Kedves nemosinex!
Szerintem senki sem állította,hogy a
Római Katolikus Egyházban ne lehetne megtérni! Valószínűleg Luthernek is ott jött össze...
Arra azonban nem találtunk még közösen választ,hogy ha a római egyházban folytatott hitélet kielégíti a 'szellemben és igazságban'-elvét,akkor miért hívta életre Isten a Reformációt, ill. miért nem engedte meg,hogy az a katolikus egyház keretein belül menjen végbe?!
A Szentlélek létrehozott egy szeparációt,amelyet ma bizonyos 'protestáns' körök, az ökomenizmus emberi erőfeszítéseivel,ellenreformációval igyekeznek felszámolni. Ennek következményei azok a szakadások,amelyek az MRE-ban megjelentek...

Te mondád:


Átok alatt lévő evangéliumhirdetésre nem hiszem, hogy valaha is megtért volna valaki. Ezért mondtam, amit mondtam. Itt ellentmondás van: vagy nincs átok alatt, vagy Luther nem tért meg.
Ami pedig a reformáció elkülönülését illeti, nem ismerem Isten célját ezzel. De ha elfogadjuk Isten szuverenitását erre a konkrét esetre vonatkozólag, akkor azt is el kell fogadnunk, hogy azok, akik a református egyházból továbbléptek, szintén Isten szuverén rendelése alapján léptek tovább. Akkor tehát - a te logikádat követve - a reformáció is hamis lenne? (Most kérlek, ne a MRE-ra gondolj csupán, hanem azokra, akik a reformációt tovább reformálták, és eljutottak pl. az unitarizmusig).

Üdv,
nX

Kedves nemosinex!
'Mert akiket eleve ismert,eleve el is rendelte,hogy azok az ő Fia ábrázatához hasonlatosak legyenek, hogy ő legyen elsőszülött sok atyafi között.
AKIKET PEDIG ELEVE ELRENDELT,AZOKAT EL IS HÍVTA, ÉS AKIKET ELHÍVOTT,AZOKAT MEG IS IGAZÍTOTTA, AKIKET PEDIG MEGÍGAZÍTOTT,AZOKAT MEG IS DICSŐITETTE.'
Rom.8:29-30
Talán belátod,hogy Luther (sem)egy átkozott evangélium miatt tért meg.
Ne haragudj,de kénytelen vagyok megkérdezni Tőled, reformátustól,hogy mit jelent számodra a Reformáció, ha az uritanizmust a Reformáció folytatásának tekinted...

Nem haragszom, de nem magyaráztad meg, hogyan van az, hogy ha Isten azt akarta, hogy a reformáció ne a katolikus egyház belsejében menjen végbe, mert hamis egyháznak tartotta, akkor ugyanerre a logikára építve: akik továbbléptek a református egyházból, szintén Isten akaratából léptek túl rajta, mint hamis egyházon. (Az unitáriusokról később beszélhetünk, de minthogy nem ez a fősodor, nem szeretném, ha elmennénk ebbe az irányba).
Nem tudom, észrevetted-e, de a Róm. 8,29-30-cal egyúttal amellett is érvelsz, hogy mindegy, milyen az az igehirdetés.
Mit jelent számomra a reformáció? Felmondhatnám a leckét, de azt hiszem, többet elmondok azzal, ha a viszonyomról beszélek a reformációhoz. Mérhetetlen nagy ajándéknak tartom kegyelemtanát, üdvösségtanát. De nem az Istenem és nem a Krisztusom, és nem akarom, hogy számomra a (biblikus?) szeparáció eszköze legyen, és más Krisztus-hívőktől elszakítson. Fáj a szívem, ha a magyar református egyház mai állapotára gondolok (politikai szerepvállalást, felemás igát, szeparációs gőgöt és mindent egybevéve), de nem tudom ezt elválasztani az összes benne élő szívbéli állapotától (beleértve a magamét is).

