Kedves Fony de itt pont azt mondod hogy szólni kell.
Sőt te is helyesen téve szól.
Az már más kérdés hogy ezt ki hogy fogja fel.
Ellenség ként, vagy ítélkező ként, mert nincs szüksége a segítségedre.
Vagy örömmel mert már rég megakar szabadulni nyomorúságából.
Lk 3,8 Teremjetek azért megtéréshez méltó gyümölcsöket, és ne mondogassátok magatokban: Ábrahám a mi atyánk! mert mondom néktek, hogy az Isten ezekből a kövekből is támaszthat fiakat Ábrahámnak.
Bizony már ott is voltak sokan akik véletlenül sem kértek a segítségből.
Mert valakinek tartották magukat.
Nem tudom miért is alakult ki ez a testvéri vita.
De nem hinném hogy az Úr Jézust például a vádlóikon keresztül ismerhetnénk meg.
Bizony Neki is voltak vádlók. Akik elvetették még a gondolatát is hogy egy ács segíthetne nekik.
Mt 13,55
Nem ez-é amaz ácsmesternek fia? Nem az ő anyját hívják-é Máriának, és az ő testvéreit Jakabnak, Józsénak, Simonnak és Júdásnak?
És sokan bántásnak vették amit mondót.
Lk 11,45
Felelvén pedig egy a törvénytudók közül, monda néki: Mester, mikor ezeket mondod, minket is bántasz.
Ettől talán farizeus lett volna? Vagy vallásos?
Nagy volt a különbség közte és az akkori vallásoskodók között.
Mert ők test szerint ítéltek.
Jn 8,15 Ti test szerint ítéltek, én nem ítélek senkit.
Jn 8,16 De ha ítélek is én, az én ítéletem igaz; mert én nem egyedül vagyok, hanem én és az Atya, a ki küldött engem.
És meg is mutatja Urunk hogy Ő nem ítél senkit (mindenki magát ítéli el ha nem fogadja el a megváltást)
De mond egy nagyon fontosat, hogy miért tehetné meg.
„mert én nem egyedül vagyok, hanem én és az Atya, a ki küldött engem.”
Ez a lényeges különbség még az ítélkezéstől sem zárkózhat el hiszen nem a maga akaratát cselekszi.
És az Atyjától függ ez is.
A különbség a szívekben van, ki hova tartozik Jézusé vagy sem és mennyire engedelmeskedik Urának.
A farizeus vagy vallásoskodó, szíve nem Jézusé és nem is akarja követni.
A testi dolgokban jó neki, megnyugtatja, hogy ő jó, segítőkész, keresztény ember.
de életében saját elképzeléseit, elhatározását hajtja végre.
Bibliai ismeretét úgy alakítja ki hogy ebben az ne akadályozza.
Ha elé tesznek egy Igét azt akár sértésnek is veheti és helyét érzi veszélyeztetve.
És pont ez a lényeg. A helyét.
Mert ő úgy nem is kar változtatni életén. Jól van neki úgy ahogy van.
Amit tesz első sorban saját magáért teszi.
Akkor Isten káromlásért ölették meg Urunkat, de a valódi indok veszélyben volt a helyük.
Még ha fel is ismerték hogy igazat mond veszély volt számukra és ennyi elég is volt hogy megtegyék.
Ma már nem kötődnek ennyire a vallási helyekhez, mert soknak nem a megélhetése ill. vallása nélkül is tud érvényesülni.
De minél jobban függ testileg (anyagi, erkölcsi stb) vallásához annál hevesebb lesz ha úgy érzi helyét támadják meg.
--
Míg aki befogadta Jézus Krisztus és számára Ő a minden, gyakorlatilag nincs veszélyben a helye, hiszen az Úr Jézusban van.
De ha szóvá teszik valamelyik ó emberi tulajdonságát bizony könnyen megtud tőle szabadulni.
Bármi amit testcselekedete vanrá mód:
Rm 8,13
Mert, ha test szerint éltek, meghaltok; de ha a test cselekedeteit a lélekkel megöldökölitek, éltek.
Gyakorlatilag ezt tesszük minden nap. halálra adjuk ó emberünket hogy tagjainkban Urunk vehesse át az irányítást.
Gal 5,24
A kik pedig Krisztuséi, a testet megfeszítették indulataival és kívánságaival együtt.
Van mit megfeszíteni.
--
Tehát a farizeus bélyeget nem tujátok egy másra rá nyomni, mert nem fog menni.
Írásotokból azt láttam hogy mindketten újjászülettetek vagytok.
Eshetek farizeusi bűnben de nem vagytok azok. (becsúszhat hogy test szerint ítélünk meg dolgokat de ha fény derül előttünk tévedésünkre van hova vinnünk)
De ebben segíthetnek testvéreink, hogy szólnak: „hohó test szerint ítélsz”.
Ettől viszont nem kell falra mászni senkinek sem. Csak megvizsgálni és ha igaz méltó helyére adni.
(ó ember mellé a keresztre)
Mindég van egy de is.
Akkor van gond ha az Úr munkáját látják mások farizeusinak.
Bizony itt mindkét félnek önvizsgálatot kell tartania hogy miért is tarja annak.
miért nem hisz abban hogy az Úr feltudja használni a másikat és hol a hiba.
Ha ezt elfogultság nélkül Urunk segítségét kérve, akaratát figyelembe véve tesszük, hasznára lehetünk a másiknak.
De ha alapból testből indulunk ki pl,rokonszenves valaki de a másik meg nem.
Így az egyiknél nem szólunk de a másiknál felhorkanunk.
Vagy csapdába estünk és tekintélyünket akarjuk megmenteni mások előtt.
Akkor mi nem segíteni akarunk hanem bántani, támadni.
De az is lehet hogy nem látjuk a másik munkájának a végét, mert nincs belelátásunk.
Sajnos ez gyakori.
És azt hiszük hogy ez nem vezet célhoz, és gyakorlatilag mi magunk leszünk egy fajta akadály hogy a munka haladjon. (de a munka nem lehet más mint Jézushoz vinni ill. rá ébreszteni hogy szüksége van az Úrra)
A gond akkor van ha a munka abba marad és elkezdik egymásnak bizonygatni ki a jobb munkás.
A munka több fajta lehet de a sorrend nem változhat.
1Kor 3,6
Én plántáltam, Apollós öntözött; de az Isten adja vala a növekedést.
Meg kellene tanulni ki mit csinál, ne akarjon az plántálni akire az öntözés van bízva.
És fordítva.
A munkát sem jó kritizálni, hiszen a maga helyén tökéletes.
