Kedves exrefis! Köszi a Luther-idézeteket, elgondolkodtató...
Én tisztelem Luthert. De hát ő is csak ember volt...
tavasz írta:
Az előbb találtam rá egy keresztény gyülekezet honlapjára.
A hitvallásuk között szerepel a gyermekkeresztség, amit lehetőleg 14 éves korig fontosnak tartanak.
Ez pedig olyan gondolatot indított el bennem, hogy bizony egy 14 éves már elég felnőtt ahhoz, hogy el tudja dönteni, szeretne-e Krisztus útján járni. És elég fiatal ugyanakkor ahhoz, hogy a későbbi sérülésektől megóvja magát... mi a véleményetek, mikortól számít "felnőtt"-ek egy ember ennek a döntésnek a meghozásához?
Szerintem nem az életkortól függ. A kérdés az, hogy megtért-e az illető, vagy sem. Tehát, hogy a bemerítkezés/keresztelkedés személyes döntés vagy csak bizonyos hagyományoknak kényszerből vagy nem kényszerből való engedelmesség. Ha személyes döntés, akkor akár 8 éves is lehet az illető. (megtörtént eset, egy pünkösdi ismerősöm mesélte) Ha pedig csak jelentés nélküli hagyományok követése, akkor akármilyen megfontolt, idős és érett ember lehet az illető, nem ér semmit. Ha nem tért meg, akkor egyszerűen csak lemerült egy kádnyi H2O alá.
Épp most vasárnap voltam bemerítkezésen. Előtte mindenki bizonyságot tett. Volt egy 11-12 éves lány, aki szintén bizonyságot tett. Nos akkor magamban azt mondtam, hogy "hűha". Felnőtt-től is szép bizonyságtétel lett volna, de egy 11-12 éves lánytól... Csodálatos volt. Akkor belegondoltam, hogy én 15 évesen a konfirmációmon egyrészt nem mertem volna kiállni úgy a gyülekezet elé, másrészt nem tudtam volna úgy bizonyságot tenni. A többiekről nem is beszélek... Szóval nagy hatással volt rám.
Engem ez valahogy jobban megfogott, mint az, hogy valaki 4 éves korában ki tudja mondani az "igen" szót. De bocsánat, nem akartam kötöszködni...