Kedves nemosinex!
A Reformáció, mint olyan nem egy-egy felekezetet és az azokból történő továbblépést jelentette, mint a RKE esetében. Nem véletlenül tekintjük protestáns felekezeteknek a reformátusokat,evangélikusokat,baptistákat és puritánokat. A főkérdésekben valaha egységes álláspontot képviseltek,annak ellenére,hogy másodlagos kérdésekben nem értettek egyet. Ilyen jellegű nézetkülönbségek már az apostolok idejében is megvoltak.
Most komoly,hogy egy református fórumon magyaráznom kell az 'Ok' (lásd: Római igeszakasz ) és az 'ESZKÖZ'
(Pl. igehírdetés) közötti különbséget?!
Én is kezdek kétségbe esni...

tudod, itt nem mindnyájan végeztük el a presbiterképzőt, sem a teológiát. vannak, akik csak beszélgetni próbálunk, elvégre fórumról van itt szó. de te azért csak magyarázd el a dolgokat - ha lehet, sokkal nagyobb szeretettel.
üdv
nX

Kedves nemosinex!
Most nekem kívánod felróni,hogy nem végeztél presbiter-képzőt, sem theológiát,de mégis olyan határozottsággal mosol össze fogalmakat,mintha valóban rendelkeznél a szűkséges ismeretekkel?!
Testvérem ne vádolj szeretetlenséggel, ha egy református fórumon reformátusokkal szemben kell a református hitvallásokat, theológiát,dogmatikát és magát a Reformációt védenem.
Amúgy elárulom Neked, hogy nem végeztem sem presbiter-képzőt, sem theológiát, éppen olyan puritán kétkezi munkásember vagyok, mint az apostolok. Igaz nem vagyok halász, sem sátorkészítő, csak egy mezei mosógépszerelő.

Kedves TCsaba, írtam neked (2012 aug. 15 szer., 17:58), nem válaszoltál. Ennek van valami különleges oka?

Kedves rosta! Itt írtál ebben a topicban?
Bocsi,közben megtaláltam!
Mi volt konkrétan a kérdésed?
Hogy azt a személyt kell-e felebarátunknak tekinteni,aki irgalmasságot cselekszik velünk,s nem számit az ismeret, amit képvisel?

Nem, én jól vagyok presbiterképző nélkül is, köszönöm. Neked a szeretetlenséget kívántam felróni. Elég vicces azonban ez a fenti mondat, ha jobban belegondolsz: ha valaki a "szűkséges" ismeretekkel rendelkezik, akkor nyilván nem mossa össze azokat. Tehát nyilván tudatlanságból mosom össze őket. S téged nyilván azért küldött ide Isten, hogy okíts. Erre mondtam, hogy tedd nagyobb szeretettel.

Kedves nemosinex!
Valószínűleg több türelemmel viszonyúlnék hozzád, ha nem neveznéd magad reformátusnak.
Ha pl. Katolikusként tárnál fel a fentiekhez hasonló összefüggéseket nem ugranék reá!
Már megbocsáss, de olyan alapok hiányoznak a református igeértelmezésedből, mint az általános iskolában az összeadás és a kivonás, aztán el akarod hitetni itt velem, hogy az 8. osztályos tananyag...
Nem az én dolgom, hogy a református theológia alapjaira tanítsak egy reformátust, hanem a saját gyülekezetéé!
Meghát amúgy is közölted, hogy ide csak beszélgetni jártok.

Engedd meg - nem jut jobb eszembe (Google-fordító lefordítja jobb híján):
“The whole problem with the world is that fools and fanatics are always so certain of themselves, but wiser people so full of doubts.” (Bertrand Russell, brit filozófus, matematikus)
Isten adjon neked békességet!
nemosinex

Az, hogy a szeretettel és a felebarátisággal egymásnak ütköző értelmű idézeteket lehet a Bibliából ideidézni.

Először is a Nagy parancsolat azt is értelmezi a Lukács evangéliumában, hogy ki a felebarát, akit szeretnünk kell, mint magunkat. Ő az irgalmas ember, fajtól, felekezettől függetlenül. Ezt mondja a levelében a Jakab idézet is.

