folyamatában - és ahogyan látjuk a Jézust körülvevő sokaság bibliai példájából (meg az egyháztörténelem folyamatából) Isten azért mindig gondoskodott arról, hogy legyen az embereknek lehetőségük a Neki való engedelmességre - még előbb: a Hozzá való megtérésre - és ezért mindig voltak, vannak és lesznek: megtérők és szófogadók. Ők azok, akik "megtalálják" a helyüket - amikor rátalálnak az egyenes, de keskeny útra, az oda vezeti őket (is).
Tehát a magam részéről inkább reménykedek az Isten munkájában, mint a mi emberi ügyességünkben... - tudva persze, hogy ez utóbbinak azért jó volna minél inkább Istenre figyelő, és Tőle függő emberi tevékenységnek lenni/válni.

.


--A fentiekkel "csak" egyet lehet érteni !!! - Azért tovább imádkozunk:
"Küldj munkásokat az aratásba" - Vidéken óriási a lelkészhiány !

Üdv.
L.

Málnás Édesség!

ezzel én is egyetértek, magam is írhattam volna, hiszen ez az érem (remélem nem a júdáspénz) másik oldala. de én azt hiszem ez inkább az üdítő kivétel ami csak arra utal, hogy Isten mindenből tud jót is kihozni (józsefet is eladták rabszolgának és végülis ez egy nagyon jó "vétel" volt, de ez nem jelenti azt, hogy minden gyereket el kéne adnunk rabszolgának, mert az már egyszer bevált...) a lényeg az arányokon van, illetve a hatékonyságon, ami jelenleg elég lehangoló.

ne legyenek illúzióink. rövid életem során kb. tíz lelkészt hallgattam rendszeresen vasárnaponként. gyakorlatilag senkinél nem lehetett érzékelni, hogy alapos exegézist végzett volna, max. görögül megnézhette egyszer egyszer, mikor már semmisem jutott magyarul az eszébe. a nyelvtudás (ami rendszeres gyakorlás nélkül ugyebár gyorsan rozsdásodik) olyan fegyver a lelkésziarzenálban ami csak arra való, hogy a kisegyházak lelkészeit legyen mivel überelni (bibíí nekem ilyen is van...). a köztünk lévő lelkészektől elnézést kérek (valószínűleg én is így csinálnám ha elvégeztem volna a teológiát...).

Hadd legyek gyorsan nagy (XXXXXXXL-es) képű:
- tudva persze, hogy nincs igazam -
de azt akarom kidadogni, hogy a mindennapos görögözés/héberezés helyett abból is jól meg lehet élni, ha az ember jónéhány éven keresztül gyakorolta magát az "egzegetálás" műfajában, és mára jó eséllyel meg tudja itélni, hogy a bibliai szöveg mögött milyen "háttér" állhat ... és - mivel a gyakorlat az gyakorlat...gyakorlatilag nincs időm a sok megoldandó gond és elvégzendő egyéb dolog között komolyabb egzegézisre - tehát kényszerűségből is "tapasztalatra" hagyatkozok ((Bár ez lehet sima/hétköznapi lustaság is...)).
...szóval ezzel sosem igyekeztem bármilyen kis/nagy egyház/fegyház "kollégáit" űberelgetni... s az, hogy így csinálom, nem igazán tölt el nagy örömmel...azzal együtt sem, hogy valójában mindig örömöt jelent 1: valamit megérteni, 2: azt jól meg is fogalmazni...

nem értek az informatikához, de attól még netezni tudok (tudok?)...

Sokan nem használták a hermeneutika, exegézis, szoteriológia, szónoklattan tudományát - mégis inkább vezették Istenhez a keresőket, szemben a tudományoskodókkal.
S nem csupán Jézus Krisztus vagy Péter és János voltak ilyenek, de pl. néhai Zimányi József is sokkal inkább vette az organikus, Istennel való közösségéből az igehírdetés mondanivalóját, semmint az öldöklő betükből..

Dear Figyelő, csak egy rövid megjegyzéske... ugyanezért hoztam föl példának Bunyan Jánost (John Bunyan) a Zarándok útja könyvnek egykori íróját. Ő sem teológián tanult úgy prédikálni (és írni), hogy nagy nevek irigyelték tőle (az igaziak persze keresztyéni szelídséggel!) képességeit.
Hiszen kész volt életét odaadni - odaszentelni...és ennek lett meg az "eredménye"= vagyis Isten munkálkodhatott benne, s ahol Isten munkálkodhat, ott a Lélek gyümölcsei fognak megteremni!

-


-Igazán örülök, hogy mindenki ezen az alapon áll: "... és mi ELHITTÜK
és MEGISMERTÜK, hogy Te vagy a Krisztus, az élő Istennek Fia."

--Tehát első a hit és utána a megismerés.- Hit, a Lélek által, - meg-
ismerés - a kijelentés és szorgos tanulás által.

(Ha bármelyik hiányzik, nincs rajta áldás!)

-Egyébként boldogan vallom, hogy találkoztam olyan igehirdető lelkész-
szel, aki csodálatos hit-mélységeket tárt fel, de nagyon is megdolgozta
az "eredeti" szöveget is.-


L.

A kivételek mindig szabályerősítők...

Dear Figyelő!
Azon túl, hogy igazad van - hadd utaljak az általad említett Zimányi Jóska bácsira is - mondván: a "kivételek"
nem is annyira k i v é t e l e s e k ...
hanem inkább nagyon is "szabályszerűek":
merem/próbálom érteni ez alatt a következőket:
1/ Sztalker megjegyzésénél kezdve:
- vagyis, hogy valamiben nem vagyok "vér-profi" - attól még elboldogulhatok/el is boldogulok vele - ettől lehet eljutni a J.Bunyan "jelenségig": ebben szerintem szabályszerű, ahogyan Isten megáldja gyümölcsökkel a gyümölcstermésre igyekvő életeket...
2/ a "teológia nagyjainál" folytatva: akik sok-sok tudomány alapján állítottak fel olyan tanításokat (lásd pl. a liberális teológia ágait, vagy a kemény "tudományos-alapú" bibliakritikus tudorokat...), ahol az igyekezet nem hittel, hanem Istennel való birkózással(sic! - és nem a jákóbi-stílusú, a jabbók-révi jelenethez hasonló...) párosult, s ezért lett/vált ennek a tudománynak ilyen az eredménye...
3/ végül a saját emberi gyarlóságaim tudomásulvétele: bármilyen nagyot is akarjak én a kezemben lévő eszközökkel, ha "ÉN" akarom azt, nem lesz abból semmi jó!

----(Csak azért tagoltam széjjel, hogy kiemelkedőbb legyen)


-- Hogyan lehet JÉZUS KRISZTUShoz, aki Teremtő, Megváltó, Megszentelő
ISTEN,- párhuzamba állítani e m b e r e k e t,---- akik mind: teremtésre,
megváltásra, megszentelődésre szorulnak ! -

-Zimányi Józsi bácsit is elismeri szinte mindenki,- de NEM ISTENÍTI !!!

--- A betű pedig nagyon is szükséges ahhoz, hogy a Lélek munkálkod-
hassék általa. - A szó betűkből áll,- az Isten szava: Ige ! - Nem lebe-
csülhető mindaddig, míg a Lélek fölé nem kerekedik - és ÜRES betű-
vé válik.- De eredetében áldáshordozó .

L.

---Ezzel nagyon egyetértek !