Másodsorban azt mondják Pál levelei, hogy mindenkit szeretni kell.

Harmadszor azt is mondja Jézus, például a Hegyi beszédben, hogy az ellenségeinket is szeretni kell, meg áldani.

Ezekkel szemben az Ószövetségből idéztem, az Úrtól, aki adott helyzetben int, óv a felebaráttól, mert az rosszat tehet.

Mivel látom, hogy igen járatos vagy a magyarázatokban, megkérlek, hogy a fenti ellentmondásnak látszó igéket a magad értelmezése szerint magyarázd meg. Úgymond hozd közös platformra.

Köszönöm!

Kedves Csaba!

Sok protestánst olvastam már a neten, akiknek a protestantizmusa (reformátusága) látszólag kimerült abban, hogy nem katolikusok.
Az identitásukban ez az egy jelentkezett nagyon élesen, többet nem kaptam ezektől az emberektől.

Számomra a reformáció sokkal több annál, hogy nem vagyok katolikus és hogy látom a katolikusok hibáit.

Reformátusságom alap tétele pl. hogy nem ad más üdvösséget, mint a Jézus Krisztusba vetett hit. Az Ő áldozata egyedül elégséges arra nézve, hogy Isten magához engedjen, Vele kapcsolatba lépjek, az Atyámmá váljon.
Reformátusságom alap tétele, hogy minden jó cselekedet az ebből fakadó hála része, Isten szeretetének a visszatükröződése és nem törvények betartására irányuló önös szándék.
Reformátusságom alap tétele, hogy a Szent Lélek Isten (Vígasztaló) mind azoké, akik bűneiket megbánták, elveszettségüket felfedezték, önnön erejükben nem bízva Isten megoldását hittel elfogadták az életükre nézve és Jézus Krisztust megváltójuknak, Uruknak tartják.
Reformátusságom alap tétele, hogy a Biblia Isten szava, kijelentése,amit a Lélek magyaráz azoknak, akikben él a Krisztus.
És reformátusságom alap tétele még, hogy MINDEN kegyelemből van, ami az üdvösség része, csupán Isten irgalma és jósága adja meg az ember üdvösségét.

Kedves rosta!
Ha megengeded, megpróbálom egyen-egyenként értelmezni a felvetett igehelyek mondandóját, s ha elfogadhatónak tartod az igeértelmezésem, akkor tovább léphetünk a következőre, s csak a legvégén vonjuk le a tanúlságot.
Végig a Károli-fordítást fogom használni!
A Lukács szerint írt evangéliumból fontosnak találok pár mondatot előzetesen kiemelni:
'És ímé egy törvénytudó felkele,KÍSÉRTVÉN ŐT,és mondván: Mester,mit cselekedjem,hogy az örök életet vehessem?'
Luk.10:25
Szó nem volt arról,hogy a törvénytudó nem ismerte volna a választ, hanem ahogy az ige is írja, Krisztust próbálta kisérteni, tőrbe csalni. Sajnos ez a lelkűlet nem idegen a mai keresztyénektől sem és érdeklődésnek álcázva tesznek fel eleve rossz szándékú kérdéseket a másik fél tőrbeejtésére.

'Az pedig IGAZOLNI AKARVÁN MAGÁT,monda Jézusnak: De ki az én felebarátom?'
Luk.10:29
Láthatjuk,hogy a fentebb említett lelkűlet nehezen viseli a kudarcot, s önmaga igazolására újabb fogást keres Jézuson.
Aztán Jézus erre mondja el a samaritánus történetét,amely által a törvénytudó kénytelen belátni, hogy az általa megvetett ember viselkedik igaz módon.
Sokan úgy vélik,hogy ez a tanítás csupán arról szól, hogy miként ismerjük fel a felebarátainkat, pedig Jézus így bucsúzik el a törvénytudótól: 'Eredj el és te is aképpen cselekedjél'